Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-31 / 22. szám

0PÁPAI KÖZLÖNY 1896. ÁPRILIS 20. A szavalat után még egy „Alkalmi képiben gyönyörködtünk, mely után kezdetét vette a „A Cigánybáró" előadása, melyről lapunk más rovatában referálunk. A kivilágítás és tűzijáték. Ha a vasárnap esti kivilágitásról azt irjuk hogy „a város tündéri fényben úszott" éppen nem tulzunk. Már 8 órakor csillámlani kezdettek az ablakok s városunk minden lakója buzgólkodott, hogy tehetségéhez képest az ünnepély fényéhez hozzájáruljon. Ember emlékezet óta oly nagy népáradat nem hömpölygött városunk utcáin, mint ez este. Gyönyörűen ki volt világítva a Fenyvessy villa, takarékpénztári épület, a városháza. Hanaue? Béla háza, özv. Bermüllerné háza, Grünhut kávéház és az uradalmi épületek. A Főtéren gyönyörű transparent volt felállítva „Éljen a haza ! Éljen a király ! felirattal. A programmba felvett tűzijáték gyönyörű látványt nyújtott, melyért Brenner Ferencet éri a dicséret. Szóval, önként jövő lelkesedéssel ünnepelt ez este mindenki s a néző közönség nem tudta, hogy a Főtér fényben uszó impozáns épületeit, avagy a mellék utcák csínnal díszített és világított ablakait szemlélje-e tovább. MÁJUS 25-ÉN. Pápa város tulajdonképeni millei "is ünnepe pünkösd másodnapján tartatott Már a reggeli órákban mozsárlövések jelezték az örömnapot, hirdetve a nagy nap örömét. Készülődött is mindenki. Te Deum. Reggeli 9 órára volt kitűzve az ünnepi istentisztelet, de a közönség már 8 órakor sürü tömegekben megjelent a plébánia templom előtt, hogy szemlélője lehessen az ünnepi felvonulásnak, mely az ünnepi műsoron jelezve volt. Röviddel 9 óra előtt kivonult lovon egy század honvédhuszár, Géczy Kálmán százados vezénylete alatt és a templom főbejárata előtt foglalt állást. Nemsokára érkezett meg lóháton Berezel József ezredes is, ki rövid szemlét tartott a délceg huszárok felett. A városháza előtt gyülekeztek a képviselőtestületi tagok és pont 9 órakor indultak a plébánia templomba, a hálaadó Isteni tiszteletre. A templom hajója már ekkor igen díszes közönséggel volt megtelve. Az összes városi hatóságok, a honvéd tisztikar, a dohánygyári tisztviselők, a földműves iskola, a nőegylet, az iparos ifjak egylete testületileg vett részt az ünnepi misén, melyet J\ éger Ágoston apátplébános fényes segédlettel celebrált. Díszközgyűlés. A hálaadó Istentisztelet után a város képviselőtestülete és a meghívott közönség az uj főiskola fedett tornatermébe vonult, mint a díszközgyűlés helyére. A főiskola előtt ínég a huszárság diszfe/vonulást tartott Perczel ezredes előtt és csak ezután történt a bevonulás a tornahelyiségbe. A torna terem fényes díszbe öltöztetve várta az ünneplő közönséget. A meghívott hatóságok, egyletek küldöttei, ugyszinte a honvédtisztikar Berezel József ezredes élén megjelentek a díszközgyűlésen, mely impozáns látvány örökké emlékezetes marad azoknak, kik ott megjelentek. Az emelvényen a város polgármestere és a tanács foglalt helyet és miután mindnyájan elhelyezkedtek, mély és ünnepélyes csend közben nyitotta meg Osvald Dániel polgármester a díszközgyűlést. Elsőben is szívélyesen üdvözölte a város vendégeit, azután lelkes szavakban adta elö a közgyűlés tárgyát, melyet a haza ezeréves fennállásának örömére tart a város közönsége. Zajos éljenzés hangzott fel a polgármester beszédjére, mire Lainpevth Lajos Yárosi főjegyző felolvasta a város határozaI tát az ünnep megtartására vonatkozólag ! méltatva egyúttal a nagy napot, melyre városunk büszke lehet. A főjegyző beszédjét lelkes éljenzés | követte, mire a polgármester felkérésére, fei szült figyelem kőzött Fenyvessy Ferencz ; orsz. képviselő és városi képviselő ékes szój lásának egész erejével, helyenként a mély meghatottság hangján kezdte meg az ünnepi j beszéd megtartását, mely remek beszédet lapunk mellékletéül adjuk. A lelkesülés és az igaz hazafiság legbensőbb, a szónoklás legékesebb hangján l mondott beszéd, mely megdobbantotta a szij veket és hangot adott az érzéseknek, zajos éljenzésre és tapsra késztette a közönséget és többen siettek is gratulálni az ünnepi szónoknak, ki díszmagyar ruhában valósággal imponált. Á beszédre kitört tapsvihar után Sült | József városi képviselő rövid de . megokolt j indítványt tett, hogy ugy J\'éger Ágoston apátnak mint Fenyvessy Ferenczj nek jegyzőkönyvi köszönet szavaztassék, és i egyszersmind az ünnepi beszéd kinyomattassék, a képviselőtestületi