Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-09 / 6. szám

1. lényegtelen kellékké degredálja őket az álprófétákból alakult ferde közvélemény. Az intelligencia, a szellemi erök tömörülése igenis felette kivánatos. Mert a dolog ugy áll, hogy bármi üdvös mozgalmat vetünk fel, vagy'más akárki, a városi hatóság és az intelligencia vajmi keveset érdeklődik iránta. Ezért pang nálunk minden. A mit egy-két egyén elökészit, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Tudjuk igen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. „Szólj igazat betörik a fejed" közmondás csak az állhatatlanokra szól. Az állhatos küzdelem előbb-utóbb megleli jutalmát. Nekünk kötelességünk ezt tenni. A mi ferde viszonyaink között mi sem természetesebb, hogy az az orgánum, a melynek a „Mit den Wölfen muss man Heulen* nem kenyere, következetes működése közben egy bizonyos ellenáramlattal találkozik, de ez azért nem fog visszariasztani attól, hogy hiven tükrözük vissza mindazt, a mi városunk közügyeit és társadalmát jellemzik. Igenis meleg érdeklődést kivánunk közügyeink iránt. Dobjuk íélre az indolenciát, mert városunk érdekében különösen ezúttal fontos dolgok várnak elintézésre. Megszivelésül irjuk e sorokat és azokhoz az intéző férfiakhoz intézzük, kik a város jóllétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Hogy ezt bebizonyítsák, minden nap nyilik erre alkalmunk. Ezt kérjük, de egyszersmind követeljük is ! az őrülten excentrikus természetével, azza{ a beteg lelkével ; elvette minden gondolkodás, minden aggódás nélkül ; elvette mert szerette. Végtelen boldoggá tette öt az a tudat, hogy akármi rövid időre is, de birni fogja ; hogy ott él az oldala mellett, hogy az övé lesz, hogy a férje lesz — még ha viszontszeretet nélkül is . . . Elvette és tűrte a megalázást békén : elnézte az asszony kicsapongását; — a gúnyolódást, az agyonmosolygást nem vette észre, nem akarta észrevenni, mert szerette, nagyon szerette . . . Kár volt szeretnie azt az asszonyt, nagyon kár! Szenvedélyes, bolond, rosz teremtés volt. És nem is akart megjavulni. Tékozolt, dorbézolt. Nem gondolt senkivel, nem gondolt semmire. A becsület, a szemérmet kitörülte a lelkéből. És hogy teljesen beváltsa a programmját — azé volt, azé lett akármikor, aki éppen akarta . . . A környéken már nem beszéltek „szerencsés" udvarlóról; az urak nem dicsekedtek el egymásnak az asszonynál elért sikereikkel. Utoljára már a szegény férjét sem kacagták. Gyalázatos élet folyt ott, gyalázatos. Tisztességes ember kerülte a Szénássy ház tájékát. És igy tartott ez, éppen félesztendeig. PÁPAI KÖZLÖNY Tudnivalók a kiállításról. Még csak néhány hónap és benn va. gyünk a nagy nemzeti ünnep eseményeiben, a milleniumi országos kiallitás -gazdag panorámájában. A kiállitási igazgatóság minden osztálya lázas buzgalommal s mindamellett mindenre kiterjedő gondossággal végzi az ez alkalomra szükséges előkészületeket. Napról-napra ujabb gyakorlati intézkedések történnek arra nézve, hogy a kiállításon való részvétel módozatairól, a kiallitás és annak látogatása összes körülményeiről mindenki gyors és alapos értesülést nyerjen. Erre a célra szolgálnak ama legújabb intézkedesek is, melyek a kiállitási tárgyak beszállítására a kiállítandó tárgyak detailszerü elárusitására s a kisiparosok és kiskereskedők tömeges felrándulására vonatkoznak. Különösen ez utóbbi intézkedés elismerésre méltó nyilvánulása annak a törekvésnek, hogy az országos kiállítás hasznos tanulsagait a társadalom kevésbbé vagyonos osztálya számára is könnyen hozzáférhetővé tegyék. A kiállitási igazgatóság és a kereskedelmi minister ujabb intézkedéseit a .következőkben ismertetjük : A kiállítási tárgyak csomagolása és beszállítása. Mindazoknak, a kik az ezredéves országos kiállításon mint kiállítók résztvenni szándékoznak, a csomaglás és beszállítás körül egyöntetű eljárást kell kóvetniök. A kiállítandó tárgyak folyó évi március 15-től április 15-éig terjedő időben múlhatatlanul be kell küldeni ; sőt azok a tárgyak, melyeknek elhelyezése hosszabb rendezkedést, szerelést vagy alapozást igényel, már most februárban is szállíthatók. A kiállítandó tárgyak szilárd anyagba, lehetőleg erős faladába csomagolandók, melyeknek födelét csavarszogekkel kell lezárni. Egy csomagba vagy ládába csak egy kiállítónak egy csoportba tartozó tárgyai helyezhetők, kivéve a gyüjtenunyes kiállítások tárgyait. Minden csomagba két árujegyzék teendő, a csomag Akkor hirtelen abban maradt minden dorbézolás. Vilma egy reggel kilöketett minden vendéget ; bezáratta a kastély kapuját ; megparancsolta, hogy senkit hozzá be ne bocsássanak és aztán zárkózottabb életet élt, mint egy apáca. Egy embert bizonyos, hogy boldoggá tett vele, a férjét. Ez szegény az üdvösségót hitte már közel és majd megszakadt a szive örömében. Azt hitte, hogy ez az ö elégtétele ; azt hitte, hogy ez a szeretetének a jutalma ; azt hitte, hogy a változás érette van. Pedig más oka volt a változásnak ! Egy napon Vilma észrevette, hogy valakit hordoz a szive alatt. És ez a felfedezés irtózatos keserűséggel töltötte el. Gondolkozott az életén és megijedt, megborzadt, később megiszonyodva megundorodott önmagától 1 . . . Egy reggel, akkor, mikor a léha cimboráit kidobatta, majdnem megőrült. Irtózatos is volt az 1 Nem tudta kitalálni, hogy ki a magzatának az atyja ! . . . És nem tudott szabadulni ettől a rémséges gondolattól ; akárminő könnyelmű volt is, nem tudott töle szabadulni. Belefészkelte magát az agyába, a szivébe, a lelkébe . . . és nem tudta kiirtani onnan. Mit csináljon V Végighazudja tovább is ezt a nyomorult életet ? Nem lehet hazudni, nem lehet . . . 1896. FEBRUÁR 9. vagy láda oldalán és födelén pedig ragczédula alkalmazandó, melyen a kiállító nevet, a íeladási állomást, a csomagok: darab- es sorszámát kell föltüntetni. A kiállítás igazgatóságát a kiállító értesíteni tartozik, hogy tárgyait mikor és hol adta föl ; viszont a kiállitási igazgatóság azonnal értesiti a kiállítót, mihelyt csomagja megérkezett. A vasúton vagy hajóval küldött tárgyak rendes fuvarlevelekkel adandók fel, a csomagokkal és hajózótársaságokkal megallapitott díjszabás mellett, mely minden állomáson betekinthető. E díjtételekben a kezelesi illeték, a törvényes szállítási adó, az esetleges hidvám és pótilleték is már bennfoglaltatik. A tárgyak postán is küldhetők. Czimül elég »Budapest—kiállitás«t írni, mig a küldeményre ráírandó : »Kiállitási tárgyak«. Bérmentetlenül vagy utánvéttel kiállitási tárgyak nem adhatók fel. A Budapestre érkezett tárgyakat a kiállítás szállítója helyezi el a kiállítás megfelelő csarnokaiba, a kiállítónak utólagosan felszámítandó szállítási költség mellett. [Minden kiállítónak fontos érdeke, hogy tárgyai minél előbb, de a kitűzött határidőben okvetlen beérkezzenek. Egyébként az igazgatóság készséggel szolgál további felvilágosításokkal is. A kiállitási tárgyak elárusitása. Az ezredéves kiállításon bemutatott tárgyak közvetlen a kiállító, vagy ennek megbízottja, vugy az igazgatóság kebelében szerzett elárusító osztály közreműködésével árusíthatók el. A közvetlen elárusitás joga azonban csak oly tárgyakra vonatkozik, melyek a kiállítás területén készültek, n int a minők például az emléktárgyak, éks'.crek, diszmü-tárgyak, hb.zi-ipar, — műlakatos, — élelmi czikkek, művirágok stb. és olyan kiállított czikkekre, melyek nem tartozni^ a a kiállitási szabályzatban megállapított azon tárgyak közé, melyek a kiállítás bezárása előtt el nem vihetők. Aki azonban az efféle kiállított tárgyait akár detailszerüen, akár közvetlenül maga akarja elárusítani, az tartozik a kiállítás igazgatóságához engedelyért folyamodni, tartozik a megállapított tlárusítási illetéket fizetni, végül megbízottját az igazgatóságnál bejelenteni. A ki ily módon engedélyt kapott az elárusitásra, az megbiErö is kell ahhoz és neki nincs . . \ Hallgasson ? 1 . . De hisz' a hallgatás a lelki halál, az őrültséggel egy ! . . . Igen, igen, megfog örülni, megfog örülni ! . . . Vagy meghaljon a gyermekével együtt ! . . . Olyan könnyű volna az és vég > volna mindennek ... A szenvedésnek, a fájdalomnak, — az életnek, — olyan könnyű volna ! . . . De nem volt ereje meghalni sem. Nem tudott meghalni, mert hosszu idő alatt, mostanában először észrevette a férje szerelmét is. Belátta, hogy végtelen nagy szerelem az, a mivel öt ez az ember szereti ; — belátta, hogy nagyon magasztos sziv az, a melyik őt még most is, a múltja után is szeretni tudja. És lassauként ez a tudat életkedvet öntött a sivár lelkébe. Megakart javulni 1 Szeretni akarta a férjét. Boldogságot akart maga körül; boldogságot még talán — magának is ! . . . És ezek után talán boldogul is éltek. A férfi legalább nagyon boldog volt. Magáénak hitte a születendő gyermeket, s az a tudat, hogy apa és az a sejtés, hogy a neje szereti: félistenné tette ! Az asszony ? 1 talán tudott volna boldog lenni ... És neki ez is több volt, mint amit elérni remélt. Becsülni tudta a férje imádását ; szeretni is tudta volna már ezt az ember . . . és el tudta volna felejteni a gyalázatos életét .. .