Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-24 / 17. szám

A vármegye ünnepe. — 1898. április 18. — Veszprém vármegye törvényható­sága méltó ünnepet rendezett az 184S évi törvény ek szentesítésének félszázados évfciduiója alkalmából. Impozáns ünnep volt ez, melyen az egész vármegye val­lás, rang és osztálykülönbség nélkül részt vett. Nemzeti ünnepé avatta áp­rilis 11 -ét a nemzet alkotmányos kép­viselete s ezt a napot tette ünnepévé és örökette meg Veszprém vármegye törvényhatósága is. Az ünnepély, mely f. hó 18 án lett megtartva, hiven tükrözte vissza azon alattvalói hűséget és odaadó szeretetet, melyet vármegyénk közönsége szeretett koronás királyunk iránt érez. Az ünne­pélynek legkiemelkedőbb része azon re­mek ünnepi beszéd volt, melyet Feny­vessy Ferencz dr. városunk orszgy. kép­viselője mondott a vármegye díszköz­gyűlésén, melyet a diszes és nagyszámú közgyűlés lelkesen megéljenzett. Különös tetszést aratott az ünnepi beszéd azon része, mely a magyar szent koronát jellemezte és szűnni nem akaró taps és éljenzés hangzott fel, midőn szónok beszédét befejezve áldást kért az egek ujától a raij bölcs és jó kirá­lyunkra. t\z ünnepi beszéd méltó volt a nagy naphoz, a nagy esemény em­lékéhez. A. vármegye ünnepéről adjuk a kö­vetkező tudósítást. Ünnepi istentisztelet. Veszprém városa ünnepi diszt öltött a nagy napra. A legtöbb ház fel volt lobogózva a vármegyeháza es a városháza pedig kü­lönösen szépen voltak feldíszítve. Az ünnepségre sokfelöl érkeztek ven­degek s az utczákon hétfőn, már korá reg­gel nagy élénkség uralkodott. A Fő-utczán nagy csoportokban várták az emberek a templomba induló menetet. Kilencz órakor indult meg a menet a megyeházáról. Élén haladtak Kolossváry József alispán és Fenyvessy Ferencz meg Szabó Imre orsz. képviselők. Velük együtt Pwrgly Sándor, Ihász Lajos, Bauer Antal, Takács Ádám, Koller Sándor, Véghely Kálmán dr., Kenessey Zoltán Reé Jenő, Barthalos István, Sült József stb. vettek részt diszmagyar-iuhában a me­netben. A városi tanács testületileg vonult a templomba, szintúgy a pénzügfjj..igazgatóság tisztviselői kara Kaczvinszky pénzügyi igazgató vezetése alatt. Az istentiszteleten, melyet Hornig Károly báró püspök fényes segédlett mellett szolgáltatott, majd minden testület képvi­selve volt, olyannyira, hogy a templom egé­szen megtelt közönséggel. Mikor a menet a székesegyházhoz ért, taraczklövések dördültek el. A vármegyeháza nagy terme már ak­kor zsúfolásig megtelt közönséggel. A díszközgyűlés. Diszes és előkelő hölgyközönség volt együtt már, midőn az ünnepi istentiszteletről megérkeztek a megyebizottsági tagok A vár­megyeháza nagyterme gyönyörű látványt nyújtott. A két karzat is megtelt. Hatalmas éljenzés hangzott tel, mikor mikor Kolossváry alispán belépett a terembe vele együtt a diszmagyarba öltözött bizott­sági tagok. Kolossváry alispán lendületes szavak­kal nyitotta meg a díszközgyűlést, köszöne­tet mondva a vendégeknek megjelenésükért és megemlékezvén a nagy eseményről, mely­nek félszázadós évfordulóját ünnepeljük ime ma. Aztán felkérte Fenyvessy Ferenczet, ün­beszédének elmondására. Fenyvessy a szőnyeggel leterített emel­vényre lépett. Lelkes élfenzés hangzott fel, aztán feszült figyelemmel halgatta a közön­ség a szónokot. Fenyvessy a következőkép végezte be­szédét, : Tek. törvényhatósági Díszközgyűlés. Tisztelt vendégeink. Ötven királyunk hordta felkent fején alkotmányunknak, ősi szabadságunknak, ön­állóságunknak, függetlenségünknek ezt a cso­dás erejű szymbolumát, a magyar szent ko­ronát. Hatalmas volt köztük nem egy, orszá­gokat birodalmakat hóditva meg ; — de aki felkent fején most viseli a magyar szent ko­ronát, az földnél, országnál, birodalmaknál értékesebb vagyont hódított meg magának : meghódította a szabad Magyarország szabad nemzetének érte dobogó hű szivét. És kí oltárt emelt a nemzet nagy fiá­nak, ki őt nemzetével kibékité, oltárt emelt a nemzet ezredéves fennállásának, oltárt a nemzet újjászületésének, az 1848-as nagy időknek, — annak oltárt emelt rég szivében rendszerint megadja az építési enge­délyt, anélkül, hogy a terveket lelkiis­meretesen átvizsgálta volna. Az építke­zést nem ellenőrzik s ezért csaknem mindig eltér a felépített ház a benyuj­tott tervtől. Ez az oka, hogy a mi ut­cáink és lakásaink ily állapotban vannak. A hatóság mulasztása okozta ezt, miután az a helytelen építkezést ideje korán meg nem akadályozta. Ha pedig már felépült a ház, a mi hatóságunk nem tett rajta többet sok kárt. Igen célszerű