Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.
1895-03-17 / 12. szám
megjelent tagokat, a közgyűlést megnyitottnak mondja ki. Felolvastatik a testület mult évi működéséről szóló jelentés, mely szerint a testület tagjai száma 573, a mult évben iparigazolványt nyert 49, iparát hatóságilag beszüntette 15, meghalt 13, a városból elköltözött 4 iparos, közgyűlés tartatott 3, egy ^rendes és két rendkívüli. A pénztár mult évi számadásából kitűnik, hogy a testület mult évi összes bevétele, levonva a kiadásokat 5959 írt 99 krt tesz ki, A testület mult évi tiszta jövedelme 9 5 7 frt 72 kr volt, melynek fele része 478 frt 86 kr. az elaggott iparosok pénztárába utaltatott. Az elaggott iparosok pénztára ez összeggel 1449 frt 98 krt tesz ki. Az elnöki jelentés, a pénztár mult évi számadása, ugyszínte a számvizsgálók jelentése a közgyűlés által tudomásul vétetett s a pénztárnoknak a lelinentmény megadatott. A folyó évi költségvetés felolvastatván, miután azt a közgyűlés elfogadta, Baranyay alelnök indítványára a közgyűlés a jegyző fizetését évi 50 forinttal javítani határozta el Következett az ipartestületi betegsegélyző pénztár részére 20 közgyűlési tag, 1 rendes és 1 pót felügyelő bizottsági tag megválasztása. A 20 közgyűlési tag, az újonnan megválasztandó előljárósági tagokból lett kijelölve sor szerint, míg Alstaclter Jakab rendes és Legény Ferencz pót felügyelőbizottsági tagokul egyhangúlag lettek megválasztva. J\éhman ipartestületi elnök megköszönve a testület bizalmát ugy saját, mint tisztársai nevében beadja lemondását, mit a közgyűlés »Éljen Néhman« zajos felkiáltásokkal fogad. Mészáros iparhatósági biztos konstatálja, hogy a közgyűlés Ja volt elnök iránt egyhangú bizalommal van s őt közfelkiáltással megválasztott elnöknek mondja ki. . A ehniarm megköszönve a bizalmat igeri, hogy ugy mint eddig, ugy ézután is az ipartestület felvirágzása és jólléte érdekében fog működ ni. Ezután következtek a többi tisztviselők megválasztása, melyek szinte közfelkiáltással lettek megválasztva. A választás eredménye: Elnök : Néhman Gábor. Alelnök : Baranyay János. Ügyész : líirsch Vilmos dr. Jegyző • Nagy Károly. Előljárósági rendes tagok : Altstádter Jakab czipész. Bánóczy Pál építész. Bikky Sándor kocsigyártó. Bőhm Samu esztergályos. Bőhm Móritz mészáros. Balogh Gyula szobafestő. Bornemisza József csizmadia. Csik Károly szabó. Eperjesy János kalapos. Ferenczy Pál kádár. Fejes Pál kovács. Gyuk Nándor asztalos. Gaál Gyula hentes. Horváth Károly czipész. I lorváth József ács. Haas Adolí fehértimár. id. Kléva Márton csizmadia.. Kondor Ferencz szabó. Legény Ferencz csizmadia. Lóskai Béla csizmadia. Leiner Ignátz kötélgyártó. Marton Antal czipész. Nagy György bognár. Nemsits Antal takács. Pakrócz Kálmán kefekötő. Remer Ferencz fazekas. Rácz Gyula lakatos. Rozs József csizmadia. Singer Márkus nőszabó. Weinberger Mór borbély. Póttagok : Vandlich Antal hentes. Lővinger Ráfáel czipész. Bódai István kárpitos. Háder Ferencz kalapos. Schick György csizmadia. Hermán Pál szabó. Bizalommal fordulunk tehát a városi tanácshoz, hogy felszólalásunk értelmében intézkedjék ez ügyben. Mert csakis ezen kérdés végleges megoldása után tekinthetünk megnyugvással a biztos jövőbe, melyre a jelenlegi kö rülmények között nagy kilátásaink vannak. Hogy pedig kínálkozik, azt mindnyájan tudjuk ! Pollatsek Frigye*. Ipartestületi közgyűlés. — 1895. márczius 10. — A pápai ipartestület f. hó 10-én délután 1 órakor tartotta meg rendes évi közgyűlését saját helyiségében M észáros Károly iparhatósági biztos elnöklete alatt. Tekintve, hogy a közgyűlést megelőzőleg azon hir volt elterjedve, miszerint az ipartestület tisztikarában nagy változások vannak készülőben, a tagok rendkívüli nagy számban jelentek meg. A hir azonban nem valósult meg, amennyiben a közgyűlés zajtalanul, a legnagyobb csendben folyt le s a tisztikar a jelölés alapján egyhangúlag lett megválasztva. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be : Mészáros Károly iparhatósági biztos megnyitó beszédében örömmel konstatálja azon üdvös működést, melyet az ipartestület az utóbbi két évben kifejtett és szép szavakban emlékszik meg azon üdvös intézményekről, melyeket utóbbi időben létesített. Üdvözölve egyszersmind a szép számban r • - — - • — Nem tudom miért. De hirtelen olyan szívdobogást kaptam, — amint ezeket a fényes, csillogó pontokat néztem, — hogy meg kellett állanom. — Ott bizonyáfa boldog, megelégedett emberek vannak, a kik meleg családi körben töltik a szent estét — gondoltam nem minden irigység nélkül. Aztán valami önvád, szemrehányás lepett meg. Lehetne most nekem is ilyen puha, meleg fészkem, ilyen édes, kényelmes otthonom. Az én ablakomból is ilyen barátságos, csillogó fény áradhatna ki . . , A fekete hajú lány szomorúan hajtotta fejét az idősebb válára, a ki előre nyújtott nyakkal, mohón, szenvedélyesen leste a költő Szavait. ..... Izgatottan támasztottam meg a fejemet, azt hiszem, valami faoszlophoz — folytatta ez — és elgondolkoztam. Akaratlanul is a menyasszonyom kerek, rózsás arcza, bizalmas tekintetű nagy buzavirágszin szemei tűntek elém . . . Kegyed nagyságos asszonyom, csodálkozva néz rám ? . . . Igaz, hisz soh* sem beszeltem róla Senkinek. Életemnek ez volt egyetlen titka, nos tehát most ezt is felfedem. .... AZ én menyasszonyom ártatlan, jíaiv, falusi kis lány volt. Még gimnázista poromban jegyeztem ei • • • Akkor adtam neki egy vékony, nefelejcskék karikagyűrűt, apró bevésett betűkkel egy szö volt rajta ; »Semper.« Úgyszólván gyerekek voltunk még, én jókedvű, bolondos diák. ö rövidruhás pipiske lány. Az emberek eleinte gúnyolódva mutattak rám; hogy vőlegény vagyok. Aztán megszokták ezt a különös dolgot. És gyorsan napirendre tértek fölöttünk. Hanem rám nézve rossz napok következtek ; az anyámmai ide jöttünk lakni a fővárosba, hát elkellett tőle válnom. Akkor azt hittem, hogy nem élem tul azt a pillanatot, hanem aztán később a főváros zajai, mulatságai közt bizony eszembe sem jutott már az én első, zöld szerelmem. S csak néha-néha éreztem a szivemben valami önvád félét. A menyasszonyról soká, igen soká nem hallottam semmit. De ezelőtt vagy két évvel — azt irta egyik barátom, — a kis leány atyja valami lelketlen speculáczióba elvesztette egész vagyonát. S hogy aztán ide jöttek föl a fővárosba .... Nem kerestem, se nem kutattam őket. Féltem a találkozástól, a menyasszonyom néma, de kinos szemrehányásaitól .... — L/h! nagyságos asszonyom, az a szemrehányás, az a vád oly édes, oly boldogító lett volna nekem azon a hideg, magányos karácsony estén • . • ( .... Sokáig álltam ott, az oszlophoz támasztva izzó fejemet, tás lehunyt szemmel bámultam be az en sötét, felleges lelki-világomba. Vádoltam a végzetet, a mely oly kegyetlen volt, hogy elválasztott tőle. A nagy várost, a mely az ő boldogságot igéző zajos mulatságaival elcsábított. De vádoltam magam is, a miért oly nyomorult, hitvány tudtam lenni. S ott hagytam egy ártatlan, szerelmes, megtépett szivet . . . Bizony csúf lelketlen cselekedet volt tőlem .... És amint igy némán elgondolkozva álltam a hideg, havas éjszakaban, valami — lehet, hogy csak a felcsigázott képzeletem — azt súgta a fülembe, hogy nem sokára, talán még ez este látnom kell őt. E perczben ijedtem néztem hátra, ropogott a hó és egy hosszú, sötét köpenybe burkolt nő közeledett apró ideges leptekkel. Közönyösen, lehajtott fejjel ^ ment el mellettem. Talán észre sem vett. En szinte merev lettem az ijedségtől. Hat ha ő az ? Gondoltam és oda hajoltam, egész közel az arczához. De aztán hihetetlenül ráztam a fejemet. És megkönyebültem susogtam »Ez nem Ö«. Sovány, vézna leány volt, szőkére festett frou-frouja kicsúszott a kendő alól. Az arcza vörös volt, feltűnő vörös. S az ajkai is olyan csodálatosan karminosak . • ,