Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.
1896-05-17 / 20. szám
2 PÁPAI KÖZLÖNY I 89 I. MÁJUS 17 élethivatásának csak ugy felelhet meg ha polgárai igaz egyetértéssel, igaz szeretettel dolgoznak rajta. Mikor nagy érdekekről, közczélról városunk felvirágoztatásáról, a polgárság boldogulásáról van szó, némuljon el minden különbség, akkor vállvetve kell működni, egyetértöleg kell működni az elsőrendű nagy és fontos célokért; akkor a kicsinykedések hallgassanak, csak a nagy eszmék legyenek vezérlő csillagaink. Igy ünnepelje meg Pápa városa az ezredév emlékét. Társadalmunk meghonosodó egyetértés szelleme, egymásnak megbecsülése, támogatása a közös munkában, tegye az ezredéves örömünnepünket igazi benső ünneppé. Ez az egyetértés szelleme tegye nagygyá, életerőssé, boldoggá Pápa városát és polgárságát az uj ezredévben, hogy igy Pápa városa is fontos tényezőjévé legyen édes hazánk felvirágoztatásának az uj ezredévben. Ugy legyen ! Pollatsek Frigyes. Vármegyénk ünnepe. Vármegyénk törvényhatósága hazánk ezredéves fenállását f. hó 11-én nagy ünnepélyességekkel ünnepelte meg. Ugy a középületeken, mint magánházakon nemzeti lobogók lengtek, hirdetve a megye, a város ünnepét. Reggel 9 órakor a vármegye székháza előtt gyülekezett a megye ünneplő közönsége, a honvéd tisztikar, a hatóságok, testületek és egyletek küldöttsége, a mely innen gyalogmenetben a székesegyházba vonult a Te Deumra. Te Deum. A menet élén a vármegye zászlóját vitték. VéghellJ Dezső kir. tanácsos, alispán vezetése alatt vonult a diszes menet hosszú sorokban a hálaadó istentiszteletre. A tágas székesegyházat színültig megtöltötte az ünneplő hallgatóság. Kevéssel l/ 2 10 óra után é. kezett meg Hornig Károly ba.rö megyés püspök, a ki fényes és nagy papi segédlettel celebrálta a hálaadó ünnepi szent misét, a mely alatt a szebbnél-szebb zeneés énekdarabok hangzottak el a karból. Díszközgyűlés. Az istentisztelet végeztével a vármegye székházának dísztermébe jött az ünneplő közönség a vármegye díszközgyűlésére. A nagy diszterem majdnem szűknek bizonyult a nagy számú hallgatóság befogadására. A földszinten az első sorokban diszes hölgyközönség foglalt helyet, hátrább a megyebiz. tagok és vendégek ültek : mindkét karzat zsúfolásig megtelve. Tizenegy óra felé lépett a terembe Véghely Dezső alispán Vajda Ödön zirci apát, dr. Fenyvessy Ferenc az ünnepi szónok. Fidth báró, Szabó Imre, Kolossvdry József, dr. PurgllJ Sándor stb., a kik a zöld asztalnál foglaltak helyet a hallgatóság élénk éljenzése mellett. Elnöklő alispán a törvényhatósági bizottság díszközgyűlését a biz. tagok és vendégek szívélyes üdvözlése után megnyitván, mély sajnálattal tudatja, hogy gróf Fster • házy Móricz főispán ur ö Excellentiája aggasztó családi körülményei elszólították körünkből és igy jelentését, fájdalom, nélkülöznünk kell. Ezután bejelenti, hogy főispán ur Ö Nagyméltósága a millenium emlékére. 4000 frtos vármegyei alapítványt tett, mely alapítványnak kamataiból Veszprém vármegye tisztviselőinek a tanulmányi pályán levő fiai fognak segélyeztetní, ha pedig a megyei tisztikarban ilyen gyermekkel bíró szülők nem volnának, Pápa és Veszprém város tisztikara tanuló fiai fogják élvezni az alapítványi kamatokat. Főispán ur Ö Excellentiájának e szép, nemes tettét, elhatározását e díszközgyűlés lelkes éljenzéssel vette tudomásul, a melynek csillapultával elnöklő alispán felkéri dr. Fenyvessy Ferencet ünnepi beszédének megtartására. Fenyvessy Ferenc az emelvényre lépett és elmondta nagyhatású remek beszédét melyet lapunk mai számához mellékelünk. A beszédet, mely ugy a tartalom, mint az előadás tekintetében, valóban egy nagybecsű szónoki remek mű, nagyon sokszor félbeszakították a lelkes éljenek, a beszéd végen pedig a lelkesedés elementáris erővel tört ki és minden felől nagy ovációval hálmozták el és üdvözölték a szónokot. A zajos éljenzés és taps megszűnte után ismét Véghely alispán vette át a szót és miután legnagyobb köszönetét fejezte ki a díszközgyűlés nevében dr. Fenyvessy Ferencnek, a következő indítványokat tette. 1, Határozza el a törvényhatósági bizottság, hogy a mai közgyűlés minden mozzanata, valamint az elmondott beszéd egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék, kinyomassek és a vármegye minden községének, az összes megyebiz. tagoknak és a társtörvényhatóságoknak magküjdessék. 2. Fe)ezze ki a törvényhatósági bizottság mely háláját és köszönetet baró Hornig Károly megyés püspök ö Méltóságának, hogy a vármegye ünnepén a Te Deumot személyesen kegyeskedett teljesíteni. 