Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-23 / 4. szám

Közrciekü független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó: HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed Ij évre 1 frt 50 k'. POLLATSEK FRIGYES. felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében A pápa-bánhidaí vasút Köztudomásu dolog, hogy a pápabánhidai vasutteiv megteremtője Pápa városa volt. E vasút tervnek főcélja az, hogy a budapest-gráci vonalt legrövidebbé tegye a Bánhidától Tatán, Ujszőnyön, Győrön át Pápáig félkört kanyaruló magyar állami vasútnak Bánhidától Pápáig egyenes vonalban átmetszésével. Ebből a szempontból még rövi debb irány az lenne, ha Bánhida helyett a vasút Felső Galláról indulna ki. De Felső-Gallánál nagyon lejtős és hegyek közé szorított állomás van, igy meg kell nyugodnunk, hogy Bánhida legyen a kiindulási pont, mely még megfelelő a célnak. Abba, a mit a tataiak akarnak, hogy odáig felmenjen a vasút., semmikép sem egyezhetünk bele és nem is történhetik ez meg. Valamikép a fehérvár-veszprémi vasút és györ kiseelli vasút nem lett Pápán össze hoz^a, s valamint az esztergom-almásfüzitői vonal nem Tatából indul ki, akképpen nem lehet a Pápa-Kisbér Budapest irányú vasutat Tatára fölkanyaritani, Bánhida helyett. Az engedély okmány is BánhidaKisbér-Pápa irányt szab meg, ettől tehát eltérésnek nincs helye. A Kisbér és Bánhida közötti sűrűn egymást érintő sok község jelen tékeny hozzájárulékai is nem a kisbértatai, hanem a kisbér-bánhidai irányra adattak. Komárommegye hozzájárulása is ezen irányra szavaztatott meg. De tovább megyünk, a veszprémmegyei és Pápa városi hozzájárulások is kizárólag a Pápa-Kisbér-Bánhidai irányhoz kötöttek . Az érdekelt nagy uradalmak közül is gróf Esterházy Móric Pápán kizárólag a bánhidai irányra irt alá 120,000 frtot. Ezekkel szemben mit adott és mit áldozott Tata és annak földes ura és a vele együtt járó csákvári uradalom ? Semmit, csak egy krajcárt se. Már pedig a vasúthoz pénz kell és nem deputációk. Ismételjük, mi Tata ellen nem vagyunk, de sőt az ö hozzájáruléka nélkül, a mi elég nem szép Tatától, neki is nagy javára les"í a pápabánhidai vasút. Mert Ta'a meg'ehetősen uralja a gesztesi járást csaknem Kisbérig és mig most nehéz a közlekedés a gesztesi járás községeibe és NagyIgmándra, a járás székhelyére, addig Bánhidán át, a hova Tatáról naponként sok vonat indul, könnyűvé lesz a közlekedés Kisbér és Nagy-Igmánd felé. Számos példa van arra, hogy egyes helyi érdekű vasutak valamelv város közeiéhen, a szomszédos falu állomásba ágaznak és futnak bele. Ott van mindjárt Tata mellett Almás-Füzitö, Kis Gzell mellett Boba, Szombathely mellett Porpácz. Ha már éppen azt szeretné Tata, hogy a vele szomszédos gesztesi járást vasúttal közvetlenül magához csatolja, csinálja meg, ha tudja a Igmándról Tatába futó egy vasutat. De az ellen határozottan állást foglalunk, hogy a Budapest Grácz főirányú vasutat legrövidebbé tenni czélző Bánhidai kiindulás helyett, a melyre eddig az összes hozzájárulások történtek és a mely hozzájárulások csakis | ezen irányra történtek, azt most Tata akarja magának. Egyébiránt ugy tudjuk, ugy hall juk, nem is annyira Tata város nagy közönsége, hanem az ott uralgó más tényezők és azok egyes fö corifeusai akarják csak a zavart előidézni, a Bánhida-Kisbér-Pápa irányú vasút iránti ellenszenvük folytán. Reményijük, hogy Pápa városa és am a ! Csinos volt, szép volt, de nagyon is íialal arra, hogy férjhez menjen. Tavaly még bokarugró kurta szoknyában járt s ma már asszony, a kin egyáltalában nem látszott. meg a zárdai nevelés félszegsége. Sőt ha őszintén akarunk szólani, be kell vallanunk, hogy a kaezérságnak minden kellékével rendelkezik, a mit érvényre is juttat ott, a hol csak lehet, akár van rá szükség akár nincs. Eleven tűzről pattant menyecskévé nőtte ki magát s elszédít minden embert, a kit útjába vet a sors li vágja. Kínoz, bánt kegyetlenkedik a kaczérságával, de a férjén kivel nem mondhatja más, hogy a kívánatos asszonyka perzselő szerelmében sütkérezett volna. S a férje ? Oh, nagyszerűen jött létre ez házasság. Ismeretségek körében óriási szenzációt színt, mikor Terike választása köztudomású lett. Beszéltek arról heteken át három vármegyében s nevetlek a szegény Bonti Laczi rovására egy egész életre valót. Do nevethettek is. Tudni való, hogy Bonti Laczi elvesztette fejét és sülve-főve a Terike udvarában csapta a szelet. Megrészegült a nézésétél, vére forrott a tekintetétől, villanyos ütés járta át minden tagját egy futó kéz-szorításától. Fél éjszakákon ott kóborolt az ablakai alait, a mikor Terikeék aludtak s fiatal diákhoz illő idealismussal szőtte ábrándjait ; váljon mire gondol álmában, váljon gondol-e reá s ha nem, ki az a boldog, az a szerencsés, a kire gondol s a kit neki minden áron meg kell gyilkolnia ? Terike tudta, hogy a fiatal ember nyakig kozmás, hogy bolondul érte reszkető féltéssel s szereti jobban, mint a hogy megér érdemelné. Játszott, kaczérkodott vele s ez a magaviselet még jobban, mint a hogy megdemelné. Játszott, kaczérkodott vele, s ez a magaviselet még jobban ingerelte a gyehennaként lobogó lángtengert. Nyilatkozni azonban nem volt bátorsága. Talán félt, hogy kinevetik, vagy a kosártól, elutasítástól, talán azért, hogy minél tovább ringathassa magát boldog illúziójában, remélve a jobbat várva a/> alkalmat, a mely majd megérkezik valaha. Egy zsuron történt. Terike szebb, kedvesebb, elragadóbb volt, mint máskor ^ vidám pajzánkodásával bearanyozta az egész társaságot. Laczi egy ablakmélyedésbe dőlve majd megette a szemeivel. Koronkint megrimogatta a homlokát, hogy széjjel ne pattanjon a forró, izzó szenvedélyek hullámzása miatt. Dühöngő féltés fogta el, ha valakihez szólott nevetett, a mi szinte komikus helyzetbe sodorta. Oda intette a legintimusabb barátját Pataki Ferkót, a kire se Teruska, se más lány nem gyakorolt a legkedvesebb vonzerőt. — Ferkó, — szólította meg szenvedélytől remegő hangon. Te okos, tapintatos és higgadt ember vagy, adj nekem tanácsot! — Tanácsot ? Miről jó az ? — Nagyon szerelmes vagyok. — Tudom. Terikébe. — Tudod ? Ki árult el ? — Ki más, mint te magad ? Laczi nagy^ szemeket meresztett. — Mit csináljak ? — Vedd el. — Hiszen ezt akarom. De hogyan ? — Furcsa ! Kérd meg és punktum.