Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-10-02 / 40. szám

meg a paedagogiai követelményeknek, ugy hiába kardoskodnak egyesek mel­lette, ott lesz annak helye, ahová az ilyen kultúrintézmény való. Tehát értsük meg egymást! Ezen állami ténitóképezde felépí­tése létkérdését képezi városunknak, s ezt elodázni nem lehet, nem szabad. A jelenlegi ideiglenes helyiségben a helyzet tűrhetetlen, a növendékek száma évről évre szaporodik, elegendő tante­rem nem áll rendelkezésre, mindoly kö­rülmény, mely sürgetteti ezen intéz­mény épitését. Ezzel azt hisszük, mind­annyian egyetértünk, kik érdeklődéssel kisérik ezen kultúrintézményünk által nyeredö előnyöket. Nos hát igen tisztelt tisztelt Uraim ! Ha azt akarják, hogy ez minél hama­rabb felépüljön, ugy ne tollharczot foly­tassanak most már egymás között, ha­nem vállvetve működjenek közre en­nek megvalósítására. Ez sürgetésre vár s tapasztalatból tudjuk, hogy ily ügyek csakis akkor öltenek testet, ha folyton evidentiában lesznek tartva, ellenkező esetben elhúzódnak — ad graecas calendasJ Részünkről nagyon is üdvösnek és czélszerünek tartanók, ha a képviselő testület, köréből küldöttséget menesztene a kultuszminiszterhez az ügy érdeké­ben. Igv legalább tiszta képet nyerünk majd, hogy mi hátráltatta ezev terv megvalósítását. Ezt mondják — azt mondjak, igy mondják — ugy mond­ják, de hogy mit mond a kultuszmi­niszter — aki döntő fórum ebben a kérdésben — azt senki sem tudja, mert tényleg nem mondott[semmit. Ne adjunk azokra a mende mondákra, hogy ez a miniszter ezt mondta, ez a kegyelmes ur igy akarja, hanem^genis tudjuk meg a kultuszminisztertől, hogy mi az ö vé­— Gratulálunk kedves izé — Varjas, — Czilike bizonyára nagyon boldog. — Tessék? — bámult Varjas Tinikére; végre mégis megértette a szavak jelentését. — Hja, vfigy ugy! Czilike ! — Ugyan kérem ki mondta ezt önöknek? Magda arczán egy reménysugár derűje ömlött végig és gyorsan, mintha visszarán­tották volna, fordult hátra s rámutatott Mu­kira. Tehát a kis városi mende-m^nda már belekapott a Czilike ártattanságába s az ö baráti viszonyukba is. Muki ur volt oly szí­ves és magára vállalta a közvetítés szerepét. Megérdemelné, hogy példás büntetést kapjon érte, de Varjast hirtelen egy másik gondolat lepte meg s Magda villogó szemébe tekintve ugy gondolkozott, hogy jobb lesz Muki bün­tetését felfüggeszteni mindaddig, mig ezzel a szép leánynyal le nem számol. Muki ur ugy tett, mintha nagyon el volna fog'alva botanikai tanulmányokkal, ott guggolt egy bokor tövében s nagy igyekezet­tel szabdalta le az élősdi hajtásokat. Magda nem volt képes bevárni, hogy Varjas is szóljon Valamit, megelőzte reszkető hangon feltett kérdésével. — Nem igaz? Varjas vizsgálni kezdte a leány arezát, merően tekintett a szemébe, hogy kibonto­gathassa jól elrejtett lelkét. Jó ideig gon­dolkozott, hogy mit válaszoljon. Az ellenmondással bizonyára lerontaná azt is, a mit ez a valótlan hír megnyert ré­szére a leánynál. Ki tudja, Muki urat nem a sors keze kényszeritelte-e erre a kis plety­kaságra, hogy végre kiderüljön mindaz, a leménye. A többi beszédre nem adunk semmit. Nincs több mondani valónk egy­előre ez ügyben, aki megakarja érteni, megértheti. Volt már elég alkalmunk megbánni bűnös könnyelműségünket. Térjünk