Pápai Közlöny – IX. évfolyam – 1899.

1899-01-01 / 1. szám

f / 30. 3 q , W ÍX. évfolyam. Pápa, 1899, január 1, 52. szám «\ v Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Újévi beszámolónk. Kilencz éves életpályánk kezdőjelenetéhez értünk. Nemcsak a szokásnak kívánunk hódolni, de a helyi viszonyok kötelességünkké teszik, hogy ez alkalmat megragadva kilencz éves életpályánk munkásságáról — ha röviden is beszámoljunk. A „Pápai Közlöny" élce nélkülözi a szenzációs, lármás sikereket. Röviden el lehet mondani nyolcz éves pályafutásának történetét. Nyolcz érés pályafutásunk szorosan össze volt forrva a város és közönség érdekeivel. Őrömmel és lelkesedéssel végeztük mindig munkánkat a közügyek terén, hogy ezáltal szolgálatokat tehessünk közönségünknek. Igyekeztünk ezen idő alatt felfogni Pápa és a vidék közönségének érdekeit, meglátni szükségleteit, megérteni szive kívánságát. Ezen programmal vállaltuk el a „Pápai Közlöny" szerkesztését, ebben az irányban haladtunk s ebben szándékszunk tovább is haladni. Lapunk eddigi fennállása meggyőzött bennünket arról, hogy eddigi irányunk és irmodorunk olvasó közönsé günk helyeslésével találkozott, s épen ez oknál fogva reméljük, hogy lapunk évről évre gyarapodni fog, mivel ezentúl is küzdeni fogunk a közérdek mellett s attól egy jottányira sem térünk el. Pápa városában legjobban tudhatják, mily kellemetlenséggel, mily zaklatással s mily véremésztő munkával jár egy közügyeket önzetlenül szolgáló hírlap — mint a „Pápai Közlöny" — szerkesztése, s hogy mégis végzük e sisiphusi munkát, azt az elv, a kitűzött cél érdekében tesszük. S mi Öndicséret nélkül mondhatjuk, hogy mi ezen publicistái kötelességünket a legnagyobb odaadással teljesítjük a nélkül, hogy kértünk, vagy várunk érte elismerést. Megérdemelni, kivivni akarjuk azt, reális alakban, mert ezzel tartozunk olvasó közönségünknek. Lelkesedéssel lobogtatjuk tehát továbbra is a kitűzött lobogót, bátran és tántorithatlanul haladunk előre, mert meg vagyunk győződve, hogy a nagy közönség támogatása és elismerése mellett a küzdelemben mint győztesek fogunk kikerülni. Ezen reményben indulunk az uj év küszöbén a terhes útra s a szokott bizalommal fordulunk előfizetőinkhez és olvasóközőnségünkhez, hogy bennünket e súlyos küzdelmünkben, mely Pápa város és vidéke javára irányul — miként eddig tették, ezután is támogatásunkban részeltessenek. Tesszük pedig ezen kérelmünket azért, mivel Önöknek válvetett támogatásának köszönhetjük ezen nyolcz éves fennállásunkat s igy csakis Önökben bizhatunk a jövőben is. Legyenek meggyőződve, hogy minden legkisebb támogatás mely osztály részünkről jutand, csak fokozni fogja i52 í

5 Pille: Ingó-ringö léptekkel közeledik ... A két férfi kitér neki. A mint elmegy előttük, merően rájuk néz, kicsit visszakapja a fajét, aztán hirtelen visszafordul és barátságosan int Benkőnek — hanem azért a másikra is átvet egy kíváncsi pillantást, ^ztán ingó-ringó léptekkel megy tova . . . Benkő arcza fakó és összeszorított fogain át kérdi : „Láttad ?" . . . „Láttam" és Kunos Bela fürkészve néz barátjára. „Ki volt" ?•.•.-, „Ki? hát a feleségem" . . . Szótlanul ballagnak tovább ; vacsoráig nem is váltanak egy szót sem. Mikor aztán ott ülnek a Hungária téli kertjében, jól messze a czigánytól, Kunos Béla megszólalt — „De hát tulajdonképen miért is hagyott el" ?- . . . Mint a kinek egész idő alatt egyéb se járt a fejében, s a másik ezt természetesnek tartja és csúnya rekedtes hangon kezdi — „Persze, senki sem tudja ezt közületek megfejteni. Hisz ő szerelemből leü b feleségem és — én megszöktettem őt. Ez érthetetlen, ez talány, sugdossa a világ . . . Mintha bizony én valami jobban érteném . . . mintha nem volna ez nekem magamnak is probléma csak ugy nektek ! Elmondom néked, hogyan volt, bár erről még nem beszéltem senkivel. Hogy éppen te vagy az első és valószínűleg az utolsó is, azt ne ródd fel sem hozzád való bizalmamnak, sem őszinte barátságomnak. Egyszerűen szükségét érzem jelenlegi kedély hangulatomban annak hogy elmondjam valakinek ezt a bolondos históriát. — Egyetlen gyermeke az öreg Walthers grófnak, ki a szó szoros értelmében a tenyerén hordozta ; korán árvaságra jutott lánykájáért minden évben összetrombitálta ismerőseit, kiket arra használt föl, hogy a lányt mulattassák. Én is hivatalos vollam hozzá. Nagyon jól mulattam, mert a kastélyi élet pompásan virágzott a gróf kezében. A lánynak udvaroltam, de nem többet, mint a kastély úrnőjének rendeses szoktak. Szerelemre sohasem gondoltam. Mit is érhettem volna vele ? Ssnger Mihály és Fia A raktáron levő összes kész férfi, fiués gyermek ruhák saját készítményeink. Mérték szerinti megrendelések izlé ses és elegáns kiállításban, ugy hazai valamint angol ás íranczia gyapja szövetekből feltűnő olcsón eszközöltettnek „Egy vagyonos nemes, még a vagyontalan grófnőre is bajosan számithat — hát még ha az gazdag. Hanem azért nem egyszer érezttm hatalmas varázsát. Veszedelmesen kaezérnak mondták, pajzánnak csapongónak, ördöngősnek .... Ha azonban velem magányosan beszélgetett, mindig nagyon szelid volt az arcza, kedves, szende mosolyával különben még ma is el tudja bolonditni az embert. Hanem a szemétől mindig megijedtem. Pedig egyszeri őzbarna szemei voltak aprósárga foltocskákal bennők. Csakhogy ezek a foltok hirtelen kigyúltak és ugy ragyogtak mint az arany. Mintha a lobogó belső tűzből kicsaplak volna a lángok, félelmesen .... vésztjósolva . . . Oh tudod . , . azok a gyűlölt s?emek ! Hogy nézett rám, mikor elbúcsúztam, ott volt a lelke, a szive abban a nézésben. Már a coupéban ültem, s még mindig arra gondoltam. Szinte föllélegztettem az utolsó ... a kondóktor ép az én ajtómat zárta .... „Nyissa . . . föl . . . gyorsan . . . fuldokolja egy hang . . . A következő perezben két kar szenveA legszolidabb szabó czég Pápán, a megyehzzal szemben.