Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-03 / 10. szám

CÍ595- M^RCZIUS 3. Nagy volt ez alkalommal a Griff szálloda ízlésesen feldíszített nagytermében a kedv és szemgyönyörködtető látvány volt maga a terem, pajkos és sikkes jelmezes hölgy közönségével. Változatos és Ízlésesek voltak a jelmezek, előkelő és szépszámú a közönség, szóval egyesült ez estélyen mindaz, a mi csak egy sikerült mulatságnak rugója lehet. Elismerés illeti meg első sorban e fényes sikert aratott jelmezestélyért Sült . Józsefné úrnőt, az egylet elnökét, ki a legkedvesebb szeretetreméltósággal fogadta az érkezőket, s lekötelező sziveséggel üdvözölve mindenkit, ki az estélyre megjelent. Az ő szeretetreméltó modorának, lekötelező nyájas mosolyának, kinek a vöröskereszt egylet virágzasa ann)ira szivén fekszik, ki átérezve azön missiöt, melyet az ily egyletnek teljesítenie kell, köszönhető, hogy a jelmez estély oly fényes sikert aratott. Elismerés illeti még meg a buzgó rendezőséget, a kik valóban, mintha csak ellésték volna a Griff nagytermében tartott estélyek sikereinek titkait, olyan ügyesen és taktitailag rendezték a farsang hattyuénekét. A rendezőség melynek élén Kormendy Béla titkár buzgólkodott, teljes hévvel oldotta meg nehéz feladatát s igy nem is lehet csodálni, hogy e jelmez estély erkölcsileg is pompásan sikerült. Gyönyörű 1 látványt nyújtott a jelmezes hölgyek csoportos bevonulása, kik pont 9 óra kor vonultak be a terembe a Rákóczy induló zenehangjai kíséretében. Alighogy bevonultak, kezdetét vette tánc, melyet ritkán tapasztalt tűzzel és hévvel járta a fiatalság* A négyeseket 30 pár táncolta, nemkülönben a már nálunk diHl." 'il,'" 1 ^-LILl

