Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-07-19 / 29. szám

4. PÁPAI KÖZLÖNY 1896 julius 231. hisz tettük ezt már elégszer, most csak általánosságban terjeszkedünk ki felszólalásunk fontosságára, és csak annyit konstatálunk, hogy nagyon érezzük egy erélyes kérlelhetetlen kéz szükségét, mely vasmarokkal összesiti a közügyek és a város érdekeinek fonalait, és érezzük azt a szellemet, mely városi hatóságunk kebelében honol, s a mely nem felel meg annak a várakozásnak, melyeket oly fényesen, nagylelkűen, söt bizonyos könnyelműséggel praehonorál a város képviselőtestülete. Reá mutathatnánk ép jelenlegi helyzetünkben praecedens esetre, de nem tesszük. Nem tesszük pedig azért mert azt hihetnék a rövidlátók, hogy valakinek érdekében irunk, pedig hát minket tisztán a közérdek java vezérel és nem személyi érdek. Ez esetben pedig városunk reputátiója érdekében vélünk tenni, midőn hallgatunk addig, — mig csak a kötelesség nem fog arra kötelezni bennünket. Nincs több mondani valónk. Hisz a józan gondolkozásuak megértettek bennünket, mig a város állapostolaival, szemben bármily hosszas érvelés falra hányt borsónak, pusztában elhangzó beszédnek bizonyulna. A ki akart megértett bennünket, s azok megértették azt is, hogy bennünket mi vezényelt a felszólalásra. A pápai tanintézetek értesítői. Városunkban a tanintézetek évzáróvizsgái befejezést nyertek, s az ezekről szóló értesítők nagyrészt már közzé is tétettek. A nagy közönség érdekében vélünk cselekedni, midőn tanintézeteink évi működésének beszámolóit röviden ismertetjük, hogy ezáltal némi betekintést nyerjen az intézetek beléletébe s lássa azok működését. Mielőtt az egyes tanintézetek értesítőit dióhéjba szorítva ismertetnénk, általános jellemzésül konstatáljuk, hogy minden egyes intézetnél valláserkölcsös és hazafias szellem mutatkozik a nevelési rendszerben, magas színvonalon álló paedagógíai rendszer, élénk tevékenység a tanításban. Végül felemiitjük, hog-y városunk kulturális intézményének elsejéről az ev. ref. főiskoláról meg nem emlékezhetünk, mivel annak évi beszámolója még nem került ki a nyomdából. Az áll. seg. polgári leányiskola értesítőjét nem tudjuk mi okból nem kaptuk meg. A bencések gymnasiuma. A pannonhalmi Szent-Benedekrendnek vezetése alatt álló kath. gymnasium értesítőjét közzéteszi Petilö Menyhért igazgató. bevezető részben BcŰCOnyvdri Ildefonz tanár kiváló szakértelemmel közli »A pálosok« rövid történetét. Ezután találjuk a tanári testület névsorát. Az intézetben 7 egyházi és 1 világi tanár tanított és pedig : Pető Menyhért igazgató, Schultz Vendel, Bakoníjvávi Ildefonz Serédi Dénes, Mohácsi Pál, Stanits Fulgent és BcillSZ Teodorik egyházi és Hannig Gyula világi toina tanár. A tanulók száma az év végén 160 volt. A tanulók előmenetele általában véve igen szép eredményű. Az intézetet évközben az intézet kegyura Feher Ipoly pannonhalmi főapát s JVéTlieth Antal kir. főigazgató látogatták meg hivatalosan, mely alkalommal a legnagyobb megelégedésüket nyilvánították. Dr. Németh Antal, kir. tanácsos és győrtankerületi kir. • főigazgató ur ő nagysága 1895 évi november hó e!cj_n látoga'.ta meg hivatalosan az intézetet. Az intézet f. é. május hó 9-én ülte meg hazánk ezeréves fönnállásának örömünnepét. Az ifjúság s az egybegyűlt diszes közönség reggel 9 órakor, az igazgató által tartott ünnnpélyes szent misén rótta le háláját a magyarok Istenének, hogy megtartotta ezer éven keresztül. Mise után az ifjúság és közönség egeszen megtöltötte az I. osztálynak feldíszített termét. A lefolyt iskolai evben a tanári karból felolvasásokat tartottak : a milleniumi ünnepen Serédi Dénes »Ezereves multunk«. — A kath. legényegyletben: Schulz Vendel »Az emberi tagok pénzértekéről ;« Serédi Dénes »A magyarok életmódja a XV. és XVI. században« és »Az iparos céhekről ;« Stanits Fulgent »A szocializmusról;« Bausz Teodorik »A kath. legé'> végy letekről Pető Menyhért »A pálinka kártékony hatásáról.