tagok és az erkölcsi testületek között kiosztassék. Az indítvány lelkes éljenzéssel fogadtai tott, a polgármester kimondván az indítvány értelmében a határozatot a díszközgyűlést a | közönség lelkes hozzájárulása mellett, e szavakkal zárja be : Éljen a haza ! Éljen a király ! Bankett. Az örömünnep napok befejezéseül esti 8 órakor a Griff szálloda nagytermében fényesen sikerült bankett rendeztetett. A banketten, mintegy 130-an vettek részt és lelkes hangulat uralkodott. Igen jó benyomást tett a résztvevőkre, hogy a huszártisztikar tesjes számban megjelent a banketten P e rc z e 1 József kíséretében. Az első pohárköszöntőt Osvald polgármester mondotta a királyra mit a jelenlevők állva hallgattak meg és háromszoros „Éljen"-nel fogadtak. Utána G y u r á t z Ferencz püspök szólalt fel. Szónoki verwel mondott gyönyörű tartalmas beszéddel éltette a magyar hazát. Mondottak még felköszöntőket: Harmos Zoltán, E s t e r h á z y Móricz gróf főispánra, R a r á t h Ferencz Fenyvessyre mint az ünnepi szónokra, Fenyvessy a hadseregre, ezzel kapcsolatosan P e r c z e 1 József ezredesre és a tisztikarra, mire P e r c z e 1 József ezredes szép szavakban mondott köszönetet. Végül Fenyvessy polgármesterünkre Osvald Dánielre ürített poharat. A társaság kedélyes hangulat mellett mellett éjfélig maradt együtt, és ezzel befejezést is nyert az ünnepély. Az ezredéves örömünnepnek, mely méltó volt Pápa város polgárságához ez volt a lefolyása. Szóval Pápa város polgárai ünnepeltek szépen, liozzájok illően boldogan a jelenben, reménnyel a jövőért. S most letevé tollúnkat még egyszer felállva kérjük ; Áldd meg Isten a hazát ! Áldd meg Isten a királyt ! Áldd meg Isten Pápa városát ! Az ünneprontó plébános. — Levél a szerkesztőhöz. — I la nem a köztisztesség rovására menne, ugy szívesen szemet hunynék azon általános felháborodást keltő ünnepi beszéd felett melyet S. Vásárhelyen az ünnepi szónok a millenium megünneplése céljából mondott, de igy bizonyos erkölcsi pressio késztet arra, hogy ezen ünnepi beszéddel a nyilvánosság- előtt is foglalkozzam. Teszem ezt elsősorban azért, hogy az ünnepi szónokot, a község plébánosát T u z a Károlyt hivatásszerű kötelességére emlékeztessem, másodsorban azért, hogy az utókor is vegyen tudomást arról hogy mily ünnepi beszéddel ünnepelte meg Tuza Károly s. vásárhelyi plébános, hazánk ezredéves fennállását. Tanulságos beszéd volt ez és fényesen illustrálja a plébános lelki állapotát, mely valóban csak arra való volna, hogy megfigyeljék. A plébános megfeledkezett papi méltóságáról, de megfeledkezett egyszersmind a tisztesség fogalmáról is. Ezen beszédet elvárhattuk volna egy önérzetében megsértett kocsistól a korcsmában, de nem egy plébánostól a szószéken, ki hazánk ezredéves múltjának jelentőségét volt hivatva a község lakosságával megértettni. De szóljon eklatánsabban Tuza Károly plébánosnak f. hó 17-én a templom előtti téren mondott ünnepi beszédének rövid kivonata. A plébános azzal kezdete, beszédet: » Le a tökfödökkel ! Tisztelt Polgárok ! Egy kedves kálomista kollegám szavaival kezdem, ki egy november szeles időben a szabadban tartott szonoklatot ezzel a szavakkal kezdte.« A plébános ezután magmagyarázta az ünnepély jelentőségét és végre arra a következtetésre nem jutott, hogy a kard volt a mi az országunkat 1000 évig megtartotta, hanem az Isten végtelen kegyessége. Ezért hálát is ad az egész Urának. I Iogy pedig a második ezer évben ís megtartsák a magyarok a hazát, szükséges hogy jó hazafiak legyünk. Eddig még megjárta volna a beszéd, most következett a java : » I Iogy milyen a jó és milyen a nem jó, a talmi h a z a fi, azt most 4 perez alatt fogom megmagyarázni. » Nem az ám a jó hazafi, ki hátratett kezekkel kidüllesztett mellel, (ebbe a poziturába helyezkedve) sétál S. Vásárhelyen a Pap utcán végig, mintha az egész világ az övé volna, pedig a 1 o v a s i puszta se az övé, ki mindenkivel jót akar tenni, pedig kérdezzétek meg cselédjeit, aratóit, kiknek az ingüket is lehúzza ha lehet, ezek majd ezt is megmondják.« Elmesél ezután egy tüzesetet, melynél a büszke ur csak azért, buzdította a tűzoltókat, hogy az árenda elengedésre számítson. Beszédközben német és magyar citátumokat használ »Eigene Lob stinkt« »Ne tartsa kend olyan nagyra magát« stb. Végül magára hivatkozik, hogy jó hazafi az a pap, ki prédikál, imádkozik, gyóntat es temet. Ezt elvégezve következett még egy nagyobb jelenet: