Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-04-23 / 17. szám

IX- évforyam . Pápa, 1899- á prilis 23 . 17. szám, \íl £ H^ ÜF j ^^ Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTER EK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében » Már ideje volna! Senki sem tagadhatja, hogy vá­rosunk utóbbi időben igyekszik a haladó városok példáját követni s minden ál­dozatot meghoz arra nézve, hogy \á­rosunk természeti fekvésénél fogva an­nak előnyeit kiaknázva, forgalmi köz­ponttá legyen. Ennek elérésében látjuk azt is, hogy a pápa-bánhidai vasút létesítésére oly tetemes áldozatot ho zolt s hogy az uj városrésszel váro­sunk terjeszkedését s ezzel kapcsola­tosan haladását is előmozdítani szán­dékszik. Ezen uj városrész felépítése már a közel jövőnek néz elébe s ezen kö­rülmény késztet, bennünket ujolag egy o!y körülményre felhívni városunk ha­tóságát, mely valóságai, átka volt eddig városunknak s mely slendrián­ságot most már sutba kell vágnunk, ha azt akarjuk, hogy városunk tényleg azzá fejlődjék amit az ily nagy anyagi áldozatok árán célul tűztünk ki ma­gunknak. Pápán épenséggel nem észlelhető oly intézkedés nyoma, mely 'valami néven nevezendő város rendezésre irányulna. Az utcák vonala rendsze­reden, zege zugos, ugy hogy az eset­leg szépen épitett házak sem juthat­nak kellőleg érvényre. S mi ennek az oka ? Városunk jobb módú polgárai nem járnak el a kellő körültekintéssel az építkezéseknél. Szakavatlan, kontár ke­zekre bizzák a házterv elkészítését. A kellő szakértelem nélkül, veszedel­mes gyenge a'apon, a nedvesség ellen kellő elszigetelés nélkül, silány falazás­sal és helytelen szerkezeti mértékkel épülő házak épenséggel nem igényel­nek kevesebb költséget, mint bármely helye en szakértő művezetéssel emelt épület. A jelen vigasztalan viszonyokon segíteni legelsöbb is a városi hatóság feladata. A tervek engedélyezés iránti benyújtás* nálunk meglehetős határo­zottsággal puszta formalitásnak nevez­hető, mert a hatóság rendszerint meg­adja az építési engedélyt anélkül, hogy a terveket lelkiismeretesen átvizsgálna. Az építkezés nem lesz kellőleg eTen­örizve s ez az oka, hogy utcáink és la­kásaink ily abnormis állapotban vannak. Nagyon üdvös volna tehát, most midőn, városunk reorganisatioja van tervbe véve és ki'átásaink vannak szá­mos és nagyobb építkezésre, radikális óvszerekről gondoskodni. Terveket csak is oly egyénektől kell elfogadni, akik erre törvényes klavifikációt felmutatni képesek s csakis oly tervekre adjon engedélyt a városi hatóság, melyek helyes voltáról szakértői birálat alap­án meggyőződött. Egyben pedigégető szükség volna már oly egységes intéz­kedésre, mely végre valahára a váró sunk szabályozását tartaná szem előtt mely megállapítaná az utcavonalakat. Nem egyszer követeltük már e munkák mielőbb való keresztülviteléi, de mindeddig nincs foga,íatja. Hol késik az éji homályban az annyira sür getett építési szabályrendeletünk ? Hall juk ugyan, hogy ezen elaboratuui nem­sokára a közgyűlés elékerült, de ezt már w&Mmm rosszak a szemei, okulárét hord, de úgyse sokat lát. Néha elbeszélgetnek, néha. meg egy szót se szólnak, ahogy jön, vagy ahogy nem tette az ágyat jó puhára, hogy pihenjenek édesen. Majd lefeküdt, szemei fáradtan huny­ta le, mintha álmos lett. volna, pedig nem volt álmos. rosszak a szemei, okulárét hord, de úgyse sokat lát. Néha elbeszélgetnek, néha. meg egy szót se szólnak, ahogy jön, vagy ahogy nem tette az ágyat jó puhára, hogy pihenjenek édesen. Majd lefeküdt, szemei fáradtan huny­ta le, mintha álmos lett. volna, pedig nem volt álmos. A feketeruhás leány. 