Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-07-17 / 29. szám

hoszu időre húzódik, ha nem tapasztalnék, hogy hason intézmények más városokban jóval később lettek kezdeményezve s már a ministerium részéről az épitési engedély is megadatott. Mi a tanulság ebből ? Az, hogy más városok érdeklődtek, sürgették a dolgot, mi pedig tétlenül nézztik s várjuk a sült galambot. Nem jól van ez igy Uraim! Ha igy folytatjuk ezen közönyt és nem törödömséget, ugy még arra ébredünk hogy elveszitjük tervezett intézményeinket s teljesen igazolt lesz a hatóságok azon indokolása mely városunk indol entiáját veti majd szemünkre. - Hát mit is képzeljenek a ministeriumban ha a város saját kerekét nem széndékozik feloldani a kerékkötőtől. Már pedig, hogy ezen két intézmény valahol megfeneklett, az tény. Tessék utánjárni, megnézni hol a baj s ha megtalálták ugy megtenni a szükséges intézkedészket a kerékkötő eltávolítására. Mi már egy izben felszólítottuk kiváló és derék polgármesterünket Mészáros Károlyt, hogy sürgesse, söt ha szükségét látja személyesen is győződjék meg ezen két intézményeink sorsa felöl, de egy ember, csak egy ember. Lehet, hogy elfoglaltsága őt ebben gátolja, de ha ö nem teheti, tegye ezt meg a város képviselőtestülete. Nézetünk az, hogy a város képviselőtestülete menesszen küldöttséget a kultuszministerhez, és ott sürgessék ezen két kulturális intézmény mielőbbi megvalósítását. Városunk agilis képviselője Hegedűs Lóránt is segédkezet fog majd nyújtani a menesztendő küldötségnek, hogy ezen két kérdés végre valahára a megvalósulás stádiumába jöjjön. Reméljük, hogy városunk érdekeért minden alkalommal sikra szálló polgármesterünk megszívleli felszolalálagok szikráztak, az éjszakában, valahonnét egy czigánybanda buffomormoló hangjai hallatszottak a verandára. Jankó megcsókolta Anikó bársonyos kezét — ez volt szerelmi vallomásuk. És számkivetett csillagok tovább röpködtek fejük felett és a kertben kigyúlt egy apró szentjános bogárka fénye. Másnap kisirt szemekkel ébredt Anikó. Apa tudtára adta, hogy szakítani kell Jankóval, mert, hogy utána járt a dolognak, kisült bogy Jankó könnyelmű, mint minden művész, aki máról holnapra él a múzsája csókjából. Majd akad helyette ezer más alkalmasabb. Anikó nem szólt semmit, csak elhalványodott és azután sirt, sóhajtozott egész éjjel. Sóhajtozott, sírdogált másnap, harmadnap mindig. j Aranyködös október már szinte betegen találta. Nap-nap után hallotta a puskadurrogást a nádasba, a cselédek azt mondták, hogy Jankó lövöldöz és rengeteg számú vadat pusztít el. És Anikó összerezzent minden lövésnél. Egy rémkép gyötörte, hogy Jankó egyszer maga ellen fordítja a fegyvert. Éjjel is szerelmes vérbefagyott arcza kisértette. Egyszerre csodálatos dolog történt. A sunkat és legközelebb megtartandó közgyűlésen ily értelemben meg is teszi az indítványt. Ezen kérdést továbbra halasztani nem lehet, nem szabad, ezt sürgetni kell, még pedig a legrövidebb idő alatt, ha azt nem akarjuk, hogy teljesen elesünk ezen két intézménytől. Pellatsek Frigyes. A pápai tanintézetek értesitöi. Városunkban a tanintézetek évzárövizsgái befejezést nyertek, s az ezekről szóló értesítők nagyrészt már közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vélünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi működésének beszámolóit röviden ismertetjük, hogy ezáltal némi betekintést nyerjen az intézetek beléletébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek értesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk általános jellemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes intézetnél valláserkölcsös és hazafias szellem mutatkozik, a nevelési rendszerben magas színvonalon álló paedógiai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. Végül felemlítjük hogy városunk kulturális intézményének elsejéről az ev. ref. főiskoláról meg nem emlékezhetünk, mivel annak évi beszámolója tegnap került ki a nyomdából. Adandó alkalommal vissza térünk reája. A bencések gylmnásiuma. A pannonhalmi Szent-benedekrendnek vezetése allat álló kath. gymnásium értesítőjét közzé teszi Pethö Menyhért igazgató. A bevezető részben dr. Bahonyvári Ildefonz tanár, ki két ezelőtt Z. Apáthiba lett áthelyezve kiváló gonddal közli „A pápai kath. gymnásium története a panonhalmi bencések idejében 1806 — 1896 évig." Mint jeleztük kiváló gonddal van összeállítva ezen 90 év története de annál tapintatlanabb és ízléstelen kifejezések vannak benne összehalmozva az egyes felekezetekkel szemben. Szándékunk f

