Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-26 / 17. szám

2PÁPAI KÖZLÖNY 1896. ÁPRILIS 20. a közgyűlési teremben terrorizmus uralkodik és egy két ember pressiója alatt hozatik határozat, mely homlok egyenest ellenkezik a képviselők túlnyomó gondolkozásával. A képviselőtestületi tagok hibájául rójjuk fel, hogy oly határozatok hozatnak a közgyűlésen, a mit egyesek jónak és üdvösnek tartanak. Miért engedik ? Miért nem gátolják meg ezt a terrorizmust ? Miért nem lépnek sorompóba és miért hagyják magukat orruknál fogva vezetni ? Hisz ezen halgatással és nemtörödséggel csak növelik ezen p tentátok működését. Szervezkedjenek azok a városi képviselők, kik a mostani rendszert elitélik. Tömörüljenek és tegyék diskussio tárgyává a közgyűlés napirendjére tűzött kérdéseket, ami közügyeinket helyes irányba terelni és vezetni hivatva lesz. Szellemi vezérekre van szükségünk, kik a közgyűléseken felszólaljanak a közjóérdekében és azokat támogassák. Ez az a mi nálunk hiányzik és legyenek meggyőződve ha felszólalásunkat megszivelik ugy nem fog az történni a mit a mostani közgyűléseken kénytelenek vagyunk tapasztalni. Szükségtelen talán felemlitenünk, hogy ezen ujabbi felszólalásunk a tegnapi közgyűlésre vezetendő vissza. Nem akarunk az egyes kérdések meritumával e helyen foglalkozni, hisz a sorok között mindenki meg fogja érteni mire céloztunk és miben látjuk veszélyeztetve közügyeink menetét. Városunk jelenleg átmeneti korszakot él. Beléletében ép most oly sok közhasznú és fontos kérdések vannak napirenden, melyek városunk fényes jövőjét van hivatva biztositani s ép ez okból igen időszerűnek tartottuk ujolag ezen felszólamlásukat megtenni. Figyelmeztetéseink eddig a képviselőtestületi tagokat illette, de ezzel kapcsolatosan van néhány szavunk a városi tanácshoz is. Ne járja a tanács sem azt a bizonyos medvetáncot, hanem gondolkozzék a saját eszével és egyszersmind gondoskodjék a viszonyok rendezésével. Ha ezt teljesiti, ugy elmarad az a sok kapkodás az a zűrzavaros intézkedés, melyet alkalmunk van a közgyűléseken tapasztalni. Városunk jövője most már követeli, hogy a városi tanács önállolag tudjon gondolkozni, nem pedig súgók után vezesse a város ügyeit. Ez a mostani szerep a mit a városi tanács játszik nagyon is nevetséges és az ily megtartott szerepkörrel alig hisszük hogy célhoz jutunk s a városunkban tervezett üdvös tervek és eszméket nem igen valósíthatjuk meg. Szívelje meg felszólalásunkat a város képviselőtestülete és a városi tanács, mert csak ily céltudatos haladás mellett érhetjük el Pápa város virágzását és fellendülését. Viribus unitis ! Pollatsek Frigyes Kamara tagok választása. Többszöri sürgetés után végre valahára intézkedett megyénk alispánja a kamarai tagok megválasztása iránt. Győr város tanácsa, mely a győri kamara alakításával van megbízva három hónap ó4a sürgette ezen választást, annál is inkább mivel a kamara újjáalakítása e nélkül nem volt eszközölhető. Tudtunkkal ezen sürgetés dacára sem történt volna intézkedés ez ügyben, ha a mult hetekben városunban és Veszprémben időző Szendröy Mór az iparkamara másodtitkára személyesen nem sürgette volna a választások iránti szükséges intézkedések megtételét. Mielőtt a polgármesternek ezen választásokra nézve kibocsájtott hirdetményét egész terjedelmében adnók, kötelességünknek tartjuk a választókhoz néhány komoly szót intézni. Sajnosan tapasztaltuk ugyanis, hogy a megválasztott kamarai kül és póttagok vajmi kevés, sőt mondhatni semmi érdeklődést nem tanúsítottak a kamarai ügyekkel szemben. Konstatáljuk ugyanis, hogy ezen három éves mandátumuk alatt a kamarai közgyűléseken nem vettek részt, pedig több izben lett volna reá szükség, hogy ott Pápa város érdekeit képviseljék. Ezen körülmény indit bennünket arra, hogy a választókat jó eleve figyelmeztettük, hogy oly jelöltekre adják szavazatukat, kik kötelességüknek ez irányban eleget tudnak tenni és nem a dek orum, hanem a hivatottságnak te— Bánom is én. Ha gyönyörűség látnom. — Hallottam már sokszor. Unalmas théma. — Köszönöm, hogy eljött. — Igen ? Én meg sajnálom. Nagyon unom magam. Semmi érdekes nincs