I • —— majd hozzájuk rohan, elválasztja Őket, —kérdi mi baj ? A papa elmondja panaszát. A felig holt gabona-kereskedő mentegetődzik, hiszen a gabona sokszor férges, »£suszik«-0s, vagy peneszes. Azért akarta megnezni ? — Micsoda, — kérdé holtra ijedve a hat leányos apa, hát nem a leányomat kérdezte, nem arról tudakozódott. Nem azt akarta elvenni ? — Dehogy, van nekem feleségem, Boros barátom küldött ide, azt mondotta, kitűnő búzája van. — Szerencsetlen, — kiált chorusban a esaladapa s anya, — hat leányunk van, de búzánk nincs. — Akkor felültetett Jenő, — Viszonzá a gabona-kereskedő. A szegény apa, anya 6 leányával megtudta, átlátta a remes valót. Hasztalan sutottekj főztek, költekeztek, itt nincs kerő. S a szerencsétlen családapa, a mama meg a hat fiatal (?) kisasszony, az összenyomott torkát melanchnlikusan fogdosó szerencsétlen gabona-kereskedővel kialtá ; — Megcsalt Jenő, e nyomorult! Jenő pedig otthon, ki e cselt kieszközölte, titokban markába nevetett. — Megbőszültem magam, pénzem is Van szépen ! bőven ! -— s vigau dúdolta a iftTha-ra-ra bum-die«et. PAPAI KÖZLÖNY. vatta vált Sir Rogger-1, melyet szünóra után járták, jobban mondva ugrották. Fesztelen jókedv uralkodott mindvégig, a tánckedvelő ifjúság lelkesedve járta s csak ugy reggeli 6 órakor kezdett oszladozni a társaság. Így búcsúzott el Pápa város báli közönsége a farsang uralkodójától. Ezzel veszünk mi is bucsut e mulatságtól, mely a résztvevőknél sokáig feledésbe nem fog menni, kívánva sok ily szép sikert a vörös kereszt egyletnek, mely nemes céljainak ily dicséretre méltó módon igyekszik megfelelni, és mely a következő hölgykoszorut birta egybegyűjteni: Asszonyok : Sült Józsefné, Kerényi Andorné, Lázár Benőné, Marinczer Antalné, Weber Rezsőné, Hanauer Béláné, Pentz Józsefné (Dáka), Steinberger Lipótné, Horváth Károlyné, dr. Steiner Józsefné, Botka Jenőné, Báron Jakabné, Nagy Boldiz^árné, Grósz Edéné, Hannig Ferencné, Tóth Lajosné, Soós Ignácné, Neuhaser Imréné, SzVoboda Vencelné, uláh Gézáné (Marcaltő), Nosztritiuszné, Kramarits Gézáné (Bódé), Kreisler Manóné, Pollák Henrikné. Leányok: Weber Olga (Diana), Hanauer Sarolta (festő), Tóth Gizi (felső bajor leány), Baly Jolán (cigányleány), Barthalos Olga (vizi nympha), Pentz Mariska (cotillon), Steiner Etelka (alt Wien), Unger Izabella (virágárusleány), Báron Emma (tót leány), Tóth Jolán (cserkesz leány), Lazányi Róza (orosz leány), Kramarits Aranka Bódéról, (havasi gyopár), Nosztritiusz Mariska (bohóc), Kis Vilma (oláh leány), Horváth nővérek (arató leányok), Jakubovich Marian (vad rózsa), Lamperth Margit N.-Gyimótról, (jockey), Nagy Gabriella (tél), Grósz Mariska (gyöngyvirág), Berger Anna, Bock Mici, uláh Emma (Marcaltő), Pentz Eliz. A karzaton ültek t Hanauer Zoltánné, Hanauer Iluska, Harmos nővérek. Kis Eszter, Kósa Karolin, Tóth Jánosné, Tóth Juliska, Pakróc Kálmánné, Schlesinger Ferencné, Schlesinger Vilmosné stb» A mult hétről Azt mondja a közmondás ; hogy nem lehet senkisem profeta a saját hazajaban; már pedig az egyszer nem vált be ezen közmondás, mivel en a mit mult heti referádámban megjósoltam be is teljesedett. Karneval herceg »Memorandum«járól van a szó. Kész volt a szövegezes, meg volt állapítva minden s az utolsó percben minden meg lett a szövegezésben változtatva. Ezen változás, mint mult alkalommal előre jósoltam a vörös kereszt egylet által rendezett »Jelmez estély « meglepetesei okozták. Ily fényes és impozáns búcsúztatóra Ö hercegsége nem számított s ezáltal ugy az udvartartás, mint a kitüntetések variatiója vált szükségessé a paemorandumbaii* mety3kiigazítását el is rendelte s legközelebb a nyilvánosságra lesz hozva. Karnevál herceg több izben vett részt Pápán a vörös kereszt egylet által rendezett jelmezestélyen, mely egyszersmind temetése, azaz jobban mondva búcsúztatója szokott lenni, de ily impozáns módon ez nem jntott érvenyre. Bucsuztatóul mondom és nem temetésül, mert hát nálunk a tapasztalatok után mondva Karnevál herceget soha sem temetjük el. Elbucsuztatjuk őt, hódolva a szokasnak, hamut is hintünk reá a dekórum kedveert, de mar »Csonka csük>rtökön« visszalopódzik hozzánk inkognitóban es uralkodik a nagy böjtben is, bár nem hivatalosan. De térjünk vissza a Jelmezestelyre I A Griff terem fényesen diszitve és tünderiesen kivilágítva fogadta Karneval herceget, ki a frakkos rendezőség kiséreteben erkezett meg bucsuztatójara. Karneval herceg már javaban tartott cerclét a teremben a nem jelmezbe jelent hölgyekkel, midőn Körmendy főudvarmester jelzest adott a cigánynak a Rakócy induló eljatszásara. A jelmezes hölgyek, kik a terem melletti szobában gyülekeztek, meghallva a Rákóczy indulót, párosán vonultak be a regi szokás szerint a terembe. A diszsor falat a frakkos gárda kepezte, kik az elvonulás után rögtön jelentkeztek s bemutatva magukat a táncrend üres rovataba, megtettek a szükséges jelentéseket. A jelentes nem sokáig tartott, mert Karnevál hereeg, megelegelte a frakkos garda bókjait, nejet Terpsiohoré hercegnet egy keringőre hivta fel, s ezzel az udvari szokást követve, kezdetet is vette a táncz. A keringő utáni szünetet 0 hercegsege arra használta fel, hogy az udvartarcasahoz tartozó jelmezes hölgyeket megszólítással kitüntette s velők hosszabb, rövidebb ideig tarsalogjon. Nem tudom, a megszólítás sorrendje a Párizs almájaval van-e összeköttetesbe, de ha Ö hercegségenek ez elve, ugy velem egyforma izlese van. Elsőnek Peiltz Mariskat szólította meg, ki »Cottillon« kosztumban elragadóan hercig volt. Ha jól emlekszem tavaly mint »Jokkey« jelent meg, és ugyanazt a hatást tette reám, mint ez alkalommal. Tavaiy meg csak »Platz«ra biztosítottam magamat, de az idén ez nem jutott osztályrészemái. Karnevál herceg elnevezte »Cottillon d'amour«nak, s ezen elnevezés nagyon is illő volt. Lehet, hogy elfogult vagyok, de akkor Ö íensege is az, mert sokáig társalgott vele, mely csakis az »amour«ra vezethető vissza. Az első négyes utáni szünet alatt Weber Olgát szólította meg Karnevál, ki ez alkalommal »Diana« istennőt ábrázolta. A mithoszból kifolyólag Diana lehetett ugyan magasabb és impozánsabb termetű, de aligha oly fenominális szépségű, minta mi Diánánk, Oldalán a vadászkürt es a tőr, kezeben a nyil, es vállán a vadász kacagány tőkele tea hü kepében mutatta be Dianát. Tavaly mint ejjeli őr egy szerelmest ep akkor ert tetten, midőn szivet akart rabolni, ez alkalommal azonban ő nyilazott meg Qgy szivet, melyből bajosan fog az illető kigyógyulni. 0 Fensége jó ideig társalgott vele, de nem akarva öt sokáig zavarni, mivel látta, hogy nagy

7 kedve van vadászatra menni. Ez után Barthaios ulgaval társalgott rövid ideig Ö hercegsege, ki »Vizi nympha« jelmezt öltött magara. Hivatásához hiven megtette a kötelessegét, mert csábito ereje nagyon is észrevehető volt. Azt vettem eszre, hogy egyet nagyot is elcsábított s taian le is fogja csalni magához a tenger fenekebe*. Hanauer Sarolta, ki »f'estő« jelmezben jelent meg szinte részesült megszólítástan. Szép festői alak volt még, Makart is irigy lehetett volna reá. Nem sokáig társaloghatott vele, mivel sokan jelentkeztek festcarci £ubbeket lefestett, de egy idegent, ugy