Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-09-13 / 37. szám
4 PÁPAI KÖZLÖNY 1890. szeptember 13. sas életünknek kedves alakja volt. A kit mi ünnepeltünk már akkor és örömmel ünnepelünk most is. Fogadja azért méltóságod kegyesen Pápa város közönségének üdvözletét és szerencse kivánatát, azon óhajtásunk nyilvánításával, hogy az Isten méltóságodat hazánk egyháza es városunk örömere még igen sokáig éltesse. A püspök meghatottan mondott köszönetet a főjegyző szavara s könyek közt mondott áldást Papa városára es közönseA kölcsönös üdvözlések utan a püspök Darányi ministerrel ihász Lajos gyönyörű négyes fogatába ült és a sorfalat kepező ifjúság is nagyszámú közönség lelkes eljenzése között a városba hajtatott. A kocsisorok egesz tömege kísérte a püspök és a minister fogatát. A városban is lelkes éljenzéssel fogadták a püspököt, ki sógorához dr. Kluge Endrénél szállt meg. Egykázkerületi közgyűlés. Szombaton delelőtt 9 órakor a főiskola nagytermeben egyházkerületi közgyűlés volt a meiyen Antal Gábor püspök és Tisza Kálmán helyett Baráth Ferencz mint legidősebb gondnck elnökölt. . A gyüles rövid lefolyású voit. A püspök rövid imával megnyitotta az ülést, mire megtörtént a bizottságok megalakulása és a tanárok megesketése. Darányi inditványa után, mely szerint László József kocs-i lelkész 50 éves lelkészi jubileumára készült arcképnek leleplezési ünnepélyére, mely délután 3 órakor a főiskola termeben lesz az egyházkerület testületileg vegyen részt, a kÖ2 f c vülés berekesztetett. Emlékünnepély, Délelőtt 10 órako- ? cef. templomban Pap Gábor elhunyt püspök r.míékír" nr.gy emlekünnepély tartatott. Az emíékbeczédet Antal Gábor püspök tartotta. A temolom zsúfolásig megtelt diszes közönséggel, melyek között ott láttuk Darányi Ignácz ministert, Szász Károly püspököt, Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőt, Pápa város hatoságat a városunkban letező összes hivatalok és testületek képviselőit. Antal Gábor remek és mindenkit megható beszédben emlekezett meg az elhunyt püspökről, méltatva annak érdemeit ugy az egyházkerület mint a társadalom körül. Arcképleleplezés. Délután 3 órakor az uj főiskola tornahelyiségében gyűltek egybe az egyházkerület itt időző tagjai, hogy résztvegyenek László József kocs-i lelkész arckép leleplezési ünnepélyen. A püspök megnyitó beszédje után Czike Lajos gondok remek hatású alkalmi beszédet tartott, mire László lelkész könnyezve mondott köszönetet. László lelkész nagy ovációban részesült. Az ünnepély közben Darányi felolvasta a ministereinők táviratat, mely szerint Czike Lajos gondnok királyi tanácsossá lett kitüntetve. Zajos éljenzés közepette ért véget az ünnepély. Fáklyásmenet. A főiskolai ifjúság tegnap este 8 órakor Antal Gábor püspök tiszteletére fáklyásmenetet rendezett. A menet a Széles viznél gyülekezett s innen indult a Kluge házhoz, hol a püspök szállva van. A püspök megjelent az ablaknál s ez alkalommal RáCZ Elemér IV. a papnövendék szép beszéd kíséretében üdőzölte a püspököt, ki az ovácioért meleg hangon mondott köszönetét. Püspök beigtatás. Ma lesz tulajdonkép az ünnepély förrtorzanata a püspök felavatási ünnepély a következő sorrendben. Délelőtt 9 órakor istentisztelet az ev. ref. templomban. Az egyházi beszédet tartja Kis Gábor helybeli lelkesz ur. — Istenti sztélét végeztével püspöki felavató beszéd, tartja Főtiszt, es Mélt. Szász Károly ur, a dunamelleki ev. ref. egyházkerület püspöke. — Ének. — Testületek es küldöttségek tisztelgese. — Délután 1 órakor díszebéd a »Grifif« vendéglő n. termében. — Este 9 órakor tánczmulatsái] a Griff« vendeglő nagytermében. A küldöttség bejelentése Horváth Lajos egyházmegyei képviselőnél eszközlendők. Válasz H. G.-nak. Szegény ízr. iskolaszéknek rettenetes pechje van az ő védelmezőivel. Immár harmadszor száll sikra. az ő ér dekében egy-egy vitéz harcos, s a harmadik is csak ugy, mint a két első : agyonuédelmezi őt. H. G. a harmadik keresztes vitéz a tudományok fegyvereinek egész tárházával : geologiával, numismatikával lép ki a porondra, összehordva tücsköt-bogarat, sőt még bizonyos madarat is, csak komoly, megérthető és tigyelembe vehető argumentumot nen. Talán intelligencziám hiányossága oka annak, hogy én a cikk egy.násnak ellentmondó mondataiból komoly tartalmát kihalászni nem tudtam ; az pedig nem az én ízlésem (bár de gustibus non est disputandum) hogy H. G. illatos dialektikájával versenyre keljek, még ha e verseny kecsegtető jutalma az volna is, hogy H. G.