Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-08-14 / 33. szám

csekkel kivilágított kertihelyiség tündéri fényt árasztott s gyönyörű látványt nyújtott a zsúfolásig megtelt kertihe­lyiség. A folyton érkező vendégsereg alig talált helyet s a rendezőség kénytelen volt pótasztalokat felállitatni miáltal a táncra kijelölt helyiség igen gyér helyre szorult s ennek tulajdonitható, hogy kezdetben a táncos pároknak nem igen jutott ki a helyből. A mulatság érdeklődését emelte a „Világ posta" rendezése, melynél a„Pos tás Milka" szerepet és a levelező lapok el árusítását Németh Gyula postafőnök ellenőrzése mellett a következő hölgyek teljesítették : Döbrössy Gizella, Bikky Róza, Bódai Mariska, Sperg Mariska, Tanezer Mariska, Zsoldos Teréz, Németh Mari, Faragd Mariska, Harák Katicza és Thury Jolán (Bpest), kik határtalan buz­gósággal feleltek meg hivatásuknak s nekik is tulajdonitható azon szép ösz­szeg, mely ez uton befolyt. A mulatságon a „Confetti" dobá­lás is járta s fölösleges említenünk, hogy ennek rendezése is fényesnek bi­zonyult. Záporként hullott a Confetti egész éjjelén s a rendezőség előrelá­tásának tudjuk, be, hogy ezen érdek­feszítő mulatság még a hajnali órákban is tartott; sőt még tartalék is maradt. A táncmulatság lankadatlan tűzzel folyt s hajnali 5 óráig tartolt. Az első négyest 30 pár táncolta. A mulatságon a következők vettek részt : Asszonyok : Bermüller Alajosné, özv. Hajnóczkyaé, Grofstik Vilmosné, Herbszt Ferenczné, (P. Kovácsi), Hajnóczky Béláné, özv. Hannig Ferenczné, Szeglethy Józsefné, Sulyok Antalné, Nehman Gáborné, Süttő Ká­rolyné, Almersdorfer Györgyné, Tóth Józsefné Brenner Ferenczné, Varga Rezsőné, Herz Béláné, özv. Herz Budolfné, Nagy Gyuláné, (K. Cell) Szukop Ferenczné, Pintér Gyuláné, valakibe, mert azt Sárinak vagy Lidinek hív­ják, hanem a tárgy bizonyos tulajdonságainál fogva. 2. §. Ha e tulajdonságok változnak, például az egyik tárgyban elenyésznek és egy másikban keletkeznek, a szerelem tárgya is az 1. §. alapján megváltozik. Te meg tudod hecsülni a paragrafus értékét. Tanulmányozd kérlek ezt a törvényt és az én esetemet, aztán mondd meg : gaz­ember vagyok-e azért, mert az Ilusba bele­szerettem ? De gyorsan kerlek, meri addig nem merek se a Sárival se az Illussal talál­kozni sem, mig ez a kérdés tisztázva nincs. — De hát mit fogsz csinálni ? — Hiszen éppen azt nem tudom. Hogy az Ilusba beleszerettem, azt ő maga gazság­nak mondja, bár tudom, hogy viszontszeret. De nem nagyobb gazság volna-e, ha Sárit feleségül venném, anélkül, hogy szeretném, de talán szerelemmel a sógornőm iránt ? Karcsi barátom az én szerelmi-törvény­ismeretemre, tehát a pszihológiámra appellált. De hiába böngésztem órák hosszat a szere­lem kodekszeiben, hiába lapoztam elejétől végig a nagy szerelemtörvény tudósokat, Du­mas Sándort, Zólát, Bródy Sándort és Pékár Gyulát, csak nem találtam alkalmas parag­rafust erre az esetre. Különben nem is pa­ragrafust kerestem, hiszen ez van kettő is, hanem megoldást, a rrobléma olyan megol­Nagy Károlyné, Bódai Zsigmondné, Mayer Adolfné, Döbrössy Imréné, Zsoldos Balázsné, özv. Varga