Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-05-03 / 18. szám

3­PÁPAI KÖZLÖNY 1896. MÁJUS 10 A főszerepet Unger Iza játszta, ki a fiatal özvegy szerepében nagy routtin és ügyességet árult el. Nagy László az amerikai szerepében kitűnő alakítást mutatott be és több izben za­jos derültséget keltett. T h u r n e 1 Kor­nél az államügyész kis szerepében elég ügyes műkedvelőnek bizonyult. W i t t­m a n n Olga a szobacicus szerepében megmutatta, hogy otthoniasan érzi ma­gát a szinpadon. Első debutjéhez csak gratulálunk. Az estély az »Előképek« bemuta­tásával végződött. Alakításra került »Hit, remény és szeretet* Tóth Gizi, Weber Olga és B a 1 y Jolán úr­hölgyek közreműködésével. Elragadó szép látványt nyújtott a három grácia, igazolják ezt azon tüntető tapsok me­lyek a közönség részéről elhangzottak. Második est. A színház nézőiere ez alkalommal , több közönséget foglalt magába és a megjelentek ugyanazon elösmeréssel adóztak a szereplőknek, mint az előző nap estéjén. Az estély műsorát újra a Jókai kör zenekara nyitotta meg, előadva a »Bagdadi kalifa« nyitványát. Az orkeszter G á t h y karmester vezetése alatt a szokott precizitással működött. Ezt követte »A négy nagynéni« cimü 1 fölvonásos bohózat, oly elő­adással, melyet nem műkedvelőktől, de egy elsőrangú színtársulattól sem vár­hatunk jobban. K i s Vilma (Aurélia) elemében voh. Minden jelenete hatást keltett s több izben nyílt jelenetben nyert mű­vészi játékátt elismerést a közönség részéről. Barthalos Olga az árva leány szerepét játszta. Az 6 j,t:éka inár nem is szorul dicséretre. A mű­vésznő mindig egyformán, művésziesen ja*szik. Nagy tetszést aratott P e n t z Anna, ki első izben lépett a deszkákra és valóban csak gratulálni tudunk első felléptéhez. Otthoniasan érezte magát a szinpadon és játékában az ily alka­lommal tapasztalt lámpaláznak semmi jelét nem tapasztaltuk. Az Ulrika néni szerepét kitűnően ábrázolta és megér­demelte azon tüntető tapsokat, mely­ben Őt közönségünk részesítette. Pénzt Mariska és P e n t z Eliz a két nagynéni szerepekben brillíroz­tak. Tapsokban ők sem szenvedlek hi­ányt. Körmendy Béla (Valdheim) a szerelmes szerepkörében otthon érezte magát s annak minden tekintetben meg is felelt. Ezután Gabányi »A tót tánc mes­ter« cimü mouolog előadása követtke­zett — melyet K i s Tivadar a mono­logok mestere prezentált. A közönség folytonos derültsége kisérte az előadást és többszöri kihívással adott elösmeré­sének kifejezést. Ezt követte >>A varázslás* cimü i Mvonásos vígjáték szinre hozatala. F e­h é r Dánielné a tábornok nejét művé­szileg személyesítette, ugyszinte Nagy László a tábornokot a töle megszo­kott alakításban mutatta be. Molnár József az inas szerepét derültség között játszta. Az estély, az előző estélyen bemu­tatott »Előképel<« bemutatásával nyert befejezés^, melyről csak ugyanazon el­ismeréssel írhattunk, mint az előző es­tély referádánkban. Előadás után a jelenlevők nagy­része a Jókai kör helyiségébe vonult társasvacsorát a. A társasvac ora a'att Fenyvessy orsz. képviselő a kör elnöke mondott szép pohárköszöntőt Pápa város közönségére. Kiirinö han­gulat mellett folyt a tár^asvacsora és a jelenlevők csak ugy éjféltájban kezd­tek oszlani. KmüDipmm & u l t h é t r % I. Parancsszóra kellett volna a heti kró­nikát megírnom s hogy még sem ugy tőr­tént, nőni én vagyok a hibás, h?nem a kö­rülmények hozták ezt magukkal. A szerkesztő ugyanis rossz néven vette tőlem, hogy eddigelé nein emlékeztem meg városunk legújabb szórakozási helyéről a „Lawn-tennis" pályáról és szigorúan meg­hagyta, hogy e héten erről szóljon a krónika. Én őszinte mondva mindaddig mig a szerkesztő ezen legújabb szórakozási hely­ről említést nem tett, egyáltalán nem tud­tam, hogy ilyesmi Pápán létezik is és csak örömmel fogadtam a szerkesztő ukázát, mert az ilyesmi az én fogamra valő s legnagyobb készséggel indultam a „Lawn tennis" pá­lyához, impressiót szerezni és