Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-12 / 15. szám

2 PÁPAI KÖZLÖNY 1896. április 12 Ezen fent emiitett körülményből kifolyólag tehát a közös érdek sürgeti most már a cukorgyár eszméjét újra feleleveniteni, s reméljük is, hogy ezen terv mely csak bizonyos időpontra lett elodázva, most hogy a pápa-csornai vasút nemsokára a közforgalomnak lesz átadva most már semmi akadályokba ütközni nem fog. Nincs is ok ezen reményünkben csatlakozni, mivel jól tudjuk, hogy ezen tervbe vett cukorgyár felállitása elvben el lett fogadva s az intéző körök bemondása folytán ezen • tervezet megvalósulása csakis a pápa-csornai vasút vajúdásán, ütközött csak akadályokba. Mi, kik e helyütt mindenkor önzetlenül vitatjuk városunk érdekeit, örömmel látnók a cukorgyár felállítását, mert ezzel a pápa-csornai vasútvonal által nyert előnyöket látnók biztosítva. Ezen vasúti összeköttetés előnyeit ki kell aknáznunk, mert csakis igy érthetjük el azt, hogy ezen vasútvonal kifizethesse magát. A cukorgyár létesítése Pápán most már aktuális kérdéssé nőtte ki magát. Munkához kell látnunk serényen, most nem szabad nem lehet megállnunk, mert csak ugy érhetjük el, hogy az elvetett mag édes és hasznos gyümölcsöt teremjen és hogy városunk ipara és kereskedelme virágzásnak induljon. A ki figyelemmel kisérte a pápai cukorgyár procesussát kezdettől fogva az tudni fogja, hogy e tekintetben nagy érdemeket szerzett magának B a rt h a 1 0 s István városi képviselő. Ö volt a mozgalom megindítója, ö kardoskodott a cukorgyár mellett az egyes értekezleteken, ö küldötte szét a felhívásokat a gazdaközönséghez és csupán az ö érdemének tudjuk be azt is, hogy a cukorgyár kérdése nem elejtve csak elodázva lett. A gordiusi csomó meg van oldva, a pápa-csornai vasút maholnap kiépül, most már neitva az ut Barthalos képviselőnek a megkezdett munka folytatásában. Mi őszinte mondjuk, bízzunk is az ö további ügybuzgóságában és fáradhatlan tevékenységében, melyet már eleve ezen kérdésnél több izben érvényre juttatott. Bízunk és méltán'.bizhatunk, hogy Barthalos képviselő minden befolyását érvényre juttandja a kitűzött cél elérésében, mely által nemcsak Pápa vájosa, de a vidéK gazdaközönség hálájára is számithat. Feleleveníteni akartuk a cukorgyár kérdését és reméljük, hogy felszólalásunkat nemcsak Barthalos képviselő de az összes helybeli és vidéki gazdaközönségünk is meg fogja szívelni. Adja Isten, hogy soraink visszhangra találjanak és nemsokára azt mondhassuk ; hogy : Épül a pápai cukorgyár ! Pollatsek Frigyes. A gőzfürdő sorsa. A pápai kád és gőzfürdő részvénytársaság f. hó 7 én tartotta évi rendes közgyűlését Bermüller Alajos elnök elnöklete alatt a városháza nagytermében. A közgyűlésen élénk vita fejlődőit a fürdőház eladása, esetleg házilag való kezelése vagy újólag való bérbeadása iránt. A közgyűlés e tekintetben végleg nem határozott, hanem egy legközelebb összehívandó rendkívüli közgyűlés elébe fogja terjeszteni ezen kérdés végleges megoldását. Valóban szégyenletes állapot ez, hogy Pápa városában egy modern igényeknek megfelelő fürdőház három évi fennállás után abba a kényszerhelyzetbe juttatja a részvénytársaságot, hogy a részvényeseknek a feloszlatást hoz/a javaslatba. Nagy hűhóval fogadta annak idején Pápa városa az alakuló részvénytársaságot s nagy vívmánynak tartotta azt, hogy városunkban egy modern fürdőház lesz építve. S mit kell tapasztalnunk három év után ? Azt hogy a részvényeseknek kilátásuk van pénzük háromnegyed részét elveszitení. Nem tudjuk mily célt akarnak a részvényesek elérni azálta,l hogy a fürdőházat mindenáron eladni akarják, de nézetünk szerint ez tőlük helytelen felfogás. Egy érdunes vevőt aligha fognak találni, ki a fürdőért oly árt fogna ajánlani, mely megközelítőleg is megfelelne a fürdőház értékével. A par force eladás pedig azt eredményezné, hogy a részvényes a befizetett 100 frt részvényért majd 20 frtot fog kapni. Ezt pedig a jelen körülményeknél fogva nem találjuk helyes okoskodásnak. A házilag való kezelést sem igen ajánljuk, mert ez a társaságnak tetemes költségbe kerülne. Sokkal többe, mint bármnly bérlőnek, ki kellő beosztás mellett meg találhatja a számadását. settája mindig