Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-11-20 / 47. szám

feladata volna a körök, egyesületek és kaszinóknak. Reformáljuk társasköreinket s vesszó'zük ki a kaszt szellemet mely filoxeraként pusztít társadalmi élelünkben. Mert hát nobile officiumokat elfogadni, derék dolog, de annak lelkiismeretesen meg is felelni, még is derekabb s mig ez a kötelességérzetet ki nem fejlesztik, addig hiába lamentálunk. A Jókai körben permetezzünk és öljük ki a kaszt szellemet, mert ha késünk vele, ugy találunk járni mint a néhai Közművelődési egylettel. A kaszinó és polgári kör rendezzen társas összejöveteleket melyekbe nőket, mint a társasélet éltető lelkeit okvetlenül bele kell venniök. Nézetünk szerint Cherubként kell ellenállani minden oly irányzatnak, mely társasköreinkben a kasztrendet és szellemet idézik elő. A feltűnés, a szertelen rugaszkodás nem valami épületes látvány. Ez nálunk oly társadalmi betegség, melyet orvosolni keli. Ismételjük, hogy társasköreinket reformálni kell s ez alkalommal rá akartunk mutatni jó eleve azon káros szimptomakra, melyek társasköreink romlásainak csiráit rejtik magukban. Nézel ünk szerint ily módon segíthetnénk társadalmunk felfrissítésén, de csak együttes, jó elhatározással ! Megyei rendkívüli közgyűlés. — 1898. november 15. — Nagy érdeklődés közepette tartotta meg vármegyénk törvényhatósága a főispán által f. hó 15-ére egybehívott rendkívüli közgyűlését. A rendkívüli közgyűlés egybehivását főleg azon körülmény idézte elő, hogy a vármegye rosszálását fejezze ki a képviselőházban folytatott obstrukció hánt. A rendkívüli közgyűlés a legélesebben Ítélte el az obstrukciót és majdnem egyhangúlag fogadta el az áll. vál. határozati javaslatát, mely megütközőleg nyilatkozik a képviselőházban lefolyt meddő vitával szemben. Általános feltűnést kellett ez alkalommal, hogy a pápai megyebizottsági tagok oly gyérj számban jelentek meg ily rendkívüli fontos kérdés megnyilatkozásában. Valóban mi sem tudjuk ennek okát megmagyarázni s hogy szóvá tesszük ezen közönyt, azt városunk jól felfogott érdekében tesszük. A pápai megyebiyottsági tagok a megyegyüléseken elismert nagy tényezők s mint ilyenek, minden kérdés megvitatásánál ugy szavukkal, mint megjelenéseikkel imponálnak. Hogy ez igy van, arról több izben fényes bizonyságot szolgáltattak. A pápaiak elmarapása ily kényes és fontos kérdésben nagyon sokat elvonhat majd abból a tekintélyből, melyet eddigelé maguk részére kivívtak. Vigyázzunk magunkra, hogy az ily közönnyel városunk érdekeit ne tegyük kockára. Fő'eg szól azokra a megyebizottsági tagokra, kik a megválasztás alkalmával oly nagy suiyt fektetnek erre az állásra. Akkor lótnak futnak s mindent megtesznek megválasztásuk érdekében s mikor tényleg kötelességük volna hivatásuknak megfelelni, nem látjuk őket ott, ahol kellene. Ezt megmondani kötelességünk volt ! A rendkívüli közgyűlés lefolyását adjuk a következő'kben : Fenyvessy főispánt a terembe lépésekor zajos éljenzésse) fogadták s miután szivélyes szavakban üdvözli a megyebizottsági tagokat az ülést megnyitja. Fenyvessy. Ferencz főispán bejelenti, hogy Devies József apit-kanonok elhunyt, a közgyűlés részvétének jegyzőkönyvileg ád kifejezést, és részvét iratot intéz a káptalanhoz. Bejelenti továbbá a főispán hogy a mihályházi tüzkárosultak részére a Jósziv-egyesület 2000 koronát adományozott, Antal Gábor ev. ref. püspök pedig 2400 koronát gyűjtött. A közgyűlés ezt köszönettel veszi tudomásul. Bibó Dénes indítványozza, hogy Csongrád vármegyének és Pécs sz. kir. városnak az obstrukció dolgában érkezett átirata re elsőnek tárgyaltassék, mint ahogy a napirend kitűzte, hanem utolsó tárgynak. Indítványozza ezt azért, mert több községnek fontos pénzügyi elhatározása fölött is tanácskozni kell s kívánatos, hogy ez ügyek addig intéztessenek el, mig a tagok nagyobb számban vannak jelen. Az indítványt elfogadják. Koller Sándor főjegyző referálja Kislőd községnek a deszkametsző vásárlási ügyét. A közgyűlés az élőterjesztést elfogadja. Koller főjegyző előadja továbbá, hogy Almádi község 5000 frt hozzájárulást szavazott meg a balatonparti vasút számára, törzsrészvények ellenében. Az állandó választmány a község határozatát jóváhagyásra ajánlja. Barthalos István a legnagyobb készséggé! hajlandó a balatonparti vasút ügyét támogatni. Kéri azonban az alispánt, szíveskedjék felvilágosítást adni, az