Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-03-20 / 12. szám

ság érzésével, ápoljuk nagy nevü iróink, „édes szavú költőink emlékezetét, kö­vessük hazát szerető lelkük példáját és koszorozzuk meg a névtelen hősök emlékét, kik a kivivott magasztos esz­mék megvédéseért, a második harcz­han, vérüket ontva, életüket áldozták. Most pedig kérjük Istent, áldja meg drága hazánkat sok hasonló jó hazafival, tartsa meg és oltalmazza szeretett királyunkat. Éljen a Haza ! Éljen a király ! A kevés de lelkes közönség az igazgatónő beszédét tüntető tapsokkal fogadta. Ezt követte a „Szózat" eléneke­lése melyet a III. és IV. osztály nö vendékei G á t h y Zoltán zenetanár vezetése mellett nagy hatással énekelték. Az ünnepi beszédet B e n c z e­1 i t s Erzsi a történelem tanitónője tartotta, ki nagy érdeklődés mellett ecsetelte a nap jelentőségét. A nagy hatást keltő ünnepi bestéd után B ö­r ö c z k y Júlia növendék „Magyar Leányokhoz* alkalmi költeményt sza­valt el, melyet az intézet ünnepélyére Lamperth Géza irt s melyeta je­lenvoltak tüntető tapsokkal jutalmaztak. Koritschoner Margit nö­vendék társaihoz intézett „Felhívás a honvédszobor megkoszorúzása* fejezte be a minden tekintetben méltó ünne­pélyt. A rokonszenves, lelkes és ügyes felhívást a közönség szűnni nem akaró tapsokkal ismerte el. A honvédszobor megkoszorúzása. A polgári leányiskola ünnepének folytatását a honvédszobor megkoszo­rúzása volt. A leányiskola növendékei az ünnepély végeztével tanárnőik ve­zetése alatt vonultak ki a honvédszo­bor elé, kisérve az ünnepélyen meg­jelent közönség által. Midőn a menet a honvédszobor­hoz érkezett, már ott nagyszámú kö­zönség volt egybegyűlve a szobor kö­rül, hogy résztvegyen lelkes honleá­nyaink kegyeletes ünnepén. A gyönyörű babérkoszorút mely nemzeti szinü szalaggal „A névtelen hősöknek — a pápai polgári leányis­kola növendékei" cimü felirattal volt ellátva a szoborra helyezték, azt meg­előzte a „Hymnusz" s befejezésül a ,Szózat" elénekelése, s ezzel az ün­nepély befejezést nyert. Ilyen lelkes őszinte és kegyeletes interpraetálással üunepelte a polgári leányiskola a jubiláris nap jelentőségét. Kivilágítás és fáklyásmenet. Március idusának előestéjén váró sunk összes lakossága talpon volt, a házak fellobogózva, az ablakok kivilá­gítva voltak. Alig hogy esteledett az egész város fényárban úszott. Az ut­cákon csak ugy hullámzott a nép s gyönyörködött a kivilágításban. Impozáns volt a Fenyvessy villa, mely jvakitó fényt árasztott az egész térre. Igen csinosan voltak még kivilágítva : s városháza, a pápai ta­karékpénztár, a Loyd, a kollégium, Ka­szinó és polgári kór, Esti 7 órakor fáklyásmenet volt, mely a Széles-viztöl indult. A fáklyá­kat a főiskola ifjúsága vitte. Kokárdás rendezők szaladgáltak erre-arra s a ki­vonult tűzoltók és rendörséggel intéz kedtek a rend fenntartása iránt, mely mintaszerű volt, A Széles-viztöl a Jókai Mór utcán keresztül haladt a menet s a honvéd­szobor előtt megérkezve százakra menő tömeg várta a fejleményeket. A főiskolai énekkar a „Hymnuszt" énekelve V ö r ö s s István szenior gyújtó hatású beszéde következett, mely több ízben lelkes éljenzéssel lett fél­beszakítva. A szívhez szóló lelkes be­széd tüntető viharos éljenzést szült. Ezután M ó c s y Mihály szavalta a „Talpra Magyar"t gyújtó hatással mire az énekkar a „Szózatot" eléne­kelte, s ezzel a menet megindult zene és hazafias dalok éneklése között. A menet ezután példás rendben megindult, a Megyeház utcán és a Fő­téren keresztül a Kossuth Lajos utcán át a Deák Ferencz utcába s innen a Jókai Mór utcába vissza a Széles-viz­hez a gyülekezési helyre, hol a fáklyák eloltattak. A tömeg onnan csendesen elosz­lott s 9 órakor újra csendlett mint r< ndesen városunkban. Istentiszteletek. Városunk valtáskülönbsőg nélkül együtt egy időben imádkozott a nagy jelentőségű napon az összes felekezeti templomokban. Hálaadó istentisztelet tartatott a plébánia templomban, a református, az ág. evang. és izr. templomban