Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-23 / 43. szám

Ez sem. Pedig van tudományos körünk. Megalakítottuk a Jókai kört, hol az emberi ész termékeit, a ma­gasztosabb tanokat napirendre lehetne tűzni és velük behatóbban foglalkoz­hatnánk, de hát mint tudjuk ez a kör is valószínűleg arra a sorsra fog jutni, mint a pápai közművelődési egylet. Legalább a látszat nem bizonyít mást. Pedig erőnk volna elegendő hozzá, hogy a Jókai kört megmentsük társadalmunk részére. De hát városunkban a nyárspol­gárias, hétköznapi szellem leharrogalja azt a ki túlszárnyalja a fili^zterek sze­gény eszmekörét, melyben nincsenek megerőltető gondolatok, melyek az emésztést s az annyira dédelgetett „Ge­mütlichkeit"ot megzavarnák. Szóval sem politikai, sem tudo­mányos sem irodalmi életünk nincs, mely összetartaná és összeforrasztaná társadalmunk különböző rétegeit, ha­nem igenis vannak e helyett kisebb-na­gyobb klikkjeink, melyek sörházakban és a kaszinóban intrigálnak s a leg­üdvösebb eszméket, kicsinyes apró­cseprő személyeskedésekkel s ízetlen megszólalásukkal dugába döntik. Olyan eszmék melyek a mostani elnyűtt társadalmi rendszerünk ujjászer vezéséí, keresztül vinni s a petyhüdt „nem bánom"ságot erőtől duzzadó tevé­kenységgé átváltoztatni volnának hivatva, csak nyomtatásban alkalmatlankodnak olykor olvastalanul hagyott s pillán tásrasem méltatott vezérczikk alakjában. Olyan törekvésekről, melyek váro­sunk lakosságának biztos megélhetési forrást, s igy a jólétet s megelégedést csak a társaságok nunalmas u emberei beszélnek. Olyan programm elvek pedig, melyek városunk szellemi és anyagi érdekeinek előbbre vitelére szolgálná­nak, egyáltalán nem kerülnek beszéd­tárgvává, mert senki sem törődik velük, (Kis szünet.) Tehát egy hét, aztán szervusztok leá­nyok ! Ha valami mondani valótok van, csak ki vele addig, mert azután csak asszonyok­kal fogok szóba állani ! Mert tudjátok meg, hogy mi asszonyok sokkal komolyabbak va­gyunk annál, semhogy a lányokkal holmi apróbb szerelmi ügyeket tárgyaljunk ; a mi fejünk tele van fontos házi ügyekkel, ugy intézni a háztartást, hogy azzal férjünk meg legyen elégedve ; hogy mikor az én kicsi férjem uram nagy éhesen haza jön. a leves már az asztalon legyen, aztán azt főzetni mindig, amit ö szeret, igen, igen, mert egy ügyes asszonynak kötelessége még gondola­tát is kitalálni férjének . . . Persze lányok, nektek erről hiába be­szélek, ti azt nem értitek — — no de azért ne busuljatok, meg fogjátok azt ti is érteni, ha majd asszonyok lesztek, de nini, hiszen még én sem vagyok egészen asszony, csak menyasszony s mégis ugy beszélek, mintha már Kövy Béláné volnék — — Apropos, Kövy Béláné! Megsúgom, hogy a vizitkártyákat már titokban megcsináltat­tam; mi'yen jól hangzik: „Felsököi Kövy Béláné született Szánt ay Anna" Ha majd uj.évre, vagy névnapra gratulálni fő­sem érzés, sem érdeklődés nincs irántuk. Miért ? Mert mi csak lamentálni tudunk! S látják kérem itt a bibi ! A minden jóravaló törekvés és ideál iránt majdnem teljesen közönyös társada'munkba be kellene ültetni már valahára a közügyek iránt való érdek­lődés termékenyítő magvait, hogy ne lenne többé „hideg lélekre mázolt jég­virág" mint eddig volt. Milyen üdvös lenne, ha a társa­dalom is foglalkozna a város közügyé­vel s megteremtené a fehér asztalok körül is a közszellemei, mely nélkül sem a közélet, sem tartalmas és irányadó társadalmi öszhang, az úgynevezett köz­vélemény nem képzelhető. Igaz ugyan, hogy olykor, olykor néha akad egy-egy kivétel, a ki a szép jó és igazért még tud lelkesülni, s me­részel még eszmékért küzdeni, de nem csudálkozhatunk ha végre is megunja a küzdést, bele fárad, mert mind hiába, az árral küzdeni nem lehet. Pedig Pápa városára reá férne, hogy ne hagynánk mindent a maga útjára, hanem válvetve tennénk is va­lamit a közügyek és közélet ébresz­tésére. Az útirányt, melyen haladnunk kell megvilágítottuk, a gordiusi csomó kö­teléke kioldatott, most már Önökön függ, hogy helyzetünk javuljon ! Pollatsek Frigyes. Á fogyasstásí hivatal ujjíszerveséss, — A regále bizottság ülése. — A fogyasztási adók tekintetében életbe léptetendő uj törvényes intéz­kedések következtében városi fogyasz­tási adóhivatalunk újjászervezését vonta maga után amennyiben január hó 1-én csakis a bor és