ügy mibenlétéről. Kolossváry József alispán az ügy mai stádiumáról közvetlen tudomással nem bir, de nem is bírhat, mert a dolog most még nem hivatalos, hanem magánügy. Hivatalosan csak annyit mondhat, hogy az érdekelt községek tőlük telhetőleg meghozzák anyagi áldozatukat szintúgy Zalavármegye is. Reé Jenő ismerteti a balatonparti vasút érdekében megindított mozgalom történetét. Konstatálja, hogy a vasút ügye minden körben a legnagyobb áldozatkészségre találtak. A tőrzsrészvényjegyzések annyira haladtak, hogy a vasút építése remélhetőleg már nemsokára megkezdődhetik. Számos körülmény arra mutat, hogy czélszerübb lesz a vasutat villamos erőre berendezni. Barthalos István örömmel veszi tudomásul az információkat, kéri azonban, hogy inkább gőz, mint villám erőre rendezzek be, mire a közgyűlés Almádi község határozatát jóváhagyja. Vörösberény községnek ugyancsak a balatonparti vasútra vonatkozó felterjesztését leveszik a napirendről, minthogy a fölterjesztés nincs kellő módon fölszerelve. Koller Sándor főjegyző ismerteti azután az átiratokat, melyek az obstrukczió dolgában Csongrád megye és Pécs városa részerői érkeztek és előterjeszti az állandó választmány határozati javaslatát, mely igy szól : «Mondja ki a vármegye közönsége, hogy egyfelől szemben azon eljárással, amelylyel a kepv.selőház kisebbsége a házszabályoknak intencziói erőszakosan törtőköt mondtak, valahányszor a beszélő tekintete a menyasszony tekintetével találkozott. ki ugy állt ott, mint egy szép szobor. Gépiesen hagyta öltöztetni magát. Már fején volt a rnirtus és a fehér fátyol, kezében a fehér csontfedelü imakönyv. Ez mind oly jól illet neki. Amint a tükörbe nézett, sznmoru mosoly vonult át ajkán. Igazat szólt, mikor azt mondta Bandinak, hogy szép menyaszszony lesz, s ezt vállig ál ilják a vendégek is, meg a boldog vőlegény, de a szép menyasszonyt csak nem tudják fölviditani. A vőlegény önhitten gyönyörködik a tükörben hízásnak induló alakjában, kikent rőtt bajuszában s elégedetlen dörzsöli húsos vörös kezeit. — Kissé szomorú — mondja, de se' baj. Szép, ha nem nagyon vig a menyaszszony, ez igy dukál. Majd megjön a vidámság az esküvő után. Után. Ugy-e angyalom ? A leány nem felelt, csak ijedten hátrál vőlegénye elől. Végre indult a nászsereg templomba hol a menyasszony csak halkan, félve mondja az „Igent*. Keres valakit, tekintetéből erőt, bátorságot merítsen, de az a valaki csak késik, nincs sehol. Támolyogva megy ki férje karján a templombői s révedező tekintete elárulja hogy még mindig keres valakit. De az csak most sem látható. Önkénytelenül is szorosabban fűzi karját férje karjába ; bizalommal tekint fel rá s ki őt igy látja, nagyon, nagyon boldognak hiheti. Most jelenik meg a templomajtóban Bandi alakja, ki igy látja — egy perezre,—• midőn szemei a lány daezos tekintetével tatálkoznak, boldognak hiszi őt nagyon — ő s rohan el egyenesen a Tisza felé. Már éjfélre járt. midőn vidám zeneszóval kisérték a szép menyasszonyt a Tisza túlsó partján levő otthonába. Csilingeltek a csengők, midőn végig siklottak szép sorjában a pántlikás szánok a Tisza jegén felverve az éj néma csendjét. Oly vidámnak látszott e menet! A csillagok is oly fényesen ragyoglak. mintha ők is osztoznának a földiek örömében, s a hold a felhők mögül kaczérkodott — bújósdit játszva — hol eltűnt, hol meg előbukkanva teljes pompájában mutogaita magát. Szép, fönséges szép volt. az est. Egyszerre csak egy magas, erőtelyes alak emelkedik ki fenyegetőleg a sötétben. Egyenesen a menyasszony szánja felé tart, ki reszket a félelemtől. Megismerte az alakban Bandit. Bandi amint közel ért, 'pehelyként ragadta ki a szánból a leányt, s vitte a biztos halálba. A leány nem elenkezett, tudta, hogy a halálba megy és ment mégis szívesen, boldogan. — Eljöttem érted. — suttogja Bandi lázasan. — Megyek veled. — feleli a lány. S a mint a Tisza azon részéhez érnek, hol Bandi a jeget előzőleg már meglazította, az ifjú teljes erejével lép azon helyre, s a jég recsegve, ropogva szakadt be, s fejük fölött össze csapott a hullám — maga alá temetve örökre. A gyorsan sikamló szánokat megállítani lehetetlen volt, s igy a lakodalmasok mind oda vesztek. A menekvésre még csak gondolni sem lehetett. Még csak hírmondó sem maradt közülök. E kis történetet nekem a hold regélte, aztán összevonta a felhőket maga fölött és megeredtek könnyei. Siratja halottait.