Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-12-04 / 49. szám

épes örömeivel, őrködjék jobbján Mihály balján., Gábor, előtte Uriel és mögötte Rafael őrangyal. — Felette pedig őrködjél Te Magad én Uram Istenem! Kemény Béla. A kaszt-szellem Pápán. Messze vidéken jó hire van Pápa városának, a mennyiben azt hiszik, hogy itt a legjobb egyetértés uralkodik a lakosság különféle rétegei és hitfelekezetei között. Nem tudjuk, de nem is fürkésszük honnan támadt ezen előnyös hír, melyre városunk büszke is lehetne, ha . igaz volna. De ez csak látszat ; a felületen meglehetős simaság van, de ki a mélyébe néz a város társadalmának, azt veszi észre, hogy a közmondás szerint, nem mind arany ami fénylik és hogy a város társadalma nrm érdemli meg azon jó hírnevet, melyben áll. A férfiak között meglehetős jó az érintkezés és az illemszabályai be lesznek tartva, de nem igy a nőknél. Az utóbbiak között merev válaszfalak vannak ugy az egyes hivatásbeliek, foglalkozásúak és legkirivóbban a hitfelekezetek között. Hogy helyesebben és igazabbap fejezzem ki, azt kellett volna 1 irnom "a keresztény és zsidó nők között. Magam is nó' létemre sokat gondolkoztam ezen viszásság fölött és nem ! bírtam más okokat kifürkészni mint a 'fcsaládi nevelés elfogultságát, a folytonos hiegszokottságot, a zsidó hitüt le nézni, Sikert zsidó ; de a mi egyszersmind fényes bizonyítéka a szellemi elmaradottsUgnak

