Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-20 / 8. szám

12. §. Itt fel nem sorolt ipartelepek a 3-ik §-ban meghatározott dijakon felül a városi tanács által évről-évre megállapítandó vízfogyasztási illetéket kötelesek megfizetni. 13. §. Építkezéseknél földszintes ház után 10 frt emeletes háznál 20 frt és két emeletes épületnél 30 frt vizdij fizetendő akkor, ha az építkező vízvezetéki vizet használ az építkezésnél. 14. §. Kertek, melegházak öntözéseért a városi tanács által megállapítandó vizdij fizetendő. 15. §. Laktanyákban, istálózott lovak után évenként és darabonként 1 frt vizdij fizetendő. Ezen szabályrendelet már legközelebbb egy ad-hoc bizottság elé kerül, mely hivatva lesz az esetleges hiányokat még pótolni. Ezen bizottság által jóváhagyott szabályrendelet a legközelebb megtartandó közgyűlés napirendjére lesz kitűzve, mely ezen kérdésben végleges határozatot fog hozni. A pápai takarékpénztár. A pápai takarékpénztár a vidéki takarékpénztárak e nesztora, 35-ik üzleti zárszámadását bocsátotta közre. Evrő -évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmusabb időpontot aligha választhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hű kékéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fontos és jelentákeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégitézében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozá- í sában s mindezek révén iparunk és kereskedelmünk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet évi zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemlékezönh. Figyelemmel kisérjük ezt már azon okból is, mivel ezen intézet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvényeseket, hanem az egész nagyközönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint élvezett hitelével ez in'ézel érdekkörébe van bevonva. Üzletük kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonyczélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pá pai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskcdásnak a vidéki pénzintezetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen mondva, mert bizony . . . bizony arra a vádra még sok apró takarékpénz'ár és bank — sajnos — nagyon is rászolgál, A pénzpiacz helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítéséről, ami különben a tisztességes üzleti versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására meggyőződheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentő ségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életiiuk minden ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár közgazdasági életünknek sok mizériája van még, sok a javítani, sok a tenni való, de bizzunk a jól siiulált pénzintézetünkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz reá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hű fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot macáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani s sikerre is fogja vezetni. Az igazgatóság által beküldött 1897. évi zárszámadás részleteibe nem bocsátkozunk s ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések teljes ismerete lenne szükséges. Mi csak az üzleteredményt, kimutatások után ítélünk, mit megtehet — a mi segítségünk nélkül — a nagyközönség is. Az intézet üzlete a mult évben ismét emelkedett. A mult évi mérleghez képest 204082 frt 54 kr emelkedést mutat. A tiszta jövedelem 42120 frt 9 kr, leszámítva ebből a tartaléktőkére io

