Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-22 / 21. szám

a templom terén nem messze az ünnepelt szülőházától, Balogh István az ág. ev. egyház nt. lelkésze üdvözölte a falu népének soka­sága előtt a Jókai kört, annak méltóságos el­nökét és a község háláját az emléktábla el­készíttetése iránt kifejezvén ígéri, hogy az ott született költő szelleme, vágya fogja ve­zetni életében a község népét is, hogy igy becsülje meg legszebben annak emlékét, ki közöttük, a pórból születeti. Szép, hatásos beszédjére a kör méltóságos elnöke felett rö­vid, lelkes szavakban és arra a menet meg indult Vajda Péter szülőházához, hogy ott az emléktáblát leplezzék le. A kis dombon sze­rényen emelkedő, kis ablakos zsupfedelü ház előtt, megállt a menet s miután a pápai ta­nítóképző-intézet ifjúsága elzengte a nemzeti Hymnuszt, a ház előtt felállított és feldiszi­szitett szónoki emelvényre Gsomasz Dezső, a pápai ref. főiskola kitűnő szavalója lépett, hogy előadja Soós Lajosnak az ez alkalomra hangulatos ódáját. Majd ennek utánna Hal­mos Zoltán, ünneplő kör alelnöke mondotta el hazafias érzéstől áthatott, tartalmas és a költő egész életét magában foglaló hatásos beszédét. Beszéde közben hullott le a lepel az emléktábláról amelynek fekete márványán, e szavak tündökölnek arany betűikkel: E HÁZBAN SZÜLETETI' VAJDA PÉTER, A TLRMÉSZLT ÉS FÜGGETLENSÉG DALNOKA, 1808. JANUÁR 20-ÁN. EMLÉKÉNEK A PÁPAI JÓK Ál-KÖR 1898. Harmos Zoltánt dr. Hegedűs István vál­totta fel az emelvényen, hogy az egybegyűlt nagy ünneplő közönség előtt Vajda Péter ha­zafiságát az egyenlőségértés szabadságért vivott szellemi harczait. A rögtönzött, tüzes szónok­lat gyujó hatással volt a hallgatókra. A be­széd után Bauer Antal, orszgy. képviselő em­lékezett meg rövid, de lelkes szavakban az ünnep jelentőségéről ; majd Vajda János a a nagy ünnepelt unokaöcscse, föidmives gazda lépett elő és megigérte egyszerű szavakban hogy az az emléktáblát ő s maradékai a leg­nagyobb kegyetettel őrzik meg. A nép fiá­nak köszönő szavaival s a pápai tanítóképző intézei daltársulatától elénekelt Szózattal végződött ez igazán szép lélekemelő ünnep. Valóban, aki végig nézte ezt a kettős, de mégis egy egészet képező ünnepséget, szive emelkedett az őszinte kegyelet szavain, s ön­kénytelenül eszébe ötlöttek nagy költőnk szavai: a nép, mely nagyot ugy magasztal, abban van élni hit, jog és erő. Színészet Pápán. A függöny utoljára gördült le csü­törtökön este, s most 4 hónapig elmél­kedhetünk a lefolyt és jövendő szini évadról. Hogy mi a színtársulat mű­ködésével mennyire voltunk megelé­gedve, azt az egyes előadásokról irt re­ferádánk, meg a közönség elég tömeges pártfogása eléggé bizonyítja s hisszük, hogy Dobó igazgatónak sem igen lehet panasza, mert aránylag, a megszokott pártfogásnak hatványozott mértéket ta­pasztaltuk a legutóbb lefolyt szini évad­ban. Fájó szivvel mondunk bucsut a távozó társaságnak és örvendeni fogunk midőn ismét körünkben üdvözölhetjük a vándorúiról megtért apostolokat. A viszontlátásra! Szombat, május 14. „'A varázsgyürü" operette. Planquette genialis szerzeménye, mely műbbecs tekintetében nem éri el ugyan sem Rip-Ripet sem Korneviili harangokat, de egészcen véve még is igen bájos