Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-04 / 40. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. november 15. 4 . szám. LIN V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó ; POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhivás. Midőn a »Pápai Közlöuy« uj negyedévet kezd, mint régi ismerős, bizalommal fordul régi előfizetőihez azon szives kéréssel, hogy azt továbbra is nagybecsű pártfogásukban megtartani és előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Itt vagyunk ! Élünk és virulunk. Lapunk nem csak megizmosodott a lefolyt évek alatt, hanem tekintélye is emelkedett. Minket az olvasóközönség tart fenn, nem klikkek és egyesek. A közönség nálunk a munkát becsülte meg, melynek napszámosai voltunk Pápa város érdekében idáig, s maradunk azok halálig ! Ezért maradunk továbbra is s munkálkodunk. Pedig egy vidéki lapnak mennyi küzdelme van az elágazó érdekek közt; hogy a szerkesztőség a legjobb akarat mellett se képes mindenkinek kedvében járni és mindig eltalálni az utat, mely iokonszenvet kelt az összességben ; elismerjük, hogy egyesek érdekei ellen tévedhettünk akaratunk ellen is, de egyet bizton elmondhatunk, hogy Pápa éulrkeinek hű szolgái, lelkiismeretes védői voltunk ! Olyan szen'ség volt ez előttünk, mely ellen soha sem vétettünk. Tudva azt, hogy mióta a világ áll : ész és vagyon vezette az emberiséget, ezek szolgálatában álltunk, mióta csak toll van kezünkben. A kaput, az értelmiség ügyét soha cserben nem hagytuk, még akkor se, ha veszélylyel álltunk szemben. Sohase izgattunk, de a békét hirdettük ; a mérsékelt uton haladva, féltékenyen őriztük a szabadságot a szabadosságtól. És midőn az eddig megjelent számainkra utalunk, azt hisszük, elmondhatjuk, hogy azt a mit Ígértünk megtartottuk s igy bizalommal ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értelmiségének támogatására. Ez alkalommal tisztelettel felkérjük mindazokat, kik a lefolyt év előfizetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta fordultával leróni és az előfizetést megújítani. Pápa, 1896. szept. hóban. Hazafias üdvözlettel A »Pápai Közlöny« szerkesztőségé és kiadóhivatala. A „Pápai Közlöny 4 ára : Egy évre 6 frt. (12 koron*.; Fel évre 3 frt. (6 korona.) Negyedévre . . . . 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetesek Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő és kiadótulajdonos czimere Pápa Kózép-utcza (Zálogház-épület) küldendők. A szervezési szabályrendelet módosításához. Pápa város képviselőtestülete elhatározta, hogy a város szervezési szabályrendelete, a mi a jelenlegi valóságában meglehetősen rossz, módositassék, és ennek eszközlésére a városi 7 • tanácsot megbízta. Régi határozat ez, de mindeddig hiába várjuk a szabályrendelet módosítására vonatkozó elöljárói előterjesztést, mert ugy látszik nem törődik vele senki. Pedig ez égető kérdéssé vált s a mikor erről szó volt, akadtak egyesek, kik nagyon sürgősnek találtak s m a már nem sürgős? Miután még ezen módosított szabályrendelet napirendre nem került, de reméljük hogy nemsokára oda kerül, tehát ez alkalommal egyet mást elmondunk, s felhívjuk a képviselőtestület figyelmét több olyan körülményre, melyek lényeges befolyással lehetnek városunk jó közigazgatására. Tapasztalatból tudjuk, hogy a közigazgatás terén uralgó pocsolyákban a városok szervezése sokszor és alaposan megfeneklett, mert a szervezések alkalmával a viszonyokat csak egyoldalulag ismerő férfiak tapasztalata juA falusi kis leány Pesten. Nem arról a kurta rokolyás, kis bamba arezu falusi leánykáról lészen szó, a kinek kedves naivitását annyi jóakaratú igyekezettel próbálgatták utánozni a többé-kevésbbé, de inkább kevésbbé naiv szinitanodás kisasszonyok, a kik saját panaszkodásaik szerint arra vannak kárhoztatva, hogy holmi .Júlia, Claire, vagy más efféle igazi szerepek helyett Czuezor bácsi eme versét szavalgassák Bercsényi és Váradi professzor urak állítólagos gyönyörűségére. Nem, hanem arról a másikról, a kit még a jurista bál előtti napokban felszállított a matna ide s a kinek azóta mulatnia kell idefönt, erősen befűzött és mélyen kivágott derekakban (attól a mája és a tüdeje, ettől meg ártatlan szemérme betegszik meg) és jókedvűnek, vidámnak kell lennie, holott legjobban szeretne egy nagyot, egy óriási nagyot aludni legalább is gyertyaszentelő Boldogasszonytól hamvazó szerdáig. Fáradt testének, fáradt lelkének ennyi talán elég volna a pihenésre. A múltkor, hogy az utczán találkoztam vele, alig ismertem rá az én kedves, kis, egészséges falusi ismerősömre. De hogy is ismertem volna rá ! Viruló, piros arezu baba volt,,mikor az ősz elején utoljára láttam abban a kis mátra-alji faluban, üde egészségtől duzzadó piros arezu baba, most pedig olyan bágyadt, fehér arezu, fáradt járású mint akármelyik bennszülött fővárosi kisasszony. Csak szép, nagy sötétkék szeme ragyogott elő a régi ragyogással, halovány, sápadt arezából. A mamával együtt. A mamával, a jól táplált, kacsajárásu mamával, a minduntalan igazgatta a fején legújabb divatú capotte jét, valami csodamódon próbálgatva, hogy hátha letudná húzni a balfülére, amelyben megint kezdte érezni a rheumatikus szakgatásokat. Természetesen a capotte nem engedett, hanem erősen tartotta magát a deresedő fejbúbon foghatta be időről-időre fájni kezdő füleit, közben elgondolva, hogy odahaza milyen jó lenne most beburkolni a fejét valami nagy kendőbe, vagy pedig behúzódni a jó meleg szobába és ott olvasgatni „RocamLole ifjusáj'u/ vagy a "118 ik számú bái*KOosit", ahöl/cit, nogy itt kelljen mászkálnia. Azonban az anyai kötelesség tudata erőt önt a szenvedő mamába és határozott s biztos szándékkal figyel Malvin mellett, a ki mamájához hasonlatosképen fáradtan huzza maga után kis formás lábait. — Hát maguk idefönnt vannak, nagyságos asszonyom '? Az hogy most a farsang közepén kér' dem tőlük, hogy idefönt vannak-e, egész alapos haragra ingerelhette a mamát, ellenben a nagyságos asszonyom titulus némileg kiengesztelte. — Bizony idefönt. Már a jurista-bálon is ott voltunk, de persze a névsorból kifelejtettek 1 Kiérzett a mama szavaiból, hogy a szivén s hiúságán vágott mély és nagy seb kipattant újra. — De hát persze — folytatta azután — ha az embernek nincs egyetlen egy jó barátja sem és még az is elhanyagolja, akire legbiztosabban számított 1 De hiába, mind ilyenek maguk ! Ha odahaza lettünk volna abban a szép, kis tiszta fehér falusi házban, a mama bizonyára megtisztelte volna becses személyemben az egész írói világot, egy pár legkevésbbé sem hízelgő jelzőve

M igy azonban tekintettel