Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.

1898-04-17 / 16. szám

dálatos, hogy a tisztviselők és iparosok, e két polgári rend között érintkezési pontok alig is lehetők fői. Miért ? Pedig csak a gyakori érintkezési pont az, mely a keltő között a mindkettőnek érdekében való kiegyenlítést létrehozhatja. Pedig a gyakori érinkezes által cserélődnek ki a nézetek és eszmék, csak igy egyenlödhetik ki a két ellentétes a — hogy ugy mondjuk — villamos feszültség, mely mindenikben külön-külön felhalmozódott s könnyen kitörésre vezethet. S ha a villamosság, hogy a használatnál maradjunk — ha egy kis viharral és dörgéssel jár, ezt csakhamar derült idő, teljes egyetértés követi. A fel-fel csapódó hullámok a gyakori érintkezés nivelláló hatása alatt csakhamar elsimultak s biztosan evezhet rajtok a társadalom hajója. A veszedelemnek, mely különválásból kele'kezhetnék legbiztosabban vehetjük elejét, ha a két erő egyesül s a polgárság közt fennálló választófalat ledöntjük. Jól tudjuk, hogy az eféle ujságczikkeknek a gyakorlatban majdnem annyi a foganatjuk, mint a körösi szentelt viznek: de midőn tollúnk a nyilvánosságot szolgálja, nem szabad lelkiismeretünk szerint is arra hallgatnunk, lesz-e valamelyes haszna a soroknak. Ha más nem, egy perezre mindenesetre megállít, eszmecserék magja lehet. Talán akad aki az életben is tovább épili amit a czikkelylyel szándékoztunk, talán mégis elérjük végtére is ez elv gzözelmét: Viribus unitus ! A város díszközgyűlése. — 1898. április 11. — Pápa város képviselőtestülete az I848 ik évi törvények szentesítésének félszázados évfordulóját díszközgyűlés megtartásával ünnepelte meg. Nagyon helyesen fogta fel a képviselőtestület, hegy a törvényhozás a szabadság ünnepévé márczius 15-ike helyett április 11-ét a 48-as törvények szentesítésének napját avatta tel nemzeti ünnepként április 11-ét iktatván törvénybe. Márczius idusa a szabadság hajnalhasadását jelenti, április 11-ikeaz uj Magyarország hatalmas épületének alapvető munkájaként áll előttünk. Márczius 15-ének vívmányai csak részleges vívmányok lettek volna, ha sanctiójukat április 1 í-én szentesitett tőrvényekben meg nem találják. Ezen napnak évfordulóját avatta nemzeti ünneppé a nemzet alkotmányos képviselete legalkotmányosabban uralkodó királyával együtt s ezt a napot tette ünnepévé és örökítette meg Pipa város képviselőtestülete is. A közgyűlés lefolyását adjuk a követkdzőkben : Elnöklő polgármester a megjelent képviselőket üdvözölve s miután a jkv. hitelesítésére Baráth Ferencz, Sebestyén Dávid, Bikky Sándor, Obermayer József Billitz Ferencz képviselőket kéri fel, a díszközgyűlést megnyitja. Polgármester ezután felhivja Csoknyay Károly főjegyzőt, hogy hazánk történetében korszakot alko'ó 1848-iki törvényes alkotások szentesítése 50 éves évforduló napját április 11-ét nemzeti üneppé avató 1898 évi V. t. czikket olvassa fel, ki a következő szövegű törvénycikket olvasta fel : »A nemzet kegyelettel és hálás érzelelemtnel emlékezvén meg az ország történetében korszakot képező 1848 évi azon törvényhozási alkotásokról, melyekkel az alkotmányos jogok a nemzet minden osztályára kiterjesztettek, a képviseleti alapon nyugvó felelős kormány rendszer behozatott, a közös teherviselés általánositatott a földbirtok felszabadhatott, a sajtószabadság, a jogegyenlőség s általában a politikai es polgári szabadság magasztos elvei érvényre jutottak : ezen alapvető törvények megalkotásának félszázados évfordulója alkalmából a törvényhozás ápril hava 11 napját mint azt a napot, a melyen dicső emlékezetű V. Ferdinánd király az 1848 évi korszakot alkotó törvényeket szentesitette, nemzeti ünnepé nyilvánítja.