volna tehát most, miután kilátásaink vannak nagyobb építkezésekre, az építésügyi szabályza­tokat, melyek rendkívül tág mederben mozognak, szervesen megállapítani, megtoldani. Terveket csak oly egyénektől kell elfogadni, akik az errevaló törvényes qualifiikációt felmutatni képesek vagy legalább vizsgáltassanak át a benyúj­tott tervek és csakis oly tervekre nézve adjon engedélyt a városi hatóság, me­lyek helyes voltáról szakértői bírálat alapján meggyőződött. Egyben pedig égető szükség volna oly egységes intézkedésre, mely a város szabályozását tartaná szem előtt, mely megállapítaná az utcavonalakat, mely tereket létesítene s igy elkerülhetővé tennők azt, hogy a házfrontok egymás­nak fussanak, miben Pápán több utcá­ban gyönyörködhetünk Ott van a városi mérnök. Miért nem készítteti el a városi hatóság Pápa város utcái térképét? Az ily abnormá­lis állapotokat ellenőriznünk, kell, még pedig radikális uton. Ezen térkép el­készítésével igen nagy célt érnénk el s sok esetben elejét vennők az ily handa­banda féle építkezéseknek. Szíveljék meg a felsoroltakat ugy az építtetők, mint a városi hatóság és akkor városunk képe rövid idő multán előnyös átalakuláson megy majd ke­resztül. Ideje volna ez ügyben is végre valahára intézkedni ! Pollatsek Frigyes jól ismerjük egymást. Útravalóul fogadd e két tanácsot: hunyj szemet inkább, semmint két cvikkert tégy orrodra — egyszerre és min­den tiz perezben csókolj kezet a mamának ! * * A Nyiry Feriék négylovas hintója meg­tette a hatást a külső cselédségnél megsü­vegeltek. De a kastélyban már első fellépé­semkor bakot lőttem : „bejáró asszonynak" mutattam be magam csókoltam kezet, a ki a bútorokat törölgette az előszobában. Csak azután világosított fel tévedésem felől, mi­kor teljes odaadással megeresztettem néhány előkelő bokot. Hálás lett az udvariasságom­ért, mert mielőtt kinyitotta volna a társalgó terem ajtaját előttem, megsúgta, hogy a nagyságos asszony és nagyságos kisasszony pereltek az imént és hogy a nagyságos kis­asszonynak jobban pereg a nyelve, mint a nagyságos asszonynak. — Hát kérem alásan,. azon pereltek, hogy nincs egy jó félórája, csergett a szarka az ablak alatti akáczfán és a nagyságos erre azt tatálta mondani, hogy vendég jön, a nagyságos, kisasszony pedig széntől erősítette hogy nem jön. Hát kérem alásan, ilyenen pereltek. Már mindegy, — gondolám, — benne vagyok, történjék, aminek történni kell. Beléptem. A nagyságos mama előzé­keny Eszmaralda eleinte bizonyos tartózko­dással, hidegen társalgott velem, de aztán letette a közöny álarczát, lehettem szeren­csés őt a maga valódiságában kiismeri. Ebédhez ültünk. A második fogásnál kitártam szivem szándékát. — Ö nagyságáék bizonyosan fognak emlékezni a biblia azon §§-saira, melyeken emlités van téve a paradicsomról. (Kapóra jött a paradicsom-mártás) Eszmeralda felkaczagott. — Sohse tudtam, hogy a biblia §§-ok­ból áll ! Rögtön észbe kaptam. Furcsa is, ha egy jogász járatlan a bibliában. — Azon kifejezeteire, igy akartam mondani, csókolom kezét, a melyekben a világ teremtéséről van szó. Gyönyörűen be­széli el — valószínűleg — Mózes, miként teremté Isten 6 nap alatt e viláfot. És te­teremté egy embert Ádámot, helyezé öt a paradicsomba. (Itt egy légy életuntságból-e vagy miből ? tányéromba csapódott.) De unal­mas volt itt lenni neki egyedül, azért for­málta Isten az ő oldalbordájából az első nőt Évát. Azóta mindig igy van : házasságban élnek az emberek. Kivéve néhány akaratsza­badsággal és cselekvő képességgel biró jog­alant és ilyen tulajdonsággal nem biró sze­mélyekel . . . — Ádám és Éva is házasságban éltek ? — kérdé a mama elandalogva. — Ugy mindenesetre ! mert nincs rá adatunk, hogy Kain és Ábel törvénytelen gyermekek lettek volna. Hanem ezek oly egyszerű, említésre se méltó dolgok. Enged­jék meg tehát ő nagyságáék, miszerint láto­gatásom valódi célját pár szóval körvona­lozzam. A §. embere lévén, hamar végeztem. S mik^r meggyőztem Őket arról is, hogy van annyi képességem, a mennyivel nőmet bol­doggá tudom tenni, — Eszmaralda mosoly­gott s azt felelte : nekem jól áll a cvikker; a mama pedig : az ő kis leánya ráér még ugyan férjhez menni, de mégis meggondolja dolgot. (A tizperczes kézcsók hatni kezdett 1) Ebéd végeztével „leendő" nőm zongo­rázott sajátságosan iskolázott ügyetlenségé­vel. Tőlem telhetőleg dicsértem játékát, de nein ismételtettem meg az előadott darabo­kat. (Bocsánat hallhatatlan Liszt, Beetheven s ti többek, inasként nem tehettem !}

Next

/
Thumbnails
Contents