1 és a lelki fogyatkozásnak. A ki füveit,/'aSzj

1 az emberben csak feleba« I s. 11.. . Pörög a dob, hangzik a kiáltás : ki ad többet érte, ötven forint először, ötven foíPint másodszor, senki többet harmadszor. - A dob pörgése egyesül a harangok zúgásával, de hangjuk nem hallik be abba a kis szobába, melyben Ilonka zokog, leborulva apjának véres ravatalára. v • • . * * • A büszke Létfalvi Léthy Ilonka, ki eddig csak ftiulatni tudott, a dolgot, a háztartást csak hirből ismerte, s lenézte a nem urakat, a temetés után látta csak be, mily tévedésben volt eddig. Az a sok jöbarát, jóbarátnő, kik oly kedvesek voltak, kik ugy szerették öt addig, mig gazdagnak hitté, hej, de hidegek is lettek á dobszótól. Nem maradt meg mellette senki, csak a2 öreg mindenesné, Terka néni az vigasztalta, az biztatta, hogy ne csüggedjen^ Oh, de meg is utálta Ilonka az egész gőgös, nagyot adó, fertálymágnás-osztályt. Ugy szégyelte, hogy egykor ő is azok közé tartozott. Volt oka elcsüggedni, de azért nem csüggedt el. Nem tett ugy, a hogy az ismerősök várták, sem ugy, ahogy a fiatal Veremey számított. ., ,. — Nem tehet mást, minthogy enyém legyen, — gondolta az ügyvéd, mikor felrátját látja és mindenkit csak egyéni sajátságai után itél meg : teljesen közönyös előtte mily módon imádja a másik Istenét és mily vallásunak született. Már a mondottakból világos, hogy a pápai társadalom is több gondot és költséget fordít a fiuk nevelésére mint a leányokéra. A férfiak gyakran érintkeznek egymással a kaszinókban, a kávéházakban vendéglőkben és gyűléseken ; van tehát alkalom egymást megismerni, és egymást mérlegelni, összehasonlításokat tenni. De nem igy a nőknél. Az egymást közelebbről nem ismerő nők, vajmi ritkán találkoznak és nincs is módjukban egymást megismerni. Ezen a társadalmi bajon volna a Jókai kör hivatva segítene; és az alapszabályaiban ez csakugyan benn is foglaltatik. Teljes határozottsággal állítom, hogy a Jókai kör eddig ezen czélját meg sem közelitette. Nézzük csak meg a kör bármely estélyét. Ha asztalok mellett foglal a társaság helyett akkor a zsidók is és a nem zsidók is külön küiön asztalok körül ülnek, De ez nem feltűnő, mert mindenki ismerőseit keresi fel és azok mellé telepedik le. De máskép van ha széksorok vannak felállítva. Ilyenkor akárhányszor, megtörténik, hogy az] utóbb jövő höl-^ gyekküíön sorpadba ülnek, ha az előtte' levő sorban, akár joöbról, akár báliról vannak is még üres székek, csak azért, mert azokon esetleg zsidó hölgyek fogfoglaltak helyet. A legutolsó előadó gyűlésen az is ajánlotta, hogy csak birja továbbá birtokot, (mert ő vette meg az egészet, nyert hozzá pénzt eleget) s ha majd jövedelme lesz, majd letörleszti apródonkint az adósságot. Nagyon szerette Ilonkát. Csak elhűlt a vér mindenkiben, mikor hire kelt, hogy Létfalvi Léthy Ilonkát, kinevezték tanítónőnek, a beregi állami iskolához. Létfalvi Léthy Ilonka, kinek anyja bárónő és csillagkeresztes hö'gy volt, most tanitónő lesz, hihetetlen, ilyen szégyent hozni erre a hires névre, Bizony Ilonka, nem tartá azt szégyennek, volt annyi esze és ugy cselekedett. Volt kétezer forintja mit még boldogult anyja helyezett el egy takarékpénztárban, volt tanítónői vizsgája mint egykor, csupa „heczczből" letett (akkor még nem hitte volna, mire jó az,l, folyamodott és kinevezték. Vett ott magának egy kis házat, nagy gyümölcsössel s a hű Terka nénit magához véve, elfoglalta uj otthonát s tudni sem akart többé Kétdomb városáról és előkelő ismerőseiről. Igaz, hogy azok sem igyekeztek ismeretségüket felújítani. De nem ám Veremey, ez ha eddig szerette, most már imádta ezt a leányt, kinek pedig szerencsétlenségét ő okozta. megtörtént, hogy néhány hölgy, kik igen későn jöttek, mikor már valamennyi széksor él volt foglalva és csak néhány üres szék volt még két sorban is kénytelenek lettek volna zsidó hölgyek mellé ülni — hogy ezen borzasztó szerencsétlenségtől megmeneküljenek — a még üres székeket a sorból elvették és azokat keresztbe téve ültek le. A műveltséggel biró hölgyek csak szánalmes nevetéssel nézték őket, kik ezen magaviseletük által nagy szellemi és lelki szegénységi bizonyítványt állítottak ki magukról. A Jókai kötben még eljáró zsidó hölgyek valamennyien tudják, hogy ck ezen körben ugy vannak otthon mint a keresztény hölgyek ; ép annyit fizetnek, mint azok és ép annyi jogaik vannak, mint azoknak, ezért tul teszik magukat ezen hölgyek magaviseletén, kik eázel azt árulják el, hogy csak a műveltség mázával birnak, de mint fentebb láttuk, ez is hézagos, és kedélyüket nem hatotta át a műveltség nemesítő hatalma. De minden türelemnek meg van a határa és könnyen megtörténhetek, hogy a zsidó tagok nagy része megunva, vagy degutirozva az ily magavisel^t„által oda fogja hagyni a Jókai kprt. , Van. az emiitetteken kívül még egy másik körülmény, mely a nevezett felekezet boszantását czélo.zza, de erről talán más alkalommal Ilona. Jubileumi ünnepségek. Ő császári és apostoli felsége osztrák császári trónralépésének: országszerte megünnepelt 50 éves évfordulóját váAz iskola, nagy derékszőgalaku épület volt. Egyik részén a lány- és fiúiskola, a másik részén a tanitó lakása, háta mögótt két rendezett kert. Itt lakott Teredy Józsi fiatal tanitó, özvegy édesanyján II. Egy szép nyári vasárnap délután tőrtént. A kerti lugasban ült az özvegy és onnan nézte fiát, amint magyarázgatott valamit Ilonkának. De szép pár lenne belőletek — gondolá magában az öreg é.i igaza volt. A férfi, középtermetű, erős futai ember volt, szép selyem bajusza odaillet ifjú, naptól barnult arczára, melyről a jóság tündökölt. Hát a leány. Az a szép, kifejtett leáhy, a ki nagy kerek szemeit le nem venné az ifjúról s édes áhítattal halgatta, amint az airól a gyümölcsfáról beszélt, mely alatt állották. A kertajtó kinyílt és Terka néni jött be s egy levelet adott' át az özvegynek. — Ilonka lelkem, jöjjön csak ide, egy levelet kapott, — kiáltott, Ilonka odafutott, Jó2si pedig tovább ment, s eltűnt a bokor mögött.' . , ; 4,

1 — Ki irhát nekem? — szólt Ilonka és kíváncsian bontá fel a levelet, elolvasta aztán kaczagva nyujtá oda az öregnek. — Dr. Veremey Bertalan megkéri a kezem, — szólt STÁEK LAJOS dívatáruhiizában az összes árukészlet mélyen leszállított árban lesz eladva.