Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-10 / 11. szám

1, 1895- MÁRCZÍUS 10. tanúságot szenvedtek, azon lelkes apostoloknak, kik e névre érdemes szolgálatot tettek a számkivetésben, és azoknak mind, kik a hazának küzdelmes napjaiban és szabadságáért harcoló honvédeinknek áldozatot hoztak. Legyen áldott emlékük ! Ez üdvözölt szellemek honszeretete példa gyanánt lebegjen előttünk, s mint lángoszlop vezesse nemzetünket a bekövetkezendő ezredév beláthatatlan jövőjében 1 Vannak ugyan, kik még máig sincsenek tisztábán ezen, a nemzet életében oly nagyfontosságú dátum nak jelentőségével. Tévesen hiszik, hogy ezen nap megünneplésével .mintegy forradalmi reminiscentiáknak adnak tápot. Nagy csalódás e vélemény : hirdetése pedig históriai falsum. E nap a magyar nemzet áldozásának magasztos ünnepe, a győzedelmes eszme j,diadala. Az ily emlékű napot pedig megünnepelni t minden magyar hazafinak szent kötelessége. Légy üdvöz március Idusa ! A telefon hálózat érdekében. Nemrégiben örömünk konstatálása mellett emlékeztünk meg, azon ujabbi mozgalomról, mely a telefon hálózat berendezése érdekében meginditatott s hathatós érvekkel bizonyítottuk ennek fontosságát. Sajnosán vesszük azonban tudomásul, hogy ezen kérdés megvalósításánál újra a régi betegség mutatkozik. A városunkban tapasztalt szűkkeblűség és közönyösség régi alakjában mutatkozik. Újra a régi dal a közönyről ! Ezen körülmény késztet s teszik kötelességünkké ezen kérdésben szavunkat felemelni s fel fogjuk azt emelni mindaddig, mig meg nem győzzük a mi rövidlátó mai társadalmunkat azon nagy előnyökről és haszonról, a melyet a telelőn hálózat behozatalával elérünk. Halljuk hangoztatni, hogy vannak egyesek, kik a telefon hálózat behozatala ellen állást foglalnak, azon kijelentéssel, hogy mi szükségünk van nekünk a telefonra ? Nemcsak a saját nézetünk de a tapasztalat is igazolja, hogy a telefon hálózat berendezése emeli a várost, annak ipar és kereskedelmét. Mi egész határozottsággal állíthatjuk, hogy városunk nagy haladást tesz ezzel, mert jövője csak azon városoknak van s lesz, melyek minél több hálózat révén összeköttetésbe jutnak a világ forgalommal. Ha nem is rögtön, de idővel biztosan : mert nem szabad azt várnunk, hogy ily vállalat mindjárt a létesítés után hozza meg a várt eredményt. S hogy ez be fog nálunk is következni, arra elég példát láttunk magunk előtt. Városunk telefonhálózat berendezését, kiválólag a kereskedők és egyáltalán a pénzvilág független és a színpada mellett a számítás által is vezérelt beleavatkozása és felkarolása biztosíthatná legjobban. Ezek azonban nagyon tartózkodólag viselik magukat, mi nagyon is megnehezíti a terv megvalósítását. Jelen sorsainkat tehát ezekhez, főleg pedig a kereskedőkhöz intézzük. Folyton panaszkodnak nyakra-főre, hogy az üzlet pang, az üzleti élet hiánya tapasztalható. No- uraim, ennek Önök az okai, mert nincs Önökben vállalkozási szellem, nem iparkodnak a kínálkozó alkalmat megragadni arra, hogy a város haladásával a kereskedelem is lüktető erőt nyerjen. Elmondottuk mi már több ízben, hogy városunknak, ha haladni és virágozni akar, meg kell szerezni annak feltételeit, különben visszafejlődik, erejét nem képes kifejteni s nemcsak a jelenért nem tesz semmit, hanem a jövő alapjainak lerakását is elmulasztja, miáltal csak a szomszéd városok által tulszárnyaltatik. Igen szép dolog az a takarékosság, de egyszerűen kárhozatos ott, a hol a kilátásba levő nagyobb eredmények rovására történik. Az ily dolgokat elfogulatlanul kell megítélni s az elfogulatlan ítélet meggyőzhet mindenkit arról, hogy ezen uj intézmény, mely csakis városunk haladására céloztatik, a város minden egyes lakossára bí zonyos erkölcsi kötelességet ró. A telefon hálózat berendezése tervét most már nem szabad elejtenünk, A kezdeményezés megtörtént s annak megvalósítása érdekében minden lehedig azt véltem, hogy te igen prózai ember vagy. — Hm! felelt Gyula, hiszen én is csak fiatal vagyok, nálam is mozog itt valami a bal oldalomon. — E