Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-24 / 17. szám

A vármegye ünnepe. — 1898. április 18. — Veszprém vármegye törvényhatósága méltó ünnepet rendezett az 184S évi törvény ek szentesítésének félszázados évfciduiója alkalmából. Impozáns ünnep volt ez, melyen az egész vármegye vallás, rang és osztálykülönbség nélkül részt vett. Nemzeti ünnepé avatta április 11 -ét a nemzet alkotmányos képviselete s ezt a napot tette ünnepévé és örökette meg Veszprém vármegye törvényhatósága is. Az ünnepély, mely f. hó 18 án lett megtartva, hiven tükrözte vissza azon alattvalói hűséget és odaadó szeretetet, melyet vármegyénk közönsége szeretett koronás királyunk iránt érez. Az ünnepélynek legkiemelkedőbb része azon remek ünnepi beszéd volt, melyet Fenyvessy Ferencz dr. városunk orszgy. képviselője mondott a vármegye díszközgyűlésén, melyet a diszes és nagyszámú közgyűlés lelkesen megéljenzett. Különös tetszést aratott az ünnepi beszéd azon része, mely a magyar szent koronát jellemezte és szűnni nem akaró taps és éljenzés hangzott fel, midőn szónok beszédét befejezve áldást kért az egek ujától a raij bölcs és jó királyunkra. t\z ünnepi beszéd méltó volt a nagy naphoz, a nagy esemény emlékéhez. A. vármegye ünnepéről adjuk a következő tudósítást. Ünnepi istentisztelet. Veszprém városa ünnepi diszt öltött a nagy napra. A legtöbb ház fel volt lobogózva a vármegyeháza es a városháza pedig különösen szépen voltak feldíszítve. Az ünnepségre sokfelöl érkeztek vendegek s az utczákon hétfőn, már korá reggel nagy élénkség uralkodott. A Fő-utczán nagy csoportokban várták az emberek a templomba induló menetet. Kilencz órakor indult meg a menet a megyeházáról. Élén haladtak Kolossváry József alispán és Fenyvessy Ferencz meg Szabó Imre orsz. képviselők. Velük együtt Pwrgly Sándor, Ihász Lajos, Bauer Antal, Takács Ádám, Koller Sándor, Véghely Kálmán dr., Kenessey Zoltán Reé Jenő, Barthalos István, Sült József stb. vettek részt diszmagyar-iuhában a menetben. A városi tanács testületileg vonult a templomba, szintúgy a pénzügfjj..igazgatóság tisztviselői kara Kaczvinszky pénzügyi igazgató vezetése alatt. Az istentiszteleten, melyet Hornig Károly báró püspök fényes segédlett mellett szolgáltatott, majd minden testület képviselve volt, olyannyira, hogy a templom egészen megtelt közönséggel. Mikor a menet a székesegyházhoz ért, taraczklövések dördültek el. A vármegyeháza nagy terme már akkor zsúfolásig megtelt közönséggel. A díszközgyűlés. Diszes és előkelő hölgyközönség volt együtt már, midőn az ünnepi istentiszteletről megérkeztek a megyebizottsági tagok A vármegyeháza nagyterme gyönyörű látványt nyújtott. A két karzat is megtelt. Hatalmas éljenzés hangzott tel, mikor mikor Kolossváry alispán belépett a terembe vele együtt a diszmagyarba öltözött bizottsági tagok. Kolossváry alispán lendületes szavakkal nyitotta meg a díszközgyűlést, köszönetet mondva a vendégeknek megjelenésükért és megemlékezvén a nagy eseményről, melynek félszázadós évfordulóját ünnepeljük ime ma. Aztán felkérte Fenyvessy Ferenczet, ünbeszédének elmondására. Fenyvessy a szőnyeggel leterített emelvényre lépett. Lelkes élfenzés hangzott fel, aztán feszült figyelemmel halgatta a közönség a szónokot. Fenyvessy a következőkép végezte beszédét, : Tek. törvényhatósági Díszközgyűlés. Tisztelt vendégeink. Ötven királyunk hordta felkent fején alkotmányunknak, ősi szabadságunknak, önállóságunknak, függetlenségünknek ezt a csodás erejű szymbolumát, a magyar szent koronát. Hatalmas volt köztük nem egy, országokat birodalmakat hóditva meg ; — de aki felkent fején most viseli a magyar szent koronát, az földnél, országnál, birodalmaknál értékesebb vagyont hódított meg magának : meghódította a szabad Magyarország szabad nemzetének érte dobogó hű szivét. És kí oltárt emelt a nemzet nagy fiának, ki őt nemzetével kibékité, oltárt emelt a nemzet ezredéves fennállásának, oltárt a nemzet újjászületésének, az 1848-as nagy időknek, — annak oltárt emelt rég szivében rendszerint megadja az építési engedélyt, anélkül, hogy a terveket lelkiismeretesen átvizsgálta volna. Az építkezést nem ellenőrzik s ezért csaknem mindig eltér a felépített ház a benyujtott tervtől. Ez az oka, hogy a mi utcáink és lakásaink ily állapotban vannak. A hatóság mulasztása okozta ezt, miután az a helytelen építkezést ideje korán meg nem akadályozta. Ha pedig már felépült a ház, a mi hatóságunk nem tett rajta többet sok kárt. Igen