cvolt bővebben kikosárazott kérő elkezdett a házhoz járni megint ; de csak egy hétig: akkor leérkezett a püspüki diszpenzáczió, erre összecsomagoltak. kimentek alkouyatkor a vasútra ők négyen : apa, anya, Jankó meg Anikó és Pestre utaztak. Olyan gyorsan, mint a mesékben szokás. Apa egész uton mogorva volt, nem beszélt egy szót se: Anya sírdogált és félénk pillantásokat vetett Ánikóra Az meg ugy érezte, hogy a menyország szakadt rá, minden angyalaival, Jankó is türelmetlén, ideges volt, alighanem feszélyezte a környezet. Koromfekete viharos felhők fedték az eget, amely ugy borult alá, mint egy áttőrhetetlen sötét koporsófedél. És Anikónak igazán ugy tünt fel, hogy az aszott kórokkal hempergő ördögszerekkei pompázó föld halott és a vonat, amint féloldalt görbül az ut kanyarutatánál, egy csúnya féreg, mely végig kúszik a tetemen. A vasút dübörgésébe, beleképzelte ezt a szót „meghalunk meghalunk 1" — és azután nem tudott szabadulni tőle. Százszor, ezerszer, csikorogta fülébe a vaskerék egy perez alatt, hogy meghalunk ! meghalunk !" Mikor átrobogtak az összekötő hidon, az jutott eszébe, vájjon nem volna e jobb foglalkozni és ismertettni ezen közleményt, de jobbnak véljük ily hangon tartott és a felekezeti gyűlöltséget csak szitó munkát ignorálni. Anyit azonban megjegyezünk, hogy csudálkozunk a helybeli bencésrehd érdemes és köztiszteletben álló tagjaitól, kiknek alkalom adatott ezen munka nyomdai javítására mint a szerző előszavában emliti — hogy ízléstelen kifejezéseket nem törölte Pápán, hol a felekezetek között példás egyetértés uralkodik, ily maghintésre nincs szükség. Az értesítő továbbá bemutatja az ujjónan épített gymnásium épületét homlokzat és átmetszetben. Ezután találjuk a tanári testület névsorát. Az intézetben 6. egyházi és 1 világi tanár tanított és pedig : Peihö Menyhért igazgató, Schultz Vendel, Mohácsi Pál, Serédi Dénes, Stanits Fulgend, Sörös Pongrácz Szilágyi Oszkár egyházi és Hannig Gyula világi torna tanár. Másvallásu hitoktatók : Gyurdcz Ferencz ág. ev. püspök és Marton Ignácz izr. hitektaté. A tanulók száma az év végén 146 volt. A tanulók előmenetele általában véve igen szép eredményű. Az intézetet évközben az intézet kegyura Fehér Ipoly pannonhalmi főapát s Németh Antal kir. főigazgató látogatta meg hivatalosan, mely alkalommal a legnagyobb megelégedésüket nyilvánították. Ezenkívül közli az értesítő a tanszerek gyarapodását a tanulók érdemsorozatát statisztikai adatokat és végül az 1898—99-iki iskolai évre vonatkozó előleges tudósítást, melyet lesz még alkalmunk kőzleni. Az áll. ág. polgári leányiskola. A pápai államilag sagélyezett községi polgári leányiskola értesítőjét JVagy Gabriella igazgató szerkesztette. Igen érdekes az igazgató jelentése, melyből kitűnik hogy az intézet ez évben működésének 23 évét töltötte be. Az igazgatóné jelentésében a következőket irja : 23 év merült el a mulandóság tengerébe ez intézet felállítása óta. A 23 éves mult megmutatta, hogy azok a felvilágosult elmék, kik sürgettték és kivitték, hogy egy felsőbb intézet létesüljön Pápa városában, nem működtek eredménytelen munkán. S a mily örömmel irom ide azt, hogy e 23 évnek utolsó 6 esztendeje folytonos emelkedést mutat növendékeink létszámában, ha leszakadnának azok az erős karfák és ők belezuhannának az ezüstpikkelyes vizbe, melyet a gázlángok ragyogó két csipkesora s?egélyez. Hanem aztán megsajnálta a löbbi utast. Másnap a tempóimban olyan izgatott volt Anikó, hogy alig tudta elmondani az esküt. Nem volt násznép, lakoma sem volt az esküvő után semmisem volt. E helyett a hotelbe hajtattak, elbúcsúztak az öregek, vagyis csak az édes mama, mert apa még még csak a kezét se nyújtotta Jankónak. Ugy váltak el kinos nehezteléssel, kekeserü haraggal. Ők pedig elmentek lakásukra és kezdtek rendezni. Mert Jankó Pesten tartt rendes lakást, az Aniköék városában csak látogatóban volt egy barátjánál. Hogy kifényesedett egyszerre az a vázlatokkal, festményekkel telt két szoba. Virágok kerültek az ablakba, a festékfoltok eltűntek a falakról, bútorokról, padlóról, a a homályos tükör is olyan let, mint a velenczei kristály. Azután váratlan szerencse érte Jankót. Egy földicsért festményét nagy össszegért vásárolta meg egy műpártoló főur. De akkorára már szomorúság ütött tanyát a kis