az egész Malmos ürban. Megölte a feleségét féltékenységből, részegen. A csacsi, most majd ülhet eleget. Unalmas a dolog. Megyek is haza. Herpey megígérte, hogy eljön, s haza kísér. És a haszontalan még most sincs itt. Az elnök ur boszusan fordul félre. Ha tudná ez az asszony, hogy miféle gyötrődés neki hallani arról a kiállhatatlan huszártisztről, hát bizonyára nem emiege ^é. De nem meri neki megmondani, mert ai jr még többet beszélne róla. Csak azért hogy öt boszantsa. Mint azelőtt Gencsyroi. Minden második szava Gencsyről szólt, a lump, korhely szolgahiróról. Most itt húzatta reggelig, most ott, most ezt a skandalumot csinálta, most azt. Ezt pofozta fel, azzal párbajozott. Mindig róla beszélt. S miért ? Csak azért, mert egyszer kérte őt, hogy ne beszéljen róla. Most, hogy megint ott ül az elnök ur komolyan az emelvényen s folyik az előhívott tanú kihallgatása, az ügyész és az ügyvéd sok unalmas kérdezősködése közepette ráér megint erről a thémáról gondolkozni. S mig nézi az első padsorban ülő szép fiatal asszonykát, aki most, komolyan figyelő arczával, tágra nyitott szemével, csakugyan ugy néz ki, mintha valami növendék leányka lenne — hát szomorúan, szinte kétségbe esve gondol rá, hogy miért is olyan kegyetlen hozzá a felesége. Szereti, imádja, nincs kívánsága, amit azonnal nem teljesítene, kényezteti, dédelgeti, a szegény lányból előkelő uri asszonyt csinált, mert bizony Csejtheyéknek mikor Ilonát elvette, nem volt már egyebük a predikátumoknál. És mindezért cserébe ugy bánik vele az az asszony, mintha ö isten tudja, mi nagyott vétett volna ellene s azért kellene folyton büntetnie. Mi nagyot? Hiszen tudhatja. Igaz, egyszer már meg is mondta neki. És amint az elnök urnák az emlékébe tolulnak ezek a szavak, lángoló pirosság önti el nagy arczát Szégyen gyalázat volt tőle azt eltűrni, amit akkor a szemébe vágott a felesége. A kínos jelenet visszaidéződik az emlékébe s alig birja izgatottságát palástolni. Ajka szélei meg-megrándulnek s az ujjai között tartott irón reszketve vet pontokat az asztalon fekvő fehér papirosra. Véletlenül ép ebben a pillanatban lépett be a terembe egy nyalka huszártiszt : Herepey Ákos. Grétné amint meghallotta a kardcsörgést, minden géne nélkül fordult hátra s mosolyogva, villogó szemekkel üdvözölte. Az ott akart maradni állva az ajtó mellett, de az asszony oda intette maga mellé. Ott állt azntán a háta mögött. Az emberek nevetve súgtak össze, mikor látták az elnök ur izgatottságát. — Szegény öreg ! — súgta oda a kis Körmendyné Kerék urnák. — Hja, nem szólhat érte. Csak magát emésztheti. A polgárság és katonaság közti jó viszonyt fenn kell tartani. — Bármi áron is . . . — Igen, minden áron. Pedig az elnök ur.most nem is látja meg a felesége mellett Herepeyt. Más jár az eszében. Azok a szavak, amiket egyszer a felesége mondott neki : — Mit vétettél ellenem'? Azt, hogy elvettél. Nem való vagyok hozzád. Az én husz évem hogy illik a te ötven évedhez. Miért vettél el, tudhattad, hogy nem szerettelek. Kétszer kikosaraztalak, miért jöttél harmadszor is, mikor már teljesen koldusok voltunk. Azért mentem hozzád, mert élni akartam. Élek is. Teszem a mit akarok. Ha nem tetszik neked, mehetek . . . És ő szó nélkül tűrte. Gyáván féríiatlanul. Igen, mert érezte, hogy meghalna az után az asszony után, ha az elhagyná öt. Szerette őrülten, könnyelmű bűnös lelkével együtt, megbocsátott neki mindent. Ahelyett, hogy elkergette volna, vagy megölte volna. Megölni ? No persze, hogy megölni. Hisz ez a legegyszerűbb. Az a daróezruháju, fakó arczu ember, a ki itt ül olőtte a vádlottak padján, az is megcselekedte, meg más is megcselekedte. Nagyon sokan, s nem is megy a dolog nagyon nehezen. Ez a Malmos is olyan könnyen végzett a feleségével. Pedig ez is szerette. Deutsch Mór ur épen most adja elő a maga jargonjában, hogy a téns viczeszolgabiró ur : Malmos ur (tudniillik a vádlott szolgabirósági irnok), annakelőtte soha sem járt a Kék csillag-ha. Pedig micsoda kocsma az ! Azután van egy felszolgáló leánya. Áh, az egy leány ! A vén zsidó nagyot csettent a nyelvével. Jő portékát emleget, hát ilyenkor muszáj.