Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-09-04 / 36. szám

lett, élni s ahova a sors állítaná őket, kötelmeiket kifogástalan hűséggel oldanák meg. Csakis ily ideális gondolkozású, erős kötelességérzetü honfiak és honleányoktól várhatjuk a jelen társadalmi viszonyok üdvös megváltoztatását cs bizton reméljük hazánk jövő felviágozását. A jelen állapotok aggasztó voltát mindenki ismeri, megjavításukat közös szívvel óhajtjuk s mindannyian legelső sorban is az iskolától várunk orvoslást. Midőn tehát ez iskolai év kezdetén szívből üdvözöljük a tanári karokat s az ifjúságot, ily vágygyal és reménynyel kívánunk nekik erőt a munkához és áldást a sikerre. Színészet Pápán. Megjöttek hát ismét a magyar nyelv és művészet vándor apostolai, a mi kedves vendégeink, a színészek. S mintha magukkal hozták volna a Balaton part üde levegőjét, uj élet kedvet, zsibongó élénkséget hoztak a városba. Igazán jól esik az utczán látni azt a sok vigkedélyü beretvált arczu bohémé gyereket, a piros pozsgás kaczagó nőket s jól esik hallanunk esténként azt a zengzetes, édes nyelvet, a mit csak ők beszélnek s a pajkos, fülcsiklandozó melódiákat, amelyeket csak ők tudnak előadni. Hogy Dobó színtársulata még eddig minden esztendőben megérdemelte a közönség pártfogását, azt felesleges itt elmondanunk, hogy pedig az idén tavasszal a közönség különösen megszerette a társulatot, azt mutatták a gyakori telt házak. Most mind a tavaszi ismerős jött vissza, s mégis mintha minden egyes tagja uj volna, annyira megerősödtek routinban, művészetben egyaránt. A kis Felhő Rózsi a társulat dédelgetett pacsirtája, ma még sokkal bajosabb, virgonczabb, látszik rajta, hogy nem fél már a közönaranybánya, Jaj de az elevenire talált annak a komisz Hamarnénak. De ugy kell az elbizakodott teremtésnek ! Az ura nyakik úszik az adósságban, ő meg a — koldus — hogy páválkodik, selyemben, bársonyban és az mindig ugy áll rajta, mintha szénahányó villával dobálták volna rája. Bizony ugy ; sertés orrán . . . hiszen tudja .... Inkább a váltóikat tőrlesztenék .... No azt ugyan megszapulta Legyen szerencsénk vacsorára. Igy telt el a nap első fele; de már a délután kevésbé volt kelemes. A főszolgabíró maga elé idézett és a cselédügy megeresztett erélyes cikkémért előbb nyolcz évi gályarabságra itélt, aztán telegrafice Muszkaország határszélire tolonczoltatott. Én az első muszka határszéli várostól Philadelphiából szintén telagrafice a belügyminiszterhez fordultam jogorvoslatért, a ki aztán szintén telegrafice haza hozatott. Itthon már várt a városi elöljáróság a mely a lámpákért az első lámpaoszlopra akasztott és azonfelül még az adóvégrehajlót is a nyakamra küldte, holmi elévült hátralékokért. A végrehajtást szerencsésen túlélvén, a t. elöljáróság még az nap este zsákba varatott az utmenti békanyálas tengerek egyikébe- Jó szerencse, hogy 267 Llábnyi mélységben a ségtöl, mint a tavasszal. Sőt mintha a hangja megerősödött volna. Honti Elma, az uj coloratur énekesnő, a tavasszal volt nagy hiányát pótolja a testületnek. Gyönyörű, érczes, széles timbrejü hang, kitünö iskola, kellemes külső biztonság a színpadon, mind olyan tulajdonok, melyek a sikert eleve is biztosítják. Csak a beszédjén vehető észre hogy nem a szavaló, de az ének művészet az ő birodalma. Általában az egész személyzeten az első jelenésekben meglátszik, hogy most már egy erősen betanult és összeszokott művészgárdát látunk magunk előtt, s ez anynyira magával ragadta a különben meglehetősen tartózkodó pápai közönséget, hogy a tapsnak, ismételtetésnek vége sem akart szakadni. Az őszi sziniévadot a „Gésák" fülbemászó zenéjével vezette be az igazgató és az előadás mindenben felülmulta a bemutató előadást. Felhő Rózsi és Honti Elmáról már fentebb elmondottuk, hogy nagyon jók voltak. Pesti Kálmánnak (Imári) minden szavát megkaczagták, néhány helyi érdekű improvisatiója pedig viharos tetszést aratott. Szilágyi elemében volt. A „czopf" kupié csattanós strófáit frenetikus tapsra újra meg újra meg kellett toldania. Kendy Boriska (Juliette) sikkes, televérü párisi leány volt. Árkosi (Fairfax) gyönyörűen énekelt. A kar és zenekar f irányi hatalmas keze alatt megtette mindazt a mit lehetett. Csak a színpadot találtuk egy kissé nagyon is sötétnek pedig „az hirlik* hogy a színházat vadonat uj „szagos olajos" lámpákkal látta el a magistratus. Pénteken, szeptember hó 2-án második előadásul egy uj vígjáték, a „Mozgó fényképek" került szinre. Ez a darab, mely a vígszínházban sensatiós sikert aratott, nálunk sem tévesztette el