Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-01-16 / 3. szám

hargikus álomból felébreszteni s tár­sadalmunk érdeklődését ezen egyesü­letre felhívni. Nem mondom, hogy ezen czikkben közlőitekkel mindenben megegyezek, de általánosságban elösmerem azon hi­ányokat, melyek ezen egyesület beléle­tére vonatkoznak, s melyek egy cse­kély érdeklődés mellett orvosolhatók is, ha ezen orvosszert oly egyének ve­szik kezükbe, kik erre teljesen hivatot­tak. Tény az, hogy az egyesület nem bir maga iránt érdeklődést kelteni, de nem azért mintha az egyesület tagjai nem felelnének meg kötelességeiknek hanem igenis azért, mert maga az egye­sület rosszul van szervezve. Uj rend­szer, uj szervezés, ebben látom én a főokát annak, hogy az egyesület nem emelkedik íel azon nivó ra, melyre ezen egyesület 27 éves régi jó hírneve tel­jesen jogosulttá teszi. Igenis uj szervezé re vár ezen egye­sület s ekkor azt hiszem, hogy társa­dalmunk azon egyénei, kik teljes tudat­ban vannak ezen egyesület humánus voltáról, sorakozni fognak az egyletbe s karöltve végzik azt a teendőket, me­lyeket az egyesület reá ró. Tudom jó^ hogy ez nagyon nehéz dió, de nincs oly erős dió melyet nem lehet feltörni. Tessék erös kézzel, vasakarattal az aka­dályokat legyőzni, tessék az erre telje sen hivatott egyénekkel érintkezni s én szentül meg vagyok győződve, hogy egy ily újjászervezés alkalmával tö­megesen fog oly elem ezen egyesü­letbe jelentkezni, mely jelenleg ezen helytelen beosztás és rendszeretlenség miatt ettől vonakodott és vonakodik. De másban is látom én a hibát ! Tessék csak figyelembe venni, hogy városunkban évenkint hány és hány féle alakban rendeznek mulatságot jótékony — Egy fiatal ember. — Ez igaz is. — Megcsókolta, karjaiban látták. — Ezt sem tagadom. — Ah ! nyomorult teremtés, tehát nem is tagadja, vigyázzon, leütöm ! — Nem félek magától. A férj megragadta neje karját. — De mit akar maga, kérdé Margit bámulatot színlelve. — A nevét, a nevét ! — Ismeri. — De a nevét, a nevét, hadd zúzzam előbb össze. — Már bizony az én Imrémet nem fogja összezúzni, mert akkor kikaparom a két szemét. — Milyen Imre ? orditá a férfi és fel­emelte öklét. A bosszú müve teljes volt s Margit félbeszakitá a harczot. Milyen Imre . . . hát a fivérem. A férj egy pillanat alatt észre tért és nagy megkönnyebbülésében felsóhajtott. Majd igy szólt : — Margit maga ördöngös teremtés. Margit elkaczagta magát, gyorsan az ágyába bujt s csak onnan szolt vissza fér­jéhez : — De most már elég volt, menjen, vissza énmiattam, Kunhegyi özvegyéhez. De a férj nem ment vissza. célra, de ezen mulatságok egyike sem lesz a tűzoltó egyesület javára mely humánismus terén a legeslegelső volna a támogatásra. Vagy talán nagyobb humánismus az, ha a leányegylet az ő serdülő leány­kák ballet kiképzésére budapesti újság­írókat kér fel arra hogy felolvasásokat rendezzen s a nagy jövedelmet ily cé­lokra használja. Valóban szégyenlenünk kellene magunkat, hogy ily ferde fo ­galmaink vannak a humánismus meg­állapításánál. Igenis renumerációkat kell azon tűzoltók részére biztosi'ani, kik erre ér­demesek s erre alapot gyűjteni. Nos hogyan lehetne tobb alapot erre gyűj­teni, mit azzal ha ezen jótékonycélu mulatságokból a tűzoltó egyesületnek is jutattnának. Evek hosszú sorát szám­láljuk, de ezek egyikében sem fedez­zük fel, hogy egy jottát is adtak volna erre a célra. Tárcolnak minden for­mára, csak erre nem. De magát a tűzoltó egyletet is csudáljuk, hogy nem rendez jótékony­célú mulatságot. Hisz tapasztalatból tudjuk, ho^y városunkban minden egyes testület szép jövedelmet mutat fel ily mulatságokból s azt is tudjuk, hogy a tüzohó egylet tagjai nagyrészt ezen mulatságokban mindig intenzív szerepet játszanak, igy tehát ezen mulatságok sikere is jó eleve biztosítva volna. Ott van a polgári kör, kath. legényegylet, ipartestület, ifjúsági önképző kör stb. Ezek mind oly egyesületek melynek kebeléből a tűzoltóság zöme van ala­kítva. A jelenlegi főparancsnok tisztsége átvételénél hangoztatta a reformokat de ugy 1 ítszik ez csak szó volt, a tett még várat magára. Bizalommal nézett