Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-03-01 / 9. szám
V, évfolyam. Pápa, 1896. március 1, 9. szám. Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre I frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvetetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Közkórházat Pápának és járásának ! Bármennyire tagadhatlan azon örvedetes tény, hogy Pápa város elöljárósága erősen igyekszik pár év óta pótolni az elmultak hibáit és bármily hatalmasan jut is kivált a város külsejében az emelkedés érvényre ; még sem küzdött meg a legégetőbb kérdéssel : Pápa városa és járásának nincs közkórháza ! Hogy egy merész, de talán mégis találós hasonlatot használjak, megvan már a diszes ruha, ha nem is egészen, van már rajta ékszer is, ha nem is sok, de nincs rajta (bár éltes matróna városunk ahhoz, hogy a hiúságon tul is adjon valamire) fehérnemű, mi közvetlen a testét borítaná ! Egészségünknél drágább kincsünk nincsen, és szánandó szegény az, ki e kincsét elveszítette és midőn arra okot és módot adunk, hogy azt embertársunk egészen, vagy részben, vagy csak némileg is visszaszerezhesse, legmagasztosabb és legszigorúbban mindenkit kötelező emberbaráti kötelességet teljesítünk és ezért azután semmi tőlünk telhető áldozattól visszariadni nem szabad ! Ezek előrebocsátása után tekintsük át Pápa eddigi helyzetét ezen föfontosságu kérdésben. Az irgalmas rend örök hálára kötelezte városunkat, liogy nagy áldozatok árán díszesen létrehozta és fennttartja gyógyszertárát és kórházát, hol átlag mindennap 20, majdnem kivétel nélkül szegény beteget lát el nagyon olcsón, hisz orvoslás, gyógyszerelés, étkezés, ágy, kiszolgálás, fűtés és világításért magánosnak 50, a közalapoknak 40 krajczárért számit egy napot. De bármi fényesen is tesz ki magáért ezen magánkórház, mégsem képes pótolni legkevésbbé is egy közkórház hiányát, ha tekintetbe vesszük azt, hogy egyetlen nagy teremben szorítkozik össze polgár és katona, sebesült és operált (már a mennyire a szerény viszonyok mellett erről szó lehet!) nehéz belső bajos, üdülő börbeteg és bujakóros söt typhusos egymással ! Hasonlók a viszonyok az izr. hitközség és az egyesek bőkezűségéből fenntartott kórházban is bár még sokkal kissebb nézetekben és eszközökkel. Van egy a város költségén fenntartott ápolda, hol megöregedett és munkaképtelen polgárok és polgárnők találnak lakást és ellátást. Volna még egy nöi kórház is a már megszűnt tébolyda épületében, de erről még nekem, mint orvosnak, sincs igen tudomásom. Végre a közelmúltban építtetett a város a járványos betegek számára egy igen csinos kis kórházat, de ott még számos járvány daczára sem volt beteg, hála a rettenetes távolságnak és a közbeeső vasúti síneknek, miknek átjárogatása nem kis bátorságot tételez fel azoktól, kik még ezen fel azoktól, kik még ezek felül ragályos beteget is szállítanak és utjokba kell még a temetőt is ejteni. Kivált éjjel ! Vagyis összegezve az egészet ; van ugyan vagy ötféle intézményünk, de mind együtt is legkevésbé sem elegendő, sem nem alkalmas a célra s a nők és a gyermekek számára meg egyáltalán nincs semmi sem. Nem akarok ujjal mutatni azon szörnyű és kétségbeejtő képekre, mik Pápán, de különösen a falukon az orvos szeme elé tárulnak, miket egy jól szervezett és vezetett kórház eltüntetne és a társadalom létrehozásával legnagyobb bűneit róná le szánandó tagjai iránt mert az adatok megdöbbentők I Olyan adataim vannak, miket TÁRCA. A herczeg álarczban. A megye székhelyére öt-órai késéssel érkezett az erdélybői jövő gyorsvonat. Esti hét óra volt. Az utasok, kettőjük kivételével, az uj, csinos villaszerű indóház éttermébe siettek és éhesen s kelletlenül foglaltak helyet a teritett asztalok mellett. Éhesen : a napok öta tartó szokatlanul erős hófúvások következtében sok akadálylyal és nagy késedelemmel megtett ut miatt; s kelletlenül, mert az állomáson nem a szokott öt perczet, hanem három órát kiáltottok várakozási időül. Három óra ! S még mennyire van innen az utolsó állomás : Budapest! Csakhamar hire ment, hogy a kik elsöosztályu külön-kupéban maradtak : Ernő herczeg lovassági tábornok és egy kapitány, az adjutánsa. A fiatal kapitány ugyanis néhány perez múlva az étterembe csörtetett, maga elé hivatta a vendéglőst s tudatta vele, hogy „Semer Durchlaucht" részére vigyenek mielőbb négy fogásos két teritékü kitűnő ebédet legjobb borokkal és pezsgővel a kupéba. Aztán az állomásfőnökhöz sietett s tudakolta, ha nem leket-e külünvonatot rendelni. Az állnmásfönök kétségbe volt. esve. Íme, milyen könyen szerezhetne ő most harvadhatatlan babérokat (ez a frázis jutott eszébe) egy rendjelre, de nem lehet 1 Sehogy se lehetséges ! Még az is kérdés, ha három óra leteltével tovább indulhat-e a gyorsvonat. A megye székhelyén ez estére volt tervezve a főispánné védnöksége alatt álló „első megyei jotékony nőegylet" elite-álarezos bálja. A fiatal Dániel Gyuri, megyei aljegyző, a bál főrendezője, a megyei aranyifjúság több tagjával épen a rendes esti sörözés élvezetének hódolt a vasúti étteremben, mikor megtudta, hogy Ernő herczeg itt van. — Meg kell hívnunk a bálra ! Micsoda sláger lenne az, ha eljönne ! . . . Futok a méltóságos asszonyhoz engedélyért. Fiuk, ha ez sikerül, nem telik bele egy év és én leszek a főjegyző 1 És . . . Felugrott, az állomás előtt fiakkerbe dobta magát s a megyeházára hajtatott. Beküldte névjegyét a méltóságos asszonyhoz s néhány perez múlva előtte állott. — Méltóságos asszonyom ! A bál . . . a mai álarezos bál . . . — Ne rémítsen, Dániel! Talán nem tarthatjuk meg s lefőz minket a „megyei izraelita jótékony nőegyesület" ? I — Ah, fényes lesz I Isteni I ... Itt van Ernő herczeg, lovassági tábornok i Gondolom Erdélyből jött, a hol vadászott de a hófúvások . . . szóval : a vonat három óra hosszot itt áll. Már pedig három és hét az tiz. A bál pedig kilenckor kezdődik. Ha meghívjuk s ha eljön : ott lehet háromnegyed tízig ... A herczeg ! A mi bálunkon ! Háromnegyed óra hosszat 1 ! ! . .. S tizkor tovább utazhat. Méltósága, az ^izraelita jótékony" megpukkadni mérgében. Az elegáns, még mindig elég fiatalos főispánné arcza ragyogni kezdett az örömtől és büszkeségtől. — Dániel, maga remek ember 1 De mit tegyünk, hogy a herczeg eljöjjön ? \ — Méltóztassék megengedni, hogy méltóságod nevében a legalázatosabban meghívhassam, a többi aztán az én dolgom. — Gyuri, ez magának sikerül, akkor ... örökre hálás leszek. Érti ? ! . . . Csak ennyit mondok. Dániel haza hajtat, öt perez alatt átöltözködik : frakk-, klakk-, lakkba, — azt&a