Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-04-09 / 15. szám

i. PÁPAI KÖZLÖNY 1899.. április 9. galmi politikánk. Ébredjünk uraim, nehogy késő legyen. Ha nincsen kar közöttünk, mely a tőkét bizalommal talajunkba ültetné és legjobb törekvéssel segítené saját ügye és városunk javára gyarapítani, akkor szólitsunk közénk idegen vállalkozókat, de ha már szólitjuk, akkor nem a régi közönnyel, hanem vállvetve segítsük elő tervezetét. Ilyen esetekről is tudnánk beszámolni, hogy voltak idegenek akik vállalatokba bocsájtkoztak, de rendesen a város vállalkozási szellem hiánya miatt dőlt dugába. Ocsúdjanak fel az ernyedt állapotból azok, kikre a város mint vezetőire tekint! foldozgatásokkal nem alkotunk ujat, hanem csak alapos változtatásokkal. Oda kell hatni, hogy Pápa a vidék gócpontjává legyen, ugy mint volt ezelőtt — régen. Manapság nem az erős várfalak, hanem a magas gyárkürtök és iparvállalatok adják meg a helyi hatalmat. Hogy pedig ezt elérhessük, nem kell más mint vállalkozási szellem, amiből egy szemernyi is több, mint egy métermázsa hivatalos akta, mely tervek és eszméket rejt magába, de kivitelre nem érik meg, legfeljebb az iratárt gazdagítja. Tőbb vállakozási szellemet kérünk és akkor nem tesz alkalmunk vezércikkünk élére azt irni, hogy: Fejlődésünk akadályai! Városi közgyűlés. — 1899. április 6. — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön rendkivüli közgyűlést tartott, a képviselők csekély érdeklődése mellett. A városház terme csak ugy kongott az ürességtől s alig egy óra lefolyása alatt véget is ért a közgyűlés. Ezen csekély érdeklődés előre volt látható, mivel a tárgysorozatban oly pontok voltak jelezve, melyek vitára nem adhattak alkalmat s csakis tudomásvétel miatt lettek napirendre hozva. A tárgysorozatban az éveken át vajúdó sertéspiacz áthelyezése kérdésében hozott belügyministeri határozat is fel volt véve. A belügyministeri határozat szerint a sertéspiacz áthelyezése elrend Itetett s más hely kijelölésével az alispán bízatott meg, ki ez ügyben a polgármester meghallgatása után fog végleg határozni. A polgármester ez ügyben a közgyűlés előtt nyilatkozott s erre a célra a «Szénatért» tartja legalkalmasabbnak s ily értelemben íogja javaslatát tenni az alispánnak. A közgyűlés ezen terv mellett egyhangúlag nyilatkozott. A szikviz megadóztatását célzó szabályrendeletet a belügyminister némi szöveg módosítás helyreigazítás mellett helybenhagyta. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester szívélyesen üdvözli a megjelenteket s mután a jkv. hitelesítésére dr. Kapossy Lucián, Vágó László, Piatsek Gyula, Bognár Gábor és Bikky Sándor képviselőket kéri fel, az ülést megnyitja. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt a polgármester kegyeletes szavakban emlékszik meg Hojfner Albert városi képviselő elhunytáról s indítványozza, hogy emléke jkvileg örökítessék meg s ezen jkvi kivonat a gyászoló családdal közöltessék. A közgyűlés a polgármester indítványát magasévá teszi, annak kivitelével a polgármestert megbízza s áttér a napirendre. i. A városi árvaszék jelentése a gyámpénztári számadások megvizsgálásáról. A jelentés tudomásul vétetik azzal, hogy a város kulturális kiadásának fedezetére a gyámi tartalékalapból 1200 forintot utal a közpénztárba, tekintettel egyrészt a tartalékalap nagyságára, másrészt azon tetemes áldozatra, melyet a város kulturcélokra fordít. 2. Belügyministeri rendelet a sertéspiac áthelyezése tárgyában. A rendelet, mely szerint a sertés piac áthelyezése elrendeltetik, tudomásul vétetik s egyúttal utasittatík a polgármestrr, hogy az újonnan k jelölendő sertéspiac helyének megválasztásánál a város lakosságának érdekét szem előtt tartva tegyen javaslatot az alispánnak, ki ezen hely kijelölésére lett utasítva. 