Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-11-01 / 44. szám

V, évfolyam Pápa, 1896. november I 44. szám. PÁ IMI ILMY Közérdekű független hetilap. - Megfenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. POLLATSEK FRIGYES. felvétetnek a kiadóhivatalban, es Nobel Ármin könyvkereskedésében. Városunk diadala. Pápa városa szerdán választolta meg országgyűlési képviselőjét. Büszke önérzettel mondhatja el Pápa városa, hogy ezen a napon ülte meg szabadelvüségének diadalnapját. Nem volt ugyan egyhangú a választás, de az a kis töredék okulhatott a tapasztaltak után, hogy Pápa városa nem ül fel azon álprófétáknak, kik kortespohárra alacsonyitják a szent kelyhet, népszónoklati dobogóvá a szószéket s a föld jámbor népét valósággal bolonddá tartja s az orránnál fogva vezeti maga után azon jelszóval hogy — néppárt. Nem akarjuk elhinni, hogy ezen töredék, mely a néppárt jeligéje alatt adta le a szavazatát, azt az elvet vallja melyet a néppárt hirdet. Nem akarjuk elhinni hogy volnának városunkban olyanok, kik annyira elfogultak volnának, hogy be nem látnák ezen párt veszélyes aktióját s hogy mégis ezen jelöltet támogatták, annak kell betudnunk, hogy minden áron a Kormány ellen kivántak szavazni. Igenis annak tudjuk be, mert azon csekély számú választó polgár, ki fanatizáltatni engedte magát ezen párt véresszájú papjaitól, még néhány nappal a válssztás előtt nagyban hirdették a függetlenségi eszméket s annak hiveinek vallották magukat. Kár pedig I a ki a függetlenségi elveket vallja, az csak öngyilksságot követett el magán, ha a néppárt jelöltjére adta szavazatát s nem a szabadelvű pártra. Hogy miért ? Ahhoz azt hisszük szükségtelen kommentárt fűznünk. Nem levén politikai lap, nem vagyunk illetékesek a demarkationális vonalat ezen két rokon pártra megállapítani, de igenis kötelességünk ezen néhány választó polgárnak ez érdemben felvilágosítással szolgálni. Ugy látszik ezek az urak legtöbbje azt se tudja, kogy mi a néppárt. Csak a nevét tudják, s azt hiszik hogy az a nép pártja. Arról fogalmuk sincs, hogy ez csak névleg néppárt, melyet ugy adnak be a jó népnek, mint a maszlagos nadragulyát. A tapasztaltak után is tudhatják, hogy a közeli községekben ugy tereli a népet, épen mint a ludakat s enynyit tudnak a lakosok a politikai utjok felöl, épen mint a ludak. Megválasztanának az ilyen megtévelyedettek akár egy pantallóba öltöztetett bornyut is, csak az legyen ráírva a hátára, hogy néppárt, Tisztelet a papnak, mig pap marad, tisztelet annak aki az igazi vallásosságot emeli, a ki községének valódi lelkiatyja, bánatában vigasztalója, csüggedtségében erőforrása, lelkének tisztüntartója és szeliditöje. Oh nagyon sok ilyen pap. De mit szóljunk azon esetekhez, mikor a közeli községünk papjai felhasználják a vallási jelvényeket s hitélet szertartásait, hogy azokkal korteskedjék. Van-ennél gyalázatosabb lélekkufárság ? Nincs. A pap csak addig pap, mig lelki hivatása mellett marad. De amikor reverendáját csak ugy használja mint a szinész, amikor politikai izgatások szogálatába szegődik, akkor nem pap többé, hanem népcsaló kortes, a reakció bérszolgája. A leszület csak addig szent, mig isteni célokra szolgál, de amikor arra esketik az elbolonditott népet s azzal félemiitik meg a nadrágos anyámaszszonyokat, — abban a pillanatban | nem feszület az már, hanem egy megszentségtelenitet rézdarab, amit a fejéhez kell vágni annak a képmutató, elvetemült kortes-farizeusnak, aki Istent A jó asszony. Már háromszor sétáltunk végig a korzón s még sem szakadt vége az elbeszélésnek. Ott kezdte meg, mikor a sarkon találkoztunk s maga a korzó — unalmamban titkon megolvastam — 1227 lépés, a mi átlag 100 lépést véve 1 perezre. 10 pere, háromszor 10=30, vagyis több, mint egy félóra óta tartott a folytonos, szünet nélküli beszéd. — Te nem figyelsz, szakitá félbe a beszéd fonalát Mayer, ki eddig szóval tartott. — De kérlek, igen nagyon figyelek, csa^k folytasd kérlek, — pedig őszintén megvallva, fogalmam sem volt róla, hogy mit beszél; valami kalandot, Garnizon-Abend emlékét, vagy talán épen az ő szerencsétlen szerelme történeténetét Annyi tény, ha gyermekkoromból visszaidézett szokásnak hódolva — mikor egymás éberségéről megakartunk győződni s a hallgatóval utánunk mondattuk az utolsó szót ~ t .be jutott volna kérdezni, hogy mit is mondtam utoljára : aligha nem azt feleltein - „unalmas,. Már az első pár szót gondolja oda magának. — Gyerünk be a kávéházba — indítványoztam — tudod, jobb lesz ott hallgatni egy pohár cognac mellett. Leültünk. Arra emlékszem, hogy tartott soká a történet, vagy nekem nem tünt fel oly hosszú időnek, mert figyelmemet a. sarok márvány asztalnál lévő társaság foglalta el, mikor hirtelen felrezzentem : — Na, mit szólsz hozzá, ugy e borzasztó ! — Borzasztó, igazán borzasztó — ismétlem automataként s ne hogy rajta csípjen, hogy én tulajdonképen azt sem tudom, hogy mi az, a mi borzasztó, hosszú kéjjel szopogattam azt a pár csép cognacot, a mely a karcsú pohár alján meghúzódott. Körülnézek a teremben. A kaszirlány podiumához közel egy kis gömbölyű asztalnál két katonatiszt ült s ínég az egyik az „Cher Land und Meer" illusztrált lapjait nézegette, a másik csodálattal határos áhítattal nézett a tükörbetétü szekrény felé, a honnan tisztán láthatta a kaszirlány szabályos profilját, Anteusz frizuráját, rajta a két rezgő palais royál haj tűt, a hófehér nyakon kunkorodó hajtincseket. A sarok nagy asztalnál szintén katonatisztek ültek, maguk közé véve egy czivil urat, kinek polgári ruhája ellentétben állott markáns vonásaival, szúró tekintetévél és forradásos homlokával. — Parbleu ! kiáltott fel az én Mayerem — látod ezt is az asszony, a jó aszony vitte oda 1 — Mit beszélsz, kiről beszélsz 9 nem értelek. S valóban az igazat is mondtam, mert nálam az összefüggés — nem figyelvén az ő elbeszélésére — teljesen hiányzott, a mely nála csak ternlészetes volt. — Látod azt az őszbevegyülő civil férfit olt a luszter alatt'? — kérdé egészen közel hajolva hozzám. Az én civil uram volt, a kit már Mayer elbeszélése közben megfigyeltem. — Ismerem jól, két év előtt helyettes ezredparancsnok volt N-ben a 87-eseknél — folytattá kis szünet múlva az én hadnagy barátom, székét egészen közel húzva hozzám. Szigorú, pedáns katona volt. A Dienst-Reglement mennyei parancsolat volt az ö számára, nem tért el attól egy hajszálnyira sem. Éppen velem törtéut, ki akkor a 2(-