Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-05 / 14. szám

I8Q6. ÁPRTIJS 5 PÁPAI KÖZLÖNY 3 deg víz gyógymódokat is teljcsnhetne. Parkul esetleg egy hid segélyével a jobb partot lehetne használni, valamint az esetleges pótépitkezéseket is a talaj feltöltése és még erősebb vizái hatlan fundamentum építésével itt lehetne kiterjeszteni. A pavillon rendszer lehetővé teszi azután, hogy egyenkint építtessenek fel az épületek s ez is lényegesen könnyíti a kivitelt. A soha igénybe nem vett barak kórház anyagát és berendezését, miután a korház keretében ugy is kell egy járványosztály, annak idején, fel lehetne használni. A város jóakaróinak pártfogása, a közönség buzgalma, a nyújtható kényelmek, valamint a költségek alkalmasint nem tulnagy volta (a kis Zircz 46.000 frtot ad most kórházára) nem engedik, hogy sokáig nélkülözzük a leghumánusabb intézményt. És városunk még viszont-fketést is teljesítene ezzel, az államiak a dohánygyár és a kuliur intézményekért, midőn azok beteg személyeiről gondoskodik. A kórház fenntartása ha igy jutnak a közegészségtan és a kényelem követelményei érvényre, anyagilag és könnyű feladat leend. A város és a járás lakossága örökké fogja áldani azokat, kik a közkórházat megalkotni fogják ! Dr. Gr ősz Lajos. ban kezébe, s nézi-nézi, hosszan nézi, azután őrült kaczagással dűl le divánra. — Jézusom, mi lelte, Fitos ur ! ? — Oh maga szerencsétlen flótás ! — Sze—e—ren—csét—len fo—1—0tá—ás ? és miért ? — Oh, maga sült hal! hisz ezeket a leveleket egytöl-egyig az én „nagynéném" — irta 1 — A—a na—a—gy—né—én—je—e ? Jézuskám, Krisztuskám, és minden szentek segítsetek, mert — baj lesz ! . . . Ja—a—j s ezzel lerogytam egy közeli székre s igy hallgattam Fitos ur további szavait. — Az hát, a nagynéném, a kivel mi haragban vagyunk, — folytatá Fitos uram borzasztó kaczagással kisérve szavait, — bizonyára ahhoz mentek a levelek, mert neki halomszámra hoz a posta naponkint levelet meg újságot, és ő szintén Fitos Anna — kisasszony ! Különben nem rossz parthie : 3Ö000 frt és 58 év a vállakon ... beajánljam ? — Ja—a—j nekem ! — Ne—ne fáradjon, édes Fitos ur ! Ja—a—j! ]Vlea culpa, mea cnlpa ! — még ilyet! Ne, ne szóljon kérem senkinek; ugy-e nem szól, édes Fitos ur ? De az Annuskát, a magáét ám, az ifj. Fitos Annuskát csak nekem adja ? * + / * Két hónap múlva csakugyan elvettem Annuskát, a Fitos Annuskát, az ifjabbik, a fiatalabbik Annuskát ám, nehogy megint tévedésbe essek, mert akkor megüt a — guta 1 A tanfelügyelő körlevele. — . 1 millenáris iskolai ünnepségek megtartása iránt. — Az ezredéves ünnepély nagy nemzeti és történeti jelentősége indokolttá teszi, hogy Magyarország ézeréves fennállásának ünneplésében az ország ifjúsága, mint a jövő letéteményese szintén kivegye részét a dicső mult emlékének illő ünnepies fölelevenitésével nemzeti önérzetében és hazaszeretetéaen megerősödve, gyarapodjék isme* retekben, erkölcsökben és hazafiúi erenyekben. Ez okból a nm. vall.- és közokt. m. kir. minister ur f. évi márczius hó í-én 7584. sz. a. kelt közrendelettel elrendelte, hogy az összes népoktatási tanintézetekben az ezredéves fennállás emlékére isteni tisztelettel összekötött iskolai ünnepély tartassék. Ezen iskolai ünnepély /. évi május hó 9 ifi napján tartandó. Megengedi ezen kívül,/-hogy az iskolai gondnokságok, illetőleg iskolaszékek, a szabályszerű szünnapokon kivül az 1S96. polgári év folyamán még 7 iskolai szünnapot engedélyezhessenek, melyek az ezredéves ünnepély kimagaslóbb ünnepi napja, illetőleg a helyi ünnepségekhez alkalmazkodva adandók. Az érintett napon tartandó iskolai ünnepély álljon : az ünnepélyes hálaadó isteni tiszteletből s az ezután a tanteremben, a tanítók által, lehetőleg az iskolai helyi hatóságok és szülők részvételével tartandó törteneti visszapillantásból Magyárország ezeréves múltjára s a nemzeti ünnep méltatásából a gyermekek felfogásához mért módon. Hogy a miilenium az e'emi népiskolákban méltóan és valóban lélekcmelően miképp lenne megünnepelhető, erre nézve ajánlom figyelembe azt a tervezetet, mely a » Néptanítók Lapja« f. évi 12. számának 6. lapján közöltetett. A mennyiben egyes községekben a helyi hatóságok, vagy társadalmi tényezők az ezredéves ünnepély alkalmából helyi ünnepélyeket rendeznek, — a fentebb említeti szünnapok engedélyezésével az ifjus' gnak az azokban való részvétel lehetővé teendő és előmozdítandó. Isten áldása Hazánkra ! Veszprém, 1896. márczius hó 20-án. VARGYAS ENDRE veszprémvármegyei kir. tanfeiügyelü. 