Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-03-03 / 10. szám

V. évfolyam. Páp a, 1B9S március -3 ID. szám, KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész cvre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyíltterek felvetetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedeseben. Nyílt kérdés a Jókai kör igazgató tanácsához ! Hogy lapunk élére ily cimet, s nem a helyzethez hiven »A Jókai kör közgyűlése« cimet írunk, az annak a qualiíikálhatlan végzésnek a következménye, a melyet a Jókai kör igazgató tanacsa nemrégibben lapunk szerkesztőségéhez illetéktelen közvetítés, íolytán juttatott. Bárha mult számunkban jeleztük, hogy ez alkalommal a reánk nézve nem annyira sérelmes, mint inkább a kor prestigét sértő végzést, a nyilvánosság elé hozzuk megbirálás végett, mindazonáltal sokkal opportunosabbnak tartottuk, a körülményeket szem előtt tartva, ettől elállni, módot, akarva nyújtani a kör igazgatóságának ezen saját magán ejtett csorba kiköszürölésére. A ki figyelemmel kisérte azon érdeklődést, a mellyet lapunk a Jókai kör megalakulásával s annak minden ténykedésével szemben tanúsított, az helyeselni fogja ezen eljárásunkat s reméljük, hogy ezen ténykedésünk csak ujabbi bizonyítékát szolgáltatjak azon jóindulatunknak, mellyet a Jókai körrel szemben mindig tanúsítottunk. Csakis a kor jránti jóindulatunknak köszönhető, hogy akalmat nyujtunk a kör igazgatótanácsának ez uton, az ellenünk elkövetett s mindenki által perhorreskált eljárást jóvátenni, azon nyílt kérdést intézve a kör igazgatótanácsahoz : Valljon hajlandó e beösmerní, hogy ezen hozzánk intézett végzés a kör íntenlioinak nem felel meg, s annak hozatala téves impressiok szülemenye ? Valljon hajlandó-e beösmerní, hogy ezen végzés kezbesitése illetéktelen uton lett részünkre kézbesítve ? Elvárjuk a jókai kör igazgatótanácsától, hogy tévedésből hozott végzését rektilikalja, s nem fog bennünket arra kényszeríteni, hogy egy oly végzést hozzunk a nyilvánosságra, mely csakis kellemetlen benyomást gyakorolna s hogy hátrányára volna egy oly tekintélyes körnek, mint a jelenleg városunkban működő Jókai körnek. Hibát mindenki követhet el, de azt jová tenni, mindenkinek erkölcsi kötelessége is. Hogy mily alakban fog a, Jókai kör igazgatótanácsa saját magának elégtételt adni, az ő reá tartozik, a mi kötelességünk csak az, hogy rá mutassunk azon tévés felfogásra, melyet a kor igazgatótanácsa egy végzés alakjaban hozott s a melynek nyilvánosságra hozatalát e nyílt kérdés megoldásától tesszük függővé, Mi nagyon jól tudjuk, hogy a Jókai kör igazgatótanácsa, mely számos intelligens tarsadalmi allásu es kiváló műveltségű egyént szerencsés tagjául bírni, nem is gondolva a hozott végzés melyen sértő voltára, egyesek által, kik nem is a tanács kebeléhez tartoznak — belelő vagoltattak. De kérdjük : lehet-e egyesek rosszakarata irányadó egy egész kör igazgatótanácsának ? Megérdemli-e lapunk, hogy egyesek privát szeszélye miatt, megsért tessék a testületben nyilvánuló közérzület ? Nem tisztelt Igazgatótanács ! Ez nem lehet sem igazságos sem ildomos! Ez nagyon draga bére volna annak a jó viszonynak, melyet egymás érdekében fenntartani morális kötelességünk. Ha a kör, mint ilyen, hivatását be akarja tölteni, ugy nem ez az ut, mely célhoz vezet. Mi befejeztük a mit mondani akartunk. Reméljük hogy a Jókai kör igazgatótanácsa is megértet bennünket. Varjuk a kérdéses odiosus ügy tisztázását a közösügy érdekében ! Pollatsek Frigyes TARCA. Egy kis félreértés. Boros Jenő (baráti körben Jankó) nagyon csinos fiu. Eszes, ügyes, igazán »sikkes« gavallér, csak egy hibaja van, több a kiadása, mint a bevétele. Ebből az eredmeny : adósság. De nem azért él ám Mohorán nemes, nemzetes és vitézlő Etedi Marton uram a hat eladó leányával, hogy Jenő úrfi zsebeiből egy pár bankócskát ki ne szivattyúzzon. De hogyan? Ha ir neki s keri, hogy »tudományos buvárlásai folytathatása czéljából« küldjön neki pár forintot, a bácsi siet eladó leanyaira hivatkozni s arra, hogy adott már eleget, többet nem ád. Pedig most okvetlenül szüksége volna reá. A »kis szőke« nagyon sürgeti. Meg van 1 Éppen holnap megy Muhorára Kárpáti Mihály, ez kedvező alkalom arra, hogy magát megboszulja s pénzt szerezzen. Kárpáti Mihály uram — ki meg fiatal ember számba megy — gabona-kereskedő. Éppen tegnap kérdezősködött Jenőtől, nem tud-e Aioháron valakit, kinek tetemes meny* nyiségü búzája van eladó. — Dehogy nem — felel Jenő — ott van mindjárt Etedi Marton, rengeteg menynyiseggei bir az. — Akkor jól van, holnapután a deli vonattal utazom. — De barátom — felel Jenő, — ajánlom, minél gavallérosabb külsővel jelenj meg, ez hat a bácsinál, majd akkor olcsobban vásárolhatsz tőle . . . Kárpáti hazament készülődni. Jenő úrfi pedig hazament s kedves batyjanak irta : »Szeretett nagybacsim 1 Az égnek tetszett önt hat leánynyal megáldani. Ezek erdekeben fáradozom must eppen s költség fejeben kerem szíveskedjek 50 forintot küldeni postafordultaval. Ha megkapom, ugy kieszközlöm, hogy a legnagyobb titokban menjen önhöz leánynezőbe Kárpáti Mihály egy dúsgazdag bankár fia. A. déli vonattal fog menni. Megismeri majd a bátyám, magas, barna ifjú, feher kalappal, s igen diszes óralánczczal jár. A fiu nagyon szereny, ezt ügyeimebe ajanlom, azeft csak tessenek őt kitűnő figyelemmel fogadni, a házasságra biztos kilátás. Maradok mindnyájukat csókolva, unokaöcscsük : az ötven forintot váró Jenő.« Megboszultam legalább magam, amiért nem akart mostanában pénzt küldeni s kapok is 50 pengőt. Valóban jól számított. A bácsi, amint a levelet elolvasta, vérző szivvel bar, de orulve, hogy egy lányán túladhat, elküldte az ötven lorintot. Jenő pedig megsürgonyozte ; —* Holnap megy Kárpáti! Kárpáti ur valóban, az utasitas szerint magát, hogy minél olcsóbban jusson a búzához, gavallerossan kicsipve elutazott Muhorára. Alig hogy kiszállott, oda rohan hozza Etédi ur, a leányán túladni óhajtó apa, aradozva megöleli s kiáltja ; — Isten hozta, kedves fiam. — Na ez jói megy, gondolta Kárpáti,, itt olcsón lehet vásárolni — ha olyan udvarias az eladó . . . De távolról sem volt még vége Karpáti ur meglepetésenek. Kocsi varta öt, ezZel robogtak be a varosba,