Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-06-26 / 26. szám

holott tudtunkkal nem adta elő magát olyasmi, - ami őt erre kényszeritette volna. Jelenlegi polgármestorünk Mé­száros Károly polgármester, ki 15 éven át viselte ezen rendőrkapitányi tisztet nem tartotta szükségesnek a zárva be­tartásánál szigorúan a rendeletet alkal­mazni s méltán, mert városunk jelen­legi viszonyi houlokegyenest ellenkeznek a vármegyei rendeletteU ^cm beri^ Nem akarjuk a rendőrkapitányt jogos intézkedéseikben gátolni, annyit azonban elvárunk tőle hogy rendőri intézkedéseiben ne a látszólagos rosz­indulat hanem a tapintat és a méltá­nyosság vezesse. Ha őszintén akarunk beszélni, ugy Pápa városában egyes kávéházakban a záróra ^.tartására egyáltalálán nincs szükség, ezt komentárral elátni feles­legesnek tartjuk, hisz akik társadalmi viszonyainkat ösmerik, azok teljesen igazat fognak nekünk adni. Máskülömben fényesen igazolja ezt a volt rendőrkapitánynak 15 éven keresztül viselt állásából kifolyó intéz­kedések. Magára a szabályrendeletro vonat­kozólag azt jegyezzük meg, hogy ha egyáltalán a záróra betartását korlá­tozni kívánják, ugy a városi tanács szükség esetén ne 2 óráig hanem 3 óráig legyen feljogosítva a zárórát meghoszsabitani. Indokul szolgáljon erre azon körülmény, hogy városunk lakossága több izben azon kellemetlen helyzetbe jön, hogy a 3 óra után Veszprém és Szombathely felé közle kedö vonatot ébren várja s az utcán lesz kénytelen kóborolni. De máskülönben tudjuk azt is, hogy szálloda tekintetében is nagyon korlátozva vagyunk s vannak esetek, hogy idegenek nem kapnak szobát s ezen időt most hol töltsék másutt, mint a kávéházban. Szóval fontoljuk meg pedig e négy hetet a messze távolban kö­zösen töltsük el; elmegyünk egy szép kéj­utazásra, elviszlek messze- messze, a nagy hegyek, a sürü rengetegek közé s az üde, szabad természet erejében megfürödve a mi szerelmünk újra megizmosodik. Négy heti távollét Flórától s négy heti kéjutazás veled, hatni fog reám és ismered annyira a termé­szetemet, hogy elhidd nekem, vagyok olyan erős, hogy eltudjam felejteni, letudjak mon­dani a szakítás létrehozatala felett. — Nagyszerű ! nagyszerű ! kiáltá a nő és Gusztáv keblére borult. Gusztáv arcza pedig, mialatt a nő ölelését tűrte, még job­ban elsötétült. És elutaztak. Gusztáv csak a határon találkozott a nővel, ki egy pár órával előbb utazott el, mert ezt Gusztáv ugy kívánta, ne hogy valamit megsejtsen a világ. S ott jártak azok között a nagy hegyek, erdőségek, meredekségek, vízesések között. Nézték a természet végtelenségét, gyönyörű panorámáját, az az csak Emma bámulta s mialatt ez az eléje táruló képeket gyönyör­rel szemlélte, komoly volt a férfi ábrázatja. Csak ha emberi lény férkőzött közelükbe, akkor volt Gusztáv gyengéd, szeretetreméltó és figyelmes. jól ezen záróra kérdést, nehogy ezzel városunknak esetleges anyagi árát okozzuk. Felhívjuk tehát városunk képvi­selőtestületét, hogy ezen kérdésben, mely a szerdán megtartandó közgyű­lés napirendjére van kitűzve, városunk viszonyaira figyelemmel legyene^ és a záróra meghosszabitása tekintetében a a városi tanácsnak szabad kezet hagy­jon a legmesszebb menő intézkedések megtételére. A rendőrkapitányt pedig kérjük, hogy hagyjon fel a lakosság boszantá­sával, mert ez csak rosz vér szül. Legyen tapintatos, mert a lakosság tü­relmével nem jő paczkázni. Az állami polgári leányiskola évzáró ünnepe. Mint minden évben, ugy az idén is az évzáró vizsgálatok az áll. seg. polgári leányiskolában ünnepélyes ak­tussal nyertek befejezést. Ezen ünnepélyes aktust a zene és ének vizsga megtartása képezi, mely ün­nepély nagy érdeklődés mellett és igen szép számú s diszes közönség jelenlé­tében tartatik meg. Szemtanúi lévén ezen ünnepélynek, a kulturális cél elő­mozditása tekintetében kötelességünk­nek tartjuk ezen ünnepélyes aktusról a következőkben beszámolni. Az ünnepély f. hő 19-én — va­sárnap délután 3 órakor vette kezdetét a ref. főiskola tornatermében. A torna­terem ez alkalommal kicsinynek bizo­nyult a közönség