felvételeket eszközölni. A mily nagy reménnyel kecsegtettem magam, hogy étvágyamat kielégittem, ép oly lehangolttá tettek észlelődéseim, melye­ket kénytelen voltam tapasztalni. Azt hittem, hogy cz amolyan korcsolya­fclc pálya, a hol minden halandó készpénz­fizetés mellett megjelenhet a pályán — de nagyban csalatkoztam. Kz amolyan „separé pálya" a hová csak nemesi oklevél vagy különös protektio utján lehet bejutni. Nincs • ugyan elzárva, egész nyitott pálya és mégis hozzáférhetetlen. Kis gyer­mekek körül állják a pályát közelről is, de ilyen magam fajtájú és vérű egyének csak „madártávlat"bői kénytelenek az élvezetből kivenni a részüket. Madártávlatból krónikát írni csak hiá­nyosan lehet s igy le kellett mondanom arról, hogy e héten a „Lawn tennis" pá­lyáról szóljon a krónika, mit meg is jelen­tettem a szerkesztőnek azon igéret hozzá­adásával, hogy igyekezni fogok többszöri madártávlatból felvett felvételeimet össze­gezni s már legközelebb a parancsszóra megrendelt krónikával szolgálni. Előre jeleztem a szerkesztőnek hogy igen érdekes felvételekre van kilátásom. Meg kellett Ígérnem, hogy nem leszek hü magamhoz és nem leszek elfogult a fény­képek fe|vetelénél. Ezt azért kellett tennem, mert egz izben a korcsolya pályáról felvett felvételem sok galibát okoztak, és sok app­rehensióra adtak alkalmat. Én megígértem a szerkesztőnek, de valljon kepes leszek-e ezt betartani, azt a legközelebbi jövő heti krónika fogja majd csak megmondani. Már előre érzem, hogy a „szőke" láz újra erőt vett rajtam, mert az első ottlétemnél (madártávlatból) azt konstatáltam, hogy a legügyesebben a „szőke" úrhölgy pofozgatja a labdákat. Még ezt ugyan csak az első impressio mondatja velem, lehet hogy ezen nézetem megváltozik ha több izben jelenek meg ott a madártávlatban és ujabb felvételeket esz­közölök. Mert hát huncut az izlés meg a látszat. Egy büszke és lealázó tekintet min­den illúziót elronthat. Szóval az idők vál­toznak és velők mi emberek. A szerkesztő belenyugodott a változ­hatlanba, hogy e hét .krónikája a „Lawn tennis"ről szóljon, én pedig azóta nyugod­tan járhatok a pályához minden nap és 50 meternyi távolságra, megfigyeléseimet megtenni. Hogy sikerülni fog-e vagy nem azt előre nem tudom. Annyit azonban már előre mondhatok, hogy neveket nem fogok említeni, ugy mint azt a korcsolya pálya felvételeinél tettem, hanem azok, kik akarni fogják meg fogják érteni a felvételekhez kommentárkép hozzáfüzödött néma képle­teket. Most pedig sietek ki újra a „Lawn tennis pályára, mert elkések. Megtörtént már ez is rajtam ! Frici. Az hirlik ... Az hirlik, hogy a városi tanács a milleniumi kiállításra 3j f eszét küldte be. Az hirlik, hogy a váiosi képvise­lők panaszkodtak, miszerint a legutóbbi közgyűlési tárgysorozat oly magyarság­gal volt irva, hogy annak elolvasásá­nál megbicsaklott a nyelvök. Az hirlik, hogy a legutóbbi Jókai estélyen nemcsak a zenekar, hanem a közönség is elaludt. Az hirlik, hogy Steiner városi fő­orvos szerint a leánynak minden eset­ben mozogni kell. Az hirlik, hogy a Jókai kör zene­nekara a legutóbbi sikerek után, fel­oszlásnak indul. Az hirlik, hogy a ref. kollégium konviktusában minden kedden nyul paródiát vacsoráznak. Az hirlik, hogy a Jókai kör zene­karának karmestere a Jókai estélyen nem bírta a zenekar rossz játékát meg-Gáti-olni. Az hirlik, hogy a Pápa város és vidéki takarékpénztárnál egy menyasz­szony jelölt van közszemlére kiállítva. Az hirlik, hogy a „Lawn tennis" pályára csak előirt öltözékben szabad megjelenni. Az hirlik, hogy a csóthi plébánián az ,,édes apa" megszólítás napiren­den van. Az hirlik, hogy Bock papa azért nem olvassa a r Pápai Közlönyt" mert ezalatt az idö alatt adósleveleket olvas. Az hirlik, hogy a Jókai kör nem aludt még el, csak a közönség lett álmos. Az hirlik, hogy a pápai uj ma­gyarok, a millenium után a temetke­zési egylethez fognak szerződtetni. (De kard nélkül ! Szedő.)

Next

/
Thumbnails
Contents