Pápai Közlöny – VIII. évfolyam – 1898.
1898-04-03 / 14. szám
szag, Olasz-ország, bár a leg-iberalisabb törvényeket alkatta meg népei részére, — még sem nézhet a nyugodalmas fejlődés reményével jövője elébe, meri az alsóbb néposztályok oktatását meggátolják a hagyományos babonák s a tudás iránt lenézés öröklött ingere. Németország művelt aés haladó állam s ha mégis a társadalmi kérdések reformvágyai egy óriás.tábort teremtettek benne, annak oka a junkerek s a nép közötti százados ellenszenv. Jól mondta egy hires cMíiai goneolkodó : az állám- és a társadalom nyu galm/mak biztositéka az egyesek jó vagyoni állapota s a kellő tudás. Amit sok századnak előtte a hires chinai bölcselő megmondott, azt az európai államak története s az éjszak-európai müveit állama jelen törekvései bizonyítják. Im Anglia, Svédhon, Dánia társadalmának legjobbjai alkotnak társaságokat, hogy a tudás és műveltség kincsei közöljék válogatás nélkül mindenkivei, főleg áz eddig elhagyott alsó néposztályokkal. S mig a többi Európa kétketve, aggódva nézi munkájúkat- : addig ők gyarapodnak anyagi és szellemi hatalomban, s társadalmi rendjök békéget megerősítve kihívják az őket szemlélő nemzetet hiú bámulatát. Igen mi is napnap után hangoz 4aljuk a nagyszerű angol állami és társadalmi tevékenységet, de azokon buzdulni s hasonló uton haladva hazánk javát előmozdítani félénkek, aggódok és restek vagyunk. Pedig minket is remegtet a jövő viharok rém képe, és volna időnk elhárítani a baj nagyobb részét magunkról! €sak hogy erre eleven és soha nyugodni nem tudó czéltudatos níunká és emberszeretet kell, mely örömmel tudja és akarja közölni válogatás nélkül mindenkivel a tudomány, és ismeret közös kincseit. X. . A szini évad kezdetén. Dobó Sándor színtársulata legközeleb már városunkba érkezik s megkezdi a négy hétre terjedő tavaszi színi évadot s minthogy a mai társadalmi élet egyik lényeges éltető eleme kétségkívül a művészet, megérdemli tehát a körünkbe érkező színtársulat, hogy lapunk hasábjain vele foglalkozzunk. Az észlelhető mostoha bánásmód okait és forrásait, tekintve a színészetet, Volt alkalmunk több izben feltárni ; legyünk méltányosak s nézzük a mostoha bánásmód másik okát, a közönvedtem, míg teljesen árvává s vagyontalanná lettem, aztán újra ráborítom örökre. — S most kérlek mutasd be növen• fékeimet.- áőbíüjfsd onótrtxá 1- írásié tiaxa s Az anya átázaladt gyermekeiért s bevezette őket Emiliához. — Ezt a jó nénit szeressétek ugy mint engemet ! mondá. Emília lehajolt s megcsókolá a két gyönyörű gyermeket. Szivét megoevezhetlen fájó és mégis jóleső érzés járta át. Alig hírfa visszafojtani a szivéről feltörő könnyeket.. . Aztán bejött a családfő és a nagymama is és a legmelegebb szívességgel halmozták el kedves Mariskájuk szeretet barátnőjét. * * Látják kedves olvasóim, mily nagy változások történtek az életben. Az egykor gazdag, ünnepelt hölgy, mint, mint szegény.-nevelőnő működik azon gyermekek mellett, kiknek anyjuk hajdan küzdött a nélkülözésekkel s a ki általa emelkedett ki a semmiségből És e nagy változást > mi -Okozta' 5?:d f Nem-e a sors szeszélye? A magyar színészet nemzeti missiója kétségkívül abban nyilvánul, hogy nemzeti irodalmunk remek és uj alkotásaival, s igy nemzeti életünk szellemével művészi reproductió utján mégis mei kedjünk, hogy a zeneművészet géniuszának bár parányi szikrája is k vidéki színpadokról közvetlen meleggel töltse el kedélyünket, s igy a szép és nemes közvetlenül érintse lelkünket. Magasztos és ideális a czél, nem fér szó hozzá, s igy annál szomorúbb azon körülmény, ha az e czélert küzdők és magunkban erre hivató*tságot, érző, a művész névre aspiráló nemzetnapszámosai önmagukról megfeledkezve, más czélok,. elérésére takaróul használják a magyar színészetet. De viszont ép oly megbocsát hatatlannak találja a komoly és a mai kor színvonalán álló ember, ha a kösönség a magyar színészetével ideális czéb elérni törekvő és számottevő társadalmi tényezőt, mely mai nap már társadalmi pozicziot vívott ki magának. De még furcsább színezete van e dolognak, ha a közönség nagy része épen a színészet takarója alatt itt-ott lappangó más egyébb czélokat vagy szándékot siet keresi a magyar színészetben. Mindenesetre nagy differentiák