Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-09 / 41. szám

Kanizsán már mindenütt van népkonyha s az kitűnő szolgálatokat tesz az illető városok szociális érdekeinek is. Megbízható forrásból nyertünk ér­tesítést, hogy a népkonyha felállítás eszméjét Mészáros Károly városunk ér­demes polgármestere is megáévá tette, s ez érdemeen már legközelebb a helybeli nőegyletek intéző köreit értekezletre fogja egybehívni. Már pedig a nőegyletek közremü­mükődésére is van szükség, már csak azért is, mert hiszen azok majdnem az összes előkelő hölgyeket tagjait közé számítják. Nem hisszük, hogy alkalmas mó­don ne lehetne a humánizmus legszen­tebb ügyének őket megnyerni. Mi nem hagyjuk ez eszmét elaludni, hanem sürün fogjuk figyelmeztetni mindazokat, kik vagyoni állásuk és tár­sadalmi befolyásuknál fogva kötelezve vannak arra, hogy a humanitás és a társadalom igazi érdekét szolgálják. Pollatsek Frigyes. A telefon érdekében. Nemrégibben örömmel konstatál­tuk, hogy újból mozgalom indult meg városunkban a telefon hálózat beren­dezése érdekében s hathatós érvekkel bizonyítottuk ennek fontosságátt. Sajnosán vesszük azonban észre, hogy ezen kérdés megvalósításánál újra a régi betegség mutatkozik. A váro­sunkban tapasztalt szükeblüség és kö­zönyösség régi alakjában mutatkozik. Újra a régi dal a közönyről ! Ezen körülmény késztet és teszik kötelességünkké ezek kérdésben sza­vunkat újra felemelni s fel fogjuk azt emelni mindaddig, mig meg nem győz­zük a mi rövidlátó társadalmunkat azon nagy előnyökről és haszonról, a melyet a telefon hálózat behozatalával elérünk. Halljuk hangoztatni, hogy vannak egyesek, kik a telefon behozatala ellen állást foglalnak, azon kijelentéssel, hogy mi szükségünk van nekünk a telefonra ? Nemcsak a saját nézetünk, de a tapasztalat is igazolja, hogy a telefon hálózat berendezése emeli a varost, annak iparát és kereskedelmét. Mi egész határozottsággal állithatjuk, hogy városunk nagy haladást tesz ezzel/mert jövője csak azon városoknak van s lesz, melyek minnél több hálózat révén jut­nak összeköttetésbe a világforgalommal. Ha nem is rögtö \ de idővel biz­tosan : mert nem s/íibad azt várnunk, hogy ily vállalat mindjárt a létesítés után hozza meg a várt eredményt. S hogy ez be fog nálunk is következni, arra elég példát látunk szomszédos vá­rosainknál : Györ, Szombathely s. t. b. Városunk telefon hálózat berende­zését kiválólag a kereskedők s egyál­talában a pénzvilág független beavat­kozása és felkarolása biztosithatná leg­jobban. Ezek azonban nagyon tartóz­kodólag viselik magukat, mi nagyon is megnehezíti a terv megvalósi}ásá f. Jelen sorainkat tehát ezekhez, főleg pedig a kereskedőkhöz intézzük. Foly­ton panaszkodnak nyakra főre, hogy az üzlet pang, az üzleti élet hiánya tapaszj talható. Nos uraim ! ennek Önök az okai, mert nincs Önökben válalkozási szellem, nem iparkodnak a kínálkozó alkalmat megragadni arra, hogy a vá­ros haladásával, a kereskedelem is lük­te ő erőt nyerjen. Igen szép dolog a takarékosság, de kárhozatos ott az, hol a kilátásba levő nagyobb eredmények rovására tör­ténik. Az ily dolgokat elfogatlanul kell megítélni s az elfogulatlan ítélet meg­győzhet mindenkit arról, hogy ezen lé­tesítendő uj intézmény városunk hala­dására czéloztatik s igy a város min­den egyes lakossára bizonyára köteles­séget ró. A telefon hálózat berendezésé ter­vét nem szabad elejtenünk. A kezde­tal nyélbeütik. Néha-néha keményen hajba­kapnak egy-egy vitás kérdésben. Különösen a próféta adja a szót. Hallanák csak öt, mikor a legkomo­lyabb arczczal azt mondja : Nem helyeslem Weyler politikáját! . . „Öva in!nm saját érdekében a vaskanczellárt ..." Figyelmez­tetem Mac Kinleyt stb . . . Neki a legkü­lönbözőbb kérdések megoldása, mint pl Kio­Tsan, osztrák válság junelim, német flotta, irkérdés, Kréta, spanyol felkelés, a patagoniai benszülöttek alkotmányválsága stb . . . oly könnyedén esik, mint dr. Újhelyinek egy pert megnyerni. Megjósol minden előrelátható ese­ményt. — Majd meglátják, én mondtam, Esz­terházyt fölmentik, Zolát elitélik. — De ki nem tudta mindezeket előre. ? Látnoki erőt tulajdonit magának és szörnyen méltatlankodik, hogyha nem isme­rik el. Ilyenkor keres