3. Határozza el a törvényhatósági bizottság, hogy eme díszközgyűlését a díszteremben elhelyezendő emléktábla megörökíti: 4. Mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy a millenium és mai nap emlékére a megyebizottsági tagok pergamen lapon neveiket megörökitik. A közgyűlés lelkes éljenzések között egyhangúlag eltogadta az indítványokat, miré VéghellJ Dezső alispán az ülés bezárta. Igy fol) t le es igy végződött : Ves/.prém vármegye millenáris díszközgyűlése és elmondhatjuk, hogy mindazok sajnálhatják a kik nem vettek részt benne, Diszebéd. Délután fél kettőkor 150 terítékű diszebéd volt a megye székházának dísztermében. A pezsgőnél az első felköszöntöt Véghely Dezső alispán mondotta a koronás királyra és királynéra, melyet a társaság állva hallgatott végig és 3-szor lelkesen megéljenzett. Utánna Fidth Pál biró állt fel és Holmi sybarita pedig elhaló életszikrájával : mámornak, vágy bélyegének, élvezet s gyönyör virágának jellemez ? — Semmi! — S mennyit futkosnak érte, inig elerik s mikoron már megvan —csalóka délibáb — akkor tűnik el, már is a láthatatlanség ködébe. — Pedig mi is a csók ? ! — kérdem még egyszer. — Oh pessimisták, kik nem kaptatok belőle, kik nem is áhítoztok utána, ölelkezzetek össze az optimistákkal s mondjátok utánam szépen unisónó : semmi, semmi. — Mindenki, ki szeret sokat csókolódzni, általam nihilistává deklaráltatik, mert a csók theoriám szerint, annyi mint : nihil. — De praxisban, arról majd máskor beszélek, mert nem alkothattam még magamnak érző szervemmel, a felől végleges meggyőződést, miután nem jutott ki még oly sok számomra (és számra), a esók bőség szarujából . . . már mint olyanból . . . Mert a csókot három kategóriába sorozom : az anyai, szülei; a testvéri, rokoni és . . . és, már „mint az olyan csókot" . . . — A vegytan embryo szabályai közi, különben ez állhatna a csókról : „a csók oly elem, melyben minden földi és égi zamat és édesség megvagyon, de azért még egy természettudós sem tudta alkatrészeire bontani ; kémikailag analizálni" . . . — Körülbelül talán azt mondhatnók, hogy : a esók anyagilag „semmi", eszményileg „minden". — Ez nem sok, de rövid és velős volna. Csakhogy a nagy szkeplikusok avval toldanák meg a föntebbi tantétélt, hogy : rövid „minden", de örök „semmi". A mi talán mégis csak több volna. — A teremtő alkotásában, még csak arra vagyok kíváncsi, — ámbár nem kifogasolom — hogy az emberek : miért éppen a szájon csókolóznak a legédesebben ? Miért nem az orron ? — Miért éppen a szájcsók zamatja esik oly jól, a szomjuhasságban tévelygő Ádámoknak, kik ugyan, azért az arcz s ugy a lopott, mint a megengedett kézcsókot sem helyezik — s ezt tapasztalásból tudom — a megvetendök közé. — Az igaz, hogy a mostani modem világban a szájcsök, a szeretet s a szerelem elfogadásának nyilvákulása, megpecsételése: Valamint a kézcsók a tisztelet s a korlátolt imádat, bálványozásnak nyilvánulása. Persze, csak ugy, ha egyik se erőszakos. — Vannak olyanok, kik a csókol — mint olyant — az eledelek közé számítják. (Ámbátor csak giardinettónak járná meg.) Vannak végre olyanok, kik a csókot — speeziel az „olyat" —az élvezetek közé sorozzák. — Mi is hát a csók ideális gondolkozással, mint eledel : ambrózia ! Hát az ambrózia nem isteni eledel-e, nem olympusi táplálék ? S oly táplálék, melyet, ha — mint olyat — megízlelsz 0J1 halandó egyszer ; megakarod ízlelni még egyszer, még százszor . . . s tudom sose lész jóllakva vele, sőt — minél többet eszel belőle, annál éhesehb lészsz ! — Mert ; végy csak egy pohár sós vizel szomjuságodban : szom jasabb lészsz. 1 apj (vagy lopj) egy csókot, ha vagyakozol reá: és szomjasabb lészsz. — S tudod mi ez? Ez homoöpathia! Meg ne kóstold tehát józan halandó a csókot, — mint olyat — mert örök szomjúságban fogsz elkárhozandani ! Mégegyszer mondom ne . . . meri, ha igen, ugy jártok, mint Prometheus ősapánk. Addig, addig lopjátok az „isteni tüzet", mig lánezolva nem lesztek. S azt gondolom hymen lánczai lesznek oly erőink s kinzóak, mint Promethensé és ... és a májatok helyett, a szivetek fog lakolni. — Tudom, hogy erre a nyilatkozatra olvasóim kaczagni fognak, hogy én részint egóizmusból, részint irigységből beszélek 1— : Tudom! Dr vigasztaljon az ;i tudat, hogy ha elgondolom magamban szépen, hát-hát : mégis igazuk lesz, lm knezagni fognak. Vngy talán mégis csak a csók démona kaczag „sírva" bennem s az ösztönöz erre a szatirikus gondolatra. az vezeti tollam ; miközben azt súgja kárörvendve fülembe : hogy a csók — mint olyan — ásitáson fog végződni ! ?
