Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-16 / 33. szám

1896. augusztus 16. PÁPAI KÖZLÖNY 3. lan és ostoba izgatásaikkal ? Nem botorság ez már, hanem gonoszság. Nem lehetne ezen hazudozó gonosz banda lábai alól a talajt kihúzni ? Igenis lehetne, ha mindenütt ugy bánnának velők, mint bántak a mi vidékünkön L. Patonán. A 1. patonai kudarcra szükségünk volt. Megmutattuk, hogy Veszprémmegyében nincs talaj a néppárti izgatásoknak, megértettük Zichy Nándor gróffal, hogy megyénkben nem szivesen látott vendég, de máskülönbén ö is meggyőződött arról, hogy bárha több helyen kompromitálva, sokszor csúffá téve volt az ily vasárnapi kiránduláson, de fényes kirándulásain ekkora blamázs és szégyenletes kudarcz még nem érle, mint Lovász-Patonán. Reméljük most már a 1. patonai kudarc után, hogy E d 1 i n g e r Ti- I tus n. teveli plébános és társai be fogják látni, hogy izgatásaikkal célt nem érhetnek el, s elvárjuk tőlük, h^gy Magyarország ezredéves dicső ünnepén, a szeretet és a lelkesedés szent tüzét néppárti agitácioikkal nem fogják megszentségteleniteni. Mielőtt a 1. patonai népgyűlés részleteiről beszámolnánk, dicséröleg kell megemlékeznük V é g h István járási főszolgabíróról, kinek erélyes de e mellett tapintatos fellépése akadályozta meg az ily népgyűléseken szokásos botrányos verekedéseket és öszszeütközéseket a lakosság között. A főszolgabírónak W e ic h s1i Sándor helybeli csendőrparancsnok és 30 csendőr segédkezett a gyűlés feloszlatásában, kiknek szinte érdemül tudjuk be, hogy a közel 4000 főnyi néptömeg a legnagyobb rendben távozott a népgyűlés színteréről. A népgyűlés. A néppárt mult vasárnap délután :2 órára hirdetett nagygyűlést Lovász Patonára, ebbe a községbe, mely túlnyomó részben evangelikus vallású és épenséggel nem néppárti. A néppárti gyűlés rendezői nagy falragaszok által hirdették a nagygyűlést és ezzel az aktussal a néppárt zászlóbontását is célozták az ugodi kerületben. A néppárti gyűlés főrendezője Edlinger Titusz n. teveli plébános, a gyűlés előtt való napokon folyton izgatta és fanatizálta a népet és mintegy lelkére kötötte híveinek a gyűlésre való megjelenést, mert máskülönben a kathalikus vallás vesztét idéznék elö. Ezen folytonos izgatás eredménye volt az, hogy nemcsak a néppártiak, de az ugodi kerület liberális és függetlenségi falvak választói is impozáns tömegben jeléntek meg a népgyűlés színhelyén. \ égh István a járás főszolgabirája tudomást szerezve ezen izgatásokról jó eleve intézkedni ohajtott a rend fenntartásáról és a lakosság között netán felmerülendő összeütközésről és e végből a kerület csendőrségét kirendelte a színhelyre, sőt biz«,onság okáért a helybeli huszárezred parancsnokságától egy század huszárságért is folyamodott, mely kérelemnek az ezred parancsnokság eleget is tett s üteiger Pál százados vezénylete alatt egy század lovasság a főszolgabíró rendelkezésére bocsájtott. Ily auspiciumok mellett viradt reánk a nagy vasárnap, melyhez a néppárt oly nagy reményeket fűzött s melynek vége a teljes fiaskó volt. A fiaskót maga a gyűlés főrendezője Edlinger Titusz idézte elö fanatikus izgatásával és terrorizmusával. Délután 2 órára volt a gyűlés hirdetve és már a kora délelőtti órákban hosszú kocsirorokban vonult be Lovász Patonára a