-ot álláspontom helyességéről meggyőzöm. H. G. azt mondja, hogy a magyarellenesség s a hazaíiatlansá.g az iskolaszéktől távol áll; hát igen lekö| telezne H. G. engem azzal, ha eme távol| ság mértékegységét nekem kölcsönözné, azzal talán azt a távolságot is felmérhetném, a mely az ő czikke és a logika között van. Jtoffnei Sátt3o«. j ' J I A mult hétről. J, Nem imputálok magamnak jóslási tehetseget, nem is vagyok erre elbizakodott, de meg a legnagyobb ellenségem sem tagadhatja, hogy a mult heten előre jelzett Jókai kör millenáris ünnepely fényes sikerében nem túloztam. Nem hogy túloztam volna, de a mindnyájunk által tapasztaltak után egész jogosultan mondhatom, hogy meg ilyen fenyes es fenomenális sikert aratott ünnepely Pápán »Noch nie dagewesen«c ! Még a legpessimistábbak, pedig ilyen van eleg városunkban, kik ha nem is ellenségei a Jókai körnek, de nem tagadják eieggé illetekes fórumnak a hivatását, ezen rendezett ünnepélyen beadták a derekukat s bár nem szívesen, de kényszerülve a látottak után, kijelentették, hogy a Jókai kör által rendezett millenáris ünnepély Pápa városánál; diszét, hazafiságát országszerte emelték. Akár akarták, akár nem, el kellett ezt nekik ismerni. Megjegyzes nélkül azonban ezt sem hagyhatták, ep úgymint nem hagyhattak semmit, ami nem tőlük ered, ami nein a saját egyéniségükét dicséri. »Hja! ez már a mi pessimistáink egyik főhibája. Látták e nagy lelkesedést, látták a nagy pompát, látták a kitűnő rendezest és a fenomenális sikert, és mégis a dicséret csak annyibói állott »hogy mégis csak okosan es ügyesen csinálja a dolgát ez a Fenyvessy !« Ne gondolják azonban, hogy ezek a külónezők talán haragudnának Fenyvessyre. Oh nem! Sőt inkább, nagyon is kedvélik, de meg örülnek is ha párját ritkító előzékeny modorú Fenyvessy kezet fog és társalog velük. Azaz, hogy mégis van aztán valami megjegyezni valójuk, ez már aztán az »öuérzet« megbántására vezethető vissza. Mindig csak Fenyvessyt, és újra csak Fenyvessyt dicsőitik. S ez az ami nem hogy nem tetszik nekik, de nem szívesen hallgatják a mások dicsőítését. Ennek is lehet tulajdonítani azt a megjegyzésüket hogy : »ügyesen csinálja a dolgát ez a Fenyvessy.« Biz ám ügyesen is csinálta és rendezte a Jókai kör millenáris ünnepelyét. Azt meg kell adni neki, hogy szerencsés kezű az ily rendezésekben. Amibe ő belefog, amit ő rendez, annak sikerülni kell. Nem ez az első hisszük nem is utolsó ,rendezett ünnepélye. Ott volt a »Jó sziv« ott volt »A veszprémi tüzkárosultak« s ki tudja elszámlálni még mi minden Liszt egylet és Nemzeti színház nyugdíj intezet részére rendezett ünnepély. No de mindezeket felülmulta, az én s azt hiszem minden pápai meggyőződese szerint ezen millenáris ünnepély, melyet mint a Jókai kör elnöke rendezett. Lehet hogy elfogult vagyok, de meggyőződésből mondom, hogy, hogy Pápán nem volt, és nem is lesz hasonló ünnepély, mint ez volt, hacsak újra. Fenyvessy nem veszi kezebe a rendezés gyeplőjét. Micsoda egy néptömeg, micsoda egy illustris (nem íllustrált) vidéki küldöttség s micsoda ünnepélyes hangulat uralkodott az ünnepelyen. A pannonhalmi, pusztaszeri, beszkidi országos ünnepélyhez méltóan sorakozhatik a pápai Jókai köi millenáris ünnepélye. S ha még hozzávesszük azokat a megszámlálhatlan beszédeket, tósztokat a melyek elhangzottak ezea az ünnepélyen, igazán csud ilkoznunk kell, hogy ezen procedúrák mind egy napon, azaz jobban mondva egy fel délután és egy fél éjjel történtek meg. ' Nincs szándékom, de nem is hivatásom az ünnepély részleteibe bocsajtkoznom, annyit azonban kötelességem megjegyezni, hogy olvan szóáradato', mint az ünnepély bankettjén hallottam, meg nem volt alkalmám tapasztalni. Csak ugy nőttek a szónokok, mint gombák, vagy jobban mondva olyan termekenyek voltak mint a Jakab krumpli. Volt ott hivatalos, nem- hivatalos sőt még ikrekes tószt is. Még egy »Hazafi«as tósztot is hallottam versben amolyan »Veray« forrásból merítve. A tósztlázban nem csoda aztán, hogy ep azokra, kikre ép jogos tószt illetett volna meg — elmaradt. A 48-as honvédek aztán megboszulták magukat s saját magukat - éltették. Benlcő a veszprémi Dunanan apó, ki otthon valóságos mása a mi Svoboda bácsinknak, vérszemet kapott s rebellis hangon értésére adta a tisztelt asztaltársaságnak, hogy ő bár nem volt honved, de azért sértve érzi magát. Nem sokat adtak rá, mert hát az ilyen tószi sem hallatszik a menyországba, s ő látva, hogy hát a pápaiak it csak ugy respektálják őt mint a veszprémiek, hát biz ő egy néhány társaival ott hagyta a bankettet mint Szt. Pál az oláhokat s elment a bohemek Eldorálójába — a kávéházba. Ott aztán komandirozott a cigányoknak, mint egy kapitány — kivilágos kivirradtig. Pedig mint hallom a »Kimaradási engedély« csak a hajnali vonatig volt megadva, de hát nem minden évben van ezredév, ilyenkor a vonatról lekésni, még a legszigorúbb feleség előtt is mentség. Még azt is meg kell említenem, hogy