Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-02-02 / 5. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. február 2. 5 szam KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Alusznak a városházánál. Sajnosan tapasztaljuk, hogy utóbbi időben városunk közügyeinél bizonyos tespedés észlelhető, mely ha igy íolylalódik nagyon is rossz következményeket vonhat maga után. A városházánál minden csendes, az érdeklődés a közügyek iránt a legminirnumra apadt, melyről fényes bizonságot nyerhettünk a legutóbb megtartott városi közgyűlésen is. Ez volt s ez lesz örökké veszedelme yárosunk közéletének. Ez szüli a tespedést és azt, hogy rnig más városok rohamosan haladnak és gyarapodnak, addig Pápa városa lethargikus álmát alussza s ösz í:!t kezekkel s nyitott szájjal várja a sült galambot. Lapunk hasábjain már többször igyekeztünk felszólalásainkkal ezen tespedésnek elejét venni, amennyiben a városi tanácsot és a képviselőtestületet a közügyek érdeklődésére felhívtuk, de felszólalásaink mint kiáltó szó hangzott cl a pusztában. Marad a régi status quo. Rá mutattunk a módokra és eszközökre, melyek városunk jövőjét biztosítani vannak hivatva, de ugy látszik mindhiába van. A városi tanács csak tovább alaszik, a képviselőtestület pedig nem háborgatja őket az édes álmaikban. Hogy ez tényleg igy van eklatáns bizonyságot tesz erre városunk jelenlegi helyzete. Hány szép és üdvös eszme van tervbe véve, de egyike sem valósitható meg. Nem azért mintha városunk lakossága nem szívesen áldozna a megvalósítás érdekében, hanem a városi hatóság nem fejt ki elég erélyt azok megvalósítására. A képviselőtestület meghozza a határozatot és annak keresztülvitelével a városi tanácsot bízza meg. Ezen megbízást jóhiszemüleg leszi, azon reményben, hogy ezzel a jó ügy érdekében eleget tett, pedig mint a tapasztalat mub.t'ta ezzel min len ügyet csak hosszabb iu re „ad aeta" tesz. Nincs ki ellenőrizze a városi tanácsot, valljon foganatosítja e a közgyűlési határozatokat s ez okozza azt, hogy évek multán ujabb határozatokat kell hozni oly ügyben, melyben már egyszer hozott határozatot. Nincs a ki az ily hanyagságot radikalis orvossággal látja el és a városi gazdálkodás ily mederben folyik — ad infinitum. itt van mindjárt első sorban vá rosunk létkérdése — a vizkérdés. Hány év óta vajúdik e kérdés ? Hányszor hozatott már határozat ez ügyben ? S mi az eredmény ? Már hónapok óta halljuk, hogy a Walser cég beadja a vízvezeték iránt a költségtervezetet, de mindeddig nem történt semmi. A városi tanács nem törődik vele, hanem tovább alszik, a képviselőtestületnek pedig kisebb dolga is nagyobb, minisem a vízvezeték ügyével foglalkozni. Miért nem szorgalmazza a városi tanács a költségvetés beadását ? (Várjunk mig átéli álmát kialuszsza ! Szedő.) A legutóbbi közgyűlés alkalmával a polgári leányiskola telek ügyében hozatott határozat és a városi tanács megbízatott, hogy a kultusz ministerhez kérvényezzen aziránt, hogy a telek megadásával a többi kivánt hozzá járulásalól mentse íel. I A v í rr»<5i tanács az igaz eleget 1 itít — .ctelkép — ezen határozatI nak amennyiben már a kérvény el is ki" telt a kultu

c~ 'szterhez, de meggyőződés ':: ' : nem a helyes ut arrr js kérdési en ily uton-módon akarjunk célt érni. Véleményünk szerint ezen kérvényt nem a hivatalosan utón elküldeiv de egy küldöttségnek kellelt volna átnyújtani a ministernek, ugy mint ezt m 1 • •• 'i PÁRCA 53 A Ml EBÉDÜNK. A feleségem megdöbbentő nyájassággal szolitolt meg. Zsebeinben reszketett a bugyelláris. Szörnyű is az, ha nyájaskodik az asszony. „Nos?" kérdém, leplezve a balsejtelmet. — „Tudja-e hogy jövő héten lesz eljegyzésünknek u 10-ik évfordulója V" — „Hát aztán ?" kérdeztem ártatlanul. — Remélem nem fogja ellenezni, ha ezt a szerencsés napot megünnepeljük ?" „Legkevésbbé sem !" mondám s némi megnyugvás szállt a szivembe. „De járulni kell ám a költségekhez is. Lássa, a konyhapénzből nem kerül. Mindent ebből teremtek ki ugy is. Kbódct fogunk adni, illő fénynyel. Némi póthilclre lesz szükségem. L'gy-e, nincs kifogása V 24-cn leszünk." „Ilol veszünk mi 24 vendeget? - kiáltottam elképedve. „Meghívjuk a városi notábilitásokat. Fényes társaságot gyűjtünk össze ; meglássa milyen pompás mulatság lesz. A főispánt mindenesetre meg k«ll hivni. „A főispánt'? ! — Ilová gondol kedvesem, hisz sohasem volt nálunk." „Mindegy, maga evett az asztalánál, Legjobb alkalom a viszonzásra. A tábornokot is hivja meg," „De hisz az egy gourmand, egy kérges ember ; sehol sem szeretik." „Olyan ebédet adok, hogy meg lehet elégedve. Az elnököt ki ne felejtse." „Az elnököt? Ugyan kedvesem, az elnök egy kortyondi fráter, be fog rúgni." „Sebaj ; jelenléte emelni fogja a társaság fényét." „Ilt legyen ám a polgármester is ; a a maga kollegái mind. a poslafönök, tűzoltófőparancsnok és az ösmerősök ; éppen 24. Ennyi személyre van ezüstöm." „Jó, jó, de bocsásson meg. én azt gondolom, talán mégis kellemesebb lenne szoros családi körben ünnepelni ezt a napot. Magára nézve, értsen meg, szerfölött terhes terhes lesz az ily szabású vendégség, ki fog merülni s egyáltalán nem mulat." „Ne féltsen kérem. Nekem igen nagy örömet szerez." Mcgcsóvájtam a fejemet, de hallgattam. Mit nem tesz meg az ember a házi béke kedvéért. Foleségem csakhamar összeállította a meghívandók névsorát." „Ugyan asszonyom, ön e fényes ebédre Pletykásy szerkeszt"! is meg akarja hiAatni *? Hisz az a város szája!" • „Éppen azért !" ..Ah, ugy !" Értettem. Ajánlkoztam természetesen a meghivások eszközlésére s előkerestem természetesen a meghivások eszközlésére s előkerestem 24 darab névjegyet. „Szükségtelen, jegyzé meg az asszony, meghívókat fogunk nyomatni ; maga csak irjon rákért, lazaczért és pezsgőért. Vagy valami ; vagy semmi ; divatos, tinóm pezsgőt kérek. Jól van. Nem veszem igénybe szívességét, majd elvégzem a megrendeléseket magam. Maga csak menjen kártyázni akaszinóba. Mint engedelmes férj, siettem tehát kártyázni a kaszinóba s egy cseppet sem törődtem többé a készülőiéiben lévő dinomdánommal. Akár töitklömr, akár nem r:tizeinem kell. Minek törődjem tehát. Ugy. telítem, mintha észre sem vettem volna, hogy feleségem nap-nap mellett korán reggeltől késő estig talpon vau s a házban teljes- a felfordulás, rengeteg előkészületek s hogy ezek mellett minden rend és kényelem fenekestöl megbomlott.