ezek, melyek-ugy a közönség mint a színészet érdekében megoldandók. Igyekezzék a színész szive lelkeI sütésével ideális czéljáért küzdeni, mely * megérdemli a küzdelmet, s melyért viszont a színészet rászolgál a megbecsülésre. Igyekezzék a közönség a színészben első sorban azt látni, a kinek lennie kell, s adja meg a királynak, ami a királyé, s ne keresse azt a színészetnél, ami a színészetnek nem hivatása. Nincs már mai nap vidéki közönség, csakis névleg, de fővárosi ízléssel rendelkezik ; és csodálatos, hogy az a finom müizléssel biró közönség épen a műízlését fejlesztő magyar színészettel, ha nem is keveset, de nem is sokat törődik. Ne tekintsünk tovább, csak arra hogy mért nem biztosította -magának már eddig is városunk azt az évrőlévre úgyis rövid ideig tartó műélvezetet egyszer s mindenkorra, melyet a színészet, a közönségnek nyújtani képes ? Miért nincs szinügyi bizottság, mely a közönséggel szemben garancziát vállalva, arra való és tálJsiadátal érintkezve, annak Pápán existentiát, létesítsen, a közönséget pedig pénzeért műélvezetről biztosítsa? Eddig már a legkisebb mezővárosok is gondoskodtak és fáradtak sikeresen ez irányban, s épen Pápá legyen az, melynek igazán intelligens közönsége erre képtelen volna? Akarni kell, s ha égy kis idealizmus vezérli a közönséget ugy minden lehetséges, s igy ez is minden nagyobb anyagi áldozatok nélkül. Meg vagyunk győződve, ha arra . 2 L 1 - . sj. annak sikerét mindkéf jrés^ől, : bj sí tó bérletügy éy^^^a igy ggndoskpdnának arról, hogy a magyar, .fzi^ég^et otthont talájon városunkban, Jegyen kénytelen napról napra a íJ ; i^ggélhetésért remegnie, meg vagyunk győződve, hogy akkor a közigazgatási hatósággal karöltve működve, oly társulatot fog falai közt üdvözölhetni mindenkor Pápa városa, mely öntudatával fog bírni annak, hogy mi a rnaJ J , x , , f 0 , f Másrészt-azt is tudjuk, hogy akkor óvakodnék a rendes időre; ki^ptt városba más direktor hívatlanul elq|)b vagy később behozni társulatát, melyért a concessijóán kivül más a, közönséggel szemben jótállást nen> Viszont a kiválasztott színtársulat fog egykönnyen visszarettenni ha a közönség i hayi, Sze^onj4| ^rlelévs^^ztosi tJ a- G\m aod'bm Adná Isten, hogy ugy legyen ! A mult hétről. 0X1 Várakozási állományba lettünk bevésve. Helyesebben mondva bizonytalanságokkal vagyunk elhalmozva s senki sem tud felvilágosítást adni a különféle és bennünket nagyon is érdeklődő események felöl, melyek egközelebb megoldás elé kerülnek. A gyengébbek kedveért kikukkantam hogy ez a főispán válság. Mfga a válság nemannyira, mint az, hogy ^fprr^j^i^ra jelöltül a uji szeretet kepviseíönket FenyVessy Ferencet, emlegetik s ezzel kapcsolatosan áz a körülmény, hogy ezáltal uj képviselőről kell gondoskóönunk. í öílÖl^r.J Hetek ót? nem -folyik rnásrql a di^r5us-, mint erről. Mindenki szeretne mir biztosat tudni, a vége pedig az, hogy senkisem tud semmit. Terveket szőnek rakásszámra, hogy igy lesz, ugy lesz, már jó élőre' a medve bői ére is isznak s végeredményül'/ az sül majd ki, hogy Fenyvessy nem lesz főispán s igy minden kombinációba halomra dül. De nemcsak a nagyközönség, hanem a legbenfentesebbek sem tudnak bizonyosat. Fenyvessy legmtimusabbjái is csak tapogatódzanak s csak a kiszivárgó kacsa :hirekrrek ülnek fel. Maga .Fenyvessy pedig; nem áűulí el semmit, teljesen be mint a hogy egy jó politikushoz illik s ezzel teljesen igazolt azon állításom hogy váralcözasi állományban vagyunk!^* 1 üSfifes BóTsfT A legvérmesebb reményekkel a helybeli vendéglősökuyaty^k elítelvfc. A yirstli ítefeH*' k^^löltcka^.egyesf^kker lovakat, melynek húsából majd iól fognlimríí? m sfitólM M P® gyének is vannak — kik ez alkalommal nem kivannak »elveik fenntartása' celláit<< f jobbra szavazni, már nagy reménnyel néznek áválasztási aktus ele. Mindennap más jelöltet emlegetnek, de még egyben sem állapodtak meg, menrazVddigi jeloUék;kevés pénzzel rendelkeznek. A pénz pedig ily alkalommal dominál. Bukni lehet, csak pénzzé légyén a jelöltnj§fc. ,ísnÖS8G>i gonfiviivífí Fennyvessy utódjául HegediíS Lor^ntot emlegel ik, kí nem nyilatkozott ug^an ittlété akalmával, hőgy ő a pápai mandátum trónpretendense, de az egész viselkedéséből az látszott ki, hogy nem uta^jtja vissza a
