Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-10-04 / 40. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1896. november 15. 4 . szám. LIN V Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre I frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó ; POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Előfizetési felhivás. Midőn a »Pápai Közlöuy« uj ne­gyedévet kezd, mint régi ismerős, bi­zalommal fordul régi előfizetőihez azon szives kéréssel, hogy azt továbbra is nagybecsű pártfogásukban megtartani és előfizetésüket megújítani szíveskedje­nek. Itt vagyunk ! Élünk és virulunk. Lapunk nem csak megizmosodott a le­folyt évek alatt, hanem tekintélye is emelkedett. Minket az olvasóközönség tart fenn, nem klikkek és egyesek. A közönség nálunk a munkát becsülte meg, mely­nek napszámosai voltunk Pápa város érdekében idáig, s maradunk azok ha­lálig ! Ezért maradunk továbbra is s munkálkodunk. Pedig egy vidéki lapnak mennyi küzdelme van az elágazó érdekek közt; hogy a szerkesztőség a legjobb akarat mellett se képes mindenkinek kedvében járni és mindig eltalálni az utat, mely iokonszenvet kelt az összességben ; el­ismerjük, hogy egyesek érdekei ellen tévedhettünk akaratunk ellen is, de egyet bizton elmondhatunk, hogy Pápa éulrkeinek hű szolgái, lelkiismeretes védői voltunk ! Olyan szen'ség volt ez előttünk, mely ellen soha sem vétettünk. Tudva azt, hogy mióta a világ áll : ész és vagyon vezette az emberiséget, ezek szolgálatában álltunk, mióta csak toll van kezünkben. A kaput, az értel­miség ügyét soha cserben nem hagy­tuk, még akkor se, ha veszélylyel áll­tunk szemben. Sohase izgattunk, de a békét hirdettük ; a mérsékelt uton ha­ladva, féltékenyen őriztük a szabadsá­got a szabadosságtól. És midőn az eddig megjelent szá­mainkra utalunk, azt hisszük, elmond­hatjuk, hogy azt a mit Ígértünk meg­tartottuk s igy bizalommal ajánlhatjuk magunkat városunk és megyénk értel­miségének támogatására. Ez alkalommal tisztelettel felkér­jük mindazokat, kik a lefolyt év előfi­zetési dijával hátralékban vannak, hogy szíveskedjenek tartozásaikat posta for­dultával leróni és az előfizetést meg­újítani. Pápa, 1896. szept. hóban. Hazafias üdvözlettel A »Pápai Közlöny« szerkesztőségé és kiadóhivatala. A „Pápai Közlöny 4 ára : Egy évre 6 frt. (12 koron*.; Fel évre 3 frt. (6 korona.) Negyedévre . . . . 1 frt 50 (3 korona.) Az előfizetések és hirdetesek Pollat­sek Frigyes felelős szerkesztő és kiadó­tulajdonos czimere Pápa Kózép-utcza (Zá­logház-épület) küldendők. A szervezési szabályrendelet módosításához. Pápa város képviselőtestülete el­határozta, hogy a város szervezési sza­bályrendelete, a mi a jelenlegi valósá­gában meglehetősen rossz, módositas­sék, és ennek eszközlésére a városi 7 • tanácsot megbízta. Régi határozat ez, de mindeddig hiába várjuk a szabály­rendelet módosítására vonatkozó elöl­járói előterjesztést, mert ugy látszik nem törődik vele senki. Pedig ez égető kérdéssé vált s a mikor erről szó volt, akadtak egyesek, kik nagyon sürgősnek találtak s m a már nem sürgős? Miután még ezen módosított szabályrendelet napi­rendre nem került, de reméljük hogy nemsokára oda kerül, tehát ez alka­lommal egyet mást elmondunk, s fel­hívjuk a képviselőtestület figyelmét több olyan körülményre, melyek lénye­ges befolyással lehetnek városunk jó közigazgatására. Tapasztalatból