zenéjü alkotás. Különösen hálás szerep jutott Felhő Rózsikának, aki egész szeretetreméltóságát a harezba vitte és Árkosinak, a ki egy jó ízű paraszt fiúból csinált egy pompás alakot. Annál szánalmasabb volt Balázsi XV, La­josa. Ar kosiné ismét egy nem neki való énekparthieval birkózott ismét derekasan, A többi szereplők pompásan helyt álltak. A kar és zenekar szintén. Pasárnap, május 15. Délutáni elő­adás a „Gésák". Nagy közönség nézte végig a már három izben látott darabot, s mint­hogy az alőadás egy szikrát sem engedett az este megszokott előadásból, a közönség is ép oly jól mulatott rajta mint este. Este a „Varázsgyürű" operette lett megismételve, s mert másodszor ment, tehát simábban ment, mint az előző estén. Közön­ség szép számmal. Hétfőn, május 16. Festi Kálmán ju­talomjáíéka, a „Három kázmér" került szinre. Az előadás tagadhatlanul sok kívánni valót hagyott fenn, de azért voltak kiemelkedőbb mozzanatai is, igy pl. a Felhő Rózsi és Ar­kosiné párjelenései, a melyek oly szépen mentek, hogy szinte kiritttak a keretből. Ar­Icosi bár megtett minden lehetőt a partne­rek hiányában még sem tudott teljes jót nyúj­tani. Maga a jutalmazandó is rémesen túlzott s igy tul lőtt a czélon. Közönség végtelen csekély, a juta'mazandó alighanem ráfizetett a jutalomjátékra. Kedd, május 17. „Feri kisasszony" amerikai bohózat. Hogy maradt volna az amerikai színpadokon, Csupa „loei commu­nes", és hajánál fogva előrángatott jelenések. Az előadók bár iparkodtak, a középszámu közönséget még sem bírták felmelegíteni. Szerda, május 18.' „Nebántsvirág. Zu­hogó eső, csattogó zivatar és mégis szép nagy közönség, amely tény a legnagyobb bizonyí­ték, hogy a mi kis primadonnánkat j el/lő Rózsit mennyire szereti a pápai közönség. _ Mert az ő jutalom játéka volt. Ki is tett ma- j gáéf + bájos énekesnő, mert jó formán utol- _ érhetetlen ve' , s az ő szertelen jó kedve " animálta a többi szereplőt is, mert oly min­den izében minta előadást láttunk, a melyet eddig alig szoktunk meg. Csütörtök, május 19. Délután „Hó­fehérke" a gyermekek számára, a kik zsúfo­lásig töltötték meg a színházat. Este a „Fegyencz milliója" meglehetős laza előadásban, melyen meglátszott, hogy a színtársulat féllábbal már Zala-Egerszegen van. No de ez nem is csodálható. A darab nehéz menetű, s csak ugy kutyafuttában lett elővéve. Klenovich, Ürszágh. Makó és Felhő Rózsi még is emancipálták magukat ez esetleges alól s igy nekik köszönhető hogy részben élvezetes előadásban volt még része a szép számban összegyűlt közönségnek. A mult hétről. Krónikási tisztem viselése óta, még ennyi botrányos sok esemény nem halmo­zódott össze egy hét alatt, mint a lefolyt héten. Még előszámlálni is nehéz hát még megemlékezni róla. Megpróbálom összeszám­lálni s akkor meggyőződnek hogy nem volt túlzott azon kifejezésem, hogy »botrányos sok«. Főispán változás, Vajda ünnep, küldött­ségek tisztelgése a főispánnál kevesebb mint 42 darab küldöttség, Fenyvessy beszámoló, képviselőjelölés, küldöttség Budapestre. Vá­rosi közgyűlés, megyei közgyűlés, készülő­dés a választásra, kerékpár verseny, gaz­dasági kiállítás, 5—6 bankett s tudja Isten mi minden még a mi nem jut az embernek hamarjába eszébe. Ezt előre