Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-02-13 / 7. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt kr. Laptulajdonos és kiadó": POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, e* Nobel Ármin kőnyvkereskedésébt* A polgári leányiskola ügye. Hosszú szünet után végre valahára alkalmunk nyílik egy oly kérdést fel­elevenítenünk, mely évek hosszú során át a vajúdás processusán ment keresz- j tül, de most már a^ megvalósulás kü­szöbén áll. Köztudomásu dolog ugyanis, hogy Pápa város közönsége mar evek óla sürgeti a polgári leányiskola újjá épi- | tését s nem kímélve áldozatot az állam kívánalmait teljesítve várva-várja an- | nak mielőbbi kivitelét. Az alább közlött átiratokból ki­vehető lesz, hogy a közmondás szerint a „leányzó nem halt meg, csak aludt". Aludt pedig azért, mert a kérdés nem lett kellőleg szorgalmazva. A leányzót azonban maga a kormány költögette s most már teljes a reményünk, hogy a leányzó kialudta a vajúdás processusát s egészsége teljesen helyreállott. Képletekben beszélünk, de azt hisszük, hogy mindnyájan meg fognak bennünket érteni. A gyengébbek ked­veért szükségesnek tartjuk e kérdésben rekriminációkba bocsátkozni csak azért, hogy teljesen meg legyen világítva a polgári leányiskola ügye, mely váró sunknak egy régi óhaja. Általános elismert és kétségbe nem Asszonyerö. Haragosan dobta a pamlagra a szép asszony az imént kapott levelet, azután a hintaszékbe vetette magát és elgondolkozott. Majd újra felvette a levelet a pamlag­ról, még egyszer elolvasta, azután izgatottan széttépte s foszlányait a papírkosárba dobta. Fölállt; újra a kerevetre dült s gondolatokba merült. S a mikor a nyers selyem pongyola lágyan odasimult fekvő testéhez s mikor ha­ragos arcát körülfolyta lebomló haja olyan igazán ennivaló menyecske volt, kinek arcán szinte ott derengett az a fiatal asszonyos, üde hamv a melyik a nőket százszor igézőbbé teszi ... — Ez hát a tündérálom — gondolá —­a melyiket kisleányos ésszel oly szépre fes­tettem ? Ez hát a boldogság, melyikre gyer­mekes reménykedéssel vártam ? A boldogság a férj o|dalán, a miért ott hagyjuk az anyai házat, a miért feláldozzuk leányvilágunk esz­vonható dolog az, hogy Pápa városa nagy áldozatot hozott, midőn a pol­gári leányiskola államosítása ezt illetőleg ujjá építése kérdésében az állam által kívánt telket díjmentesen átengedte, ugyszinle 12,000 frtot az építési költ­séghez megszavazott, nemkülönben ezen leányiskola részére a szükséges tűzifa készletet éven kint fedezni, elhatározta. Ezen közgyűlési határozatot jóvá­hagyás végett a törvén yhatósághoz kül­döttek meg, mely azonban csak a májusi vármegyei közgyűlésen nyer­hetne jóváhagyást s igy ezen épület építése ez évben elmaradna. Az ügy megsürgetését maga a kormány eszközölte azzal, hogy átiratot intézett a veszprémi.tanfelügyelőséghez, mely átiratot adjuk egész terjedelmében: „Veszprémvármegye kir. tanfelü­gyelőségének f. évi január 10 én 2344 sz. a. kelt jelentése*mellől, továübi el járás végett azzal küldöm vissza, mi­szerint a pápai községi polgári leány iskola államosítása mindaddig ki nem mondható, illetve a szükséges és a f. év tavaszán megkezdhető építkezés mind­addig el nem rendelhető, míg a tan­felügyelőség a m. évi julius 12-én 21269 sz. a. kelt rendelet szerint módosított városi hitelező nyilatkozatot és a te­lekre vonatkozó városi határozatot és ezt pedig törvényhatósági jóváhagyással ellátva 3 példányban ide fel nem ter­jeszti, Felhívom ehhez képest a tanfel­ügy elöséget, hogy a tavasszal egyéb­ként már megkezdhető építkezés czél­jából a fennt jelzett két rendbeli ok­mány érdekében a rendkívüli törvény­hatósági közgyűlés megtartását erélye­sen szorgalmazza és eljárásának ered­ményérői tegyen jelentést. Budapest, 1888. január 26.