gyüretlen, a ruhája mindig tiszta. Rongyos papucsban se csoszogott, egész mint nap a boldogult princzipálisné. Magas, kissé csontos termete volt. Barna, erös vonású arczát szépen derítette fel az a jóságos, komoly mosoly. Egészen fiatal nem volt már. Csendes, fékező szeretettel gondozta az árvákat, állhatatos, nyugodt szorgoskodással látta el a háztartást. Jakab már harmadnapra föl mert tekinteni a tányér széléről, hogy az asztalon végig kisérje azokat a nyúlánk, sápadt ujjakat, melyek biztos és kellemes mozdulattal rakták a kávés fíndzsát, a leveses tányér mellé ott az etazséron. Egy nap ebéd után mosolygva megszólitá még Jakabunkat. — Hallom, Kondor ur, nagyon ügyes ember. Nem lenne szives megnézni a habverőmet ? Elhajlott egy pár drótja, sehogyse forog. Fejébe szaladt Jakabnak a vér. Még a szivdobogása is ellátott a nagy meglepetésben. — Kérem 1 Hol az a habverő V Ilyen uj fajta holmit, még sohase látott. Hátha ehhez nem ért ? De egy pillanat alatt megcsillapult. Látta hogy gyerekség az egész. Kemény ujjaival párszor végig simított a horpadt, bordákon és fönhéjazó mosolylyal odanyújtotta a leánynak. — Készen van! . . . Ettől a naptól fogva héjjaszemekkel járt-kelt a házban Kondor Jakab. Mindennap felfedezett valami javítani valót. A lámpa homályosan égett ; annak persze a csíptetője szoi'os. ... A kávéőrlő kendermagnagyságú darabokban hullatta a szemet ; annak a srófját kellett meghúzni . . . Egyszer a leselkedő füle a varrógép zörgésében súrlódást. fedezett fel. Odarohant és csaknem elkapta az Ilona lábát. „Tessék abban hagyni — hiba van a masinában." Legnagyobb diadala azonban az Ilona zsebórájávat esett meg. Kiugrott annak egyszer az egész gépezete. Kezébe vette Jakab — és elsápadt. Ugy járt vele, mint a habverővel. A mit eddig látott, ez mind másforma volt — czilinder-szerkezett. Ez meg, az a bizonyos uj fájláju legalább neki uj horgony ! . . . Szörnyen megijedt, de csakhamar erős eltökéléssel töltötte el a lelkét. Belátta, hogy most egész himeve forog koczkán . . . Vállalkozott annak az ördöngös masinának is a helyrehozására. Egy hétig izzadt, fáradt vele és aztán — büszkén, mint valami világcsatát nyert hős — adta , át a leánynak. Frissen kettyeget az öra, mint a parancsolat. A jegyző a nagy tajtékpipa füstfelhői mögül okos szemmel kisérte a segédje nagy forgolódását, igyekezetét. Megfogta a dolog praktikus végét és egyszer ugy odavetette, hogy megüresedett az egyik közeli jegyzöség . . . Kondor Jakab voltakép sohase gondolt arra nyomatékossabban, hogy az embernek más is lehet a rendeltetése, mint segédeskedni. A mindennapi babrálásban eltelt egyik nap, egyik esztendő a másik után, nyugodtan, egyformán ; meg se kívánta a változást. És most ez a jegyző egyszerre felforgatja a lelkét — egyetlen szóval 1 Mert az az egy szó nagy mécset gyújtott Jakabnak, melynek ténvénél nem csak az eddigi állapotának a nagy szégyenletességét, de a jövő j boldogságát is meglátta. Vége volt az eddigi J lelki nyugalomnak, lomhaságnak. Nem evett, | nem ivott, szomorúan lézengett a házban. Jakab árnyékká fogyott le. SzerencsJjjre nem soká tartott ez állapot. Megkapta a jegyzőséget és a princzi1 pális kivette belőle a szerelem vallomását, hogy Ilona liugát elveimé, ha meg nem sértené. Egy órával később Jakab volt a legboldogabb ember. Varga Ilona komoly pirulással, joságos mosolylyal fogadta a zavarodott kérőt és megvallotta, hogy régen megszerette benne a bécsületes, jó embert. Két héttel utóbb háztüznézni ment Kondor Jakab Vargáékhoz a városba. Nagyon inponált neki az árvaszéki iktató vörös ripszes szalonja, meg a másik két lánya, kik finom piros-fehér arcczal, hímzett papucsban, tőrök mustrás, uszályos reggeli köntösben, magasra rakott frizurával jártak, keltek a házban. Valóságos mostoha lány volt hozzájuk képest az Ilona . . . Teljesen megrettent pedig Jakab, mikor az ebédre beállított két huszártiszt, kik kurizálást kezdtek a szép frajlákkal. Különben öt jóformán be sem mutatták, azontúl se törődtek vele . . . Erős bor került az asztalra, melyből zavarában sürüen iszogatott Jakab. Miután pedig a bornak megnyugtató, sőt bátorító 1 hatását érezte, a pohárhajtogatást vigan foly-