3. A visegrádi korona uradalom értesítése kockakövek szállítása tárgyában. A korona uradalom azon értesítését, hogy a köveket 3 évi kamatmentes törlesztéssel hajlandó szállítani, a közgyűlés tudomásul veszi, egyben megbízza a polgármestert, hogy a kocsiutak javítására egy hajó rakomány fejecske követ rendeljen meg, a kockakövekből azonban csak akkor tegyen rendelést, ha a meglevő kockakövek fogytán lesznek. 4. A "szikviz megadóztatása tárgyában hozott belügy ministeri határozat. A belügyminister város általalkotot szikviz megadóztatását célzó szabályrendeletet némi szöveg módosítással helybenhagyta. A közgyűlés utasítja a városi tanácsot ily értelemben való kijavításra s ezen helyreigazított szabályrendeletet jóváhagyás végett újra felterjeszteni. 5. Polgármester jelentése az Erzsébet liget tárgyában. A jelentésből kitűnik, hogy az Erzsébet liget fásítása már kezdetét vette és körülbelül 700 fa már el lett ültetve. Ezen ligetre eddigelé 523 frt. A kastélyban Valentinen es anyján kívül más nő nem lakott, tehát fölhagyott a további kutatással, sőt inkább azon volt, hogy a megsértett ifjú hölgy kegyét visszanyerje. Valóban oly szeretetreméltó volt, hogy Valentin még amaz este egy virágot nyújtott át neki csokrából, Éjszaka nyugodtan, boldogan aludt, — virág ajkán volt. A barnavörös papucsról megfeledkezett. Midőn Egon másnap fölébredt, tekintete a papucsra esett, mely előző napon oly óriási tapintatlanságba keverte. Gyorsan felöltözött s a park tegnap bejárt helyeit kereste föl, mert elhatározta, hogy a papucsot visszahelyezi a tíz partjára. — Aki elveszité, — gondolta, — bizonynyal keresni fogja s tán leszek oly szerencsés . . . Könyen odatalált s éppen a patakhoz akart lépni, mikor önkéntelenül vissza kellet húzódnia: csekély táróiból énekhang ütötte meg füleit, A hang tiszta vala, a dal ártatlan. A magas fenyők alatt, a fölkelő nap fényében s a patak csobogása közepette igen kedves, ott mondhatni, poétikus benyomás ez. . . . Égőn ovatosan hatolt előre s a lombokon át egy ifjú leánykát vett észre, aki könnyű ruhácskába öltözve, mezítelen lábait fürösztötte a vizben. Cipők és harisnyák a harmatos fűben feküdtek. Kék kartonruhát viselt és belemosolygot a viz tükrébe. Ugy tetszet, mintha a habok megszöktetni iparkodtak volna lábait melyek hófehérek voltak, mint ama virágok az egykori Helikon nimfaforrásai körül. Szőke haja szabadon ömlött vállaira, két oldalt jázminokkal teletüzve. Barna szemeit hosszú szempillák övezték, homloka körül aranyszőke huncutkák játszadoztak. Ejmélázva hallgatta a fákon idestova ugráló madarak csicsergését és midőn mosolyra fakadt, piros ajkai közül gyöngyházként csilogtak elö fehér fogai. Hirtelen megrezent a közeli bokor lombja. Meglepetve fordult hátra s ekkor észrevette Egont, kf idáig visszafojtott lélek zettel bámulta őt. Haragos sikolylyal fölugorva, végigszaladt a füvön és villámgyorsan húzta fel cipőit. Két orcáját biboros pir égette. Egon udvariasan, levett kalappal lépett elébe. — Szép kisasszony, — szólt mélyen meghajolva, — bocsássa meg nekem, hogy oly szerencsétlen voltam önt megzavarni. Nevem Egon gróf a kastély vendégeinek egyike és eljöttem, hogy czipellőjét visszaadjam. — Ah, valóban ? — válaszolt a leány zavartan .... — hálával tartozom önnek, uram! , — De hogyan lehetett az, kisasszony, — folytatta Egon, — hogy cipő nélkül tért vissza a kastélyba ? A hosszú uton odáig bizonyosan megsebeztette lábait. — Nem a kastélyban lakom, uram, hanem abban a pavillonban, melyet innen az ágakon keresztül kivehet. Egy szalmafödeles házra mutatott, melyet Egon csak most vett észre. — Szüleinél lakik, kisasszony ? — Nem, — felelt zavartan, — a dajkámnál. — Szabad nevét tudnom? — Mária. — Édes anyaja bizony szomorkodhatik, hogy oly messze van lányától, Mária kisasszony! — Oh, mama nincs messze; ott lakik a kastélyban, Valentin nővéremmel. A fiatal ember magába fojtotta a meglepetés kitörését. — Uram! beszélt tovább a leány össze-