án A minister meg­hagyásából ; Dr. Axaméthy Lajos, s. k. ministeri tanácsos." A veszprémi tanfelügyelő «zen miniszteri átiratot megküldötte városunk polgárm esterének, ki rögtön intézkedett ez értelemben, s a. következő kérelem­mel járult az alispánhoz, egy rend­kívüli közgyüjés megtartása érdemében, „Pápa város tanácsának ide ráirt 166/898 sz. határozata folytán Pápa város közönsége nevében azon tiszte­letteljes kérelemmel járulok a nagysá­gos Alispán Úrhoz, miszerint Pápa vá­ros képviselőtestülete által az állami polgári: leányiskola épületének létesí­tése czéljából a magas kormány által a Gsajtai féle telken ki vili még kért 2 telek megvétele tárgyában 136/897 sz. a. hozott képviselőtestületi hataro­zatának jóváhagyására egy rendkívüli közgyűlést hirdetni kegyeskedjék, tekin­méjét. S ez az a pelyhes fészek, a hol mi örök boldogságot reméltünk ? ! S ez a férj, a ki kényeztet, a ki dédelget a ki tenye­rén hord ? Lém, két hét ót.a van oda bir­tokán s most levelet ír, hogy még egy hétig marad, mert vadászlársaságot hivott meg. S ezalatt én idehaza egyedül unatkozzam. Istenem, ez a közöny, ez a mellőzés t Ha meg tudnék szökni, ha nem félnék a szé­gyentől ! Ez az unalom —- — — S az unalom elszenderitette, elaludt. S talán tovább álmodozott közönyös férjéről, s az unalomról, az asszonyi tisztessék ez ellenségéről, a melyik fellázítja a lelket a férj ellen, a mely veszedelmes gondolatokat ébreszt s néha kísértésbe hozza az asszonyt. Mert hiszen nem kívánnak ők egyebet, mint­hogy a férj foglalkozzék velők, hogy beczéz­zük, hogy dédelgessük Őkst, mert egy asz­szony mindent meg tud bocsátani a férjnek, csak a közönyt nem. Az alvó asszony álmában is összerez­zent néha, mintha még most is a levelet tépegetné. S a csönd közepette lépések hal­latszottak, az ajtó kinyílt s egy férfi lépett be. A kilincs csikorgására feleszmélt az asz­szonyka is, felugrott s hirtelen megigazgatta haját. — Őn az ügyvéd ur ? — Ezer bocsánat, ha háborgattam, a szobaleány bocsájtott be s ö bizonyára nem tudta, hogy úrnője alszik. — Ugy-e férjemet keresi ügyvéd ur ? Még nem érkezett haza. — Önöknél akartam tisztelegni. — Ismétlem ügyvéd ur, férjem még nincs ilhon — mondá háziasszony s vissza­vonult egy asztalka mögé. — Tehát elmehetek? — Őn nem felel Klotild? Csak meg­engedi, hogy néhány perezre leüljek? — Tessék. — Ne féljen tőlem Klotild, először esett meg s most is csak véletlenül, hogy olyankor látogatom meg, mikor férje nincs itthon. Pedig lestem az alkalmat, mert saját­ságos helyzet ez a mienk. Egy házban lak­tunk, távoli rokonok is vagyunk együtt jár­tunk iskolába, együtt nőttünk fel s egymás­nak voltunk szánva. — Miért mondja el mindezt ? — Igenis egymásnak voltunk szánva, söt szerettük is egymást, fiatal szivünk egész melegével. Csakhogy a sors szeszélye másként intézkedett. Én még nem voltam ügyvéd, apám csődbe került, s a r$i ren^-

Next

/
Thumbnails
Contents