Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-06-07 / 23. szám

V. évfolyam. Pápa, 1896. junius 7. 23. szám. KÖZLÖM Közérdekű független hetilap. - Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Laptulajdonos és kiadó : HIRDETÉSEK és NYILTTEREK Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyed évre 1 frt 50 kr. POLLATSEK FRIGYES. felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. A vaszari Luegerek. Szégyenpirja futotta el arcunkat midőn kezünkbe akadt a héten az „Alkotmány" feliratú papiros egyik példánya, melyben a következő hihetetlennek látszó hirt olvastuk: — Üdvözlő felirat Luegernek. A veszprémegyházmegyei pápai alespcresi kerület papsága, mint tudósítónk írja, legutóbbi gyűlésén érdekes határozatot hozott. Azt, hogy Luegerhez üdvözlő iratot intéznek a bécsi szemiliberálisok fölött kivívott diadala alkalmából. Az érdekes irat igy hangzik : Mélyen tisztelt Polgármester ur ! Veszprém megye pápai alespcresi kerület papsága május 28-án Vaszaron tartott tavaszi közgyűlése alkalmával tisztelettel üdvözli Nagyságodul, mint a Bécs városi keresztény párt vezérét. A magyar sajtó egy része ugy tüntette ki Nagyságodat, mint a magyar nemzetnek ellenségét. Mi ezt egyszerilen nem hisszük. A'agyságod' nem lehet ellensége a magyar nemzetnek, hanem csak a nemzet ozon töredékének, mely megtámadva a kereszt ku'tuszát, arra törekszik, hogy az apostoli keresztet Magyarország czimeréből is eltároWsa. Nagyságod Bécs városában nehéz küzdelmek után diadalra vezérelte a ^keresztény pártot. Mi is reméljük, hogy a kereszténység édes hazánkban is diadallal fog megküzdeni a modern pogányság és hitetlenség ellen. Hisszük, hogy Magyarország keresztény állam marad a jövő ezredévben is. Ezen reményünkben és hitünkben még egyszer üdvözölve Nagyságodat, maradunk igaz tisztelői : a kerületi papság. Utána járván a dolognak, a kérdéses közlemény első betűjétől az utolsóig valónak bizonyult s a mi bennünk a legnagyobb megbotránkozást szülte, az azon értesülésünk volt, hogy a kérdéses gyűlésen Néger Ágoston pápai apát ur elnökölt s ezt a határozatot T a s c h 1 e r Dezső gannai plébános indítványára egyhangú lelkesedéssel hozták az esperesi kerület tagjai. Hát az igazat megvallva mi eddigelé nem ismertük annyira Taschler plébánost, hogy okunk lett volna róla ilyen hazaárulást fel nem tételezni, de valósággal bámulnunk kell azon, hogy ez a határozat Néger Ágoston apátplébánosunk elnökletete alatt történt, a kinek pedig városunkban eddigelé tanúsított magatartása nem adott alkalmat arra, hogy hazafiságában kételkedjünk. Szinte azt kell hinnünk, hogy e határozattal Néger Ágoston apátplébános ur csak egy felültetésnek lett áldozata s megfeledkezett arról hogy épen az ő közvetlen főpásztora báró Hornig Károly veszprémi püspök volt az, ki a legutóbbi napokban audieiltián volt a pápánál s a pápa a magyar nemzet iránt érzett meleg szimpathiájának, s a magyar nemzet ezredéves ünnepe felett való örömének oly hízelgő kifejezést a^ott. Hát tisztelt alesperesi kerületi papság ! Mi imponál Önöknek jobban ] Vájjon a pápának, a katholikus egyház fejének elismerő szava-e, vagy a bécsi Paprika Jancsi Luegernek ilvféle kifakadása : „Minden osztrák, kinek keblében csak egy szikrája van a hazafiságnak, kerülni fogja Budapestet és nem megy el a milleniumi kiállításra." igenis tisztelt gyász magyarkák ! Önök azt a Luegert üdvözölték, ki folyton nemzetünket