a tüzohóság az uj főparancsnok tevé­kenysége elé, de ugy látszik abba a bajba szenved, mint sok más olyan, ki csak a kitüntetést várja, az ehhez fű­ződő nehézségekről pedig csak az első pillanatban akar tudni, később megfe­ledkezik róla. Igenis főparancsnok ur ! ön van hivatva a tűzoltó egyesület régi jó hír­nevét megtartani, önben bíztunk, ne hagyja cserbe az egyesületet. Ne ret­tegjen az akadályoktól, tessék gyeplős kézzel az egyesületet vezetni, a férges részeket kiölni. Fogadja el a jó taná­csot, melyet ezen lap mult cikke s a jelenlegi Ön elé tár, van benne sok megszívlelni való. Csak akarat kell hozzá Azzal végzem amivel a múltkor 1 cikk végződött : hogy huszonhét esz­tendő alatt sok jótéteményét élvezte a közönség az egyesületnek, itt az ideje hogy ebből a tartozástól törlesszen is valamit. Remélem, hogy igy lesz, de hogy ez megtörténhessen, kérjük az intéző férfiakat, hogy az egyesületnél az legyen a jelszó, hogy : Uj szervezés, uj rendszer! A közönség köréből. Tekintetes Szerkesztő Ur /* Tudva azt, hogy becses lapja csak a közönség érdekét viseli szivén s mindig an­nak érdekeit mozdítja elő; tisztelettel fel­kérem, miszerint alábbi közleményemnek b. lapjában helyt engedni szíveskedjék, A tisztelt közönség emlékezni tog még egy előbbi közleményemre, melyben meg­cáfoltam Rumpel és Waldek cég egyik laikus alkalmazottja által támasztott ama híreket, hogy az általam készített be­rendezéseket nem fogná annak idején a város főcsöjével összekötni. E kedvenc argumentumát elveszítvén ugyanezen alkalmazott, ki szomszédból szom­szédba házal és mindenhová hívatlanul be­tolakodik, ujabb schlágert eszel ki: t. intőb­bek között azt állítja, az oly utcákban, mely asphalt járdákkal bir, ugyanazon utcákban általunk készített házi berendezések összekötő vezetékeinél az asphalt járdákat fel fogják törni, míg az általuk készítetteknél alatta.fúr­nak át. A közönség megnyugtatására szolgál­jon az, hogy tudni fogok illetékes fórumnál oda hatni, hogy ily esetekben kivétel ne tétessék. E híreket a tent emiitett házaló még azzal tetőzi be, hogy az általunk szolidan ké­szített berendezéseket ócsárolja és munká­sainkat sértegeti. Nos én ezt is meg tudom cáfolni, mert volt alkalmam Rumpel és Waldek cég által készített néhány berendez látni, többek közt a Bástya-ntca 443. sz. házban készíttetett, mely nem csak, hogy szabály­ellenesen, hanem a pincében oly silányan van elkészítve, mely Rumpel és Waldek cég­nek csak szégyenére válhatik. A tíz méter hosszú pince-vezeték 3—4 kampós szeggel van a falhoz erősítve, illető­leg felfüggesztve ugy, hogy a szellőző lyukak­nál és az ajtóknál csak a levegőben lóg, ugy hogy legcsekélyebb rázkódtatásra az egész vezeték leszakad és fagyás ellen nincs védve, az elzáró csap nincs fülkébe szerelve és szin­tén levegőben lóg. Egy más helyen a kifolyó csapot egy­szerűen a konyha falára tette, sem kagyló, sem vízlevezető készítve nincsen; az előirt 80 cm. mély akna helyett pedig a csapot egy 10 cm. mély lyukba helyezte e). Szóval a műszaki szabályzat betartásai­nak csak a szándéka sem látszik. Igy aztán lehet olcsón dolgozni, ha sem kagylót, sem főcsapot előirt akvával, sem pedig lefolyó vezetéket a kagylóktól nem csir nál s ólomcső helyett gázcsövet alkalmad. ' Azok, kik az ő berendezésűket a mienk­kel összehasonlítják, meg fognak győződni arról, hogy mi csak szolid és kifogástalan munkát készítünk, könnyen meg tudják tehát választani, hogy berendezésöket kivel késízifr tessék el. r' Végül kérdezzék meg Rumpel és Waldekot, hogy a házi-vezeték jóságáért hány évig vállalnak Írás­beli jótállást ? Ezeket ugy a tisztelt közönségnek, mint a vízvezetéki munkálatokat ellenőrző bizott­ságnak bátorkodom szíves figyelmébe ajánlani. Fogadja tek. Szerkesztő ur a közlésért köszönetemet s maradok kiváló tisztelettel Hanauer Jenő, oki. gépészmérnök. A mult hétről. Furcsa kívánsága volt a héten az én szerkesztőmnek. Nem több és nem kevesebb mint csak az, hogy karcola'.om témája az aktuális vizdij megállapítása legyen. Nem mondom, hogy ez az ukáz rendes körűimé-

Next

/
Thumbnails
Contents