Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-17 / 38. szám

ban jelentek meg, mindannyian fekete öltözetben, a karzatokat is gyászruhába öltözött közönség töltötte meg. • -í Lapunk zártakor a közgyűlés lefolyásáról nem kaptunk értesítést s igy csak jövö számunkban adunk róla tudósítást. A kamara részvéte. . A győri kereskedelmi és iparkamara gyászkeretes meghívóval hivta .egybe a kamarai tagokat f. hó 16-ára — tegnapra — rendkívüli közgyűlésre, melynek egyedüli tárgyát Felséges aszszonyunk, Erzsébet királyné gyászos elhunyta felett a kamara részvétének kifejezése képezte. . A- kamara ezenkívül egy külön „Felhívást" intézett a kereskedők és iparosokhoz, bogy miként vegyenek részt a nemzeti gyászban. Iskolák gyásza. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől a veszprémi kir. tanfelügyelőhöz a következő leirat erkezett : 63346/898. sz. Felséges királyasszonyunk, minden magyar szivének közös, igaz nagy, bánatára orgyilkosságnak esett áldozatául; a lesújtó gyásznak külső kifejezésére nézve a rendelkezésem és vezetésem alatt álló minden fokozatú tanintézeteket illetőleg a következőket rendelem: 1. a temetés és a gyászünnepély napján az intézet működése SZilnetel; 2. az egyes hitfelekezetek által tartandó gyászistenitiszteleteken az íf• juság vegyen részt és utána az intézet gyászÜnnepélyt tartson, amelyen az intézetnek egyik tanára, illetve tanítója a nemzeti csapds nagyságát méltassa s elhunyt királynénk emlékezetét a megrendítő szomorú alkalomnak megtelelő módon kegyeletes szavakkal az ifjúságnak lelkébe vésse. Felhívom a kir. tanfelügyelőséget, hogy ennek értelmében azonnal rendelkezzék. Wlassics Gyula s. k. A kir. tanfelügyelő ezt a következő átirattal közölte a vezetése alatt álló iskolákkal : lálja, hogy a fiúcska a tanítónak az okokat, hogy miért. A gyermek lopva nézi. Ha néha erőt vesz rajta az anyai érzés, reggeltől estig magánál akarja tartani a fiúcskát. A gyermek látja, mint festi az édesanyja szémöldeit, mint rizsporozza karjait és nyakát, mint födi be halvány pirral az orczáit. A gyermek zavarodottan nézi mindezt és szereti a szoba illatát. Ha a mama sétálni akar m. nni vele, ostobának, rosszul öltözöttnek találja és anyai hévvel egy övszalagot köt a derekára, mi egy leányt illetne meg, gyönyörű csipkenyakkendőt köt a nyakára és igy öltözötten, órákig kell: kocsiznia édesanyjával a hidegben,. felöltő nélkül ; az orra kivörösödik s arialmában megtelnek a szemei könnyekkel. A mama köszön mindenfelé, mutogalja gyermekét, - gyakran megcsókolja megkérdezi, akar-e ezukrot vagy valami játékszert: eljátssza a szerető anya komédiáját. ( A Villa Borgheseban, a Via della Fontanaba megállítja a kocsit és fiatal urakkal mulat,-kik bizonyos pikáns dolgokat mondanak el npki, minék felkaczag, mig a gyermek figyel és ő is érteni igyekszik valamit. Gyakran kiszáll a kocsiból, hogy egy barátnőjét rnéglátógassa egy óra hosszad marad és 'a gyermeket a kocsiban hagyja. A szegény fiúcska könnyes szemekkel vár. az idő hosszú Jieki s a kocsis, ki mindent tud, néhány szemtelen szót dörmög. Fájdalomtól eltelve közlöm az iskolával, tudatván, hogy a «magyarok tündöklő csillaga» immár kiszenvedett védőaszszonya iránt igaz tisztaszivből érzett kegyelet áldozatját vigasztalva teljes imádság és gyászos emlékezet által saját elhatározásból is meghozandják ! Uh, boldoguljon a magyarok gyászba borult hazája ! Kelt Veszpiémben, 1998. szept. 10. Papp Sándor kir. tanfelügyelő. A királyné temetése. Erzsébet királyné temetése ma délután 4 órakor megy végbe Bécsben. Ez alkalommal városunkban a színházak és bolthelyiségek zárva lesznek és a temetés órájában az összes harangok meg fognak kondulni. A királyné temetésén vármegyénk részéről Fenyvessy Ferencz főispán, huszárezredünk részéről Jóny Nándor százados lesznek jelen. Ezenkívül városunk és vidékéről számosan utaztak a temetésre Színészet Pápán. Hiába, csak üldözött mostoha gyermeke a sorsnak még manapság is a színészet. Az első hét folyamán olyan tömegesen járt a közönség a színházba, hogy valódi gyönyörűség volt nézni a majd mindennapi zsúfolt házakat. De a mióta megtörtént a minden magyar ember szivét lesújtó csapás — szeretett királynénk orgyilkos keze által történt megrendítő halála — bizon nap-nap mellett üres a színház. Katonaság, hivatalnoki kar, diákság gyászol felsőbb utasitás folytán, azok tehát nem mehetnek az előadásokra, azok pedig, a kik fáradságos napi munka után mégis elmennek, vajmi kevés számban vannak. Dicséretére