(

)/

ö-ot és a tisztviselő jutalékokat, marad rendelkezésre 32,364 frt 57 kr. Az igazgatóság ezen rendelkezésre levő összegből 1,950 frtot ajándékokra, 1000 frtot jótékonycélra, továbbá egyegy részvény után 65 forintot, tehát 300 részvényre 19,500 forintot, külön tartalékalapra 9,000 frtot s ez évre maradványkép 9 14 frt 57 kr. javasol. H 1 a közgyűlés az igazgatóság ezen javaslatát elfogadja, ugy az intézet jelenlegi vagyona 248,367 frt 41 krt tesz ki. Az igazga'óspg ez évben az alaptőkének megfelelő 300 drb. 500 frt névértékű uj részvényeket is kiállította, melyek folyó márczius í-tol kieserélhetők. A pápai takarékpénztár oly eredményt mutat fel, mely után mi csak pénzpiacunk javulását várhatjuk. Hogy ez a javulás meg fog-e felelni a várakozásnak s hogy tartós leend-e, erre azt hisszük — kevesen tudnának megfelelni, mi bizunk a pápai takarékpénztár loyalis és humán kezelésében. Nagy érdem itleti meg e tekintetben első sorban Hanauer Béla intézeti elnököt, ugyszinte a kezelési hivatalnokokat, kik a rend, pontosság s szigorú ellenőrzés mintaképei, s reméljük is, hogy a f. hó 26 ára egybehívott közgyűlés a bizalom és elismerés fényes bizonyítékaival fogják őket k tüntetni. nyezte be a városból nappal félszálló füst és por, teljes frisseségében özönlött be a nyitott ablakon, kellemesen árasztva el a kis szobát s megmozgatva az ablakról lecsüngő finom, rózsaszínű csipkefüggönyt, mely mellett, Edith állt, kíváncsian várva, hogy mikor emelkedik a szemben levő függöny. Nem soká várt. Jól számított. Laczi rendesen hét órakor húzta föl azokat s azután reggelihez ült, hogy kilencz órakor, minden dolgát végezve irodájába menjen. Az ablak megnyílt. Edith izgatottan várta minden mozdulatát. Laczi reggelizett, azután az ablak mellett karszékébe veté magát, könyvet vett, olvasott. Bátorság Edith itt az idő. Ő nem láthat ide s te csak ügyesen repittsd a Dórit, épen a szobába annak kellős közepébe, az asztalra esik. Nagyszerű lesz I Edith tapsol örömében. Meglehet, hogy előbb megijed, azután csodálkozni fog, később megfogja a hívatlan vendéget, mire az ijedtében kiáltani fogja : — Vigyél haza Edithez ! Természetes, előbb gondolkozik Laczi, de bátorságot vesz, kap a kedvező alkalmon, hogy átjöhessen, s átjön. Abban bizonyos Edith, hogy ismeri őt, s érdeklődik iránta. Hányszor rámosolygott mikor az ablakban volt. Hopp 1 . . . Egy ügyes mozdulat s 1 Edith átrepitette a Dórit aztán hirtelen lebocsájtja félig a függönyt, mintha az alsó nyitott részen repült volaa át. Ezt azért te- | szi, nehogy Laczi visszarepíthesse. Majd kiszaladt a szobából, mintha ott sem lett volna. Egyenesen a verandára megy s ott rakosgatja a virágokat, hogy ha jön Laczi | csakis vele beszéljen, nehogy czélja végpontjának útját állja egy előjövő cseléd, ki átvenné a madarat, anélkül, hogy ő beszéljen Laczival. Eltelik öt perez. Edith mind izgatottabban rakosgatja a virágokat. A lépcsőn léptek zaja hallatszik. Edith arozát pír boritja. Ma különösen olyan szép ^ hogy bizonyosan belészeret ha még eddig olyan csacsi volt és nem tette. Közeledik a zaj. Majd csinos férfi jelenik meg a lépcsőn, zavartan áll meg a bájos fiatal leányka előtt. Edith szive gyorsabban ver. Csakugyan Ő az, s kezében a Dóri. Edith üdvözli az ő szép, csengő hangján, a mi most az izgatottságtól kissé rezeg. Laczi csakhamar feltalálja magát, s udvarias köszönés és bemutatás után, átadja a madarat. Edith mosolygva megköszöni. Mély , csend ! . . . Pedig mennyi mondanivalója volna mindkettőjüknek 1 Végre Edith igy töri meg a perczig. tartó csendet : — Ez a bolondos kis madár, hogy is ludott átrepülni ! Laczi mosolyog. Edith elpirul. Laczi folytatja. _ — Nagysád tanitolta meg beszélni, nemde ? — Ó, igen 1 Én foglalkozom veie. Talán valamit mondott önnek ? — Igen, a kedves kis állat szerelmi vallomást tett. Ugy-e érdekes ? Erre is ön tanította ? Edithnek még a homloka is piros lett. Végtelenül szégyelte a dolgot. Néhány mentegető szót prob5.lt, a mi nagyon rosszul sikerült. Laczi engedelmet kért, hogy látogatást tehessen, s könnyedén meghajtva magát távozott szégyenkezve ment a szobájába. Az öröm és szégyen váltakozott kis szivében. Sírt is, nevetett is egyszerre. * * * Pár nap múlva Laczi látogatást tett. Edith még most sem állta meg pirulás nélkül, ha a történtekre visszagondolt. Nemsokára névnapja volt Edithnek s Laczi átjött gratulálni, Meghívták aznap délutánra. Nagy társaság gyűlt egybe. Ezután gyakrabban jött Edhitékhez. A táblabíró szívesen látta, söt megsze-