észre, mert a késedelemben veszély rejlik, s ha azt várjuk, hogy majd a sült-galamb szánkba repül ugy várhatunk — tiz évet is. Már pedig mi erre oly sokáig nem várhatunk, hanem igenis kivánjuk és kérni is fogjuk hogy az állami tanító­képezde építési kü'lsége a jövö évi állami költségvetés e felvetessék. Pollatsek Frigyes. A bánhida-pápai vasút. Törvényhatóságok és községek, nagy uradalmak és egyes birtokosok nem sajnál­tak semmiféle áldozatot, sőt legnagyobb kész­séggel buzgolódtak azon, hogy a bánhida­pápai vasút mielőbb elkészüljön. Ez legjobb bizonysága és mértéke an­nak, hogy e vonal csakugyan hivatott a köz­gazdaság, a forgalom ége'.ő szükségleteit ki­elégíteni, oly annyira, hogy még a speku­láczió is örömmel nézte az ügy rohamos fej­lődését, mert felismervén e vonal közgazda­sági fontosságát, messzire ható előrelátásában mérhetlen perspectiva tárult fel előtte, amely jól mutatta, hogy e vasút megépítése tulaj­donképpen feltárása az ország egyik, min­den kincsben bővelkedő, de a világ-forga­lomtól teljesen távol eső hatalmas részének és egyszersmind nyugat felé iparkodó kivi­telünk legfőbb ut-vonalának megnyitása, amely körülmények az üzemnek jövedelme­zőségét feltétlenül biztosítják. A vállalkozó agilitása és a legkülöm­bőzőbb erdekeket kielegitő előzékenysége karöltve haladt az érdekeltségek áldozat­készségével és buzgólkodásával. A közgaz­dasági fejlődést európai szemmel néző tör­vényhatóságok s a világtól elmaradt apró községek egyaránt siettek mindene elkövetni, hogy e vasúti vonal okvetlenül és mielőbb elkeszüljön. A közvélemény és a közérdek mit eddig a Magduska keble oly szigorúan és felismerhetetlenül elrejtett ? Nyugodtan adta a várva-várt választ. — Ha ö mondta, bizonyára gondja volt arra, hogy az igazat mondja, Magda megvető mozdulattal lépett ket­tőt hátra s a leányok, kik lihegő kebeltel ! várták a drámai fordulatot, utánozták vezé­. .-iik hadi taktikáját. — Nos, Varjas — szótalt meg Magda s kereste a szavakat, a melyek legalkalma­sabbak, s mikor megtalálta, kimondta gyor­san lihegve — én pedig gyávának tartom az olyan embert, aki elvesz valakit a pénzéért. Elfogadja a pénzét s ezért cserébe nyújt neki egy megalázott, lemondással telt, gyötrelmes életet, a melynek kígyója az a tudat, hogy megvették. Behatolni egy gyenge leánynak a szivébe, meglepni álmait s boldog, virágos jövőt hazudni neki pénzért — ez Varjas, gyávaság ! — És most jöjjetek leányok ! A leányok a helyzet magaslatára emel­kedve követték s meg is tűnték tiz lépésig, hogy szótlanok maradtak, a mikor aztán ele­mentáris erővel tört ki a suttogás, az elnyo­mott zsibaj : Varjas ott maradt bámulatában meg­merevedve a kert közepén egyedül. Egyedül mert Pető Muki felhasználta a keletkezet za­vart, rosszat sejtő lelkiismerete futásra kény­szerité lábait, átvetette magát a kerítésen s hazáig meg sem állt. Mikor aztán Varjas magához tért, gyor­san Magduska bátyjának szobája felé tartott. — Szervusz, Pista. Holnap reggel ne­künk meg kell verekednünk. hamisittatlan organuma, az érdekelt vidékek sajtója párt-különbség nélkül közreműködött a vasút ügyének gyors előmozdításán. Min­den tényező megtette a magáét, hogy a vasút terve alkalmas talajra találván, mielőbb megvalósuljon, ez már-már