kerületbeli falvck lakossága. A uéppártlakat a plébánosok zászló alatt vitték, de eljöttek a liberális és független falvak választói is, és mondhatni ezek túlnyomó többségben is voltak. A népgyűlésre körülbelül 4000 főnyi tömeg jelent meg. Zicliy Nándor gróf a néppárt vezére a délután fél- egykor jövő vonattal érkezett meg Budapestről Gyömörére, a hol a grófot néhány pap várta a pálya udvaron. A gróf kíséretében voltak : Bakonyi Elek fővárosi ügyvéd, Kálmán Károly sóskúti plébános, Rhédey Ferencz és Orbán János. A Lovász Patonára vezető ut közepe táján a grófot és kíséretét 20 főnyi lovasbandérium 10 fehér ruhás leányka és vagy 100 néppárti várta és kisérte azután Lovász-Patonára a gyűlés szinterére. Míg Zichy Nándort és kíséretét a néppártiak a templomtéren várták addig a tömeg nagyrésze már jó elörc a gyűlés helyére, a gróf Wallis-fé\e kastély parkjába akart hemenni, itt azonban nem akarták őket beereszteni. Edlinger Titusz a fömájszter ott állt a zárt kapu mögött s csak azokat eresztette be a kapun, kit ö jónak látott beereszteni. A tömeg ezen terrorizmus által izgatott hangulatba jött és tombolni kezdett : — Népgyűlés van, itt mindenkit be kell bocsájtani! Nyissák ki a kaput mert máskép betörjük! Még elég jókor érkezett meg Végh István főszolgabíró, hogy a tömeget csendre és nyugalomra intse s buzdító szavakat intézet a tömeghez, hogy majd a gyűlés megnyitása alkalmával mindenkinek lesz joga a bemenetre. A tömeg lecsendesült de nem sokáig tartott ez, mert Edlinger plébános látva a saját hiveit közeledni a már ott levő támeg kizárásával akarta őket bebocsájtani. Ennek aztán fele sem volt a tréfa. A mint a kapu kinyílt és az Edlinger hivei behatoltak, az izgatott tömeg egyszerre féktelen dühvel és lármával neki rontott a bejáratnak. Egy perez alatt benn volt a tömeg. A teveli plébános felfogva a helyzetet futásnak eredt és sietett a kastély felé. De jól is tette, mert máskép alighanem inzultálták volna. Egy-két ember a falhoz szorította egy kissé, de ezektől szép szóval megmenekült. Ez a terrorizmus idézte aztán azt az izgatott hangulatot, mely a népgyűlés megtartását megakadályozta. A kastély előtti térség rohamosan el volt árasztva a tömeggel és elkeseredésében ököllel fenyegette a teveli plébánost, a ki a kastély erkélyén megjelent s ki átkokat szórt a nép közé. A főszolgabíró látva a helyzetet, a készenlétben állott csendörséget a kastélykertbe rendelte és a kastély mögött sorakoztatta. A tömeg az egyemeles kastély előtt állott, melynek előcsarnoka előtt galyakkal díszített nyitott erkély van s oda gyülekeztek a néppárt rendezői is, mert e helyről kellett volna a néppárti szónokoknak beszélni. Ugyanitt voltak az újságírók is egybegyűlve. A balkonon gyülekezett papoknak sehogysem tetszett az, hogy a hívatlan vendégek ily nagy számban jelentek meg a gyűlésre. Edlinger teveli és Taschler gannai plébános időnként odafutotta^ az erkély elöfalához és dühösen kiabáltak le a néphez ; az ilyen kedveskedéssel mint : — Ezeknek kell szabadság ! Ezek barmok ! — Részeg csőcselék ! — Zsidó kölykök ezek, nem néppártiak 1 Több se kellett a tömegnek. Olyan szitkozódást követtek el erre az inziltusra, hogy a papok ijedten vonultak vissza az erkélyről. — Le velük a népbolonditókkal! Le kell rántani