Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-02-24 / 9. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. V évfolyam. Pápa, 1895 február 24. — ——• ——— • — ———mmme Előfizetési árak : Egész evre 6 frt. Felevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések es Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedeseben. Egy elaludt eszme. Még élénk emlékezetünkben van azon mozgalom, mely városunkkan a mult évben megindittatott a célból, hogy Pápán egy »Hitelszövetkezet« létesüljön, a melynek célja, a kisiparosok és gazdák személyes hitelviszonyainak rendezése lett volna. Az eszme, annak idején nagy lelkesedéssel fogadtatott, az e célra egybehívott értekezlet magáévá tette az eszme propagandáját s a részvények aláírására a felhívásokat ki is bocsájtotta. De mint minden más eszme, ugy ezen eszme is a közöny martaléka lett. Az eszme akkori megpenditője és.az értekezlet megbízottja k ende Ádám dr. helybeli ügyvéd minden lehetőt megtett a szövetkezet megvalósítása érdemeben, de mind hasztalan volt. Eleinte csak jelentkeztek a részvény aláírók, de később gyérebben és gyei ebben érkeztek ugyanyira, hogy a tervbe vett »Hitel szövetkezet« létesülése a közöny és nemtörődömség folytán dugába dőlt. Hogy dacára mindennek mégis ezen elaludt eszmével foglalkozunk, az annak tudandó be, hogy a legutóbb a »Pápa város és vidéke takarékpénztár közgyűlésen ezen eszme szőnyegre került s indítvány tétetett, hogy ezen »Hitelszövetkezet« megvalósítása érdekében a »Papa város és vidéki takarékpénztár lépjen aktióba. Habár a közgyűlés az indítványt nem fogadta el, mindazonáltal nem mondunk le végkép ezen tervbe vett eszme elejtéséről, mivel biztos tudomásunk van arról, hogy a részvényesek mindennek dacara ezen terv megvalósításán fáradoznak, s legközelebb ez értelemben egy rendkívüli közgyűlés egybehivását fogják szorgalmazni. A közgyűlésen tudvalevőleg Bock István hatarozottan tiltakozott az egyesülés ellen s ennek következtében lett is elejtve a kérdés, hollott meggyőződésünk szerint ezen egyesülés, csakis az intézet előnyét vonná maga után. Jóllehet az igazgatónak talán több dolga volna — s ez volt is az inditó ok arra, hogy az eszme ellen liltakozzék, de nem ok arra, hogy e miatt a részvényesek elálljanak szándékuktól. 1 la nem akarja Bock igazgató, majd elfogadja azt más igazgató, ki nem lesz oly rövidlátó s be fogja látni, hogy ezen egyesülés által nemcsak a gazdák és kisiparosok személyes hiteligényeit, hanem a pénzintézet virágzását is előmozditandja. FFI-TO TÁRCA" MM Köd. Az utcza-sarkon találkoztak. Közelben nem volt senki. Az emberek nem szeretnek ilyen apró, szűk utczakban járkálni. Távol gunyasztott egy hordár, a sapkája piros szine elmosódottan látszott at a leszállott sürü ködön. Matild a kis-uteza felöl jött. Sietett s a sietsegben az arcza egészen kipirosodott. A férfi meg ott várt ra. Némán üdvözöltek egymást. A férfi a kezét nyújtotta s az asszony gyöngéden megszorította azt, kesöbb kérdi: — Kissé elkestem, ugy-e Sándor ? Sándor szarazon szólott : — Maga Matild legtöbbször elkesik. Most is ugy tett, mint mindig. Majd megfúltam ebben a borzasztó ködben. Az asszony pirulva hajtotta le a fejet. Némán mentek tovább. A férfi a keztyüjét húzogatta fel, Matild kissé fellibbentette a ruháját. Sáros, nedves volt az aszfalt, a köd szinte csurgott az ereszekről. Az asszony kérdé : — Hát el fogunk válni ? A férfi rendesen intette a fejét. — Azt kell tennünk. Maga is azt hiszi, ugy-e ? ^ -— En is. De azért tovább mentek egymás mellett. Sot később a férfi, miután az asszony többször megsiklott a nedves ászfalton, a karját nyújtotta. —- Ha nem sertem Matild ! * Az asszony nem szóilott erre semmit, de a karjat csendesen tette a férfi fele nyújtott karjaba. Hallgatva mentek tovább és azon gondolkozott mindegyikük, hogy voltakepen miért is jöttek ide. Elfeledte mar mindenik. A köd lomhán, súlyosan borult az utczakra, ilyenkor nem szoktak az emberek a gondolatok felett töprengeni. Az asszony egy hónap előtt hazament az anyjához. Jóformán a ruháit sem vitte magúval. Kedves, őszi esteil egy könnyű fejkendőben futott végig az utczákon, ugy hogy a szembe jövő férfiak szemtelenül állottak elebe es melyen az arczába tekintettek. Tudomásunk szérint Veszprémbsn is van egy ily Hitelszövetkezet, melynek müveletét az ottani takarékpénztár végzi, ugyszinte a szomszédos megyék számos városaiban is, melyeknek üdvös és hasznos voltáról az évi mérleg kimutatások fényes bizonyítékot szolgáltatnak. De máskülönben is, miért nézzük mi nyugodtan és ölbevetett kezekkel azt, hogy városunkból évenként több ezrekre menő Összeg küldetik el KisCellbe, Veszprémbe' s más ' városokba az ily Hitelszövetkezetek részére mint heti befizetés, holoit ezen összegeket mi is tudnók gyümölesöztetőleg felhasználni, ha ily Hitelszövetkezettel rendelkeznénk. Hogy mily üdvös és hasznos kisiparosaink .kereskedőink és gazdáinknak egy ily »Hitelszövetkezete létesítése, azt már feleslegesnek tartjuk ez alkalommal hangoztatni, hisz ezt már annak idején, az eszme megpenditése alkalmából, megtettük és elmondottuk4 az indokokat, melyek a »Hitelszövetkezet« szükségességét hangsúlyozzák. Ezek után most mar csak a józan ész hiányának tudnók be azt, ha valaki ennek megvalósítása ellen , szót emelne vagy akadályokat gördítene. Egyik meg is kérdé : -— Hogy hívnak, kincsem ? Akkor ő reszketve futott tovább. A férfi követte és bizonyára ugy gondolkozott, hógy most csalogatja a kincsem. Az asszony pihegve állott meg. Lassan kezdett lepni es csak akkor zsibbasztotta össze a rémület, mikor maga mögött férfi lepeseket hallott, melyek állhatosan követték. Hátra fordult es az előbbi férfit látta. A sarkon egy rendőr állott, ahoz közeledett. — Nézze kerem, legyen olyan jó, ki serjen haza. . — A rennőr gyanakodva nézte végig. Látta a férfit, a ki ott állt távolabb az aszfalt középén. — Nekem nem szabad a posztot elhagyni, mormogta. Az asszony izgatottsagban véresre harapta az ajkait. A kendő kissé hátrább csúszott fejen és szőke, ragyogó haja kilátszott. — De ha egy vedtelen nőt kell hazakísérni, akkor sem szabad ? A rendőr tepelődve járkált a sarkom Aztán hirtelen lehúzta a csákójáról a viharszíjat es az álla alá tette, mitől olyan harczias kinezést nyer az arcz.