Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-16 / 42. szám

Az agglegények társasága, melyhez szerencsém van tartozni, kötelességet vélt leróni azon tagokkal szemben, kik megfeledkeztek az alapszabályainkról és házasságot törtek, amennyiben ott hagytak bennünket, <s megnősültek. Szabályaink értelmében felkerestük uj otthonunkban s mély 'sajnálatunkat fejeztük ki a ballépés felett, melyet elkövettek. Két hitehagyottat látogattam meg, kiknek nevét alapszabályaink értelmében ell kell hallgatnom, és őszinte megvallom, hogy ha nem tettek volnál eleget kötelességeinknek majdnem magam is hitehagyott lettem volna. De ők megtették kötelességüket. Tönkre tettem amúgy Isten igazában. A legjobb bort a legfinomabb cognacot tették az asztalra es tárgyaltuk erősen az asztaltársaság éielméuyeit. A fiatal menyecskék fel füllel hallgatták a régi legénység titkait s nekem nem maradt más hátra, mint inni a házasulandók lelki üdvöségeért. »Vagy megígérni, hogy én is megházadosom, vagy inni, ez volt a jelszó« s nekem elvből inni kellett. Egy elégtételem volt. Tönkre ittam őket. Inkább folyton ittam, csakhogy a fiatal menyecskének eszébe ne jusson házassági ajánlatokkal terhelni. Ez a legjobb óvszei, mert rendesen a fiatal menyecskéknek vannak rokonai s ezeket szokták az embernek ajánlani. Nálam nem találtak termő földre. I\,inél jobban ajánlották a házasságot annál többet ittam s ez győzött is. A házasság közvetitésnek legnagyobb ellensége az iszákosság. Ezzel a jó tulajdonsággal egy társaságban kedélyességet lehet előidézni, de boldog házasságot fiatal házaspárok előtt nem lehet biztosítani. Áz én tettetett iszákosságom már többször megmentett az ily mondva csinált es remélt ajánlattevésről s ez alkalommal sem tévesztette el a hatást. Adtam az előkelőt, ittam s végeredményül azt tapasztaltam, hogy agglegényt szívesen látnak bármikor, de mint rokont — aligha. Én mint az agglegények egyik mestere megtettem a kötelességem, hogy meddig teszem azt nem tudom, mert ha még sokan fogják alapszabályainkat házasságtöréssel módosítani, nem felelek magamról, kivált ha oly szép menyecskékkel módosítják, mind a legutóbbi két volt jelöltünk. Az ördög nem alszik 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa lassanként hullatja a csikófogait. Az hirlik, hogy Pápa városa várakozási állapotba van helyezve. Az hirlik, hogy Pápa városának szegénységét a népkonyha fogja fényesen igazolni. Hz hirlik, hogy Fenyvessy főispán minden állást tud kellőkép betölteni, csak a főispánná helyét tartja üresedésben. Az hirlik, hogy Hegedűs képviselő nemsokára bevégzi külföldi hangversenyét. (Ezentúl nem C moll, hanem A moll járja. Szedő.) Az hirlik, hogy a polgármester Somlón volt és azt álmodta, hogy pénzt szüretelt. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányt azért nem látni sehol, mert otthonról nem kap kimenőt. Az hirlik, hogy a rendőrb«'ztos még az agrár banknál is biztos. (De nem rendőr — hanem borbiztos. Szedő.) Az hirlik, hogy Pápán a mustot a rendőrség megkeserítette. Az hirlik, hogy a Somlói szüret alkalmával többen nem a hegyen hanem a hegy alatt ébredtek fel. Az hirlik, hogy Pápán a házasságok az udvarban lesznek megkötve. (Csak az izraelitáknál. Szedő.) Az hirlik, lv\gy a pápai víztartó medencében ha'tenvésztést is berendeztek Az hirlik, hogy Pápán a kibicek — letörtek. Az hírlik, hogy Pápán a kőszénnek is harangoznak. Az hirlik, hogy Dobó színtársulata Györött «hajóban» étkezik. Az hirlik, hogy Dobó színigazgató Győrött melegszik, a társulat tagjai pedig fáznak. (Talán hideg van a színpadon ? Szedő.) Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykafőnöknő nyelve olyan mint az adó. (Mindennap nagyobb. Szedő.) Az hirlik, hogy egy Jókai Mór utczai dohánygyári leány azért jár rövid szoknyába, hogy jobban reá ismerjenek. Az hirlik, hogy Pápán a «Tardli versenyen» a favorit «Tokió» letört. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai dáma negyedben «végeladást» tartanak. Az hirlik, hogy a Corvin utcai uj füszerkereskedő «halottkém» lett a poloskáknál. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányoknál nagy befektetésre van kilátás. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője nem napról-napra, hanem éjjelről-éjjelre öregszik meg. — Személyi hirek. Fenyvessy Ferencz főispán, ki néhány napot Budapesten töltött, holnap városunkba ér kezik. — Esterházy Móricz gróf tegnap Bécsbe utazott. — Huszárezredünk köréből. Krhnitz János kerületi parancsnok tegnapi délután huszárezredünk szemléjére Szé kesfehérvárról városunkba érkezett. — Szegffy István főhadnagy, segédtiszt Budapestre a központi lovassági isko lába lett vezényelve. A segédtiszti teendőkkel Gyapay Dénes hadnagy lett megbízva. — A pápa-bánhidai vasút. Nagy megdöbbenéssel fogadtatott, azon hír, hogy a hadügyminister ezen vasút vonalmentén egy lőteret szándékszik létesíteni s általánosan szárnyra kelt azon hir, hogy ezáltal a pápa-bánh