Ferenczné, Kiss Istvánné, ifj. Bíró Károlyné, Németh Gyuláné, Mészáros Ala­josné, Gyuk Nándorné, Sperg Elekné, Ad­litzer Brunóné, (Bpest), Keresztes Ferenczné, Tóth Jánosné, Legény Ferenczné, Magdics Jánosné, Varga Györgyné, Unger Simonné, Keskeny Pálné, Pittmann Mihályné, Nagy Károlyné, (czipész), Papp Jánosné, Kunt Mi­hályné, Keresztes Józsefné, Markó Jánosné, Honti Mihályné, Németh Jánosné, MuU Jó­zsefné, Varga Györgyné (kömives), Huppán Istvánné, Baráth Jánosné, Harák Gyuláné, Vaczkö Mihályné, Faragó Józsefné, özv. Palla Józsefné, Kreutz Antalné, Schmid Istvánné, Leopold Viktorné, Remer Ferenczné, Térin­ger Mihályné. Leányok : Herz Margit, Bock Miczi, Hajnóczky Józsa, Szukop nővérek, Bóday Mariska, Bikky Róza, Varga Anna, Wellner Mariska, Lázár Anna (Sümegh), Döbrössy Gizella, Tanczer Mariska, Zsoldos Teréz, Ta­más Lujza, Sperg Mariska, Németh Mariska, Bujtás Juliska, Harák Katicza, Szabó Emília, Faragó Mariska, Szabó Margit, Keskeny Ma­riska, Keskeny Anna, Tocsek Terézia, Nagy Mariska, Magdics Mariska, Unger Mariska, Fábián Mariska, Thury Jolán (Bpest), Németh Jolán, Markó nővérek, Palla Juliska, Meiser Gizella, Németh nővérek, Torma Mariska, Tóth Mariska. A táncszünetek alatt Brenner Fe­rencz által készített tűzijátékban gyö­nyörködött a közönség, ki ez alkalom­mal bravúroskodott s méltán megér­demelte, azon tüntető tapsokat, mely­ben öt részesítették. A négyes alatt görögtüzzel világította meg a tánczos párokat, mi szintén gyönyörű látványt nyújtott a megjelenteknek. A mulatság fényes sikerében orosz­lánrésze Bottka Jenőnek a kör házna­gyának van, ki fáradhatlanul működött közre a siker érdekében, nemkülönben Tóth Imrének a kör vendéglősének, ki Ízletes ételek és kitűnő borok kiszol­gálásáért dicséretet érdemel. Gratulálunk a kör rendezőségének a fényes eredményhez ! dását, amely helyes, igaz is legyen, de a Karcsi barátomnak se szegje nyakát — na­gyon. Szégyenemre be kell ismernem, hogy ezúttal cserben hagyott a tudományom. Ha Ibsen volnék, azonosítanám Karcsit Rosmers­szel, Sárit a Nyitrába fulasztanám, az Ilust pedig még csak aztán szakítanám el igazán Karcsitól. Ha Zola volnék, Karcsival elvétet­ném Sárit, de Ilus velük költöznék a házba. Ga Maeterlinck volnék, mindahármat a Há­deszre juttatnám. Ha Jókai volnék, előbb a Sárit vétetném el a Karcsival, aztán Sári tü­dögyuladást kapna, meghalna és Karcsi el­venné Ilust, avagy török emigránsokat csi­nálnék minahármunkból. Ha Bródy Sándor volnék, Karcsit és Ilust elzárnám Erdély egyik völgykatlanába a világ szeme elől és ott felejteném őket, mig Sári halálra busulná magát. Ha Armand Sylvestre volnék, várnék vagy félesztendeig, mig Karcsi beleszeretne — más valakibe. Ha Pékár Gyula volnék, nem sokat törném a fejem a probléma meg­oldásán, hanem azt a publikumra biznám. Legjobb megoldásnak ezt az utolsót találom. Mindenesetre legkönnyebb. En tehát a nyájas olvasóra bizom ennek a problémá­nak a megoldását és mondhatom, nagyon kíváncsi vagyok arra, mi történik Karcsi barátommal, az ő szerelmével, Sárikájával és Iluskájával ? Piperó. Mozgalmas és élénk élet uralkodik vá­rosunkban. Pápa