Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-23 / 43. szám

retettői áthatott nemes szivében, ezért hiszem és reménylem, hogy szívesen fogadja a nép­konyha való létesítésének magasztos eszmé­jét és kimondja a teremtés nagyszavát: legyen! «/. A jelentés, mely Kemény Béla vá­rosi jegyző tollából eredt nagy hatás­sal volt a megjelentekre s mindnyájan ímeg voltak nyerve az eszme megva­lósítására. Mészáros polgármester kijelenti, hogy a város évenkint 6000 forintot oszt ki Szegények javára és ezen ösz­szeg fele ezen czélra lesz fordítható, ehhez hozzáadva a jótékony nőegyle­tek által ? szegények felsegélyezésére szánt adományokat, teljesen fedezik ezen intézmény költségvetését. Hojfner dr. a szegény ügy rende­zését hozza ez alkalommal javaslatba melyet a népkonyha intézménnyel hoz némi összefüggésbe. Nem pénzt, hanem élelmet és ruhát kell a szegények kö­zött kiosztani. Szokoly kisebb jelentőségű felszó­lalása után dr. Koritschoner hangsúlyozza hogy ezen intézmény csak akkor birna létjogosultsággal, ha a nőegylet vá­lasztmányának körreműködése biztosítva van, kéri tehát a jelenlevő nőegylet elnökeit, hogy a válasz mánynál a nép­konyha feletti felügyeletec kieszközölnék. dr. Körös Endre is ily értelemben szólal fel, azzal a hozzáadással, hofy a népkonyha vezetése egy minden te kintetben megbízható egyénre bi^assék. Sült Józsefné nagyon lelkesül a népkonyha eszméjeért s minden tőle telhetőt el fog küvetni ennek megva­lósítására. Ily értelemben nyilatkozott dr. Lőwy Lászlóné is. Mészáros Károly kimondja határo zatilag hogy az értekezlet a népkonyha felállítása szükségességét javasolja s ő fly értelemben fogja ezt a legközelebb megtartandó képviselőtestületi közgyű­lésen jelentésében javasolni. Ezzel az értekezlet véget ért. A mult hétről. Szélcsend uralkodik városunkban — azt mondaná — a közügyek rovatvezetője, ne­kem ezen elnevezésre a «limonádc li£ngulat» kifejezés jobbau ráillik, és joggal használom mert tényleg ez a hét tükre. Nem csuda hogy «!yen hangulat uralkodik, mert az összes ki­rakatokban már ott lógnak a sirkoszoruk és figyelmeztetnek bennünket e «Memento mo­ri«ra. Ez már ilyen szokás s nem is vehet­jük rossz néven a kereskedőktől, hogy tnár három héttel előbb adják tudtunkra, hogy •örökké nem élhetünk». Ennek tulajdonítom is nagyrészt ezt a limonádé hangulatot. De kinek is volna ilyen­kor kedve eseményekben dolgozni, mikor «haIottak napja» van közeledőben. Ilyenkor imádkozunk (maga biztosan nem. Szedő.) szegényeket segélyezünk és humanismusban cselekedünk. Azt hiszem ez a körülmény is segí­tette elő, hogy a lefolyt héten a nép­konyha érdekében értekezlet lett tartva, melyet derek polgármesterünk hívott egybe s a mely végeredménykép kimondotta, hogy Pápán népkonyhára szükség van s m nden lehetőt el fognak követni, hogy a már a jövő évben népkonyhában étkezhetünk (Ezt jól irta meg, mert senki sem tudhatta előre, hogy nem szorul még a népkonyhára. Szedő.) Az értekezleten a jótékony nőegylet és az ÍZI. nőegylet elnökei is résztvettek, kik eleinte nem voltak hivei ezen eszmének, de mikor azt hallották, hog> a nőegylet törzsvagyona érintetlenül marad s csak ki­sebb hozzájárulást igényel lelkes támogatást Ígértek saját egyé: bérükkel. Arra, hogy a felügyeletet a női táborkar végezze, arra fe­felősséget nem vállalták, de Ígérték, hogy ezt is megpróbálják. Nem sokat adok ugyan az Ígéretre, de akkor amidőn ily két köz­kedvelt és szeretetreméltó úrhölgy igér azt nemcsak népkonyhai szelvenyjegynek, de készpénznek tekintem. Mégis csak érti a mi polgármesterünk kikkel szövetkezzen ha dűlőre akar vinni hu­manismus jelleggel felruházott intézményt. Ilyen két szerencsés kezű úrnővel nem csoda ha a népkonyha felállítása biztosítva van. Ki merne ellentétbe helyezkedni ily két ked­ves teremtés nézetével. Bizony-bizony sok városi ügyben nem ártana ha ily városatyák ülnének a tanácsteremben, akkor talán sok eszme nem vajúdna és dűlőre menne. Ezen gondolat cikkázott át agyamban, midőn lát­tam a szegények nemtő angyalait a város tanácstermében a po'gármesteri széktől jobbra és balra