1. Tettett nyugalommal dolgoztak egy var­rotlason, az asszony a fonalat nyutogatta át a leánynak és csak lassan-lassan folyt a munka. Valamelyik háztulajdonosné szeplős­arczu leánya ment férjhez egy mérnökhöz, a ki nyáron-télen mércsikéli a földet. Ennek a lánynak készül a munka. Nem valami jól fizetnek érte. Zsugorí az asszony, a leánya meg nagyravágyó, az ilyen kishivatalnok mit­sem ad, mint Vér Mária, az a halványarczu kis leányka. Pedig jámbor a szeme, dobos a keze. El tudna tartani egy egész kis csa­ládot. Nagyobbat is, mint a mostani. Mert most csak ketten élnek együtt, — árván, elhagyottan. Talán nem is vágynak másra. Vagy tán a magányosság szeretete nem igaz, csak teltetett ? Szép szemeiből a leánynak futó kőnycseppek szivárognak elő. Lefut mindegyik a halvány arczon, megnedvesíti | a szövetet. De a nagymama nem látja: | jön a kedv, a rózsás, a derűs, a hajnalos. Mert a nagymamának ritkán van jókedve, készül a sirnak, hallgatja a szél didergő muzsikáját és érzi, hogy a halál szele érinti meg fejét. És rágondol a halálra: kemény földgöröngyök hullnak a koporsójára, ő meg érzéketlen lesz, nem gondol semmivel, nem érez, nem él. Ob, de jó lesz! Hát Maris? könyezik egyszerre a szeme, nem tudja el­rejteni a leány <lől. Annak az arc?a halvá­nyabb lesz: ösztönszerűleg érzi, hogy róla gondolkozik az öregasszony. Mert a nagy­mama jószivü, szereti, a lányát, segítene neki a munkában, de nem tud, gyengék a szemei, a kezei meg reszketnek a munkára. . . Éjfél felé járt az idő. Nem voltak még álmosak, de a nagy­mama azt mondta hogy le kell már feküdni. Nehezen ment a készülődés. A leány, Vér Maris, be akarta végezni azt a két koczkát, ami még há ra volt, szép piros, kék fonal­szálakkal kiverni, kivarrni. A nagymama nmn engedte, kivette kezéből a munkát, megve­A leány még kevéssé főnmaradt. Ki­bontotta a haját, a melyik nagyon vastag volt és finom. Rendezgette fonatokra, alig­alig érték át ujjai. Nagyon szerette a haját, gondozta, ápolta, mert s*ép volt. Elmon­dott meg egy miatyánkot is magában. Kicsi leánykorától fogva teszi. Aztán eloltotta a lámpát, s mig odaért az ágyhoz, — nagyot sóhajtott, közben meg rágondolt egy emberre. 11. Tudniillik Sulyok Péterre. A ki halott volt már. A ki három éve hogy porladozik mára domboldalon. Szilas legényember volt, szép is, jó is. Érezte ő is, tudta ő is. De nem kérhetett. Hivatalnok volt, a Szent­Miháiy-utczába járt mindennap a közgazda­sági bankba. Ottan volt a hivatala tisztes­ségesen fizették. Nősülni készült. Ott járt el mindennap a'Vér Marisék háza előtt. Min­denki megbámulta, a ki arra járt-kélt, ám nem sokan jártak arra, mert az az ut'cza csak egy kis sikátor volt Sulyok Péfer is járhatott volna másfelé, hanem egyszer erre a szövetet, jue a nagyma ma nem íaija: | enyeuiu, mvchü tv^euui a nm itv.u, uiK gyc- jaiiiaiun m^n-io. naucin ^yo/.c Singer M i h á 1 y é s F i a A 'TSzszl'* A raktáron levő összes 'kész férfi, íiu é's gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések ülés és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol és iranczia gyapjú szövetekből fe.ltíiio olcsón eszközöltetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents