Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-05-08 / 19. szám

Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : FOLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében Épül a pápa-bándai vasút. Reményünklen nem csalódtunk ! Bíztunk a vármegye törvényhatósági bizottságában s az fényesen igazolta álláspontunkat azzal, hogy a pápakisbér-bánhidai vasút céljaira 175000 forintot szavazott meg. Ezen ténynyel most már ezen vasúti kérdés oly stádiumát értük el, h^gy most vége lesz a bizonytalanságnak, mert mint biztos forrásból tudjuk, ezen vasút kiépítése még ez évben kezdetét fogja venni. Ezen vasúti tervnek megvalósítása nehezen ment ugyan, de azért nem befolyásolta azt végeredményében. Mi ezt jó előre tudtuk, hisz ez irányban többször felszólaltunk, türelemmel vártuk a fejleményeket s most már csak örömmel fogadtuk a vármegye határozatát, illetve hozzájárulását, mellyel most már ezen vasút kiépítése biztosítva vari. Lehet hogy lesznek, söt a tapasztalatból tudjuk hogy vannak is, kik ezen vasútvonal kiépítését ép oly rossz szemmel nézik, mint annak idején a pápa-csornai vasút megvalósítását, de mi ezzel vajmi keveset törődünk mert mi elvekért és nem személyes érdekért harcolunk. Mi egyaránt osztjuk az igazságot. Ha hibát láttunk, azt ostorozzuk, míg ellenben ott, hol az érdem kívánja az elismerő szózatot, ott azzal nem fukarkodunk. Igenis hálával és köszönettel tartozik Pápa város és vidéke közönség mindazoknak, kik ezen vasútvonal kiépítése melleit állást foglaltak s azt dűlőre vitték. Tudjuk, hogy azok, kik már Pápa város hozzájárulásánál ezen vasút kiépítése ellen állást foglaltak, ezen kijelentésünket nem osztják, mert hisz ezek már akkor is azt mondták: hogy mi szükségünk van nekünk erre a vasútvonalra ? Mert hát vannak ám kérem ilyen kuriuzumok is ! Ez egy Noé idejéből való felfogásra vall s ez a tapasztaltak után nem is érdemel komoly cáfolatot. Ez nemcsak a mi saját nézetünk de mindazoké, kik a kor haladásával lépést tartanak s igazolni nigják azon állításunkat, hogy minden vasút feltétlenül emeli a várost, annak kereskedelmét, idegen és áruforgalmát. Azt halljuk folyton, hogy nincs kereskedelmünk. Nos miért nem igyekesznek, hogy legyen. Itt az alkalom, hogy ezt elérhessük. A gyáripar és kereskedelem nem előzi meg, hanem követni fogja a vasutat. Van városunkban elég intelligens iparos és kereskedő használja majd ki ezen vasút előnyeit. Ne várják a sült galambot, hanem - aguk süssék meg, amit enni akarnak. Szóval több „vállalkozási szellemet* kérünk. Mi határozottan állítjuk, hogy ezen vasút kiépítése által nagy lendület várható városunkra nézve. Eklatáns példa reá : Győr, Kis-Czell. Mik voltak ezek a városok évekkel ezelőtt s nézzük csak meg, mivé fejlődtek a vasúti gócpont által ? Meg vagyunk győződve, hogy nem fog sokáig tartani ezen vasút iránti ellenszenv s hogy a tapasztalat később azokat is helyesebb gondolkozásra fogja birni, kik eddigelé annyira elleneznek minden vasút kiépítését. Mert hát azok kik még most is azt hangoztatják, hogy kárba veszett az az 50000 frt is, melyet a pápa-csornai vasútra szavazott meg Pápa városa, azo* is nagyon helytelenül gondolkoznak. Tessék csak jól számítani s azt fogják végeredményében találni, hogy ha nem is Pápa városa, mint ilyen, de annak lakossága többet élvezett ezen pénzből mint a mennyit a város álÍS7 ff Az angyal . . . Budán laktak a Krisztinaváros egyik félreeső zugában, a Felhő-utcában, amit az Islen hegyének kereszteltek el. De hát drágábbra nem tellett Domokoséknak kezdetben, mikor a fővárosba jöttek a Dunántul egyik községéből, ahol Domokos László nem volt cimszallagiró — mint a fővárosban, hanem aranyozolt betűkkel volt kifestve hosszú meg széles fekete táblára a neve : Domokos László és társa vaskereskedő a Fehér Elefánlhoz." A fehér elefántra egyszer aztán —hogy hogysem — kimondták a csődöt. A csendes társ — elvitorlázott az újvilágba, Domokos pedig nem hagyta megüttetni a dobot. Nem. Hanem a két évvel meghalt felesége vagyonét, — mely tulajdonképpen a még hátra maradt gyermekre maradt — mint azok gyámja kivitte, és a passivákra fordította. Nem tartozott senkinek. De nem is maradt semmije a — négy gyermekem kivül. Ezek közül legidősb volt a 17 éves Janka. Aztán jött a hatéves Feri, a még kisebb Didiké, s az alig három éves Bibi. Janka, a csillagszemű lányka volt az, ki apjának kiragadta kezéből a revolvert, Ő volt az, aki az anyai vagyonról lemondott a maga részéről. Ez pedig csak ugy történhetett, ha — nagykorúsítja magát, vagy pedig ha — férjhez megy. Férjhez ? No, igen, mert hisz ott volt Kelemen Dezső a megyei árvaszéki jegyző, aki anyja halála után igy szólt Jarkához : Janka kisasszony ! Ön most egyedül lesz. Engedje, hogy együttlétét megosszam önnel. Engedje, hogy ; holnap kérőként léphessek atyja elé. Janka pedig azt válaszolta : — Azt tudja kegyed, Dezső, hogy szerelem. De most nem lehetek nejévé. Nekem, mielőtt n ő leszek, anyának kell lennem. Itt van Ferike, Didiké, Bibiké . . . Mi lenne velük, ha én nem lennék most '? Mikor aztán a csőd elmúlt, mikor a még megmaradt dib-báb bútoraikat már csomagolni kezdték, akkor is odament hozzájuk Kelemen Dezső, akkor is ismételte ajánlatát. — Addig, mig apám meg nem nősül — nem lehet elhagynom az én árváimat. Anyám én reám bízta azokat utolsó perczeiben. De nemcsak őket, hanem még apámat is . . . Oh szeretem — szeretem, Dezső ! S érzem hogy szivem a megszakadáshoz közel van — de nem lehet nem lehet — — — Hisz magunkhoz vesszük a kicsikéket ! — szólt Kelemen. — És apámat ? Kelemen Dezső e kérdésre nem szólt semmit. Fogta cilinderjét és távozott. Mit is csinált volna az a korai szenvedésekben megőszült apa ezekkel a tehetetlen jószágokkal ? Mit csinált volna Janka leánya nélkül ? Igaz, kapott foglalkozást odaérkezésekor. Cimszaiagokat irt, ezer darab megirt címért egy forint és ötven krajezárt kapott. De hát az ő lassú kezei négy napig is elmotoszkáltak, mig ezer darabot megirt. Aztán, ha haza vitte volna a pénzt ugy, a mint megkapta ! A sarki korcsmák voltak az okai, hogy Domokos László nem tudta átadni néhány forintját sem a ház gondviselőjének — Jankának. Pedig még haza is vitt cimszaiagokat irni. De hát alig irt tíz percig, elnyomta az