Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-03-15 / 11. szám

I- évfdSynnt. R Pá pro, márciu

s 15. 11. szám. Kozárdekií tihjgeítej heíilap. - fVie^ebmk minden vásárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyedévre 1 írt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK' FRIGYES. M íVVt cH ! PS m

1, Március 15. i * / v// A tavasznak beköszöntőjével, minden évben elérkezik hazánk, ezen szabadságszülte. nagy napjának évfordulója is. E nap a magyar nemzet áldozásának magasztos ünnepe a győzelmes eszme diadala ! A kik ezen csudásan változó események időszakát átélték, mint tanúi és élvezői oly nagy örömnek, utóbb oly sokféle és nagy szenvedések viselői ; ma már csak kevesen, többnyire elaggott testtel és bágyadt, emlékezettel gondolnak vissza a negyvennyolez év előtti múltra. Az idö törli az avult örömnek, törli az emésztő bánatnak is könyeil, de a szivekben mindkettőnek vegyes érzelme újból feléled s könnyekbe tolul, ha a megifjodott nemzetnek visz-, szavarázsolt múltjából hangoztatjuk Petőfinek talprabivó szavát, az örömrivalgást, mely a kikiáltott szabadság ez első szülöttjét üdvözölte. Ha a tűzről pattant március 15-iki ifjúságnak mozgalmáról beszélünk, s ennek árjával hullámzó nagy. események országszerte szétfutó következményeit taglaljuk: akkor megint felrajzanak egy szép álomnak ^tündéries látmányai, látjuk dicső 'fényben álló nemzetünk képét, körülvéve a duló csaták névtelen hőseivel, halvány vértanuk szellemeivel, a megbénult hadastyánok utócsapatával. Ám hadd boruljon fátyol a rémképek fölé, és a miképpen e nagy emlékek iránt 1848-ban fellelkesülve harci kedvre gyúltak, ugy e korszakalkotó időpont mai emlékünnepén ölömre lelkesüljünk. Igen lelkesüljünk ! de nem az ifjú hév mámorával, hanem öntudattal és hazafiúi ihlettségünk szárnyalásában és egy müveit nemzet teljes önérzetével. Történetünk pacsirtája, március Idusa, halljuk és értjük dalodat. Évrőlévre meg nem unod ugyanazt a nótát IÁRCA Késő! (KII) -széles.) ÍXJ &J

