Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-06-26 / 26. szám
holott tudtunkkal nem adta elő magát olyasmi, - ami őt erre kényszeritette volna. Jelenlegi polgármestorünk Mészáros Károly polgármester, ki 15 éven át viselte ezen rendőrkapitányi tisztet nem tartotta szükségesnek a zárva betartásánál szigorúan a rendeletet alkalmazni s méltán, mert városunk jelenlegi viszonyi houlokegyenest ellenkeznek a vármegyei rendeletteU ^cm beri^ Nem akarjuk a rendőrkapitányt jogos intézkedéseikben gátolni, annyit azonban elvárunk tőle hogy rendőri intézkedéseiben ne a látszólagos roszindulat hanem a tapintat és a méltányosság vezesse. Ha őszintén akarunk beszélni, ugy Pápa városában egyes kávéházakban a záróra ^.tartására egyáltalálán nincs szükség, ezt komentárral elátni feleslegesnek tartjuk, hisz akik társadalmi viszonyainkat ösmerik, azok teljesen igazat fognak nekünk adni. Máskülömben fényesen igazolja ezt a volt rendőrkapitánynak 15 éven keresztül viselt állásából kifolyó intézkedések. Magára a szabályrendeletro vonatkozólag azt jegyezzük meg, hogy ha egyáltalán a záróra betartását korlátozni kívánják, ugy a városi tanács szükség esetén ne 2 óráig hanem 3 óráig legyen feljogosítva a zárórát meghoszsabitani. Indokul szolgáljon erre azon körülmény, hogy városunk lakossága több izben azon kellemetlen helyzetbe jön, hogy a 3 óra után Veszprém és Szombathely felé közle kedö vonatot ébren várja s az utcán lesz kénytelen kóborolni. De máskülönben tudjuk azt is, hogy szálloda tekintetében is nagyon korlátozva vagyunk s vannak esetek, hogy idegenek nem kapnak szobát s ezen időt most hol töltsék másutt, mint a kávéházban. Szóval fontoljuk meg pedig e négy hetet a messze távolban közösen töltsük el; elmegyünk egy szép kéjutazásra, elviszlek messze- messze, a nagy hegyek, a sürü rengetegek közé s az üde, szabad természet erejében megfürödve a mi szerelmünk újra megizmosodik. Négy heti távollét Flórától s négy heti kéjutazás veled, hatni fog reám és ismered annyira a természetemet, hogy elhidd nekem, vagyok olyan erős, hogy eltudjam felejteni, letudjak mondani a szakítás létrehozatala felett. — Nagyszerű ! nagyszerű ! kiáltá a nő és Gusztáv keblére borult. Gusztáv arcza pedig, mialatt a nő ölelését tűrte, még jobban elsötétült. És elutaztak. Gusztáv csak a határon találkozott a nővel, ki egy pár órával előbb utazott el, mert ezt Gusztáv ugy kívánta, ne hogy valamit megsejtsen a világ. S ott jártak azok között a nagy hegyek, erdőségek, meredekségek, vízesések között. Nézték a természet végtelenségét, gyönyörű panorámáját, az az csak Emma bámulta s mialatt ez az eléje táruló képeket gyönyörrel szemlélte, komoly volt a férfi ábrázatja. Csak ha emberi lény férkőzött közelükbe, akkor volt Gusztáv gyengéd, szeretetreméltó és figyelmes. jól ezen záróra kérdést, nehogy ezzel városunknak esetleges anyagi árát okozzuk. Felhívjuk tehát városunk képviselőtestületét, hogy ezen kérdésben, mely a szerdán megtartandó közgyűlés napirendjére van kitűzve, városunk viszonyaira figyelemmel legyene^ és a záróra meghosszabitása tekintetében a a városi tanácsnak szabad kezet hagyjon a legmesszebb menő intézkedések megtételére. A rendőrkapitányt pedig kérjük, hogy hagyjon fel a lakosság boszantásával, mert ez csak rosz vér szül. Legyen tapintatos, mert a lakosság türelmével nem jő paczkázni. Az állami polgári leányiskola évzáró ünnepe. Mint minden évben, ugy az idén is az évzáró vizsgálatok az áll. seg. polgári leányiskolában ünnepélyes aktussal nyertek befejezést. Ezen ünnepélyes aktust a zene és ének vizsga megtartása képezi, mely ünnepély nagy érdeklődés mellett és igen szép számú s diszes közönség jelenlétében tartatik meg. Szemtanúi lévén ezen ünnepélynek, a kulturális cél előmozditása tekintetében kötelességünknek tartjuk ezen ünnepélyes aktusról a következőkben beszámolni. Az ünnepély f. hő 19-én — vasárnap délután 3 órakor vette kezdetét a ref. főiskola tornatermében. A tornaterem ez alkalommal kicsinynek bizonyult a közönség