legyen azonban szintársuAkkor aztán a mama megint megfeledkezik vagy két hétre a gyerekről, reggel szórakozottan megcsóko'ja, vagy heves, a mikor ideges és a komornát hivja, hogy vezesse ki, ha elsírta magát. Időnkint szigorúan tilos a fiucskának bemenni a mama szalonjába. «Senkinek sem szabad bemennU mondja a nevelőnő mosolyogva. Este megmutatja magat a mama kivágott báli ruhában, de a gyermek hiába nyitja ki karjait a szép alak felé — a mama fétti a frizuráját és elme gy, a nélkül, hogy megcsókolná, csak arra inti, hogy csendesen viselkedjék. Más napokon reng a ház a nagy fogadóestéktől, báloktól ; megjelennek a szabók, szabónök, a szolgák virágokkal és az ajtókat csapkodják; már nem esznek délben és nem alusznak többé. Azután a signora teljes nyugalomnak engedi at magát, nem fogad senkit, izgatott és félbolondnak látszik. A papa egész nap, néha egész éjjel is a házon kivül van, 'Három, négy hónaponkint a papa és a mama rettenetesen veszekednek egymással a gyermek jelenletében ; aljas sérelmekkel illetik egymást, összetörik a bútorokat, ájulás következik s a teljes válással fenyegetődzés. És a gyermek az elöszobáben, a konyhában hall mindent, a mit a cselédek a papáról és a mamáról beszélnek. latunknak mondva, hogy a minden színészre deprimalólag ható üres ház a lefolyt előadásokon épen nem látszott meg, mert derék színészeink, a kik pedig szivükben a közönséggel együtt gyászolnak, csak ép oly ellenséggel, ép oly öltetes jó kedvvel játszottak, mint a legzsúfoltabb ház előtt. Megelégedéssel constatáljuk, hogy a mult számunkban tett felszólalásunknak meg volt az eredménye, mert a hosszú felvonás közök megszűntek, s igy az előadások hatása is sokkal nagyobb mint volt azelőtt. Szombaton, szept. io-én a «Talmi herczegnő», Konti Kövesi eredeti operetteje került szinre minden zugában megtelt ház előtt. A darab, melynek librettója meglehetős sovány, tele szebbnél szebb dallamos énekszámmal, melynek majdnem mindegyikét a közönség zajos kívánatára megkellett ismételni. Felhő Rózsi (ívonne) aranyos jó kedvének teljét, s a pajzán ötletek egész légióját vitte a színpadra. Minden énekszámát megismételtették, a Ezt mondhatjuk Bonti Elmáról (Margueritta) is. Arkosi (Casinur) ismét gazdagította egygyel kitűnő szérepeinek a számát. Rég hallottunk bariton énekest, a kinél a játékbani műVészet az ének tudással és a hanggal ugy együtt van, mint Árkosinál. Oláhnét már a mitlt a szinre lépett tapgsal és hangos tetszéssel fogadta a közönség. Erre a tapsra rá iá szolgált mindvégig. Szilágyi (herczeg) jó izü helyi vonatkozású coupleival ért el nagy hatást. Pesti ez a pompás epizód színész Cognacból igazán kaczagtató figurát csinált. JVaglJ Gyula nagyon szépen énekelt. A kar és zenekar, daczára mindkettő hiányos voltának a hangszerelés minden szépségét] érvényere juttatta, a mi a betanító és vezető f irányi karnagy érdeme. f as ár nap, szeptember 1 i-én d. u. a »Háromláb kapitány* boszantotta meg a kis számú közönséget. Este a »Talmi herczegnő előadásához hasonló erkölcsi eredménynyel. De már közönség a gyász miatt féliJ töltötte meg a színházat. Tajis kihívás azért volt böviben most is. Hétfőn, szepmtember 12-én a »Mozgö fényképek* adatott másodszor egész üres nézőtér előtt. Az előadás, a menyiben gyorsabban gördült, még jbob volt mint az első. Pesti, Balázsi Rendy Boriska, Oláhné, Kardos, Vajda Ilona a régi jók voltak. Kedden, szeptember 13-án »A fene lányok« Lukácsy Sándor fővárosi életképe került szinre ugyancsak fél ház előtt. Honti Elma, Felhő Rózsi, Árkosiné, Kendy Boriska, Dobó Sárika, ai öt fenelányok nagyon chikkesek voltak. Árkost maszkban, modorban törül metszet Mokány Bérezi volt, mintha csak a Borszerfc Jankóból lépett volna a színpadra, dalait magyaros tűzzel adta elő, de meg is kellett mindegyiket ismételnie. Szilágyi (Csurgós) dicséretül játzott. Coupleinak vége hossza nem volt. Pesti, Klenovich, JVagy, Kardos és Madas, valamint a többi apró szereplők sikerrel járultak az összjátéhoz. Utoljára hsgytuk, a kit legelőször kellett volna említenünk, a kis Szilágyi Bözsikét. Ebből a kis szőke aiígyalból idővel kimagasló művésznő lesz. Oly édes, érzelemteljes, szivbe lopódzó hangja van, oly helyes hanghordozással beszél és szaval, hogy bizony sok mai első rendű színésznő tanulhatna tőle. Szerdán, szeptember 14-én »A kis alamuszi« Bokor eredeti operetteje, mint Arkosi jutalomjátéka került szinre, isajnos ismét csak félház előtt, pedig ha valaki, ugy Árkosi érdemelt volna melegebb érdeklődést