ülve. De talán a polgármester is ebben a nézetben lehett, mert teljesen par­lamenti rendszerben folyt az értekezlet, sőt a határozatban is volt valami képviselőtes­tületi féle. Asszonyoké rendesen az utolsó sző sőt egy tárgyhoz többször is hozzá sze­retnék szólni s látják kérem ez sem történt. Egyszer szóltak, de ez elég volt a zárszó jogával pedig a polgármester cél. Tessék okulni tisztelt városatyák. Küldöttség fogadtatásról is volt szó, mely a honvédelmi minister által lett volna fogadva a bánhidai vasút lőtere miatt s melyre Mészáros Károly polgármesterünk is kiküldve lett, de ez elmaradt. A polgármes­ter elutazott Budapestre, de csak azért, hogy másnap visszatérjen. Az egész lőtér kérdése nem is volt szóba hozva a hadügyminisz­ternél s igy tárgytalanná vált a küldöttség. A honvédelmi minister ezt jó előre megsúgta, Franci barátjának, pardon Fenyvessy főis­pánnak s igy feleslegessé vált a küldöttség. A lőtérrel tehát csak egy kicsit megijesz­tettek bennünket, de lőni nem fognak s most semmi akadály nincs arra, hogy a jövő hó­napban a vasút épitése kezdetét vegye. Feny­vessy már nem képviselőnk, mégis érdeme­ket szerez magának Pápa város érdekében, igy mondják azok, kik majdnem a honvé­delmi ministerrel kezet foghattak volna. No de jobb ez igy, hogy a lőtér nem lesz lőtér ! Frici. Az hirlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városában felállítandó népkonyha a legkedélyesebb társaskörnek ígérkezik. Az hirlik, hogy a népkonyha in­tézmény hivatottnak Ígérkezik, hogy városunkban a társadalmi válaszfalakat lerontsa. (Az éhség nem ösmer rang­különbséget. Szedő.) Az hirlik, hogy Fenyvessy főispán ha Pápára érkezik rendesen «megtér»• Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnk a külföldön hagyta a legény­ségét. Az hirlik, hogy a polgármester Budapestre min' «kiküldött» onnan pe­dig mint «clküldött» érkezett hozzánk vissza. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány­nak a regale - bizottság ülésén körül­belöl azt mondták, hogy a szamár Bécs­ben is szamár marad. Az hirlik, hogy a «pestis» végett nemcsak Pest- is, de az egész ország retteg. Az hirlik, hogy a pápa-bánhídai vasút érdekeltsége az első bakot nem a «lövői éren » lőtte. t\z hirl'k, hogy a helybeli fogyasz­tási adóhivatal kezelő személyzetének ezentúl keserű keresete lesz, mert el­vették tőlük a cukor-adót. (Dehogy azért, mert redukálták a fizetésüket. Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán már né­hány nap ó'a leszedegetik egyesek a nadrágról a gombokat, mert tudták, hogy «tamburások» jönnek. i\z hirlík, hogy a Hungária ká­véházban tegnap este tartott bűvészi előadáson egy vő elvitte anyósát is, de nem sikerült a terve. (Nem értett a bűvész az anyósok elsanzsirozáára. Szedő.) Az hirlik, hogy a pápai cigány zeuészek maholnap egymásnak fogni'c muzsikálni. Az hirlik, hogy a Jókai Mór ut­cában van egy ház, ahová csak a po­loskák fizetnek b meneti díjat. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykafőnöknének, a rendőrkapitány* a jogtanácsosa. (Nagyon jól van, leg­alább a végét járja. Szedő.) Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai dámanegyedben teljesen «leszállított áruk» kaphatók. Az hirlik, hogy Pápán nagyon elő­relátók az építkezéseknél, mert a há­zak homlokzatára «sirkő» díszítéseket alkalmaznak. (Megsirathatják az elteme­tett pénzt. Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán vannak egyesek, kik már hetek óta reszelték a tormát «Halo'tak napjára.» Az hirlik, hogy Dobó színigazga­tónak «Felhőbe» van a vagyona. (Jó befektetés ! Szedő.! Az hirlik, hogy «Menüvel» a szép­ségverseny alkalmával megnyerte az első dijat. Az hirlik, hogy a dohánygyári leá­nyok között vannak többen kiknek jó «felfogásuk» van. Az hirlik, hogy a veszprémi-iut, do­hánygyári leány hadgyakorlati beteg­ségben szenved. Az hirlik, hogy a Corvin utczai uj füszerkereskedő már —- vedlik. Az hírlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője, éjjeli menetrendjében nagy változásokat akar behozni. (Ez már a téli menetrend lesz. Szedő.)

Next

/
Thumbnails
Contents