Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-08-02 / 31. szám

VI. évfolyam. Pápn, 1896- augusztus 2, 31. szám. P A \ ifi I Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egcsz évre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Képviselőválasztás előtt. Még azt sem tudjuk biztosan, hogy mikor lesznek a képviselőválasz­tások, már a választási mozgalmak he­tek óta tartanak. Politikai lap nem le­vén, a mozgalmakkal, pártgyülekeze­tekkel politikai szempontból nem fog­lalkozhatunk. Van azonban jogunk ahhoz, hogy a közelgő választassal varosunk szempontjából foglalkozzunk és ezt városunk jólfelfogott érdekében tesszük is. Tagadhatatlanul igaz, hogy a kép­viselőválasztásoknál valamely város, vagy választókerület választóinak poli­tikai meggyőződése nyer a többség vá­lasztói jogainak gyakorlása által kife­jezést. Innen van, hogy a sok választó csupán politikai, pártállási szempont­ból mérlegeli a valasztás nagy hord­erejét. Mi a választással ezen oldalról, miként már jeleztük, nem foglalkozha­tunk, de azt bátran kimondjuk, hogy a képviselőválasztás, eltekintve a vá­lasztók pártállásától, a választó város és kerület összes polgárságának érde­keire jelentékeny, olykor döntő befo­lyással van. A választó és a nem választó, de a közügyek révén érdekelt polgár­ság, a képviselő megbízatásának telje­sítését nem abban látja csupán, hogy a képviselő választóinak politikai meg­győződését tolmácsolja a képviselőház­ban, hanem abban is, hogy választói­nak magán, de jogos érdekeit a házon kivül is támogassa. Vegyük például Pápa varosát, mely oda van utalva, hogy képviselője nemcsak a választók többségének po­litikai meggyőződését juttassa kifeje­zésre, hanem a város ügyeinek ott, a hol kell, legyen támasza, közbenjárója. A képviselő, ha befolyást tud szerezni, tartozzék bármely politikai párthoz, megbizó városa, vagy kerülete érdeké­ben sokat tehet. Van rá sok eset, hogy a mit városok, egyesek sok utánjárás mellett sem érhetnek el, egy ügyes, befolyásos, tekintélyes képviselő azt kiviheti. Gyákran halljuk említeni, hogy városunk elöljárósága küldöttsége a fő­városban jár, hogy most ilyen, majd amolyan, de mindig fontos ügyeinek elömozditásárt fáradozzék. Az ilyen küldetés, sok pénzébe kerül a város­nak s nincs kizárva, hogy a sok költ­ség és fáradság nem jár kellő ered­, ménnyel; de ha van nekünk befolyásos, a körülményekkel és intéző körökkel ismerős képviselőnk a küldöttségek járatása nélkül is célt érhet. Eme fejlődő városunk életében sok fontos ügy fordul elő, melyeket csak hathatós támogató segélyével le­het keresztül vinni. Erre pedig legal­kalmasabb egy befolyásos képviselő, a ki a választásoknál nem tesz teljesül­hetlen Ígéreteket, de a választás meg­történté után ismeri, tudja és akarja teljesíteni azon kötelességét, mely reá vár a képviselőházba és azon kivül. Olyan képviselőt tehát, aki egyút­tal városunk polgára is, ki tehát ös­meri városunk ügyes bajos dolgát és polgártársainak magán jogos érdekeit és viszont öt is ösmerik tekintélyes befolyásáról a város polgárai. Az ilyen képviselő, nem hivatalból szereti a várost, hanem meggyőződés­ből s ezért tehet is legtöbbet ugy városunkért, mint az egyes polgárokért. A követválasztásnak Pápa váro­sára nézve kiváló fontosságáról igen sokat tudnánk irni, de nem akarjuk ezt tenni, hiszen a már eddig elmon­dottakból is minden okos ember elhi­heti azt, mig városunk álapostolaival, a tudákosok seregével szemben bár­Napsugaras felhők. Dorogi Kálmán nem udvarolgatott hó­napokig. Másodszor volt Tatáréknál, mikor megkérdezte Mariskától, hogy akar-e a fele­sége lenni ? A leány netn sütötte le a szemét, el se pirult. Tudta, hogy ez következik az éj­jeli zene meg a fózsabokréta után. A töb­biek is hasonlóképp cselekedtek. Dorogi előtt már négyen ugyanezt kérdezték Tat; ir Maris­kától ünnepélyes arczczal. A leány még gondolkodási időt sem kért, szakított előbbi szokásával. Hirtelen, be sem várva, hogy Dorogi a kérdést valame­lyes banális frázissal bövitse, oda fordult a fiatal ember felé, rávetette nagy szürke sze­mét s azt kérdezte tőle : — Kálmán, szeret maga engem ? — Azt hiszem, hogy megszeretjük egymást! — felelte Dorogi. — Jól van, a felesége leszek. A mama már mondta, hogy maga is megkéri a keze­met. Végre is nem maradhalok vén leány. Aztán meg maga tetszik nekem. Ugy-e min­dig smoking kabátban fog járni ? Kálmán csendesen mosolygott. A leány czinizmusa nem bántotta. Szerette a leányt, csak hogy nem merte még bevallani, mert attól félt, hogy érzel­gössé lesz s akkor Tatár Mariska kineveti. — Smokingban ? Ugyan mit gondol, hiszen a béresek kinevetnek, ha ilyen ruhá­ban járok közöttük. A városban jó ez a ka­bát, de a tanyára nem való, oda nagyon úrias. Aztán mindketten elkezdtek nevetni. Nem tudták ugyan hogy miért, csak nevet­tek. Mikor Tatámé belépett a szobába, Do­rogi meg Mariska szorosan egymáshoz si­mulva néztek az ablakon keresztül az ut­czára. — Mama, Kálmán megkérte a keze­met, hiszen tudod. Tatámé ugy tett, mintha semmit sem tudott volna. — Abból semmi sem lesz, nem adlak még férjhez, hogy én egészen egyedül ma­radjak, évődött a mama. A leánynak azonban nem volt kedve tréfálni. — Ugyan mama, mire való már ez 1 Jól tudod te azt, hogy Kálmán felesége leszek. Az lett. Csak három hétig volt menyasszony. Ez idő alatt kétszer jártak Pesten ; először a kelengye miatt, másodszor meg a bútoro­kat rendelték meg. Mikor a fiatal asszonynyal befordult a hintó a kastély elé, öreg este volt. A bére­sek feleségestől, gyerekestől álltak a kastély előtt, lobogó fáklyafény mellett s ugy vár­ták a nagyságás asszonyt. Mind egyszerre akarta megcsókolni a kezét, de az asszonyka idegesen rántotta a karját jobbra is, balra is, csakhogy hozzá ne férjenek. Odabent a szobában Kálmán kissé hi­degen azt mondta neki : — Miért bántotta azt a sok jó embert, hiszen ezek olyan nehezen várták magát, miért nem engedte, hogy megcsókolják * kezét ? Doroginé csak ugy félvállról felelt: — Igen, hogy összegyűrjék a ruhámat. Lesz még módjuk benne, holnap is megta­lálnak. Kálmán nem felelt. Mintha vasmarok­kal torkát szorították volna, majd mintha ez a fájdalmas érzés lejebb és lejebb szállt volna, egész a szivére.

Next

/
Thumbnails
Contents