befogadására, úgy­annyira, hogy számosan kénytelenek voltak a terem ajtójában az ének és zenevizsga lefolyását állva végig hall­gatni. Az ének- és zenevizsga fényesen sikerült. A növendékek mindegyike nagy Egyszer kora reggel elindultak a kis házból, hogy megmászszák a környék hires magaslatát. A férfiú már évek előtt itt járt a hegyek között s kalauzt nem vett maga mellé. Fel tud menni egyedül is a merede­ken mondta az ajánlkozóknak. A nő karjába csimpaszkodott és uzso­nájukat, valamint ebédjőket tartalmazó kis korárkával vidáman ment Gusztáv mellett. Mire a nap erősen tűzni kezdett elér­keztek a hires helyre honnan a kilátás re-' meke tárult eléjök. Egy ponton állottak, mely magasan uralta az egész vidéket. Előttük a szédítő mélység, melybe alig- alig mertek lenézni, hogy lásák azj eléjök táruló pano­rámát. — Jer közelebb, szólt Gusztáv a nő­höz. nem szédülök, bízvást előre jöhetsz. S a nő megbízott a férfiú erejében, odalépett a mélység elé. S betekintett. Lá­bacskáiban nem volt erő, alig voltak a földre tapasztva s csak a férfiura támaszkodott. S mintha Gusztáv megbotlott vagy elszédült volna, hátra hajolt, mig a nőnek előre egy kis lökést adott és az zuhant le a mély­ségbe. — — — Sárközy Gusztáv arcza még komolyabb lett, egészen elsötétült. De mire a szállásához haladásról tett tanúságot s a megjelent diszes közönség elösmerésének több iz­ben zajos tapsokban adott kifejezést. Az ünnepély Nagy Gabriella igaz­gatónő megnyitó beszédével vette kez­detét, ki köszönetet mondott a szép számú közönségnek Szives megjelené­sükért. zongorajátéknál különös tetszést aratott Neuhauser Erzsi és Gáthy Iza solo, Saáry Leona és Geiger Edith 4 kézre, nemkülönben Strasser Erzsi, Szűcs Antónia és Szűcs Vilma 6 kézre előa­dott darabok. A közönség lelkes tap­sokban ösmerte el a nevezett növendé­kek precziz és szép játékukat. Az vizsga befejeztével Puskás Pol­ly növendék mondta el búcsúbeszédet, könytelt szemekkel búcsúzott el növen­dék társaitól és végül köszönetet mon­dott a megjelent vendégközönségnek a szives megjelenésért. Ezután Nagy Gabriella igazgatónő szép szavakban emlékezett meg az is­kolaszék tagjairól, a közönség támoga­tásáról és köszönettel adozott minda­zoknak, kik az intézet iránt, jóindulat­tal viseltettek. Jó tanáccsal szolgált az intezetet végzett növendékeknek, ugy­szinte buzdította a növenkeket a to­vábbi buzgalomra és kitartásra : Az igazgatónő beszéde nagy ha­tással volt a megjelent közönségre s azt zajosan megéljenezte. Az ünnepély Saáry Lajos beszé­dével ért véget, ki az iskolaszék nevé­ben intézett beszédet a növendékekhez és a tanári karhoz. Megemlékezett a vizsga fényes eredményről s azt főleg Nagy Gabriella igazgatónő és a tanári kar lelkes és fáradhatlan buzgósága érdemének tulajdonította, és ezzel az ünnepély befejezést is nyert.| Nem mulaszthatjuk el ez alkalom­mal dicsérőleg megemlékezni Harmos Biankáról az intézet volt növendékéről ki ért, immár gondok nélkül ölthette fel a tettetést. Ott temették el a leányt a hegyi lakók kistemetőjében. Természetesnek találták az esetet, hisz Isten kísértés arra a pontra óvatos kisérő nélkül felmerészkedni. S a hegyi leányok virágot borítottak a „fiatal asszony" fakoporsójára s mindenki vigasz­taszta abökező urat, kit a borzasztó gyász­eset annyira megkínzott, hogy — gyorsan összecsomagolt, és sietett haza. Lenkey Flóra esküvőjét csakhamar ki­tűzték. Nagy pompával ment végbe. Ott volt a város egész előkelősége s mikor szeren­csét kívántat a legbájosabb menyasszonynak, kit valaha a tomplom öreg falai magukba fogadtak, mindenki meg volt győződve, hogy Sárközy megérdemelte szerencsét csinált. — Mikor Gusztáv karján vezetve fiatal nejét, a tolongás közepette lassan-lassan nászkiséretével kivonulását tartotta a temp­lomból, egy pillanatra eszébe jutott a leány. De megnyugtatta a lelkiismeretét. Hogy is ne ! Hisz az volt jelszava ? „Ne állj utamba, mert önvédelemből agyon tiporlak! S a „kéjutazás" után az ö erős férfiú nyugodt lelkiismerettel ment nászutjára,

Next

/
Thumbnails
Contents