Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1896.

1896-04-05 / 14. szám

VL évfciyam. Pápa, Í896. agilis 5 m® 14. szánt megjelenik minden vasárnap. Közérdekű független hetilap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész evre 6 frt. Félévre 3 írt. Negyed­évre 1 frt 50 kr. Laptulajdonos és felelős szerkesztő POLLATSEK FRIGYES. Lapunk érdekében. Április elején uj előfizetést nyi­tunk független hírlapunkra, melyre a lap t. barátainak támogatását kérjük. Ritkán foglalkozunk magankkal és az a lelkes pártolás és támogatás, melyben a t. közönség lapunkat ré­szesiti, felment bennünket a vidéki lapoknál szokásos síppal, dobhal való reldamirozás alól. A „Pápai Közlönyének létjoga van. Egy független, pártatlan, klikket és személzeket nem szolgáló, senkinek sem tömjénező, szókimondó hírlapra szüksége van Pápa városának. És bátran, büszkén mondhatjuk, hogy a „Pápai Közlöny" megfelel e hivatásá­nak. Mi használjuk a megrovás hang­ját ott, a hol erre szükség van. Vé­leményünket, meggyőződésünket — mely csupán a közvélemény hü visz­hangja— megmondjuk nyiltan, lep­lezetlenül. A „Pápai Közlöny" nem subven­tionált lap. Bennünket a nagy, igaz­ságos közönség tart fenn. Mi kizáró­lag a közönség érdekeiért harczolunk, melynek érdekeit teljesen f ü g g e t­lenül képviseljük minden irányban s melynek érdekeiért folytatott nehéz küzdelmünkben csupán az i g a z s á g, tárgyilagosság és tiszte s­s é g vezeti tollúnkat. Törekvésünk, fáradozásunk azon­ban csak ugy lehet eredményes, ha a t. közönség szives támogatása adja meg hozzá a nyomatékot, — mert nekünk ezen kivül nincs más táma­szunk — ép ezért teljes bizalommal fordulunk az uj évnegyed küszöbén a közönséghez, hogy bizalmával, jóindu­latával és támogatásával továbbra is ajándékozzon meg bennünket. Lapunk előfizetési dija aránylag oly csekély ősszeg, mely — tekinte­tei az általa előmozdítandó czélra — szóba sem jöhet, — és mi meg va­gyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közönsége megérti a mi szavunkat és bizalmával megaján­dékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetila­pot, melynek fötörekvése, hogy hü tükre legyen Pápa város és Veszprém­megyének s annak mindenkor javára szolgáljon. A »Pápai Közlöny« szerkesztősége. A „PÁPAI KÖZLÖNY" ÁRA 1 Egész évre 6 frt 12 korona Félévre 3 frt 6 korona Negyed évre 1 fft 50 kr. 3 korona. Az előfizetések és hirdetések Pollat­sek Frigyes felelős szerkesztő és k iadó­tulaidonos czimére küldendők. HIRDETÉSEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Piaci hiénák. Közbotrányos állapotok uralkod­nak nálunk a heti piacok alkalmával. Elszaporodtak a piaci hiénák, és va­lósággal terrorizálják a fogyasztó kö­zönséget a vételben. A kofáknak és közvetitök kartellt kötöttek és azt tesznek a piacon a mit akarnak. Abban az értelemben, a mint a kartellröl beszélünk tán nincs meg piacunkon, tán lehetne is sprengelni, hogy ugy mondjuk a kartell embriót, de kétségtelenül a mi piacunkon is van és a kis pénzű embernek éppen olyan, mint a milliós rész vény vállala­toknak, ha a fogyasztók kartellje fe­nyegeti. De hát nézzük csak hol vau az a piaci kartell és kik nézik ? A kartell időszerű és a hetipia- . cokra van berendezve ; űzik a kofák némelyike és a közvetitök igen sze­mérmetlenül. A módszer ez : az áru­soktól korán reggel összevesznek min­dent, szövetkezéssel szabályozzák az árakat s másodkézből kapván szük­ségleteit a fogyasztó, az mesterségesen van megdrágítva és mesterségesen nyomva egységárakkal, mert a kofák és közvetitök kartellben vannak. G§I TÁRCA JH Egy kis tévedés. — Humoreszk. — Ali komámon esett meg ez a fura tör­ténet . . . Ugy mesélem el, a hogyan az ő szíjából hallottam, midőn egy alkalommal nekem elbeszélte. I. Fiatal, 20 "éves szívemmel kerültem Bagolyvárra, ebbe a kedves városkába, mint a jövő, nagyreményű arany ifjúságnak föta­nitója. Az unalom volt egyedüli hívem, nem volt nekem senkim sem, annál is inkább, mert a hölgyek társaságától a szó szoros értelmében irtóztam . . Nem mentem sehová sem ; hivatásomat végezve, hazaballagtam s ott nyöszörögtem kis szobám négy fala között. Ugy tavasz felé ballagott már ólomlá­bán az idő, (nekem csakugyan ólomlábon), midőn a város arany ifjúsága valami majá­lisféle murit rendezett. Fiatal ember valók, ki nem húzhattam magamat belőle, okvetlen részt, kellett vennem, mert tudtam, hogy kis városban egy pillanat alatt elterjed a hir : ez meg ez kicsinyelte a társaságot; bizo­nyára a nagyravágyás taszigálja, azért sifli neki ez a muri, és igy tovább, egy egész halom variáczió. Hogy ilyen kedves megjegyzésektől megmeneküljék, hát kénytelen voltam el­menni. Kiérkezett az idő. Gyönyörű aranysu­garak szűrték át a fejlődő lombkoronákat, midőn összegyültünk a „murira." Pajtásaim csakhamar kisütötték, hogy a hölgyek száma majd háromszor annyi, mnt a fc ríiaké. Jaj nekem ! mondám Firkonc zy Tóbiás komámnak, a mint ezt a dolgot ér­tésemre adta. Megkezdődött a táncz, mit volt mit tennem, neki gyürkőztem s én is a tánezo­lók tömkelegébe elegyedtem Fi tus Annuská­val, a város egyik szépségével. Vele kezdtem a tánezot, vele is ma­radtam, hiába szólongattak a pajtások, hogy a „többit" is „vigyem," — én nem tágítot­tam, hanem állhatoean megmaradtam Annuska mellett. Már a harmadik táncznál valami extra história kezdett lábatlankodni szivecském kellős közepében, a minek én semmiképpen sem tudtam nevet adni. Egyre arra készte­tett, hogy én ezt a kis Annuskát imádjam. Bármint akartam is, nem tudtam levenni szemeimet Annuskáról ; folyton öt nézeget­tem, sóváran tekintve hollós fürtökkel koro­názott fejecskéjének két nefelejts csillagába. Vége lett a murinak, vége az én imá­dott nyugalmamnak is . . elveszett a szi­vem ; el az 1 — A bolond más kvártély után nézett és a mint megtudtam, igen szívesen adtak a golyhónak szállást. . . Ezután már sziv nélkül barangoltam át az utczákat, mert helyemet sehol sem leltem. Annuskába olyan isten igazában bele­bódultam, (no, ő meg belém, hm 1 !) hogy a pajtá ok hétszámra sem beszélhettek velem. Vagy az utczákon nvargalásztom, vagy pe­dig Annuskáméknál ültem, folyton az ő bű­vös szemsugaraiban fürösztöttem sóvárgó tekintetemet, mely mindig öt, egyedül csak öt kereste. Röviden megmondva, fölfordult velem az egész világ. A ki egykor olyan igen .nőgyűlölő" voltam, most olyan helyre

Next

/
Thumbnails
Contents