őket 1 Menjünk fel hozzájuk ! A főszolgabíró nyugalomra intette a népet, de nem használt semmit. A tömeget felbőszítette a plébánosok inzultusa és csak ugy zúgott a nagy térség az abcugoktól ! — Csupasz szájú teveli pap, gyere le hozzánk ! Ebben a zür-zavarban érkezett meg Zichy Nándor gróf testörségével, kik a felsikitó abcugolás közepette érkeztek a kastély bejáratához s felsiettek az emeletre. A grófra igen rossz hatással volt ezen fogadtatás és rögtön informáltatta magát a helyzetről. A gróf nagyon izgatott volt, a környezetét pedig igen lehangolta a szégyenletes fogadtatás. Az erkélyre rögtön Bakonyi ügyvéd jelent meg a kíséretből. Az ügyvédeknek véletlenül kecskeszakála van, a melyet alighogy meglátott a tömeg, hangosan mekegni kezdett. Természetesen, hogy ez a fogadtatás kellemetlenül érintette az ügyvéd urat. Bakonyi reszketett a dühtől, de hogy mit mondott a népnek azt még a mellette állók sem hallhatták meg a nagy zsivajtól. Szauter Ignácz noszlopi plébános féktelen dühében rehedt hangjával oda szólt a főszolgabírónak: — Ezt az Önök főispánja csinálta ! — Megtiltom önnek plébános ur, hogy a főispánomat gyanúsítja ! — vágott vissza erélyesen a főszolgabíró. Ekkor már megelégelhette Zichy Nándor a várakozást és kilépett az erkélyre és rögtön a föbiró után kérdezett. A főbiró eléje lépett. — Itt vagyok kegyelmes Ur ! — Miért eresztették ezeket ide ? — kérdé a gróf. — Nem én vagyok okozója, a teveli plébános rendezte ezt igy. Ö itt a főrendező. Ezután a gróf az erkély elöfalához lépett, hogy megnézze a háborgó tömeget. A mekkegés egyszerre megszűnt s helyette más hangok hallatszottak : — Muszkavezető ! Népániitó ! Kend a püspök, bátyám uram ? Abcug néppárt ! Abeug sáska sereg ! A gróf sápadtan, reszketve fogadta az inzultussokat. Nem sokáig állhatott az erkélyen mert egyszerre csak záptojás és kőzápor indult az erkélynek. Az első záptojás Taschler Dezső gannai plébánost találta, ki felkapva a záptojást dühösen visszavágta a tömeg közé. \égh főszolgabíró látta a fenyegető veszélyt, odaszólt Zichy Nándor grófnak : — Kegyelmes uram ! Ilyen körülmények kötelességemnek tartom a gyűlést feloszlatni. A testőrség ugyan kiáltozott, hogy hogyan lehet egy gyűlést feloszlatni, mit még meg sem nyitottak, de ezzel a főszolgabíró mit sem törődött, hanem rögtőn intézkedett, hogy a csendőrség tegye meg a kötelességét. Weichsli Sándor esendőrőrsvezetö csendőreivel a legnagyobb tapintattal megmegkezdte a működését s rövid fél órán keresztül a kastéiy ki volt ürítve. Mig a nép a kastély kertből lassan kivonult addig Zichy Nándor lesietett a kastély hátsó bejáratához, ott kocsiba ült és a kastélykert hátsó kapuján kihajtatott Gyomoré állomásra, hogy még a délutáni vonattal Budapestre utazhasson. Mielőtt elutazott — mint értesülünk — a népgyűlés rendezőinek elégedetlenségét fejezte ki az iránt, hogy őt ily rutul beugratták. Edlinger teveli pap dicsőséget hirdetett a népgyűlésre és fiaskót vallott. Ezt azonban, hogy ily szégyenletes íiaskót vallott, csakis saját magának köszönheti. Viselkedése oly provokáló volt. hogy a főszolgabíró mentette csak meg a veréstől. Mint halljuk Zichy gróf azt találta volna mondani a teveli plábánosnak, mielőtt elutazott hogy : „Észnélküli buta rendezés yglt ez."