tudjuk, hogy a köz­igazgatás terén uralgó pocsolyákban a városok szervezése sokszor és alapo­san megfeneklett, mert a szervezések alkalmával a viszonyokat csak egyol­dalulag ismerő férfiak tapasztalata ju­A falusi kis leány Pesten. Nem arról a kurta rokolyás, kis bamba arezu falusi leánykáról lészen szó, a kinek kedves naivitását annyi jóakaratú igyekezet­tel próbálgatták utánozni a többé-kevésbbé, de inkább kevésbbé naiv szinitanodás kis­asszonyok, a kik saját panaszkodásaik sze­rint arra vannak kárhoztatva, hogy holmi .Júlia, Claire, vagy más efféle igazi szerepek helyett Czuezor bácsi eme versét szavalgas­sák Bercsényi és Váradi professzor urak ál­lítólagos gyönyörűségére. Nem, hanem arról a másikról, a kit még a jurista bál előtti napokban felszállított a matna ide s a kinek azóta mulatnia kell idefönt, erősen befűzött és mélyen kivágott derekakban (attól a mája és a tüdeje, ettől meg ártatlan szemérme betegszik meg) és jókedvűnek, vidámnak kell lennie, holott leg­jobban szeretne egy nagyot, egy óriási na­gyot aludni legalább is gyertyaszentelő Bol­dogasszonytól hamvazó szerdáig. Fáradt testének, fáradt lelkének ennyi talán elég volna a pihenésre. A múltkor, hogy az utczán találkoztam vele, alig ismertem rá az én kedves, kis, egészséges falusi ismerősömre. De hogy is ismertem volna rá ! Viruló, piros arezu baba volt,,mikor az ősz elején utoljára láttam abban a kis mátra-alji falu­ban, üde egészségtől duzzadó piros arezu baba, most pedig olyan bágyadt, fehér arezu, fáradt járású mint akármelyik bennszülött fő­városi kisasszony. Csak szép, nagy sötétkék szeme ragyo­gott elő a régi ragyogással, halovány, sápadt arezából. A mamával együtt. A mamával, a jól táplált, kacsajárásu mamával, a minduntalan igazgatta a fején legújabb divatú capotte jét, valami csodamódon próbálgatva, hogy hátha letudná húzni a balfülére, amelyben megint kezdte érezni a rheumatikus szakgatásokat. Természetesen a capotte nem engedett, hanem erősen tartotta magát a deresedő fej­búbon foghatta be időről-időre fájni kezdő füleit, közben elgondolva, hogy odahaza milyen jó lenne most beburkolni a fejét va­lami nagy kendőbe, vagy pedig behúzódni a jó meleg szobába és ott olvasgatni „Rocam­Lole ifjusáj'u/ vagy a "118 ik számú bái*KO­osit", ahöl/cit, nogy itt kelljen mászkálnia. Azonban az anyai kötelesség tudata erőt önt a szenvedő mamába és határozott s biztos szándékkal figyel Malvin mellett, a ki mamájához hasonlatosképen fáradtan huzza maga után kis formás lábait. — Hát maguk idefönnt vannak, nagy­ságos asszonyom '? Az hogy most a farsang közepén kér' dem tőlük, hogy idefönt vannak-e, egész ala­pos haragra ingerelhette a mamát, ellenben a nagyságos asszonyom titulus némileg kien­gesztelte. — Bizony idefönt. Már a jurista-bálon is ott voltunk, de persze a névsorból kife­lejtettek 1 Kiérzett a mama szavaiból, hogy a szi­vén s hiúságán vágott mély és nagy seb ki­pattant újra. — De hát persze — folytatta azután — ha az embernek nincs egyetlen egy jó barátja sem és még az is elhanyagolja, akire legbiztosabban számított 1 De hiába, mind ilyenek maguk ! Ha odahaza lettünk volna abban a szép, kis tiszta fehér falusi házban, a mama bizo­nyára megtisztelte volna becses személyem­ben az egész írói világot, egy pár legkevésbbé sem hízelgő jelzőve M igy azonban tekintettel

Next

/
Thumbnails
Contents