« — A pápai Jókai-körben : Pető Menyhért »Naprendszerünkr!)l s annak középpontjáról a Napról«. A vizsgálatokat a vallástanból ft. Néger Ágoston, apát-esperes plébános ur ő nagyságának, mint püspök'i biztosnak jelenlétében tartotta meg. A gymnasium más vallású tanulói saját hitoktatóiktól nyertek a vallástanból oktatást s előmenetelükről bizonyítványt. A tornavizsgálat és tornaverseny f. é. junius hó 13-án tartatott meg. Az évvegi vizsgalatokat jun. 15—23. napjain tartotta meg. A kath. ifjúság a szokásos évvégi szent gyónását jun. 25-én, szt. áldozását pedig jun. 26-án végezte. A junius 28-án tartott ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet után a bizonyítványok kiosztatván, a tanév befejeztetett. Ezenkívül közli az értesítő a tanszerek gyarapodását a tanulók érdemsorát, statistjkai adatokat és végül az 1895—1896 iskolai évre vonatkozó előleges tudósítást, melyet lesz még alkalmunk közleni. Közli az értesítő még a tankönyvek használatát, a növendékek névsorát, statistikai adatokat s az intézet rendszabályait. A jövő tanévre vonatkozó tudnivalók is közre vannak téve, melyet annak idején szinte közleni fogunk. A róm. kath. hitközség; iskolái. A pápai róm. kath. hitközség iskoláinak értesítője egy füzetben jelent mig. Ebben a polgári leányiskola, az elemi leányiskola és az elemi fiúiskola beszámolóját találjuk. Az értesítő első lapján a helybeli zár- daépület sikerült képét találjuk, melyben a polg. leányiskola és az elemi leanyiskola van elhelyezve. ron fogta a nejét. A nagyságos asszony azonban egy nagyot csípett a nagyságos ur karján, ez boszusan elereszte s egymás mellett, de nem egymásba kapaszkodva hagyták el a vaggont. Brunner Nelli, ev. ref vallású 18 éves szobaleánynak ezek az impressziói: — Jaj kérem, avval a nagyságával nem lehet kijönni sehogysem. Engem az öreg nagysága fogadott fel, a Salamonnó, hogy le gyek kéznél, mikor a lánya megérkezik a nászutazásról. Kérem, én ilyen nászutazást még nem láttam. — Mi- Gyurival a jövő őszre legfeljebb Kákicsra megyünk nászutazásra, első zónával a napamhoz ; de tudom istenem jobb kedvvel jövünk onnan haza, mint ezek Velencziából. A nagysága pöröl, veszekszik egész nap, tör és zuz mindent. Egyszer láttam örülni: mikor egy csésze ká véval leöntötte a nagyságos ur kabátját. Máskor mindig duzzog és lármáz, olykor sir is, A nagyságos ur alig van itthon egész nap. Keggel szalad a megyeházára, a hivatalába. Onnan csak délben vetődik haza. Minden ételre panaszkodik, szidja a rántást, hogy elkozmásodott. Nem nagyon érthet a főzéshez, inert mult szombaton azt mondta a húslevesre, hogy lehetetlen megenni, olyan kozmás a rántás. Fogta is a tányért és kiöntötte a levest az ablakon. Hektor, a nagysága kedves kutyája ott ólákodott az ablak alatt; most is hólyagos a háta a forró levestől. Délután a nagyságos ur kaszinóba megy, néha ott is vacsorál. Ha nem teszi, akkor egy szó nélkül ül itthon az asztalnál. Vacsora után rendesen evvel a beszélgetéssel búcsúznak : — Eszti, egy nap megint elmúlt. Vége lesz a daczakodásnak V — Hallgasson. Nem vagyok kíváncsi a prédikácziójára. — Én, kérem, mondja Brunner Nelli, teljes három hétig tűrtem. Azt is csak az öreg nagysága kedvéért. Nem mennék többet vissza hozzájuk egy félvilágért. Rrunner Nelli ezenkívül feszegette az ő viszonyát Tóth Gyurihoz, a városi kézbesítőhöz, emlegette a Kákicsra való nászutazás szembetűnő előnyeit, de ez a dolog érdeméhez nem tartozik. Takács Nagy János, szolgál tavaly október óta a 14. gyalogezrednél, ez idöszerint Kurdy Aladár főhadnagy urnák a szolgája. Tavaly még a főhadnagy ur parancsolatjából virágokat hordott Salamon Eszti kisasszonynak. Most a főhadnagy urnák sokkal keményebb és sürgetőbb meghagyására sebbel-lobbal futott egy kis levéllel Barna Miklóshoz. Az ur nem volt otthon, csak a felesége, Takács Nagy János büszkén vallja, hogy Eszti nagysága örvendve szaladt felé. Azt hitte, hozzá jö megint a levél. Mikor meglátta a borítékon az ura cziinét, haragosan toppantott a lábával, és Takács Nagy János minden tiltakozás ellenére is föltépte a levelet. Elhalaványult, aztán hirtelen kipattant belőle a szó. — Oh, a hitvány, a hitvány ! Még az én uramtól mer kölcsön kérni. Feszíteni a lányok előtt, gavallért játszani, s — az én uramtól kérni hozzá a pénzt. Mondja meg a gazdájának, hogy nem kap semmit. Kgy árva krajezárt se, én izenem neki. Takács Nagy János azt is elpanaszolta, hogy a főhadnagy ur öt ostoba szamárnak nevezte, a miért az asszonynak adta át a levelet; egy kis rezignáczióval bevallotta azt is, hogy a főhadnagy ur hirtelen kezű, s az ő füle két napig zúgott a levél áldása után. Egyebet ö nem tud ; Kurdy Aladár főhadnagy ur ma Tamási Jolánnak küldöz leveleket, s a mint Takács Nagy János jól sejtette ez épenséggel nem érdekel bennünket. Juhász Laura, a kit azonban közönségesen csak Rozinak hívnak (mosónéhoz nem illik az a szép, czifra név) ugy vélekedik, hogy Barna Miklóséknál változás van a küszöbön. Ö maga jelen volt, (ha'más mondaná, el se hinné neki), mikor egy délben a nagysága ki telepedett az ablakba, ugy várta