Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-07 / 23. szám

1896. junius 7. 3. rencz ur a major jelenlegi bérlője e czélra engedett át. A reí. valamint az ev. iskola növendékei pont fél kilencz órakor indultak iskoláiktól s a szinház előtti téren találkoztak, hol egymást lelkes éljenzéssel köszöntötték. Megindult a hosszú menet zene és dobszó, valamint hazafias dalok éneklésejnellett. Fél io óra tájban értek a kitűzött helyre, hol le telepedve tizóraiza minden növendék egy pár virslit és kenyeret kapott. Mig elkészült az ebéd vigan játszotc az apróság hogy annál nagyobb étvágygyal fogyassza a nagy bográcsokban megkészített Ízletes gulyást, sok féle tésztát és sört. A délutáni órákban kocsin és gyalog a szülők és r yermekbarátok nagy serege ment ki városunkból, hogy gyönyörködjön a növendékek jókedvében. Volt verseny futás is melyben mindkét felekezetnek növendékei osztályonként együtt részt vettek. Öröm volt nézni mint küzdöttek egymással a fürge gyermekek a dijakért, melyeket, a jelenlevők adtak össze e czélra. Ezután következett a táncz melyet oly hévvel jártak a kicsinyek hogy meg a nagyok is megkívánták. Uzsonára kapott minden növendék tejet, vagy kávét, süteményt, vajas kenyeret s több e félét. Igy aztán a testieket kielégítve, egy öröm nap emlékével indultak útnak haza felé, mikor is a zene és énekszóval vonuló gyermek sereget a kíváncsiak sokasága várta hazatértökben. A földmives iskolában. A helybeli m. kir. földmives iskola f. hó 2-án előkelő közönség jelenlétében ülte meg ezredéves fennállásunk emlékét. Reggel 9 órakor a tantestület vezetése alatt az iskola növendékei s a cselédség a róm. kath. templomban istenitiszteleten volt, a hol Néger Ágoston apát plébános végezte a szt. misét. Az isteni tisztelet után, az iskola helyiségében Székely István igazgató igen szép, lendületes beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt, mire az iskola ifjúsága elénekelte a »Hymnust.« Ezután Koppmann Elek s. tanitó Magyarország történelmét olvasta fel rövid kivonatban. Takács József I.-ső éves tanuló »A magyarok Istene« cz. költeményt szavalta el. Németh József kertész-tanitó Magyarország mezőgazdaságának történelméről tartolt érdekes felolvasást. Ezt követte 3 drb. 10 koronás arany kiosztása, a mit dr. ü v á r y Ferencz orszgy. képviselő három legjobb előmenetelü tanulónak milleniumi emlék gyanánt ajándékozott. Az ünnepély a »Szózat« eléneklésével véget ért. Ugyanaz nap d. u. a tantestület vezetése alatt az összes tanuló ifjúság és cselédség az iskola gazdaságában levő Horg.os-érhez rándult majálisra, a hol kellemes szórakozás és mulatságos játékokkal töltötték el az időt. Itt a tanuló ifjúság és a cselédség megvendégeltetett, mely után hazafias dalok éneklése mellett az iskola Ízlésesen disziteti termébe vonultak, a hol kora hajnalig tartó tánczczal fejezték be a szép és emlékezetes ünnepélyt. Színészet Pápán. mihez sincs jogom, legkevésbé pedig önhöz, a kii olyan szívtelen próbák elé állítottam. Garzsó ! Ebben a percben ön előtt a szegény Csilits lány áll a kinek nincs semmije, csak a fényes múltja, meg egy tönkre ment ('des apja. Három nap alatt koldusokká lettünk s ön e perctől fogva szabadon választhat megint! A liatal embert meghökkentette ez a komoly hang. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. Mosolygott. — Tudom Miliea, tudom. Ez ugy-e a harmadik próba ? A lány szomorúan rázta fejét, — Nem Garzsó, nem ! A tréfának vége. A mii mondtam, a legteljesebb való. S azokból a nagy, sötéten árnyall szemekből két könycsepp hullott alá. — Az apám nehéz betegen fekszik a kórházba. Összetörte a csapás egészen. Betegágyánál, a melybe lefektettük, eszembe jutott ön. Nem akartam egy percig sem kétségben hagyni, s idejöttem, hogy mindent elmondjak. En hiszem, hogy ön szeretett, de tudom, hogy az ön állása bizonyos igényekkel jár s ezeket az igényeket nélkülem jobban ki tudja elégíteni. Nem fogom vádolni, legföljebb sorsomat, mely nem engedte, hogy egy szép álom valóra váljon. Isten önnel Garzsó örökre ! Könnyű csipkekendőjét szemeihez emelte s kifelé indult a szobából. Garzsó nem tudott megszabadulni kinos zavarától. Szó nélkül követte a lányt s