melynek mindegyike zsuf­lásig megtelt ünneplő közönséggel. A temp­lomok mindegyikében megjelentek a város és a hatóságok küldöttségei. _ A plébánia templomban Rriszt Jenő plébános fényes segédlettel tartotta az ünnepi misét. Az ünnepi misét a „Szózat" eléneklése fejezte be, melyet Hannig Gyula vezetése alatt a vegyes énekkar énekelt. A ref. templomban K i s Gábor lelkész mondott hazafias ihlettséggel áthatott hangon a nap jelentőségéhez méltó remek alkalmi beszédet és imát. A férfi énekkar erre az alkalomra irt gyönyörű énekkel fe­jezte be az ünnepet. Az ág. ev. egyház templomában Payr Sándor ev. püspök titkár tartott ékes­szólö hangon alkalmi beszédet. Az izr. templomban reggeli isten­tisztelet után Róth rabbi prédikácót tartott, melyben hazafiságra és intézmények létesí­tésére hivta fej a községet. Imáját a haza jólétére és fennállására végezte. A városi díszközgyűlés. Pápa város képviselőtestülete a nagy nap jelentőségéhez méltóan dísz­közgyűléssel ünnepelte meg március Idusának félszázados évfordulóját. A díszközgyűlés a főiskola tágas és szépen diszitett tornahelyiségében lett megtartva, a mely ez alkalommal z^ ufolásig megtelt diszes közönséggel. Az emelvényen a városi tanácstag­jai foglaltak helyet, jobbról a hölgy ­közönség, bairól a képviselőtestület tagjai és a háttérben a nagy közönség foglalt helyet. Az ülé't Mészáros Károly polgármester a kővetkező beszéddel nyitotta meg : Mélyen tisztelt képviselőtestület, nagyérdemű közönség ! Pápa város képviselőtestülete 1898 évi január hó 31-én tartott ülésében elhatározta, hogy f. évi mártius 15-én mint a magyar nemzet ujjászülésének régi reformtörekvéseinek megvalósulása napján, ötven éves évfordulójának dia­dalünnepén díszközgyűlést tart, és arra Pápa város leikos közönségét is ün­nepélyesen meghívja. Azért jöttülik tehát itt össze, hogy megünnepeljük azt a napot, melyet ma az országnak még a legkisebb községe is, áhítattal, buzgósággal és lelkese­déssel ünnepel meg. Azért jöttünk tehát itt össze, hogy hálás szívvel megemlékezzünk a félszá­zados múltról, az ötven év előtti már­cius 15-ről, melyet elfeledni nem fo­gunk sem mi, sem utódaink sohasem. Azért jöttünk itt össze, hogy a magyar történelem lapjaira arany he­tükkel feljegyzett 48-iki vívmányok előtt hódolattal meghajolva, igaz és hálás érzelmeinknek adjunk méltó kifejezést. Legyen áldott ezen napnak emléke őrökké őrizzük meg ezen szent em­léket szivünkben és lelkünkben egyaránt. Zajos éljenzés fogadta a polgár­mester megnyitóját s a midőn még a jegyzőkönyv hitelesítésére P a á 1 Ist ván, dr. H i r s c h Vilmos, V é g h István, Bognár Gábor és M a t ­k o v i c h Pál képviselőket felkérte az ülést megnyitja és felkérte G y u r át z Ferencz ág. püspököt az ünnepi be­széd megtartására. Gyurátz Ferencz ág. püspök lelkes éljenzés közepette lépett az emelvényre és nagy lelkesedés rnclett mondotta el ünnepi beszédét, melynek egyes részleteit a következőkben kö­lünk. Minden nerizet életében találhatók nagyjelentőségű események, melyek történe­nek forduló pontját képezik s kijelölik jövő fejlődésének az irányt. Hatásukat a rohanó idő szárnyverése nem töri meg, sőt ez, mint a tengerbe huttő szikla nyomás támadt hullámgyürü tovább haladásában egyre nő és szélesb körben tért ölel át. Hazánknak története is beszél uj kor­szakot jelző esemányekről s ezek között az ezredéves múltban az egyik legkimagaslóbb nemzetünknek újjászületése, melynek most ünnepeljük félssázados jubileumát. 1848 tavasza egy fényes lapot irt be hazánk történetébe : a politikai s jogi viszo­nyok átalakulását s ehez a legközelebbi be­vetést jelzi március 15-ike, melyen oly lélek­emelően nyilatkozott meg a szabadságot, jogegyenlőséget haigoztató közvélemény. Ezen átalakulás fontosságát még inkább méltányolni tudjuk, ha vissza tekintünk a megelőző korra. A szathmári béke után — 1711 — tör­ténetünk hosszú időn csak a hanyatlás lanu­jeleit sorolja fel. A jnemzet, mintha elvesz-

Next

/
Thumbnails
Contents