mellett jó izüen nevetett. Mikor Gita elvált Gyulától, egyeb gondolat sem foglalkoztatta, mint a titkos szerelmi levelezes. De e fölött gondolkozni könnyebb volt, mint belebocsátkozni, mert ehhez olyan egyénre lett volna szüksége, ki bele szerelmes legyen. Talán Gyulát válassza szerelmesének ? — Hiszen ezzel nem lehetne regényes levelezést folytatni! Hiszen az ilyen szerelmi levelezésért meg meg is dicsérnek szülői ! Ez a levélváltás nem hozna létre szivszorongatást ; félnie sem kellene, hogy felfedezik ; az ilyen irkálas tehát mit sem érne. Nemsokára ez után, hogy, hogy nem, de egy levél érkezett Gita czimére a fővárosból, melyből az ábrándos leányka a következőket olvashatta szivdobogva : Nagyrabecsült Kisasszony ! Igazán nem tudom, miképen fejezzem ki szavakban óhajtásomat, illetőleg kelesemet. Mióta városukon átutaztam s Önt alkalmam nyilt megpillantani, nem vagyok képes kitörölni emlekezetemböl bájos képet. Még nem fedezhetem fel magamat Ön előtt, de véghetetlenül boldoggá tenne kezének néhány vonása s annak kinyilatkoztatása, hogy nem haragszik reám. Önhöz örökké hü X. Y. Z. Post-restante, főposta. E levél annyira meghatotta Gitát, hogy Szinte reszketett bele. Húszszor is elolvasta pgymás után, majd huszonegyedszer is bele fogott. Végre beteljesült, a mi utan vágyódott. Feltűnt előtte a szerető személy, mert ügy csak egy szerelmes Írhatott neki. Meg volt a titkos levelezes is, mi utan annyira sovárgott. A regényesseg valamennyi szelleme megelevenedett Gita agyában s addig űztek azok ott pajkos jatekukat, mig a gyöngéd női ujjacskák egy illatos levelke irásara szántak el magukat, melyet, X. Y. Z. ur czimere el is menesztettek a fővárosba. E levelke tartalma csak e két szóból állott ; »Nem neheztelek.« Csakhamar megjött rá a válasz. E level a boldogságtól áradt; X. Y. Z. ur nem tudott hova lenni örömeben, hogy attól a kéztől, melyet ő csak képzeletében mert tiszteletteljesen megcsókolni, levelet kapott. X. Y. Z. ur a többi közt még azt is bátor volt megkérdezni Gitától, vájjon a hirtelenül változó februári időjárás nem volt-e rossz hatású drága egeszségére. Gita ebben is örömet lelte ; de mégis habozni kezdett, mikor arra gondolt, hogy erre a második levélre is kell válaszolnia. Vegre is rászánta magát, s egy három-soros levelet menesztett a három-betüs czimre. Pár hét múlva javában folyt a levelezés. X. Y. Z. ur egeszen nyiltan hő szerelmet vallott Gitának, a ki pedig abbeli vágyakozásának adott több izben kifejezést, hogy a titokzatosság fátyolába burkolódzó szerelmi tárgyát szeretné már megismerni. Ily körülmények között köszöntött be az április. Ez a hónap, mely különben oly szeszélyes szokott lenni, gyönyörű napokat hozott. Gita órák számra lent üldögélt szép kertjükben es olvasgatta Goethe »Werther«jet, vagy ehhez hasonlót; érezte, hogy még soha sem volt oly fogékony az érzelmek iránt, mint akkor. Egy ily napon meglátogatta Gyula Gitát, leült melleje, pedig az nem is felelt köszöntésére. Gyula ez alkalommal sokkal komolyabb volt, mint egyébkor. Kis vártatva igy kezdé beszedét: — Hallod-e Gita, nekem beszélni valóm van veled ! A leány rákintett ; egy gondolat ezik* kázott át agyán. — De, Gyula — — — Én ismerem titkodat. Gita fülig elpirult s dadogva tílortdá : — Az én titkomat ? — Igen ; te -levelezésben állasz egy fővárosi úrral. — De Gyula ! kiáltott fel a leány, miközben elsápadt. — No, nem kell félned. Az az ur jo barátom. Éppen ma erkezett városunkba, hogy lásson s veled beszéljen. Hn ugyan ezt a dolgot sehogy sem értem ; ugy-e, te még nem is láttad ezt az X. Y. Z. urat ? —* Nem ! szólt Gita hallhatólag. —- Ezt ugy is gondoltam ! Halld csak! Az az ur mindjárt itt lesz. Hogy szivességet tehessek neki s a bemutatást megkönnyítsem, ide rendelem, ö én utánam fog kérdezősködni. Ha meglátod X. Y. Z. urat és ha ugy találod, hogy nem lennél képes őt szeretni, akkor egyszerűen ugy szabadulsz meg tőle, hogy azt mondod neki, hogy én már eltávoztam innen. Ekkor ő is el íog menni, — vegkep*