Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-05-08 / 19. szám
Szombaton, május 7-éu „Az aranylakodalom" a szabadságharcz 50 éves évfordulójára irt alkalmi szinmű ment zsuffolt ház előtt. Erről az előadásról a részletet ismertetést jövő számunkban adjuk közre. A mult hétről. Színházi évadunk még mindig tart s hogy ha mégis nem ezzel kezdem a heti krónikát ez csak annak tulajdoniiható, hogy egy oly eseményről kell előzőleg megemlékeznem mely bizonyos tekintetben kötelező reám nézve. Ez az esemény nem több nem kevesebb, mint egy veszprémi ut, melyben városunk megyebízottsági tagjai és szerény magam is résztvettem. Hogy mit jelent az, ha egy pápai embernek Veszprémbe kell utazni, azt hiszem felesleges bővebb komentárral ellátni. Végrendeletet csinálni — vagy Veszprémbe utazni az egy és ugyanaz. Még ha bizonyos tekintetben egyéni érdek kötelezi az illetőt, akkor is egy hétig készülődik erre a torturára, hát ha még a kényszer alatt áll. Ez az ut pedig annak magyarázható. A pápa-bánhidai vasút hozzájárulásáról volt szó s ez elég volt arra, hogy mozgósítva legyenek mindazok, kik a jó ügynek hivei voltak s igy a kötelesség kényszere indítottá , őket útra Veszprémbe. Szegény áldozatok ! Nem elég hogy Veszprémbe kell menni, de még hajnali 3 órakor felkelni, ez a tulajdonképeni satirája a helyzetnek. Már az indóháznál az egész társaság félálmosan köszönt egymásnak »jó reggelt« eltekintve azokat, kik az ily alkalomkor le sem feküdnek, mit jó magam is, hát elképzelhető mily kédélylyel indult útra e »rymszáj társaság* .erre a kirándulásra. Meg kell jegyeznem, hogy a mozgositás kitűnően sikerült s az expeditíő vagy 15 tagból állott, de mindegyikén meglátszott, hogy szivesebben töltené fejfájással egybekötve az egész napot az ágyba, mint ezt a napot Veszprémbe. Folytonos ásitozások közben foglaltunk helyet egy közös szakaszban s mindenki azzal a gondolattal volt eltelve, hogy majd csak elalussza valahogy az időt Veszprémig. Igy gondolkoztam én is, már azon okból is, mivel talán nekem erre legnagyobb szükségem lett volna, de nemcsak én, de a többiek is csalódtak, ebben a réményükben. Nem elég hogy nem tudtam aludni a helyszűke miatt, de kénytelen voltam a folyosóra kiállani, mert a társaság a spanyol háborúról politizált, az ilyen társalgástól pedig én irtózom. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy kikerültem a folyosóra, mert egy igen kedves és herczig leánykával eredhettem társalgásba, kit ugyan látásból ösmertem, de hogy ily kedves és herczig modora van, arról csak ezen alkalommal győződtem meg, aminek valóban örvendek. A kedves társalgás elfelejtette velem az álmosságomat s csak egyszerre azt vettem észre, hogy Veszprém állomására érkeztünk. Csak most látom %be, hogy nem mindig végrendelkezés az, ha az ember Veszprémbe utazik. Hogy mennyire siettünk a visszautazással, azt is felesleges igazolnom. Alig várja az ember, hogy a vasúti állomáshoz érjen, mert a várostól a pályaudvarig való közlekedés, egy kinzö padhoz hasonlít. Lélegzetet vesz az ember, ha már az indóháznál van, hát még mikor már Kis-Cellbe ér. Itt aztán az egész társaság I xf 2 órai szünetet tartott és várta mig a terhes gyorsvonat Pápára indul. Ez már tűrhető egy állapot volt s már ilyenkor a baleset elleni biztositasi kötvényt, mely egy napra szólt, teljes biztonsággal előtépheti. Ez volt máskülönben az első veszprémi utam, a mely kellemes volt, s ezt hogy őszinte legyek az én kedves és herczig útitársamnak köszönhetem, ki odautazásomat oly rövidre és élvezetessé tette, mely hangulat reám a visszautazásomkor is befolyásolt. Most hogy az utazásról beszámotam át kellene térnem a színtársulat heti krónikájára de hogy itt is őszinte legyek be kell vallanom, hogy nagyobb epochális dolog nem fordult elő, amit már róluk meg nem irtam volna. Ha csak azt nem, hogy városukban nagy »Felhő«láz van és folyton a »Felhőkről suttognak.