városa egy kaszárnyához hasonlít. Uton-utfélen katonasággal találko­zunk s ez az élénkség elevenné tesz ben­nünket, mely mondhatni, teljesen kifordít bennünket a rendes kerékvágásoől. Mielőtt ezen mozgalmas életről meg­emlékeznék, kötelességszerűig meg kell em­lékeznem a katholikus kör mulatságáról, mely mult vasárnap tartatott meg a kör kerti he­lyiségeiben. A katholikus kör mulatságának meg meg van a sajtásága, hogy túlzott számban jelenik mega közönség s ezt teszi némileg ke­délytelenné a mulatságot azok részére, kik a mulatságban kcdélyessegre számítanak. Ezen kijelentésem abban leli magyarázatát, hogy a katholikus kör tagjai «kevertek>, kik sze­retik egymást a tagsági dijakban, de a tár­salgás és mulatság közben megtartják «drei schritt vom Leib»ot. Ennek a körülménynek tudandó be az, hogy a kertihelyiség zsúfolva volt annyira, hogy több álló, mint ülő vendég volt s mégis a táncznál alig tudtam 25—30 párt összeol­vasni, mely eléggé fényesen igazolja fennti állításomat. Ebből ugyan nem az következtethető, hogy a mulatsag nem sikerült. Oh nem ! sőt ellenkezőleg, várakozáson felüli eredményt mutatott fel. Azok bánták meg, akik nem helyezkedtek a helyzet signaturájára, mert nézni kellett, hogy mulatnak az ő «belépti dijaik* rovására. Azaz mégsem ! azok is mu­lattak kik nem vettek részt a tánczban, még pedig elég kedélyes modorban. Ezen meggyőződésemet teljesen iga­zolja az, ha megemlítem, hogy a «Confetti» dobálás ís járta. Ezzel azt hiszem mindent megmondtam. Olyan confetti záport még Pápán nem tapasztaltam, mint ez alkalom­mal. Valóságos orkánt zúdítottak egymás arczába és fejére, söt egyesek a legcsik­landósabb helyre a — nyakába. Ez alkalom­mal lett konstatálva, hogy a Confettu se­hol sem lehet jobb helyre alkalmazni, mint a nyakba. Ez tanulság lehet a többi mulatsá­gokra. Ha még azt jelzem, hogy a «Világ posta* is járta, s hogy Brenner Ferencz az elma­radhatatlan tűzijátékával brillírozott, ezzel mindent elmondottam amit a fényesen sike­rült mulatságról feljegyezni valóm volt. Volt is ám a Postás Milkáknak dolguk. Szegény leányok, , tánczolni sem vuít idejük, annyi korrespondenciát kellett köz­vetíteni. Volt is szerelmi vallomás, quantum satis, de gorombaság is.. Nekem például ki­jutott vagy 25 darab, melyben mindannyian azt kívánták, hogy « akasszam fel magamat*. Nem volt ugyan oda írva, hogy muszáj, de ha oda lett volna is irva, akkor sem tenném meg, mert mint tudomásom van róla, minden ember, aki felakasztotta magát, másnap meg­bánta, de máskülönben is. mint tudom ez a kivégzés — fáj. A mozgalmas életre vonatkozólag, je­lenleg csak azt jegyezhetem meg, hogy tarka képet nyújt városnnk. A vendéglők, kávéhá­zak jó napoknak néznek elébe. Mulatnak, vigadnak, de hisz ez nem is lehet máskép ott, ahol annyi tiszt, altiszt és legenység van mint most nálunk. Még pedig a javából ! Csupa fess tisztek, kik nem viz mellett nőt­tek fel. Ez a helyzet uralja már két nap óta városunkat. Ez alatt a két nap alatt annyi vigság volt, mint rendes körülmények között egy egész hónap alatt. Elképzelhető mi min-

Next

/
Thumbnails
Contents