4, mult & é t ** <3\ L Nagy zűrzavar uralkodik néhány hét óta szerkesztősegünkben. De nem is csoda. Felváltva betegeskedünk és sehogysem tudunk zöld ágra vergődni. Néhány hétig nekem jutott ki a szerencséből s most a szerkesztő türelmetlenkedik az ágyban. A ki ósmeri a vidéki redaktio beléletét az tudni fogja mi az, ha a szerkesztő vagy a szerkesztőség egyik betmunkátársa beteg. Valóságos pánik uralkodik ilyenkor a szerkesztőségben s valóban nagy taktikával kellélni,hogy valami baklövés ne történjék. Specialiter all ez a mi szerkesztőségünknél. A mi szerkeszesztőségünk tagjai : a szerkesztő, szerény magam, és az »Az hirlik« rovatvezetője. Mindhárman mintha egy test egy lélek volnánk. Ugy össze szoktunk már, hogy egymás gondolatait kitaláljuk, eszméink közösek s soha sincs nézeteltéres közöttünk. De még furcsább jelenség az, ha közölünk valamelyik rosszul érzi magát, mintegy szuggerálva van a rosszullét. Ha p. 0. a szerkesztőnek a feje fáj, ugy a belmunkatársak migién stiftet használnak. Ezeket előrebocsájtva képzelhető mily zűrzavar uralkodik most szerkesztőségünkben. szerkesztő ágyban fekvő beteg, mi pedig csak ugy dülöngözzünk egymásnak. Az ilyen esetben aztán a nyomdaszemélyzetnek is kijut. Mint a börzei galappinok ugy ugy jönnek, a szedőgyerekek a szerkesztőségbe kéziratért. Naponta kétszer is jönnek, de mindanyiszor nincs kézirat s üres kézzel temek a nyomdába vissza. Ilyenkor aztán a nyomdaszemélyzetnek is meggyülik |a baja. Csütörtökig meg csak hagyján, de már pénteken mintha tűkön állanának. Pénteken kezdődik még csak az ostromlás. A beteg szerkesztőt figyelmeztetik, hogy vége a tréfának, ha nem ad kéziratot, ugy kénytelen lesz a nyomdaszemélyzet összeállítani |a lapot. Erre az ijedtségre aztán neki fog a szerkesztő az Íráshoz. uránként egy-egy kanállal véteti be velük a kézirat medecinát, ugy hogy szombaton reggel reám és az „Az hirlik" rovatvőzetőre kerül a sor. Hogy hogy adjuk mi a kéziratot a szedőgyereknek, arról jó lesz, ha nem beszél a krónika. De hát, hogy is volna az embernek kedve az íráshoz. A szerkesztő beteg s igy a fenntjelzettnk alapján én sem a legjobban erzem magamat és mégis ezen állapotom dacára, majdnem az egész lap szerkesztését magamnak kell végezni. Az ily komoly foglalkozás azután egészen háttérbe szorítja a krónikás! tisztem teljesítését. De más különben is, olyan csendes minden, mintha a holt idény teljes közepében volnánk. Semmi jelentősegteljes eset, szóval semmi amiről a krónikás megemlékezhetne. Azaz pardon, mégis van. Nem lest színtársulatunk a tavaszi idényben. Bosszantó ugyan, de mit tehettünk mást mint bele kell nyugodnunk. Nagy hatalma van ebben Mészáros Károly rendőrkapitánynak, ki egyszersmiud a város által ki van nevezve a színház fő-fő intendánsává. Az: m.ndják, hogy Csóka társulata májusra akarta a színházat, de az intendáns tekintettel a májusi hőségre ezt nem engedélyezte, hanem szeptemberben engedi csak a Csóka társulatát színházunkba bevonulni. Ily körülmények kőzött őrülhettünk, hogy szeptemberben lesz színtársulatunk. Volt e héten hangversenyünk a Griftben. Ezek azok a hangversenyzők, kik már egy izben publikum nélkül jálszottak s mindenáron akarták művészetüket a pápai publikum előtt bemutatni. Ezt ők mondták, de mást mondott a Griff vendéglőse. Megtartották a hangversenyt erkölcsileg fényesen sikerült, anyagilag pedig anynyira, hogy a vendéglőst kiegyenlítették, s hogy nem kellett őket utánvéttel Győrbe küldeni. Hallottam még valami parbaj históriáról is. de minthogy nem lectem kellőleg informálva, tehát jobb is lesz ha hallgat róla a krónika. Frici,