küszöbön is ál­lott, mert a vonal közigazgatási bejárása is minden akadály nélkül végbe ment s a leg­közelebb jövőben már megkezdeték volna az épités első munkálatait. Egyszerre mindnyájunk őszinte meg­döbbenésére hire ment, hogy baj van. Egész váratlanul arról értesülünk, hogy a vonal megépítése csaknem lekűzdhetlen akadály elé jutott s ennek következtében talán teljesen kétségessé is válthatik. Az akádály annál nehezebben győzhető le, mert a kiindulás pontján, Bánhidánál me­rült fel, valamint azért, mi^el értesülésünk szerint olyan tényezőre vezetendő vissza, amely tapasztalás szerint a legcsekélyebb érzékkel sem bír a közgazdaság érdekeinek felismerésére s azok követelményeit legtöbb­nyíre alá rendeli saját külön, képzelt vagy valódi érdekeinek. Szavahihető forrásból ugyanis azt a hirt vettük, hogy Bánhida környékén, ne­vezetesen a tatai uradalomhoz tartozó Szfc.­Györgfy és Patár pusztákon a CS. és Icir. katonai kincstar lőteret készül beren­dezni a tüzér-tiszti lövőiskola czéljaira s a szükséges területek bérbevételére vonatkozó szerződéseket már meg is kötötték. A tervezet lövőtér, melynek ügye éve­ken keresztül vajúdott, hir szerint most lép óriási áldozatok árán (állítólag magyar hol­dankint 25 frtnyi bért fizetnek) a megvalö­snlás stádiumába. Ez pedig a bánhida-pápai vasút tervének megölőjévé válhatik, hacsak nem sikerül ennek veszélyeit valami uton­módon elhárítani. Már most is óriási kárát vallotta az egész vidék annak, hogy a lövő gyakorla­tokat ott tartják, mert három év ota nya­ranta az egész környék minden közlekedé­sét és legsürgősebb mezei munkáját hóna­pokon keresztül megbénították a tüzérek, anélkül hogy ezért az ezzel sújtott szomszé­dos községek bármily kárpótlást nyernének. Abban az esetben azonban, ha a ka­tonai kincstár az állandó lövőteret berendezi, — ami pedig értesülésünk szerint befejezett tény, — akkor a bánhida-pápai vasútnak ré­Pista még a szivarját is kiejtette szá­jából meglepetésében. — Tessék? — Én magam sem tudom, miért, miért nem, a nővéred nyilvánosan legazemberezett, gyávának nevezett és a többi. Rémitően sze­retnék most egy kártyajátszmát megküzdeni veled, de nem lehet, holnap reggelig ellen­ségek vagyunk. Kérlek fogadd szívesen se­gédeimet, én majd megcognacoztatom a tie­det. Aztán jó magasra a fejűnk fölé akasz­tunk egy-egy lámpát, a mely rémületes csö­römpöléssel fog összetörni gyilkos golyóink­tól. Ugy legyen ? — Nem bánom. — Tehát holnap reggel számolunk — kiáltá Varjas tragikus mozdulattal, amit a les­kelődő leányok közül többen meghallották, sőt azt is látták mint megy el Varjas láng­ban égő arczczal, a dühtől reszkető testtel, ökölbe szorított kézzel s hallották, a mint léptei alatt dübörög a föld. Sokkal élénkebb színekkel, regényesebb részletekkel beszélték el Magdának a történteket, akit a nem várt folytatás remegésbe ejtett. — Oh, leányok, mit tettem ! — kiáltá megbánással Magda. De azok nem értették meg a bánat hangjait, felizgatott képzele­tükben már ott voltak az erdőben ; a lom­bok kísértetiesen susognak, a madarak ré­mülten menekülnek fészkükbe, két pisztoly­lövés, szivetrázó sikoly és vége a tragédiának. — Csak azt szeretném tudni — okos­kodott Tiniké — melyik fogja agyonlőni a másikat.

Next

/
Thumbnails
Contents