célszerű volna tehát most, miután kilátásaink vannak nagyobb építkezésekre, az építésügyi szabályzatokat, melyek rendkívül tág mederben mozognak, szervesen megállapítani, megtoldani. Terveket csak oly egyénektől kell elfogadni, akik az errevaló törvényes qualifiikációt felmutatni képesek vagy legalább vizsgáltassanak át a benyújtott tervek és csakis oly tervekre nézve adjon engedélyt a városi hatóság, melyek helyes voltáról szakértői bírálat alapján meggyőződött. Egyben pedig égető szükség volna oly egységes intézkedésre, mely a város szabályozását tartaná szem előtt, mely megállapítaná az utcavonalakat, mely tereket létesítene s igy elkerülhetővé tennők azt, hogy a házfrontok egymásnak fussanak, miben Pápán több utcában gyönyörködhetünk Ott van a városi mérnök. Miért nem készítteti el a városi hatóság Pápa város utcái térképét? Az ily abnormális állapotokat ellenőriznünk, kell, még pedig radikális uton. Ezen térkép elkészítésével igen nagy célt érnénk el s sok esetben elejét vennők az ily handabanda féle építkezéseknek. Szíveljék meg a felsoroltakat ugy az építtetők, mint a városi hatóság és akkor városunk képe rövid idő multán előnyös átalakuláson megy majd keresztül. Ideje volna ez ügyben is végre valahára intézkedni ! Pollatsek Frigyes jól ismerjük egymást. Útravalóul fogadd e két tanácsot: hunyj szemet inkább, semmint két cvikkert tégy orrodra — egyszerre és minden tiz perezben csókolj kezet a mamának ! * * A Nyiry Feriék négylovas hintója megtette a hatást a külső cselédségnél megsüvegeltek. De a kastélyban már első fellépésemkor bakot lőttem : „bejáró asszonynak" mutattam be magam csókoltam kezet, a ki a bútorokat törölgette az előszobában. Csak azután világosított fel tévedésem felől, mikor teljes odaadással megeresztettem néhány előkelő bokot. Hálás lett az udvariasságomért, mert mielőtt kinyitotta volna a társalgó terem ajtaját előttem, megsúgta, hogy a nagyságos asszony és nagyságos kisasszony pereltek az imént és hogy a nagyságos kisasszonynak jobban pereg a nyelve, mint a nagyságos asszonynak. — Hát kérem alásan,. azon pereltek, hogy nincs egy jó félórája, csergett a szarka az ablak alatti akáczfán és a nagyságos erre azt tatálta mondani, hogy vendég jön, a nagyságos, kisasszony pedig széntől erősítette hogy nem jön. Hát kérem alásan, ilyenen pereltek. Már mindegy, — gondolám, — benne vagyok, történjék, aminek történni kell. Beléptem. A nagyságos mama előzékeny Eszmaralda eleinte bizonyos tartózkodással, hidegen társalgott velem, de aztán letette a közöny álarczát, lehettem szerencsés őt a maga valódiságában kiismeri. Ebédhez ültünk. A második fogásnál kitártam szivem szándékát. — Ö nagyságáék bizonyosan fognak emlékezni a biblia azon §§-saira, melyeken emlités van téve a paradicsomról. (Kapóra jött a paradicsom-mártás) Eszmeralda felkaczagott. — Sohse tudtam, hogy a biblia §§-okból áll ! Rögtön észbe kaptam. Furcsa is, ha egy jogász járatlan a bibliában. — Azon kifejezeteire, igy akartam mondani, csókolom kezét, a melyekben a világ teremtéséről van szó. Gyönyörűen beszéli el — valószínűleg — Mózes, miként teremté Isten 6 nap alatt e viláfot. És teteremté egy embert Ádámot, helyezé öt a paradicsomba. (Itt egy légy életuntságból-e vagy miből ? tányéromba csapódott.) De unalmas volt itt lenni neki egyedül, azért formálta Isten az ő oldalbordájából az első nőt Évát. Azóta mindig igy van : házasságban élnek az emberek. Kivéve néhány akaratszabadsággal és cselekvő képességgel biró jogalant és ilyen tulajdonsággal nem biró személyekel . . . — Ádám és Éva is házasságban éltek ? — kérdé a mama elandalogva. — Ugy mindenesetre ! mert nincs rá adatunk, hogy Kain és Ábel törvénytelen gyermekek lettek volna. Hanem ezek oly egyszerű, említésre se méltó dolgok. Engedjék meg tehát ő nagyságáék, miszerint látogatásom valódi célját pár szóval körvonalozzam. A §. embere lévén, hamar végeztem. S mik^r meggyőztem Őket arról is, hogy van annyi képességem, a mennyivel nőmet boldoggá tudom tenni, — Eszmaralda mosolygott s azt felelte : nekem jól áll a cvikker; a mama pedig : az ő kis leánya ráér még ugyan férjhez menni, de mégis meggondolja dolgot. (A tizperczes kézcsók hatni kezdett 1) Ebéd végeztével „leendő" nőm zongorázott sajátságosan iskolázott ügyetlenségével. Tőlem telhetőleg dicsértem játékát, de nein ismételtettem meg az előadott darabokat. (Bocsánat hallhatatlan Liszt, Beetheven s ti többek, inasként nem tehettem !}