« felolvasott törvényezikk után a főjegyző felolvassa a városi tanácsnak erre vonatkozó javaslatát, mely szerint: Pápa város tanácsa az 1848-iki tö vények szentesitesének napját április 11 -ét nemzeti ünnepé avató 1898. évi t. cz. meghozatala felett érzett örömében azon javaslattal járul a képviselőtestület elé, hogy : Jt\ város képviselőtestülete f. évi április hó 11-én d. e. 11 órakor díszközgyűlést tartson, azon az ápril 11-ét nemzeti ünneppé avató 1898 évi V. t. czikket olvastassa fel, és jkvileg örökítesse meg azon napot, melyen az 1848. évi törvények ujolag elismreve és szentesítve lettek. A javaslat felolvasása után Sült József kir. tanácsos szólaltfel, ki hosszabb hazafias beszédben ecsetelte a télszázaddal előtt hozott térvények jelentőségét, a melyek országunk átalakulásának alapját képézik. Összehasonlítást tett az 500 évvel ezelőtt letűnt dicsteljes Mátyás király korabeli és a mohácsi vész utáni szánalmas kDrszak között. Ezen nemzeti sülyedés volt 1848-ig de akkor már belátták főuraink, hogy ez tovább igy nem tarthat s az elavult intézmények helyébe a kor szellemének megfelelő uj reform törvényeket leptettettek életbe, hogy a nemzet önmaga és koronás királya iránti kötelesség telsig szerető szülei elkeseredtek leányuk választottja ellen. Ez este nagy robajjal jött haza Géza és nyitott egyenesen apja dolgozószobájába Nem sokára hárman tanácskoztak ott, az apa. az anya és a fivér. Pompás tervük lehetett, mert este mindnyájuknak ízlett a vacsora. Géza pedig a kapott pótlékkal sietett barataihoz. Másnap az eljegyzés előtt Idus persze nehezen várta a főhadnagyát, hogy megbeszélje vele a holnap fontosságait. De a tiszt helyett csak egy kis levélke jött : „Kedves Ida ! Bocsásson meg, hogy szolgállati kötelességeim nem engedik, hogy boldogságom hajlékát ma az eljegyzés előtti nap felkeressem és önnel töltsem ezt az utolsó délutánt. Holnapi eljegyzésünkön találkozunk és addig is sok mondani valója helyett sok kézcsókot küld az ön Pali főhadnagyja" Mikor Iduska a levelet megkapta és annak tartalmát a szülők s a fivér, ki — különös — ma otthon maradt, megtudták, kölcsönösen jelentőségteljes pillantásokat vetettek egymásra. Ugy látszik, a véletlen is kedvezett tervöknek. Géza csakhamar vette kalapját és sétapálczáját, előhívta mindennapos kísérőjét a hatalmas Caesart és kisietett a városba hogy egy negyedóra múlva annál nagyobb sebbel-lobbal visszatérjen. Ida szobájájában időzött a szabónővel, ki az eljegyzésre készített öltözékét hozta el. — No ? nos ? kérdezte Gézától türelmetlenül az apa és az anya egyszerre. — Ott van ? felelt a fiu. — Hol ? — A hol tegnap is találtam. — És ? . . . faggatták tovább. — De hisz a többit ugy is sejthetik szüleim tegnap eléggé részleteztem. Inkább mondják meg, hol van Ida ? — A szobájában drága gyerek, felelt reménységet sugárzó arczczal az anya. — Ugy bemegyek hozzá, szólt a fiu és távozott a szobából. Nemsokára ezután Géza kisétált Idával. Elcsalta a városba. — Pali úgysem jön, mondotta húgának a fiu, jer menjünk kicsit a városba, hátha látjuk öt hazatérő katonák élén ! A leány örömmé fogadta a tervet és Géza egy kéteshirü harmadrangú kávéház felé vette útját. A szerencse most is kedvezett Ida fivérének. Pali főhadnagy ott volt most is még pedig a kisasszonynál, kivel együttesen élvezett egy csésze teát, miközben erősen udvarolt ennek a kasszában ülő kövér, élvvágyteli, idejét mult kaczérságnak. Mintha kiméleltlenül és kegyetlenül meglepte volna Gézát e kép, leszegeződtek a tükörablak előtt. — Nézd az istenért Idus, nézd ! . . . És Ida eleget látott. Pali főhadnagyja épp akkor csókolta meg a kávéház trónhölgyének húsos karját, épp az — eljegyzés előtt. Hej, szegény Ida nővérem ! monda tetetett részvéttel Géza, mig a leány a szégyentől és a fájdalomtól elhalványultán rebegé: — Menjünk innen, menjünk innen : Gézának sem kellett több, szívesen oldott most már kezeket. Tovább mentek. — Haza akarok menni, szólt pár pillanat múlva a leány lihegve. Visszafordultak. Géza alig tudott lépést tartani a leánynyal, kj apró lépteivel gyorsan futott végig az utczákon, rohant haza, rontott be szobájába, hogy ott darabokra tépje — szaggassa Pali főhadnagy arczképét, leveleit, emlékeit. Azután anyja karjaiba dobta magát és ugy zokogta el : — Mama, én gyűlölöm azt az embert s akkor halok meg, ha hozzáadtok. Persze, hogy Iduska az istenért meg ne haljon, Pali főhadnagy még a kévéházban megkapta a lemondó levelet.