husfogyasztási adók gok barátnőimnek, osak anynyit kell ráirni: „és családja" [hirtelen) akarom mondani: „és férje." No de legyünk komolyak, mint illik egy olyan leányhoz, a ki egy hét múlva már asszony lesz. Istenem, ha elgondolom, hogy milyen nehezen lehet hozzá jutni ehhez a menyasz­szony titulushoz ? ! . . . Megismerkedünk egy fiatal emberrel ; az eljön hozzánk vizitbe, eljön másodszor, harmadszor, mi meghívjuk ebédre, aztán meghívjuk soiréba ; a fiatal ur igen jól találja magát körünkben. A fiatal ur megtetszik apának is, mamának is és szó ami szó, mi sem idegengedünk tőle. Mikor aztán a szomszédok, ismerősök és az utcza is beszélni kezdi, hogy a viszonyok komoly, akkor a fiatal ur már máshol ebédel, máshol soiréezik . . . Egy vőlegény tehát fucscs ! .azután jön a másik, — bálokban, hangversenyekben tánczol, udvarol ugy mint­ha fizetnék érte; elkísér templomba, szín­házba, — velünk vásárol kalapot, ruhaszö­vetet, — meglesi mikor kimuzdulunk hazul­ról s rögtőn mellettünk terem ; mi is, meg mindenki azt gondolja : no ez már igazán bizonyos — — egyszer csak áthelyezik egy behajtása marad fenn s igy a munka jelentékenyen kevesbül. A fogyasztási hivatal újjászerve­zése ügyében a regále bizottság Mészá­ros Károly polgármester elnöklete alatt f, hó I7-én ülést tartott, a melyen ezen hivatal ügykezelése teljesen sza­bályoztatott. A városi tanács az újjászervezés ügyében a regá'e bizottsághoz a kő­vetkező jolentéssel járult : Tekintetes Regale bizottság ! Az 1899- január" 1-én életbe lépő uj fogyasztási adótörvény az adózás ezen irá­nyában lényeges reformokat szült. Ezen re­formok közül az, a mely bennünket köze­lebbről érdekel a fogyasztási adók kezelése. Kőztudomásu dolog ugyanis, hogy a czukor, szesz és sör fogyasztási adók keze­lésétől a törvény életbelépése napján a köz­ségek elesnek. Természetes, hogy ezek kő­zött Pápa városával sem tesz a törvény ki­vételt es igy saját kezelésünk alatt nem ma­rad egyébb csak a bor és hus fogyasztási adók kezelése. Mint a t. Regale bizottság előtt isme­retes, városunk ezen fogyasztási adókat ez ideig házilag kezelvén, e czélra, annak ide­jén külön hivatalt szervezett a jelenleg ér­vényben levő adó törvények által előirt ha­táskörrel és e hivatalban megfelelő számú hivatalnokot, tisztviselőt, kezelő és segédsze­mélyzetet alkalmazott a fogyasziási adóne­mek házi kezeléséhez i'lően megjelelt ügy­kezelési szabályzattal. Az érintett reform azonban az ügyke­zelési szabályzat lényegesebb pontjait, mint a czukor, szesz és sörfogyaaztásra vonatko­zókat feleslegessé teszi ami nem jelent ke­vesebb 3t, mint az e czélra szervezett hiva­tal hatáskörének szűkebb keretbe szorítását és a mi evvel a legszorosabb összefüggésben van a személyzet ez idei számának szükség szerű csökkentését. Ez a körülmény kényelmetlen helyzetet teremt a városi Tanács számára. Mert a mit e téren nemzetgazdászati szempontból tennie kell, annak útját állja a méltányosság. A fogyasztási adóhivatalban csökkenvén a hatáskör és ezzel a munka, mely két kö­rülmény szülte azt a kellemetlen harmadikat is, hogy e hivatalban két „alkalmazott felei­más városba s egy biztos völegénynyel ismét kevesebb . . . Nincs más hátra, mint a harmadik »tán nézni, mikor ez megérkezik, akkor már több a praxisunk, a csatatervet jobban ki tudjuk eszelni, dédelgetjük, szörnyen kedve­sek vagyunk vele szemben, ha alkalom nyí­lik, mindig kitüntetjük a többi fölött s végül csinján-binján szájába adjuk a vallomást. No ez aztán már meg nem szabadul, benne van a kaliczkában. Aranyos madár, drága madár, jól kell őrizni. No ugy-e, hogy nem olyan kis dolog mennasszonynyá lenni? Bizony, bizony, tessenek elhinni, ki­csinyben mult, hogy az én aranyos mada­ramnak nem én kértem meg a kezét .... Ha igy halad a fiatal emberekben a háza­sulási kedv, akkor bizonyosan eljutunk odáig, hogy az igen tisztelt fiatal urak fogják kiko­sarazni a becses kezükért pályázű lányokat. Hála istennek, én ezeken a veszedelme­ken már tul vagyok — — egy hét múlva asszony leszek igen is asszony, még pedig azt hiszem, nem a legutolsó, ugy-e elég csi­nos, elég ügyes asszony válik belőlem ? Oh, bizonyosan tudom, meg vagyok róla győződ­ve, hogy udvarlóm fog akadni elég — hiszen a mai fiatalság szívesebben udvarolgat a

Next

/
Thumbnails
Contents