bocsájtva remélhetőleg elné­zéssel lesznek irányomban, hogy mindezekről nem tudok egy héten beszámolni, Jde még ha tudnék is akkor se tudnék, mert akkor az egész újságot kellene a szerkesztőnek rendelkezésemre bocsájtani, a mit nem is kívánhatok tőle, hisz úgyis dühös, hogy e héten 2 oldal hirdetést kellett kihagynia azért, hogy valahogy beletömhesse az elke­rülhetlen cikkeket és hireket. Mellékletet pe­dig ő nem ad, mert erre azt szokta mon­dani, hogy «Heber sterben.» Elképzelketik, hogy milyen jó gyom­rom lehet nekem, hogy nem rontottam el a hét folyamán. A Vajda ünnepéli elhangzott beszédeket végig kellett emésztenem két he­lyen, Pápán és Vanyolán, Ehhez azonban suviksz volt a küldöttségek tisztelgése a fő spánnál. 42 sage negyvenkét üdvöziő be­széeet és reá a kontrát kellett keresztül drukkolni. Városi közgyűlésen kellett részt­venni és egy egész vizes szabályzatot kel­lett lenyelnem, ehhez aztán jött még az is, hogy minden színésztől kellett bucsut ven­nem és kesergéseit meghallgatnom s mind­ezek után abban a szerencsés helyzetbea vagyok, hogy jó konditióval nézhetek elébe a közelgő programbeszéd éi számos banketten elhangzó toasztokra; Istenem, hát nem irigylendő gyomrom van nekem'? De szükségem is van ám erre a jó kondícióra, mert még csak most kezdődik ám a hadd-el-hadd, Képviselőválasztás elé nézünk. Van is ám városunkban.ribillió, nem azért, hogy képviselőválasztás lesz, hanem azért hogy nem lesz, mert hát egyhangú vá­lasstásra van kilátás. No de szeírencse, hogy ez a titokban tartott elégedetlenség nem tart sokáig me.t már szombaton véget ér a komédia s akkor újra csend lesz a Ta­polca part körül. Azaz pardon még nem, mert ezután jön csak a főispán installatiö. De ki is jut mostanában Fenyvessynek. 42 küldöttséget már fogadott, azok mindegyikenek válaszolt búcsúbeszédet kortesbeszédet tartott hol ma­radnak még a bankettek, az installáció, el­tekintve azt a számos üdvözlő levelek, tá­viratok elolvasását és válasz adását. S ez mind nem történt volna, ha nem nevezték volna ki főispánnak. A kecske is jóllakott volna, meg a káposzta is megmaradt volná. No de hát ezt most már nem lehet megvál­toztatni s nem marad más hátra, mint Feny­vessy főispánnak azt kívánni, hogya Gond­viselés adjon neki erőt s jó gyomrot a to­vábbi kü'dijttségek meghallgatására. Mert, hogy ez eddig meg volt, arról fényes bizonyságot adott akkor, midőn Vá­rosunkban a küldöttségeket fogadta. Szemé­lyesen meggyőződtnm róla, hogy a 42 kül­döttség meghallgatása és válaszadása után még engede.met sem kért egy kis visszavo­nulásra, sőt mi több rögtön ebédhez ült s kitűnő étvágya volt. De elég lesz erre a hétre! Frici. Az hirlik . ~ Az hirlik, hogy Pápa városának van egy «Hegedűs» jelöltje, kiből még minister is lehet. Az hirlik, hogy Pápa városának van egy olyan «Hegedűs»-e, kinek apja már sok ministeren hegedült. / /\z hirlik, hogy Fenyvessy most már nem mondhatja, hogy nem lesz főispán. Az hirlik, hogy Fenyvessy nem bánta volna, ha a nők küldöttségénél a hölgyek egyenként tisztelegtek volna nála. Az hirlik, hogy a íőispánnál tisz­telgő küldöttségek között voltak több oly küldöttségi tagok, kik többféle álarcz alatt üdvözölték,

Next

/
Thumbnails
Contents