1 Ott sétállak a városliget fenyvesei közöli. Szorosan egymás mellett; csuk épen, hogy karjaikat egymásba nem öltötték. Giza nevelönöje, az a világgal meghasonlott vén leány, egy padon elmaradva, Moliere Mizantrop-jál olvasta s nem törődött Sem növendékével, sem azzal a fiatal emberrel, kik közelében, de mégis hallása távolán kivül olyan elmerülve andalogtak egymás mellett. Nem törődött semmivel, csak élvezte azt az édes mérget, mely a mizantróp szavaiból lelkében összegyűlt. Giza, meg Sándor talán meg kevesebbet törődtek a világgal ; nem igen láttak önmagukon kivül senki mást ; bár a leány szörnyen iparkodik kimutatni, hogy öt ajieszéd tárgya csak annyiban érdekli, amennyiben vidor hangulatot ébreszt benne. Sánd >r azonban egész lelkével a leájivon csüng. S minnél vidainabb, mosolygósabb a leány, annál nagyobb odaadás, annál lángolóbb szenvedély ég barna szemeiben. Es ha olykor — véletlenül — hozzáér az az eleven kis tündér, összerezdül, mintha villamos áram érte volna. Igen nagy a két ifjú közölt az ellentét. Kardoss Giza, a hatalmas államtitkár egvol'en leánya, vékony, alacsony kis teremtés : o'yan, mint egy hirtelen felnőtt gyernu i)e örökösen mosolygó szemeiben ezer ördög árulja el incselkedve, hogy abban a parányi testben, indulatos a lélek. Halápi Sándor — a leány másodágu unokatestvére - valóságos -óriás ; a leggyönyörűbb atléta-termet, akit egy tekintetre senki nem hagy ; azt hinné az ember, hogy ez a vasgyúró egy egész világol képes volna összezúzni, ha indulatba jön. Pedig dehogy. Nyugodt, barna szemei világosan elárulják, hogy ebben a hatalmas testben, majdnem gyermekded, érzékeny lélek él. A leány iK-m tesz semmit, félig, vagy kedvetlenni. Ha valamit kezd, azt elvégzi, akármibe kerül. A kimondott szóért helyt áll, ínég ha áldozatot kiván is tőle a következetesség. Kpeu ezért igen kévéé barátnőinek a száma. A férfiaknak azonban annál inkább imponál cz az akaratos, férfias, iaHIRDETESEK és NYILTTEREIC ; ("elvetetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin köny\kereskedésében. dalolni, és mi meg nem unjuk soha, de sohasem hallgatni bájos szavadat. Ugy-e élni fog hazánk örökre ? Ugy-e szabadság fog uralkodni e földön ? Bőkésség, testvériség fog bennünket egybekapcsolni ? > Addig mig e reményeket kelted fel bennünk, addig ünnep.lesz nekünk -eljöveteled napja ; s lelkesedés . igaz hangjával fogunk üdvözölni téged. Közös ünnepe vagy március Idusa minden értelmes hazafinak, kinek keblében a szabadság napja fényt és érlelő meleget áraszt nemzeti törekvéseire, áldást munkálkodására, ösztönt cs eröt ébreszt a családi és közélet viszonyainak rendezésére. r-lv . . Ugy tekintsük ezen; é\énként dicsőített nappt, mint elöltünk-egy szeiiítelt fájdalommal • lezárult, de vivimV nyaiban újra feltámadt időszak emlőikét, melyhez fűzöd*), hagyományaink ünneplése hozzájárulj egy [hazafiúi cr> zésben és lélekben osztatlan egységes és erőteljes nemzet fel magasztalására. Az egész nemzet megünnepli e napot, ünnepeljük hát mi is meg •szivünk -egész lelkesedésével; Ünnepeljük meg méltóan ezt az időben növekedő, lángoszlopként világitJ szent napot. Ünnepeljük u\eg emlékét mindazon hősöknek, kik a szabadságharc, akiit t :r r .ii dulálos kis teremtés. A férfi, épcn"mcrt érzi nagy prejél, látszólag könnyen vesz minden dolgot s legyen az anyagi, vagy szelléírfi áfdozat, ha kívánják tőle, majdnöm 'közönyöseit megteszi/ Meg van mindenről a maga véleményé; de nem harcol mellette ; ha ellent mondanak, vállat von s elhallgat inkább; -sem'.iogy disputáljon. Bizalmas barátai, már a>: az epykettö, kit erre méltat, tu^n egyszer emlegették elölLe csodálkozva, hógy olyan rengeteg erőben olyan csodálatos gyöngeség lakozik. Azt felelte rá, hogy közönyösség s neiti gyöngeség. < :• '£ Pedig biz az nem volt sem közönyösség, sem gyöngeség, hanem valóságos leányos gyöngédség. Szóval igen nagy ,voll az elleniét '-'-a között-a kél ifjú között, al.il; olyan Uizalma-Yo: közelségben sétáltak a városliget fenyvesei között. A gyöngédség talán jobh leit volna, iimií 1V.ÍH iiVf ha abban a gyöngéd kis Icrcinléüljén lakozik, S faján a férfias erély jobban illeti- volna ff' amink az óriásnak. Dé hát ilyen furcsán ren- ; deztc a sors — éski'Uidja, miért? , , . •*«• Talán, ha más/.ént van, soha észre nem veszik egymást. Talán azt a gyenge LCin 1-ilU E..Iői)i Sáadoi —«• kis virágot nie