befogadására, úgyannyira, hogy számosan kénytelenek voltak a terem ajtójában az ének és zenevizsga lefolyását állva végig hallgatni. Az ének- és zenevizsga fényesen sikerült. A növendékek mindegyike nagy Egyszer kora reggel elindultak a kis házból, hogy megmászszák a környék hires magaslatát. A férfiú már évek előtt itt járt a hegyek között s kalauzt nem vett maga mellé. Fel tud menni egyedül is a meredeken mondta az ajánlkozóknak. A nő karjába csimpaszkodott és uzsonájukat, valamint ebédjőket tartalmazó kis korárkával vidáman ment Gusztáv mellett. Mire a nap erősen tűzni kezdett elérkeztek a hires helyre honnan a kilátás re-' meke tárult eléjök. Egy ponton állottak, mely magasan uralta az egész vidéket. Előttük a szédítő mélység, melybe alig- alig mertek lenézni, hogy lásák azj eléjök táruló panorámát. — Jer közelebb, szólt Gusztáv a nőhöz. nem szédülök, bízvást előre jöhetsz. S a nő megbízott a férfiú erejében, odalépett a mélység elé. S betekintett. Lábacskáiban nem volt erő, alig voltak a földre tapasztva s csak a férfiura támaszkodott. S mintha Gusztáv megbotlott vagy elszédült volna, hátra hajolt, mig a nőnek előre egy kis lökést adott és az zuhant le a mélységbe. — — — Sárközy Gusztáv arcza még komolyabb lett, egészen elsötétült. De mire a szállásához haladásról tett tanúságot s a megjelent diszes közönség elösmerésének több izben zajos tapsokban adott kifejezést. Az ünnepély Nagy Gabriella igazgatónő megnyitó beszédével vette kezdetét, ki köszönetet mondott a szép számú közönségnek Szives megjelenésükért. zongorajátéknál különös tetszést aratott Neuhauser Erzsi és Gáthy Iza solo, Saáry Leona és Geiger Edith 4 kézre, nemkülönben Strasser Erzsi, Szűcs Antónia és Szűcs Vilma 6 kézre előadott darabok. A közönség lelkes tapsokban ösmerte el a nevezett növendékek precziz és szép játékukat. Az vizsga befejeztével Puskás Polly növendék mondta el búcsúbeszédet, könytelt szemekkel búcsúzott el növendék társaitól és végül köszönetet mondott a megjelent vendégközönségnek a szives megjelenésért. Ezután Nagy Gabriella igazgatónő szép szavakban emlékezett meg az iskolaszék tagjairól, a közönség támogatásáról és köszönettel adozott mindazoknak, kik az intézet iránt, jóindulattal viseltettek. Jó tanáccsal szolgált az intezetet végzett növendékeknek, ugyszinte buzdította a növenkeket a további buzgalomra és kitartásra : Az igazgatónő beszéde nagy hatással volt a megjelent közönségre s azt zajosan megéljenezte. Az ünnepély Saáry Lajos beszédével ért véget, ki az iskolaszék nevében intézett beszédet a növendékekhez és a tanári karhoz. Megemlékezett a vizsga fényes eredményről s azt főleg Nagy Gabriella igazgatónő és a tanári kar lelkes és fáradhatlan buzgósága érdemének tulajdonította, és ezzel az ünnepély befejezést is nyert.| Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal dicsérőleg megemlékezni Harmos Biankáról az intézet volt növendékéről ki ért, immár gondok nélkül ölthette fel a tettetést. Ott temették el a leányt a hegyi lakók kistemetőjében. Természetesnek találták az esetet, hisz Isten kísértés arra a pontra óvatos kisérő nélkül felmerészkedni. S a hegyi leányok virágot borítottak a „fiatal asszony" fakoporsójára s mindenki vigasztaszta abökező urat, kit a borzasztó gyászeset annyira megkínzott, hogy — gyorsan összecsomagolt, és sietett haza. Lenkey Flóra esküvőjét csakhamar kitűzték. Nagy pompával ment végbe. Ott volt a város egész előkelősége s mikor szerencsét kívántat a legbájosabb menyasszonynak, kit valaha a tomplom öreg falai magukba fogadtak, mindenki meg volt győződve, hogy Sárközy megérdemelte szerencsét csinált. — Mikor Gusztáv karján vezetve fiatal nejét, a tolongás közepette lassan-lassan nászkiséretével kivonulását tartotta a templomból, egy pillanatra eszébe jutott a leány. De megnyugtatta a lelkiismeretét. Hogy is ne ! Hisz az volt jelszava ? „Ne állj utamba, mert önvédelemből agyon tiporlak! S a „kéjutazás" után az ö erős férfiú nyugodt lelkiismerettel ment nászutjára,