lassan lefelé mentek a lépcsőkön. Higyjen neki ? Ez a lány nem tudna tettetésből sírni ! Elvegye szegényen ? Meglynchelik a hitelezői ! Vigasztalja talán ? Hazudozzék neki ? Erre sem képes ; a torka ugy összeszorult, hogy azon egy árva hang nem fért ki. Az első emeletnél a lány hirtelen megállt. — Ah ! milyen kinos dolog ! — hebegte fülig elpirulva, mialatt a zsebében kotorászott. — Nincs nálam pénz és . . . kocsin jöttem. Ugy-e lesz szives ? Garzsó némán meghajtotta magát. Nahát, ez már csak nem tettetés?! Most már szinte örült, hogy nem mondott valami bolondot. A kapuban a lány egy gyors mozdulattal előre szökkent s egyenesen egy — pompás uri hintóba ugrott, melynek selyemülésén Gsilits Mladen, a gazdag sertéskereskedő terpeszkedett. — Na, csakhogy itt vagy, Miliea ! De nini, hisz ez Garzsó! O is a varrónőknél volt. — Igen, papa s most tartottuk a harmadik próbát, de Garzsó ur ez egyszer kieseit a szerepéből. Isten vele, uram ! A két gyönyörű fajló taporzékolva ragadta tova az elegáns hintót, Garzsó Béla pedig odakapott a két betört oldalbordájához, aztán fejbe ütötte magát éppen olt, a hol a csinos kis forradás volt s csak ennyit mondott: — Oh ! én szamár ! Komjáthy János színtársulata kedden fejezte be városunkban működését s már másnap szerdán nyári állomáshelyén Komáromban „A királyné dragonyosai" cimü operettel meg is kezdte az előadásokat. Közönségünk bár kezdetben nem a kellő méltánylásban részesítette a társulatot, de az utolsó 5—6 előadás tömeges látogatottságnak örvendett. Elösmerjük Komjáthy színtársulata érdemeit, de el kell ösmerni az igazgatónak is, hogy közönségünk a társulattal szemben is megtette kötelességét. Pápa városának kicsiny, de hálás közönsége van, miről nem egy izben fényes bizonyságot szerezhetett az itt működő színtársulat. Valóban magunk sem hittük volna, hogy a késői évadban ily fényes sikerre számithat az igazgató. Reméljük, hogy ez a nézete a színigazgatónak is, s ily impressióval távozott a társulat városunkból. Viszontlátásra a közel jövőben nem számithatunk, mivel a társulat Debrecen városába távozott tőlünk, de meg vagyunk győződve, hogy Pápa város közönségét kedves emlékei közé fogja számítani. A lefolyt hét három előadásairól következőkben számolunk be: Vasárnap „Holtomiglan" cimü népszínmű adatott elő szép számú közönség előtt. A darab nem valami sokat érő, de vannak benne egyes epizód szerepek, melyek a közönség érdeklődését a darab iránt fennköltem tudták. Kedvesen játszta Kaposy a borbély feleségét, ugyszinte SzikLay a szabó szerepét. Utóbbi folytonos derültségben tartotta a közönséget és nem egz izben tapsokra is készteté. Jól alakított Benedek, ki a ficsúr szerepét játszta. Rubos a hóbortos fodrászlegény és Békessy a fodrász szerepében ügyeskedett. Az előadás folyékonyan gördült és a közönteljes elismeréssel távozott a szinházböl. Hétfőn jutalomjátéka volt Kaposy Józsának, mely alkalommal Verő kitűnő operettje „A virágcsata" került szinre. A szinház zsulíolásig megtelt közönséggel és zajos tetszésnyilvánításokkal illette a szereplöket. Kaposy a falusi leányt kitűnő jó kedvvel és élethűen ábrázolta. A közönség a jutalmazandót babérkoszorú és gyönyörű csokorral tüntette ki. Szende Anna a Rózsa szerepében brillírozott és valósággal elbájolta közönségünket kedves játékával és énekével. A második felvonásban „A legszebb én vagyok"

4 cimü énekét tüntető tapsok mellett meg kellett újráznia. Locsarékné kitűnő komikumjával ugszinte Sziklay a gigerli gróf szerepében folytonos derültsé get keltett. Dicséretett érdemelnek még Békéssy, Vidor, Szilágyi és Rubos kisebb szerepeikben. Nagy sikert aratott a virágokkal való csatározás. Valóságos virágzápor hullott a közönségre és viszont. A közönség elfelejtett ugyan virágot magával hozni, de pótolták ezt a színpadról. A virágcsatározás majdnem fél órát vett igénybe. Kedden volt az utolsó előadás, mely alkalommal Szomory Dezső 1 felvonásos dramollettje „Péntek este" és ezután „A kölcsönkért feleség" cimü 2 felvonásos vígjáték került szinre. Őszinte megvallva ez alkalomra más darabot is választhatott volna az igazgató. Ez amolyan kiválogatott semmi volt, inely a színházat zsulíolásig megtöltő kö-