hatását. A legjobb bohózatok közé tartozik melyben jelenetről jelenetre fokozódik a hatás. A közönség kitűnően mulatott a darab szellemes fordulatain. A színházat teljesen megtöltő közönség elejétől végig hangos kaczagással adta jelét tetszésének, s nemcsak a felvonások után, de számtalanszor nyílt jelenés ekben is vissza hivta az egyes szereplőket. Ezek közül első Jónás próféta cethalával találkoztam, a ki éhomra lenyelt, de aztán tengeri betegség következtében az éjszaki szélesség 68. és a nyugati hosszaság 50. foka alatt kitett egy zátonyra ; onnan angol tevehajcsárok segítségével csakhamar megszabadultam és Rákiéritőn gyalogolva, szeretett városomba visztértem. Még sok egyéb dolog kiírása és kinem irása következtében háromszor kerékbe törtek, ötször karóba húztak, nyolczszor olajba főztek, kilenczszer kiszúrták a szemeimet és tízszer páros viadalban részint keresztül vágták, részint keresztül lőtték a tüdőm jobb szárnyát. Mindezek következtében rövid három hónapi fönállás után megszűntem. Mivel pedig egyetlen előfizetőm egy-egy félévre fizetett volt elő, azok az idő előtt való megszűnésért a sárfeneketleni kaszinóban dákókkal agyonbunkóztak. Azóta nem szerkesztek hanem felolvasásokat tartok — hasonló eredménynyel. Vagy ha Önök gondolják, hogy tovább is megmaradjak szerkesztőnek — ugy nem bánom — Isten neki, tűröm tovább a sorsomat. r sorban Balázsit és Árkosit illeti meg a pálma, mint a kik művészi magaslatra emelkedtek szerepeik alakításával. Előbbi egy jó kedélyű falusi birtokost, utóbbi pedig Kaján Tóbiást a mű birkózót alakítván. Pesti Kálmán, Mensky Boris lengyel főúr szerepét túlságosan iparkodott kiaknázni. A lengyeles dialektust túlhajtotta, annyira, högy sok helyen értelmetlenné vált. A szerep megalakitásáaan máskülönben kitűnő volt Oláhné (Róza) meg látszott az előtti nap okozta elcsigázódottság, mert hellyel közel ugyancsak színtelen volt. Annál pergőbb nyelvvel játszotta meg szerepét (Mariska) Kendy Boris igazi zsörtölődő úriasszony volt, s ez a-legnagyobb dicséret a mit csak mondhatunk. Kardos Kálmán szerepét igen jól tudta. Tehetséges színész, de nem tudott kellőleg megbirkózni a szereppel. Ez a szerep nagyon nehéz az ő fiatalságának. A többi apróbb szereplök közül kivált különösen Vajda Ilona Köesy Ilonka és Madas Pista. Ajánljuk a direktornak a darab ismétlését, de világosabb színpaddal. Szombaton, szeptember hó 3-án „A háromláb kapitány" bohózat ment szép számú közönség előtt, melyről lapunk jövö számában referálunk. A mu.i nétröl. Azt hittük, hogy a katonák elvonulásával, »megszünt a fuvalom és mosolyog a fájdalom de előnyünkre csalatkoztunk. Há valahol ugy nálunk érvényesül az a régi francia közmondás, hogy »le roi est mort, vive le roi !« A katonákat felváltották a színészek. Ezzel aztán mindent megmondtam s nem kell bővebb kommentárt adni arról, hogy még »forr« nálunk az élet. Mielőtt a színészek megjövetelét eseményül felvenném kötelességszerűig meg kell emlékeznem dédelgetett gyalogezredünk eltávozásáról, mely ese-/ ményszámba megy már azon okból, mivel' hucsu'.tatójuk nagyon érzékenyen hatott reánk sőt mondhatnám egyeseknél feledhetetlenné vált. A hivatalos bucsu a Kaszinó kertihelyiségében ment végbe a katonai zenekar közreműködésével. Megjelent Pápa város és vidéke számottevő mindkét nembeli intelligentiája és az összes tisztikar — kivéve a maródiakat. Eleinte csak arról volt szó, hogy a katonai zenekar accordjai mellett vesznek érzékeny bucsut a rövid idő alatt nagyon is személyesen érintkező ösmerősök, de később a szivben táncoló érzés a lábakra is szugerált s alig egy órai társalgás után táncra perdült az egész társaság. Hogy is irjam meg azt a táncmulatságot, hogy tiszta képet nyújtsak azoknak, kiknek nem volt alkalmuk ott megjelenhetni ? Kimondom nyiltan, hogy ez lehetetlenség. Rám fogják ugyan, hogy fantázia tekintetében merész szoktam lenni, de ez egyszer be kell vallanom, hogy cserben hagyott ez a sokak által elismert jó tulajdonságom. A gyönyörű látvány csődbe hozta fantáziámat úgyannyira, hogy amit láttam magam sem hittem. Az egész tisztikar hadilábra volt állítva, még a kapitányok is a tüzléníába voltak. Olyan tisztiforgalmat hölgyeink között még álmodni sem mertem. Egyszeri bemutatás után a legszívélyesebb barátság és a tánctourok egész sorozata. J minő tánez ?' Azt csak azok tudják megítélni, kik katonatisztekkel mar táncoltak katonai zenekar, kíséretében. Megjegyzem, hogy a tahcban a »Walzer« vitte a íőszerepet, ezt a táncot pedig snájdigabul és kitartósabban senki