« Ez a kis primadonna uralja náiunk a he.jzetet nemcsak a társaságokban c"e a színházban is. Szerencsére, hogy nem büszke, mert máskülönben nem lehetne vele birni. Szerény egy kis teremtés, ami egy subrettnél nagyon is ajánlatos egy tulajdonság. A mi kedves Sziklaynk is megjött hozzánk vendégszerepelni Budapestről s megkacagtatott bennünket három estén át. Együtt volt a bohémekkel három estén át, melyről majd csak a jövő héten szól a krónika. Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápáról nemsokára a Bán-hidján fognak Budapestre utazni. Az hirlik, hogy aPápa-kisbér-bánhidai vasút hozzájáruláshoz Kisbér még kis-bért sem fizetett. Az hirlik, hogy Pápa városa lakosságát eddigelé a viz hajtotta meg, ezentúl majd a vizdijak fogják meghajtani. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az uj pöcegödör tisztitó géppel a mult héten próba sziiretelést tartott, Az hirlik, hogy a polgármester a mult héten licitációt tartatott a vizdijakra. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány azért csinál oly őrült dolgokat, hogy méltó legyen a megfigyelésre. Az hirlik, hogy Fenyvessy nem szívesen lépi át a főispán küszöbét. Az hirlik, hogy az állami tanitóképezde ügye nem halt meg, csak alszik. (Mint a leányzó. Szedő). Az hirlik, hogy ha Pápán telefon lesz berendezve, akkor könnyebb lesz az érintkezés. Az hirlik, hogy Pápán egyes urihölgyek titokban tanulnak biciklizni. Az hirlik, hogy Dobó színigazgatónak az »Aranylakodalma« fényesen, sikerült. Az hirlik, hogy a színtársulat itt időzése óta folyton a »Felhőről« suttognak. Az hirlik, hogy a színtársulat hős szerelmese azért játsza oly élethűen a szerepét, mert az életben is azt praktizálja. Az hirlik, hogy Pesti Kálmán komikus azért nem jár a sörödébe, mert házilag lesz csapolva. Az hirlik. hogy a színtársulat tenoristája lemondott minden kulissza kötelezettségeiről s a privát életben keres vigasztalást. Az hirlik, hogy Virányi karmester a pálcájával nemcsak a közönségnek, de a színészeknek is imponál. (Főleg a kezdőknél. Szedő.) Az hirlik, hogy Balázsit még a legjobb szerepében is ki lehet hozni a sodrából, ha »Fricit« emlegetik előtte. Az hirlik, hogy a szintarsulat egyik női tagja titkolta a végzetes szerelmét amig csak lehetett. Az hirlik, hogy a színtársulatnál van egy kardalosnő, ki akar, de nem mer. Az hirlik, hogy Madasnak jött ment szerelme van, Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai pletykafőnöknő nyelvével más idegen helyeken is tesz szolgálatokat. (Legalább jövedelmez neki a nyelve Szedő.) Az hirlik, hogy az Irhás közi kisasszonyokat a cigányok nagyon is megtanították hegedülni. Az hirlik, hogy a Jókai Mór utcai dáma negyedben egy siket-néma bábát szerződtettek, Az hirlik, hogy a vízvezeték púposa az uj pöcegödör tisztitógépnél az ellenőri teendőket fogja végezni. Az hirlik, hogy a Korona utcai és Irhás közi kisasszony kinyilatkoztatta hogy csakis rabbi jelölttel udvaroltat magának. Az hirlik, hogy egy kis-czelli mélervitéz a május ünnepet azzal ünnepelte meg, hogy kollegáit ollóval akarta megbicskázni. Az hirlik, a Korona utcában egy pletyka közvetítő intézet alakult, ahol diákokat szapulnak' Az hirlik, hogy a Corvin utcai uj füszerkereskedő kalap helyett savanyuvizes üveget visel. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok között újra szaporodás észlelhető. Az hirlik, hogy »Pápai Közlöny« szerkesztője a szini évad alatt sokat » próbál.« — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete a jövő hét elején, rendkívüli közgyűlést tart, a melynek tárgysorozata számos fontos kérdéseket tartalmaz. A tárgysorozatot lapunk legközelebbbi számában hozzuk. Tekintve, a tárgysorozat terjedelmét nagyon is ajánlatos volna a közgyűlést nem mint rendesen 3 órakor délután hanem már reggel 9 órakor megkezdeni. Vagy ha talán ez nem volna lehetséges ugy a tárgysorozat agyonnyargaláoát ugy lehetne megakadályozni, hogy folytatólagos közgyűlés volna jelezve a közgyűlési meghívókon.