;dai vasút építése dugába döl. Ezen körülmény késztet bennünket a felszólalásra és kijelentjük, hogy az intéző körök a I

szükséges lépéseket megtették arra nézve, hogy ezen lőtér felállítását megakadályozzák. A legutóbb megtartott megyei közgyűlésen Barthalos István és Ihász Lajos a kővetkező indítványt tettek, melyet a közgyűlés nagy lelkesedés mellett elfogatott: írjon föl vármegyénk a magas kormányhoz ezen akadály elhárítása és a katonai lőtérnek a vasút megállapított irányától eltávolítása és akár Komárommegyében, akár Veszprémmegyében annak elég bőven kínálkozó kopár és hegyekkel záródott területekre irányzása végett és kérje fel vármegyénk főispánját és mellé alispánját, valamint Pápa város polgármesterét, Pápa városa, az ugodi és zirczi választókerület képviselőjét, hogy mint küldöttség, még a folyó hó közepéig a m. kir. magas kormánynál és szükséghez képest a honvédelmi és kereskedelmi miniszter uraknál járjanak el a pápa-bánhidai vasutat akadályozó katonai tervezett lövő-térnek más terülreté, illetve vidékre kihelyezése végett, s a ha hogy a katonai parancsnokságok részéről az hozatnék fel ellenérvül, hogy más alkalmas terület nincs a lövő-tér számára mint a Bánhida meltett bérelt, tüzőrségi lövő-térül javasoljuk a Pápa városa alatt a Járiföld Jákó községnél levő kopár és bérczekkel záródó területet, melyre vonatkozólag a folyó év őszén Pápa és Kisbér között tartott katonai nagy gyakorlatok alkamával éppen a katonai parancsnokságok ugy nyilatkoztak, hogy tüzérség számára a legalkalmasabb lőgyakorlóteret képeznek és erről Frigyes főherczeg ő fenségének jelentést is tettek. Ezen indítvány kapcsán kijelenthetjük, hogy kijelölt küldöttség már a legközelebbi napokban teljesiti hivatását s a mint biztos forrásból halijuk kiküldetésök eredménynyel fog járni, mert a kormány határozott kívánsága ezen vasúti vonal megépittetése. — Díszoklevél átnyújtása. Dr. Kiss Arnold, veszprémi főrabbinál a helybeli „izr. iparosok gyámolító" és a „Wahrmann" egyesület részéről küldöttség tisztelgett f. október hó 10-én, hogy neki a két egyesület dis/.tagságáról szó'ó oklevelet átadja. Tagjai voltak a küldöttségnek : Altstádter Jakab, Barna Ignátz Bőhm Ignácz, Bőhm Samu, Goldberg Gyula és Schor Ármin. Schor Ármin, mint a küldöttség szónoka ékes szavakkal üdvőzlé a két egyesület érdemes uj disztagját, mire Dr. Kiss Arnold rem ik, magas röptű beszédben megköszönte a kitüntetést, mely, ugy mondá, reá nézve, mint volt pápaira kiváló fontossággal bir, A küldöttség még egy kis uzsonára maradt a főrabbi urnái, mely alkalommal a tudós lelkész vonzó és fesztelen módon megbeszélte a társadalmi és felekezeti viszonyokat hazánkban. — Az építészeti és szépészeti bizottság f. hó 19-én — szerdán — értekezletre gyül egybe hogy a vasút mentén levő telkek építése ügyében határozatot hozzon. Felhívjuk ez alkalommal a bizottság tagjai figyelmét mai számunk vezércikkére. — Megjött a gólya. Nem arról a gólyáról van szó, mely a házfedeleken kelepelni szokott, hanem arról, melyet családi örömnek a hirdetője. Egy illy gólya érkezett Bmer Antal orsz. képviselőházához és hozott egy egészséges kis leánykát. Gratulálunk a második kis leánykához és kívánjuk neki, hogy a legközelebb hozzá érkező gólya egy fiu trónörökössel lepje meg 1