egy bűnbakot, kin mér­gét lehűtse és a szegény Jenő főpinczér kapja meg a megtisztelő titulust: „Sie Esel" — Megjött a német császár. Élénken folyt az asztalnál az eszmecsere. Ép a próféta tette le a garast: „Igen ? Rendező volt ? Ismerjük : Fogadjuk, hogy ordóra spe­ku'ál ! Meglássák, én mondtam megkapja a porosz koronarendet! Ez dr. Újhelyire vonatkozott, ki mint kerületnek, hol a németek császára bevonu­lását tartotta, egyik oszlopos tagja, rendező tisztséget vállalt az ut egyik részén, s a ki a fogadás lezajlása után diadalmasan mesélte : „Ott álltam a kocsi mellett, láttam őt . . . oly közel álltam, hogy majdnem elgázolt egy császári kerék ..." A próféta közbtszólt oly határozottsággal, olyan ellentmondást nem türö bizonyossággal mintha legalább is a német császárral értekezett volna : No majd meglátják — én mondtam — megkapja az ordót." S mikor látta, hogy nevetnek rajta, simogatta szakálla végét jobb kezével. Ez volt a haragvás jele. Meg kell itt jegyeznem hogy az öreg ur szörnyen haragudott, ha mérgelődött . . . — — — A napokban ismét együtt ült a jótékony társaság. Élénken tárgyaltak. Hogyne ! Fontos napjuk volt, ekkor bontotta fel a társaság két tagja a perselyt. Az egyik törzsasztal tag neve a „Valéni nász" szinlap­ján „Tsuku" néven fordul elö, a másik egy érdemekben és egy papirkereskedésben meg­ményezés megtörtént s annak megva­lósítása érdekében minden lehetőt el kell követnünk. Az eszme egészséges és életrevaló s reméljük, hogy a moz­galom kezdeményezői a körülmények által megkívánt tapintatos eljárás mel­lett megfogják találni azon helyes utat, mely czélhoz vezet. A mi közös javunk, a mi közös dicsőségünk az a haladás, a melyet Pápa városában élvezünk, s melyet városunk saját jól felfogott érdekében megszakítani nem szabad, még akkor sem, ha az áldozatokat követel, Határozottan állithatjuk, hogy vá­rosunkban a telefon hálózat létesítése nem az elérhetetlen óhajok, hanem a megvalósítható tervek körébe tartozik, mihelyt a város és a nagyközönség ko­molyan óhajtják és erélyesen felkarolják. Azzal mindenkinek tisztába kell lenni, hogy anyagi terhek nélkül ezt lé­tesítem nem lehet, csakhogy ez oly csekély, hogy az ezáltal elérendő ered­ménynyel szemben* nem is jöhet szá­mításba. A régi közmondás itt beválik, mert aki akarja a czéít, annak akarnia kell az eszközöket is. A várossá való átalakulás a lakos­ság egyértelmű elhatározásának ered­ménye. Ez a körülmény reményleni engedi, hogy a polgármester — ki a telefon berendezését sürgető mozgalom élén áll — a lakosság és a társadalom hathatós támogatására tog találni, mely nélkül azon elemeket, a melyek a váro­sias berendezés iránt kellő érzékkel nem bírnak, sem meg, sem pedig legyőzni n^m lehet. Ezért fektetünk rendkívüli súlyt arra, hogy a város érdekeit szivén vi­selő egyének minél impozánsabb módon nyilatkozzanak ezen kérdésben azon ér­tekezlet alkalmávál, melyet ez ügyben Mészáros Károly polgármesterünk leg­közelebb összehívni Szándékszik. őszült „bécsi" ur. Azt hiszem, Marokko or­szágból való. Mély áhítattal szemlélték az előkészületeket e fontos aktushoz, mindenki jelen volt, csak derék fiskálisunk helye volt üres. Gazdátlanul hever az e czélra odatett 7 széken 95 újság (egy idő óta ugyanis a „Klondyke-i hirharsona", „Újpesti Társadalmi Lapok" és az „Affenbladed" czimü nálunk közkedveltségü lapokat is elolvassa.) Hol le­het ? Egyik malicziózus tag megjegyezte hogy bizonyosan periratokat tanulmányoz, de senki se hitte el. Nem várták őt, hanem figyeltek Tsuku ur kijelentéseire, mely hangzott ilye­ténképen : Jelentem, hogy a persely tartalma egy darab 10 filléres (dr. Györváry büszkén feszitette ki a mellét e szóra), 529 egy kraj­czáros és 32 gomb. Ahá, most tudom már, miért hiányzanak dr. Újhelyi ruhájáról a leg­különbözőbb helyeken a bádog gombok. De im, Jenő főpinczér tiszlettel jelenti, itt van Újhelyi dr. ügyvéd ur. Jön, szeme villan . . . akarom mondán szeme zavaros, álmos, mint a ki az éjjel nem sokat aludt. Egy diadalmas kiáltás hallszik. A próféta e hang tulajdonosa. Felugrik, bal­kezével megsimogatja szakála végét, s jobb­jával a fiskális gomblyukára mutat. „Na!

Next

/
Thumbnails
Contents