gyalázza, ki irtó háborút indít mindaz ellen, a mi magyar, ki a magyar nemzetet olyan vakmerőségget szidja, melyre csak a „gálád" elnevezés illik. Ezt a firmát üdvözölték Önök! Szégyenljék magukat ! Önök üdvözölték Luegert, de egyszersmind nemzetünk szégyenfoltjává tették magukat. Szégyenfolt melyet lemosni nem tudnak soha. Örökké nevezetes marad ezen tettük, mint szégyenletes marad nemzetünk törtétében a világosi katasztrófa. Vagy talán nem jutott eszükbe, hogy az ily tüntetéssel egy második világosi katasztrófát juttatják nemzetünknek emlékébe ? Igenis Taschler plébános ur! Ön A 5? ff A három próbás vőlegény. Garzsó Béla végigszenvedte az összes elitebálokat, meghívatta magát egy csomó házi mulatságra s az utolsó pikniken mondhatta csak el megkönnyebülten : — Most vagy soha ! Mikor pedig ezeket az emlékezetes szavakai mondta, akkor a czigány a szupé-csárdást húzta s épen a kilenczedik ujrát járta egy folytában a szép Csilits lánynyal, Csilits Mladen gazdag bácskai sertéskereskedő egyetlen lányával, a tüzes tekintetű Milicával. A lány magas növésű, délceg testtartásu volt, mint egy fiatal pálma. A fogai vakító fehérek voltak s rögtön kicsillantak, mihelyt nevetett. Milicának pedig nagyon jó kedve volt s gyakran nevetett. A szája szinte feketepiros volt s a szemei alatt két sötét vonás, határozattan a délszláv típus árulói voltak. Valami báró vette el két esztendővel ezelőtt a nénjét, ennek a révén jutott ide az elegáns, dzsentri mulatságra, a hol még igy is meglehetős szükkőrü és izolált társaságra volt utalva. Mikor a tánezósa félig önkénytelenül elkiáltotta magát, rávetette a nagy, nevető szemeit. s hátravetett fejjel, kacérkodva kérdezte : — Mire gondolt ? Garzsó Béla egy másodperczig zavarban volt. Csak egy másodperczig, mert aztán rögtön, a világ legtermészetesebb hangján jelentette ki : — A házasságra ! A lány megint a fehér fogait mutatta. — Ej ! nézze meg az ember ! milyen udvariatlan ! Velem tánczol és — másra gondol. Garzsót meghatotta ez a naiv kaczérkodás. Szinte duhaj, jókedve támadt hirtelen, ugy dúdolta a csárdás ütemére. — Nem igaz ! Magára. . . magára ! A szupé-csárdásnál hát eljutott — hála Istennek — a nyilatkozásig. Most már csak egy forgatás, egy szilaj dobbantás hiányzott a kurázsihoz s egyszerre meglassítva a tánezát, odahajolt közel a lányhoz, s halk, vonatott hangon kérdezte : — Akar a feleségem lenni, Milica ? Garzsó Béláné ! Nem is hangzik olyan rosszul ! A feleletre elvárok a harmadik négyesig. Ott majd megbeszélhetjük a dolgot. Aztán elkapta megint a lány derekát * nekivadulva tánczolta tovább a csárdást. A lány még tüzesebben tánezolt s ha valaki ezt a szilaj pas de deux-t megfigyelte volna, meg mert volna esküdni, hogy ezek ketten nagyon szeretik egymást. A harmadik négyesig nem szóltak egymáshoz. Mikor felállottak a kolónba. a lány karja alig észrevehetően megremegett, amint a táncosa karjába fűzte. Garzsó Béla megkérdezte : — Határozott ? A szép leány egy pillanatig várt a felelettel. aztán hirtelen, minden teketória nélkül, ezt a kérdést intézte a meglepett lovaghoz : — A hazug ember gazember. Tudja mennyi a hozományom ? Garzsó Béla kissé kényelmetlenül érezte magát, hanem azért meglehetős közömbős hangon válaszolt : — Tudom! Százezer forint készpénz, meg a bácskai birtok a kastélylyal. Testvérek közt megér fél milliót. Milicának egyszerre ördöngös jó kedve támadt. Olyan hangosan kaczagott, hogy az